Másfél évtizedes hallgatás után magamnak tartoztam azzal, hogy tisztázzam közéleti alapjaimat, s ennek az írás a leghűségesebb formája. 2004-ben jeleztem Orbán Viktornak, hogy ezeket a gondolatokat, mint spontán véleményt levelekben szívesen elküldeném. Örömömmel vettem a felhatalmazást. Ma, 6 évvel később, együtt olvasva e leveleket, kezet fogok a sorssal, hogy erre ösztökélt: több, gondolkodóbb lettem azáltal, hogy kifejthettem a véleményemet.

Tapasztalatból tudom, nagyon sokan fognak egyetérteni velem. És egyesek sértve érzik magukat, bizonyára visszavágnak majd, remélem, csak levélben.

Miért éppen 2004-ben? Kettős, cserbenhagyásos gázolás éve. Jött a Gyurcsány-csíny, és jött az általa teremtett csúfság a kettős állampolgársággal: jött a nemzet Mohács- és Trianon-erejű szétverése.

Nem lehetett tovább hallgatni.

Kiemelések a legutóbbi levelekből:

"S hol vannak a szegények? Nem is hallatszanak. Már sóhajuk sincs. Velük tényleg könnyű - elbánni. Ki van értük, Viktor!? Hosszú távon és hosszú időre csak ő győzhet." - 2008. nov. 4.

"- De nincs két Magyarország, nincs kétféle magyar esély a világban, bárki, bármilyen programmal kezd újat és mást, csak itt és ebben a helyzetben folytathatja. Ez a realitás. Minél tovább maradhatnak, annál tovább tart a megbénulás folyamata." - 2008. ápr. 11.

"- Mindig azt vallottam, hogy a nemzet érdekében két évtizedes kormányzásra kell készülni. Most hozzáfűzöm: hiba volna, ha minden mozdulatunkban ez a két évtizedes elhivatottság és elbizakodottság volna érezhető. Elporolna bennünket ezért a sors idő előtt.

Minden mozdulatunkban egy dolognak szabad érződnie csupán: akkor, ott a legjobbat akarjuk, s döntésünk nyilvánvalóan összefügg a nemzet érdekével, úgy, hogy a nemzet tudja is ezt.

A váteszek megbuknak, a nemzeti stratégiák győznek hosszabb távon." - 2010. május 18.