AJÁNLÁS

Alig több mint másfél évszázaddal korábban gróf Kemény József és nagyajtai Kovács István kiadásában jelent meg az Erdélyország Történeti Tára című forráskiadvány. A kiadók a könyv előszavában részletesen értekeztek az erdélyi múltra vonatkozó források kiadásának, illetve azon források kritikai feldolgozásának és ismeretének jelentőségéről - miként ők fogalmaztak - "Erdélyország pragmatica históriája" megírását illetően. Majd arról szóltak, hogy "Erdélynek nincs saját oklevélkönyve, de lennie kellene". Ez a felhívás napjainkban is érvényes. Az erdélyi magyar - és nem csak a magyar - történetírás nagy gondja az, hogy az elmúlt évszázad folyamán a sok lelkes és sok eredményt hordozó kezdeményezés ellenére nem sikerült megteremteni (legfönnebb ideig-óráig) az erdélyi középkori és koraújkori források kiadásának intézményes kereteit. Jelen kiadványunk mintegy jelezni kívánja: folytatni szeretnénk az erdélyi történelmi források feldolgozását, életben tartani ezt a tudományos örökséget és hangoztatni azt is, hogy mennyire fontos a szervezett, összehangolt munkalehetőség és munkahelyteremtés ezen a területen.

Az erdélyi fejedelmek Királyi Könyveinek kiadását illetően a kezdeményezés érdeme - bármennyire furcsának is tűnik - a miskolci Tudományegyetem munkaközösségének, nevezetesen Dr. Bessenyei József és Dr. Tóth Péter professzoroknak tulajdonítható. 1997-ben érkezett az első felkérés a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara részéről, hogy az általuk megpályázott, Erasmus program keretében az Oldenburgi Történettudományi Intézettel karöltve vegyünk részt a "Királyi Könyvek kiadása" nevet viselő munkában. Igen nagy örömmel fogadtam a felajánlott lehetőséget, hiszen régtől fogva hangoztatom: a magyar tudományosságban helyre kell állítani az egységet. Aminek feltétele nem az ú.n. "határontúli" magyar tudomány támogatása, hanem a Magyarországból leszakított részeken még feladatot vállaló magyar szakembereknek a bevonása a közös feladatok, a közös kutatások ellátásába. Felkérésükre kapcsolódtunk be abba a munkába, mely a kezdeményezők részéről már beteljesedett: a Királyi Könyvek CD-ROM formájában történő, részleges megjelentetése (ami azonban hiányos, számításaink szerint mintegy 800 lapnyi anyag közzététele elmaradt). Rendkívül fontos volt számunkra az együttműködés lehetőségének a felkínálása. A közös munka historikumához hozzátartozik az is, hogy ezen együttműködés keretében lehetőséget adatott arra, hogy néhány tehetséges, a kutatómunkának elkötelezett és áldozatvállalásra is kész tanítványom betekintést nyerhessen az ott kezdeményezett munkába. Hasznos és értékesíthető tapasztalatok birtokába jutottak. Időközben azonban Jakó Zsigmond professzor kezdeményezése és sürgetése nyomán beindult az erdélyi forráskiadás programja. Egyszemélyes műhely eredményeként jelenhetett meg az Erdélyi Okmánytár, melynek mintegy folytatásának is tekinthető jelen kiadványunk, amely, hiszem, egyike az erdélyi magyar történetírás, a történetírók jelentős és sokakat szolgáló munkálkodása megvalósításának.

A Jakó Zsigmond által meghirdetett és szorgalmazott forrásfeltáró és forrásközlő munkának lényege az, hogy a latin és egyéb, az erdélyi régiségben használatos nyelveken íródott források közzététele révén, a paleográfiai ismereteket nélkülöző szak- és érdeklődő ember számára hozzáférhetővé váljon gazdag írásos örökségünk. Ezért döntöttek úgy a kutatómunkát felkaroló és támogató Erdélyi Múzeum Egyesület és a kiadási program irányítói, hogy a már hagyománnyá vált regeszta (kivonat) formájában kell közzétenni a több ezerre tehető, az erdélyi fejedelemség korára vonatkozó okleveleket.

Kiadványunk egy lelkes és önfeláldozó kis csapat munkájának az eredménye. Lelkes, mert az ügy iránti elkötelezettség nélkül nem lehetett volna ezt a munkát elvégezni. A három fiatal historikus Jakó Zsigmond ugyancsak szigorú, de mindig az ügyre tekintő felügyeletével és segítségével úgy végezte el a regesztázás ugyancsak nehéz munkáját, hogy semmi reménye nem volt azt illetően, hogy az elvégzett munka nyomán a tudományos intézményrendszerbe bekerülhessenek. Állítom: a kéziratot, a jegyzeteket készítő három fiatal példamutató munkát végzett. Az eredmény azonban figyelmeztetés is: intézményesíteni kell az erdélyi magyar tudományművelést.

Egy ilyen jelentős erdélyi forráskiadvány útjára bocsátásakor azonban nem szabad nem szólni arról, hogy milyen súlyos gondokkal küzd az erdélyi magyar levéltárügy, pontosabban a megszüntetett, nem lévő magyar levéltárhálózat. A történelmi egyházaink által működtetett levél- és irattárakon kívül, ma már nincs magyar alkalmazottja a helyhatósági és más, a magyar közösség múltjához tartozó gyűjteményeinknek. Mint ahogy az Erdélyi Múzeum Egyesület levéltárába letétben elhelyezett családi levéltárak gondozásában sem vehet részt magyar történész, magyar kutató. Ezen az állapoton változtatni kell. Nem csak a romániai magyar közösség, hanem az egész magyar tudományos és szellemi élet közös érdeke az egész magyar népet érintő írásos örökségről való gondoskodás, valamint ennek az írásos örökségnek az egész közösség gazdagodását szolgáló megismertetése.

Levéltári munka, forráskiadás, kéz a kézben haladó feladatok felvállalását jelenti. De a kéz a kézben való munka jelenti a magyarországi és a romániai, a tudományművelés iránt elkötelezett historikusok együtt munkálkodását is, a Jakó Zsigmond, Pal Francisc és még sokan mások által megfogalmazott, az erdélyi közös múlt megismerését szorgalmazó, a múlt igaz megismerését szolgáló történetkutatás és történetírás sokak által és régóta óhajtott létét. Kiadványunkkal ezt a közös célt szeretnénk szolgálni.

Kolozsvárt, 2003. július 17-én

Tonk Sándor