Bevezetés

A Ph.D. disszertáció több éves kutatásból nőtt ki. A Heller Farkas Közgazdasági Intézet és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Doktori Iskola Gazdaságtörténeti Műhelye együttműködésével átfogó kutatómunka folyt, melynek célja a XX. század magyar agrártörténetének a feldolgozása volt. E program keretében a szocialista állami gazdaságok specifikus vizsgálata tartozott hozzám. Már az indulásnál nyilvánvalóvá vált, hogy a területet lehetetlen tudományos alapossággal történetileg feldolgozni, ha az egyes vállalatok történetét nem tárjuk fel kellően.

Magyarország modernkori gazdaságtörténetének az agrártörténet eléggé elmaradott területe. Ezen belül különösen elhanyagolt a szovjet típusú szovhozok magyarországi megfelelőinek történeti bemutatása, pedig a korabeli kormányzat meglehetősen sokat várt ettől az üzemtípustól, a mintagazdaság szerepét osztva rájuk. Bábolna a vizsgált korszakban az egyik csúcsot jelentette az állami gazdaságok között, s ennek eredménye, hogy nagyon sok egyoldalú téveszme keringett, s kering ennek az üzemnek a működéséről. A tervgazdaságon alapuló központi irányítás következtében a politikai meghatározottság folytán az innováció intézményesült. Az innovatív képesség abban az ágazatban vagy gazdaságban bontakozott ki, amelyet a gazdasági tervezés valamilyen szempontból kiválasztott. A hatvanas évek elejére a szövetkezetesítés következményeként (a tagok érdektelensége, gépek és tapasztalt vezetők hiánya) mintegy 10%-kal csökkent a mezőgazdasági termelés. Nyilvánvaló volt, hogy komoly fejlődés, az ellátás biztosítása, az életszínvonal növelése az új feltételek között csak teljes technológiai rekonstrukció révén valósulhat meg.

A magyar mezőgazdaság felzárkózásában nagy szerepet játszottak a Bábolna és Nádudvar vezetésével kialakított "iparszerű termelési rendszerek", amelyek a rendszerbe bevont gazdaságok egységes termelési technológiáját biztosították. A változások leglátványosabban a hozamok növekedésében mutatkoztak meg. A termelés megsokszorozódását segítették a nagy hozamú fajták elterjedése. Az intenzív technológiai eljárások meghonosodása. A magyar mezőgazdaság a 60-as és 70-es években gyorsan növelte kibocsátását. 1961-1978 között a mezőgazdaság bruttó termelési értékének növekedésében Magyarországot csak Hollandia előzte meg a világban. Az egy lakosra jutó mezőgazdasági termelési értékben pedig Magyarország az első helyen állt. Az agrárkibocsátás növekedése különösen 1967 után gyorsult fel. A termelés értéke 1960/62 és 1983/85 között közel megduplázódott, az egy főre jutó gabonatermelés terén Magyarország ekkor az USA-val egy szinten állt, csak Kanada és Dánia előzte meg, az egy főre jutó hústermelés terén Hollandia után Magyarország a világon a 2. helyet foglalta el. Más oldalról viszont a tőkeigényesség növekedése miatt a mezőgazdaság nettó termelése ugyanebben az időszakban 1981-es összehasonlító árakon csak 20%-kal nőtt. A '70-es és '80-as évek világgazdasági változásai felnagyították és láthatóvá tették a gazdálkodási rendszerek gyengeségeit. A nagyüzemi mezőgazdaságban kialakított iparszerű termelés és technológia erősen energia- és iparianyag-igényes módszernek bizonyult. Ez is közrejátszott abban, hogy a termelői felhasználás gyorsabb ütemben növekedett, mint a bruttó termelés, és így a mezőgazdasági nettó termelés aránya csökkent. Ismeretes, hogy a rendszer 1980-as évek közepére elérte teljesítőképessége határát.

Bábolna 1960-tól, Burgert Róbert színrelépésétől kezdődően rendszeresen előtérben volt mint a szocialista magyar mezőgazdaság élenjáró vállalata. Amit Nádudvar jelentett a termelőszövetkezetek között vagy a Győri Vagon és Gépgyár az iparban, az volt Bábolna az állami gazdaságok sorában: speciális kísérlet, a gazdasági reformon is túlmutató útkeresés. Bábolna a különböző szakágakban bevezetett zárt termelésszervezés következtében komoly eredményeket ért el. Ehhez nélkülözhetetlen volt a politikai elit hathatós támogatása, s a vállalat vezetése által kijárt kedvezmények. A vállalat élen járt a magyar agrármodell egyik pillére, a termelési rendszerek - mint sajátos termelésszervezési forma beindításában. Ennek keretében a legjobb gazdaságok kutatóintézetekkel, mezőgazdasági termelőeszközöket gyártó és forgalmazó cégekkel, feldolgozókkal együttműködve komplex termelési technológiát dolgoztak ki egyes ágazatokra (pl. kukorica).

Bábolna a '70-es évektől mint a legjelentősebb agrárinnovációs központ szerepelt a köztudatban. Vezető szerepet játszott az intenzív fajták kitenyésztésében és elterjesztésében, mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben. Ennek során kivette a részét a szakosított nagyüzemi állattartó telepek és járulékos technológiák létesítéséből, majd a hetvenes években vezető szerepet vitt az iparszerű termelési rendszerek kialakításában és elterjesztésében. A termelési innováció létrejötte feltételezte az üzemszervezeti változásokat, és együtt járt a mezőgazdaságban létrejött különféle társulási formák terjedésével. Ezeknek a technikai-technológiai innováció fejlesztésében volt jelentős feladata. A rendszerközpont innovációsközpont szerepkörét a genetikai, a technikai-technológiai és gazdálkodási komplex rendszer alapozta meg, ahol egyre nagyobb szerepet kapott a kutató-fejlesztő tevékenység. A disszertáció célja a siker szerkezetének bemutatása a gazdaság történetén keresztül. Ennek során azon tényezők kiemelésére és elemzésére koncentrálok, amelyek véleményem szerint különös módon meghatározták Bábolna eltérő fejlődését az átlag magyar állami gazdaságoktól, illetve hozzájárultak kiemelkedő státusának kivívásához és sikerességéhez. Bemutatja, milyen szerepet játszott az adott fejlesztési modellek kialakulásában, sikereiben és kudarcaiban az iparszerűsítés, a munkakultúra, a szakértelmiség szélesebben vett kultúrája, történetileg kialakult értékrendje. Milyen közvetítő szerepet vitt az iparszerű mezőgazdaság hatvanas-hetvenes években kiépült vállalati rendszerében, a különféle integrációs formák szervezésében.

A kutatás eredményei a vázolt területekre vonatkozóan több tekintetben adalékul szolgálhatnak a korszak agrártörténete számára. Így a munka segíthet minden olyan kutatást, amely átfogóbb szemszögből nézve igyekszik bemutatni a kor agrártörténetének sajátosságait többféle szempontból is. Egyrészt kirajzolja egy mintavállalat lehetőségének végső korlátait, eredményeiben a - vezetés versenyképességi erőfeszítéseinek ellenére - szocialista gazdaság szabályozórendszerből adódó elháríthatatlan rizikóforrásokat. Másrészt Bábolna története - mint kitörési kísérlet - részben választ adhat a szocialista gazdasági rendszer működési problémáinak mélyebb összefüggéseire.