Az elmúlt évek állattenyésztésére vonatkozó felvételei szerint - a 2000. márciusi teljes körű felmérés, a gazdaságszerkezeti összeírások, valamint az év végi állatszámlálások adatai alapján - az ágazat mezőgazdaságon belüli súlya az elmúlt években - a régióban és országosan is - csökkent. A Dél-Dunántúlon ezt a folyamatot a tartási kedvnek az országosnál nagyobb mértékű megcsappanása kísérte, amely elsősorban az egyéni gazdaságok állattartóit érintette. Ennek eredményeképpen térségünkben az egyes állományok az átlagosnál erőteljesebben koncentrálódnak specializált termelésű nagygazdaságokban, miközben a kisebb súllyal rendelkező egyéni gazdaságok állattenyésztésére az állatok számának szétaprózottsága jellemző. Ezzel kapcsolatban látni kell, hogy az elmúlt években az állattartás alacsony jövedelmezősége a nagy termelési méreteknek kedvezett. A gazdasági szervezetek számára ezzel együtt - az európai uniós elvárásoknak való megfelelés mellett - változatlanul gondot jelent, hogy állataik számára a takarmányt bérelt területen kell megtermelni, ami drágítja az állattartásukat. A termelés másik pólusát jelentő saját szükségletre való állattartás ugyanakkor valószínűleg még hosszabb ideig fenn fog maradni az egyéni gazdaságok egy részében, mivel egyfelől a főállásban szerzett jövedelmek, illetve nyugdíjak elég magasak ahhoz, hogy lehetővé tegyék e tevékenység viszonylag alacsony szinten való folytatását, másfelől pedig túl alacsonyak egyrészt ahhoz, hogy feladhassák a saját fogyasztásra szánt állatok tartását, másrészt ahhoz, hogy az érintett kör üzletszerűbb gazdálkodásra térjen át. (Ez utóbbi cél elérésének másik módja az állattenyésztés jövedelmezőségének növelése lenne, míg - a másik irányba - a saját szükségletre történő termelés piaci úton való "felszívását", és ezáltal az ágazati koncentráció felgyorsítását - a lakosság nem mezőgazdasági jövedelmeinek emelésével lehetne elérni.) A dél-dunántúli régió a jövedelem-kiegészítésként folytatott állattartásnak mindig is kiváló terepe volt, hiszen a térség lakosságát erre az átlagostól elmaradó jövedelmek mellett az aprófalvas településszerkezet, a kiváló mezőgazdasági adottságok és a magas munkanélküliség is ösztönözte.