Bevezetés (részlet)

A szénhidrogének példátlanul gyors térnyerése jellemzi a XX. század elejének nemzetközi gazdasági fejleményeit. Ahogy a szén átrajzolta a XIX. századi Európa térképét fokozatos, de gyorsan növekvő térhódítása eredményeképp, hiszen az új települések születése, az ipar koncentrálódása már nem a fát biztosító erdők szélén, hanem a széntelepek körül valósult meg, úgy került azonnal nagy geostratégiai játszmák középpontjába a szénhidrogének feletti befolyás megszerzésének kérdése a XX. század elején.

Amilyen hirtelen gyorsasággal és elemi erővel robbantak be a szénhidrogének az energiamérleg radikális átalakításával a XX. század nemzetközi gazdaságába, olyan gyorsan és nyomatékkal váltak meghatározó elemévé a nemzetközi politikának is. A XX. század energiahordozói jelentős stratégiai potenciált jelentettek azon országok számára, melyek a véletlenszerűen elhelyezkedő források feletti területeken szuverenitással rendelkeztek. Azonban a szénhidrogének hatása minden modern ipari társadalom politikai döntéshozatala számára a nemzetközi politikai gondolkodás és stratégiai tervezés alapkérdéseinek átgondolását tette szükségessé, sőt, rövid időn belül elkerülhetetlenné.

Az új energiahordozó, a kőolaj a XX. század folyamán elsőként legmarkánsabban a haderő mozgatásában, a mobilizáció területén töltött be meghatározó szerepet. A hadviselés történetének elemzése rávilágít arra, hogy milyen sok technikai, technológiai felfedezés eredményezte közvetlenül a hadviselés forradalmasítását, alakította át a korábban alkalmazott haditechnikát és ezzel párhuzamosan hadviselési koncepciók sorát is. Ezek között kiemelkedik a kőolaj használatának felfedezése. Az olaj a hadviselésben közvetlen és meghatározó módon hatott a taktikai szinttől a stratégián keresztül a nemzetközi biztonságpolitikai koncepciók alakulására is. Ezért a kőolaj alkalmazásának felfedezése már önmagában is stratégiai üggyé tette volna a szénhidrogén-politikát.

Azonban a kőolaj, és általában a szénhidrogének nemcsak a közvetlen katonai szempontok következtében lettek "stratégiaivá" a XX. század folyamán. A szénhidrogének alig egy-két évtized leforgása alatt váltak meghatározóvá az energia előállításában, majd ezzel szinte párhuzamosan a XX. századi gazdaság működésének egyik legfontosabb alapanyagává lettek. A XX. század modern gazdaságainak működésében nagyon rövid idő alatt gyakorlatilag minden gazdasági terület meghatározó pillérévé vált a szénhidrogén-ellátás.

Összességében kimondható tehát, hogy a szénhidrogének egyrészt egy közvetlen katonai dimenzióban, másrészt egy átvittebb, átfogóbb gazdasági dimenzióban hatnak a politikai döntéshozatalra, és követelnek stratégiai megfontolást. A szénhidrogének stratégiai szerepének és hatásának elemzésekor ezért e kettős, katonai és gazdasági függést egyszerre kell figyelni. A kettős függés azonban egyben azt is jelenti, hogy az egyes nemzeti politikai döntéshozók számára a szénhidrogén-politika akkor is stratégiai jelentőségű, ha az adott nemzet nem tervez, nem kíván, nem tart előnyösnek agresszív katonai eszközöket alkalmazni nemzeti érdekérvényesítése során. Sőt, az is kimondható, hogy a XX. század folyamán a szénhidrogénfüggés elsősorban nem is katonai/hadviselési következményei miatt, hanem a szénhidrogéneknek a modern gazdaságban betöltött szerepe következtében vált stratégiai kérdéssé. Valójában az adott legáltalánosabb energiahordozó szerepe a korábbi történelmi korszakoknak is alapvető fontosságú tényezője volt. Azonban az úgynevezett "energiatényező" talán soha nem volt annyira nyilvánvaló meghatározója a nemzetközi politika alakulásának, mint a XX. században. Ez nem kis részben visszavezethető a korábban használt energiahordozók egyenletesebb földrajzi eloszlására - a szénhidrogén-forrásokkal szemben a kőszén és a fa minden ország területén fellelhető saját energiahordozó volt-, részben viszont a szénhidrogén-alapú gazdaság nagyon is sajátos új jellemzője.

A politika és a szénhidrogén együmásra hatása ugyanis kölcsönös: a szénhidrogének termelésének és kereskedelmének fejleményeit a politikai megfontolások, érdekek alapjaiban határozták meg, azonban a nemzetközi politikai fejlemények mélyebb elemzése rávilágít, hogy mennyi első pillantásra tisztán politikainak tűnő döntés hátterében húzódnak meg alapvetően a szénhidrogén-ellátás, a szénhidrogén-termelés és kereskedelem motivációi. Azaz a politika és szénhidrogének kapcsolata mindkét irányban stratégiainak mondható. A szénhidrogének és a nemzeti, illetve nemzetközi politika kapcsolata tehát valójában olyan szoros, kölcsönös és megbonthatatlan, aminél erősebb, kölcsönösebb és megbonthatatlanabb kapcsolat nemigen létezik gazdaság és politika között.

[...]

A hagyományos hidegháború-elemzések alapján úgy tűnhet, hogy az 1973-as olajválságtól a hidegháború befejeződéséig elsősorban a nyugati világ és a Közép-Kelet kapcsolatrendszerében meghatározó a szénhidrogén-kereskedelem lehetősége a politikai nyomásgyakorlásra. Így számos tanulmány tárgya a Közel-Kelet stabilitása, az OPEC szerepe és hatása az Egyesült Államokra, illetve Európa országaira. Holott ha az Európa feletti befolyás megszerzése a bipoláris világ egyik központi feszültséggócaként határozható meg, és ha a szénhidrogénekben szegény Európa II. világháború utáni gazdasági fejlődésének egyik leggyengébb pontja éppen szénhidrogén-ellátásának biztosítása volt, és ha jelentős szénhidrogén-tartalékokkal a Közel-Kelet mellett a nagy bipoláris ellenfél, a Szovjetunió rendelkezett, akkor a stratégiai szempontú elemzésben központi figyelmet kellene kapjon a kontinens szénhidrogén-ellátásának átfogó, mindkét geopolitikai irányt áttekintő elemzése.

Ezért módszertanában az elemzés Európa és a KGST/Varsói Szerződés középpontba helyezésével egy speciális stratégiai metszet adta lehetőség kihasználására törekszik. A különösen kőolajban szegény Nyugat-Európa 1945-től a hidegháború végéig az új energiahordozóra, a szénhidrogénekre való átállás szenvedő alanya volt. Mindezek függvényében Nyugat-Európa energiapolitikájában a Közel-Kelettől való függés és a (szovjet) KGST energiapolitika hatása szinte a hidegháború kezdeteitől fogva markánsan érzékelhető.

Voltaképpen az energiabiztonság kérdésének elemzése ebben a szorosan vett Európa-KGST keretben a hidegháború idejének egyik leginkább stratégiai, de legkevésbé látható és egyben talán egyik legkevésbé kutatott területére világíthat rá. Ebből a kutatási szemszögből nézve megállapítható tehát, hogy az energiapolitika hatása az egyes országok nemzetbiztonságára és a nemzetközi kapcsolatok fejlődésére egyszerre sokat kutatott és nem eléggé megkutatott területe a biztonságpolitikának. A hidegháborús időszak gazdasági és politikai eseményeinek, folyamatainak mélyére tekintve a hidegháború Európát érintő biztonságpolitikai fejleményei és a szénhidrogén-politika kapcsolatait elemezve mintegy e korszak "szénhidrogén-olvasatát" kaphatjuk, mely új megvilágításba helyezi a hidegháború idejének egy sor nemzetközi politikai fejleményét.

[...]

Európa és a Szovjetunió szénhidrogén-kapcsolatainak vizsgálatával arra a kérdésre keressük a választ, hogy az eltérő gazdaságpolitikai koncepciók, valamint a hidegháború, a bipolaritás keretei között a szénhidrogén-kereskedelem által teremtett kölcsönös lehetőségek, illetve függések milyen módon hatottak Európa és a szovjet befolyási övezet nemzetközi mozgásterére, biztonságpolitikai megfontolásaira, stratégiai céljainak meg- és átfogalmazására, megvalósítására.