CÍMLAP
Polgár Ernő
Óceánia
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Prológus
1. Emberek a láthatáron
2. A Csendes-óceániai szigetvilág
3. A Salamon-szigetek
4. Nonitó cápája
5. Sült kagyló, tahiti-saláta
6. A New Georgia-szigetek felé
7. Tengeri "medvék"
8. Repülőhalak
9. Francia Új-Kaledónia
10. Az óceán
11. Sült banán
12. A tenger nem a puszta
13. A Fidzsi-szigetek
14. Bélyegek
15. Naptárvonal
16. Banánpuding
17. A Marshall-szigetek és a Mikronéziai Szövetségi Államok
18. Egészségügyi tudnivalók
19. Korallok
20. Mangócápa vacsorára
21. A Gilbert-szigetek és Nauru, a milliomosok szigete
22. Misszionáriusok
23. A bennszülött üzenete
24. Tahiti csirke
25. Guam és az észak-mikronéz szigetek
26. Kannibálok
27. Néprajzi gyűjtemény a hajón
28. Rákpástétom
29. Óceániai fák
30. Japán
31. Tajvan
32. A Bolten Hajózási Társaság
33. Hongkong
34. A hajótörött története
35. Bangkok
36. Az óceániai-szigetek névváltozásai
37. A tengerészek élete
38. Gulyásleves a hajón
39. Malajzia, Szingapúr
40. Hajónk: a Philemon
41. Aranymakrélák, dorádók
42. Kókuszpálmák
43. Újra tengerre szállni
Óceániai kisszótár
Előszó
A jóságos, öreg tengeri isten - Nereus - leányai, a nereidák, a görög-római mitológia szerint a tengeren utazókat segítő nimfák. A nagy óceánok magyar vándorait is hívják, csábítják a messzi vizekre, távoli kikötőkbe, ahol a mély és kiismerhetetlen tengereken, hideg tajtékú hullámokon, a tomboló viharban hánykolódó hajón vagy a ringató habokon - az utas is a tengerek nyugtalan látogatója, mint a sirályok és a szél.