Előszó

A Berlitz-módszer élő nyelvek megtanulására szolgál. Abban áll, hogy a tanuló az első leckétől kezdve csupán a megtanulandó nyelvet hallja, olyan tanítótól, kinek ez anyanyelve.

Révai nagy Lexikona, 3. K. 170. l.

Irányelvek

A tanított nyelv kizárólagos használata; a tanítványok anyanyelvének kikapcsolása; a gondolat és a szó közvetlen kapcsolása.

A tanítás eszközei
I. A kézzelfogható dolgokat szemlélettel.
II. Az elvont dolgokat a gondolatok kapcsolásával.
III. Nyelvtant gyakorlati szemléltetéssel.

A Berlitz-módszer szakított a fordításon alapuló oktatással. Az első órától fogva azt a nyelvet hallják és azon a nyelven beszélnek a tanítványok, amelyiket el akarnak sajátítani.

Ennek okai a következők:

1. A fordításon alapuló módszerek a tanítási idő legnagyobb részében a tanítványok anyanyelvét használják a megtanulandó idegen nyelv helyett. Ez értelmetlen eljárás.

2. Aki fordítás segítségével akar valamilyen idegen nyelvet megtanulni, az azon nyelv szellemébe behatolni s azon a nyelven gondolkozni nem tud. Mindig anyanyelvét akarja majd lefordítani s tönkre teszi az idegen nyelv szellemét.

3. A tanulók anyanyelvének s az idegen nyelveknek szókincse nem felel meg teljesen egymásnak, a fordításon alapuló módszerekkel csak töredékesen sajátítható el az idegen nyelv. Minden nyelvnek megvannak a maga sajátos kifejezései és fordulatai, melyeket nem lehet lefordítani. Ez a tény bizonyítja a fordításon alapuló módszerek gyarlóságát. Minden nyelvet önmagából kiindulva kell elsajátítani. Az idegen országokban utazók könnyen s viszonylag rövid idő alatt megtanulják ez országok nyelvét, a hazájukban tartózkodó tanulók pedig nyelvtanaikkal s fordítási gyakorlataikkal évekig sem tudják e célt elérni.

A Berlitz-módszer pótolja a külföldi tartózkodást. A tanítási idő alatt a tanítványok - mint a külföldön utazók - csak azt a nyelvet hallják s azon a nyelven beszélnek, melyet meg akarnak tanulni. A tanár szemléltetéssel kezdi az oktatást. Az idegen nyelv kifejezései, fordulatai a cselekményekkel és szemléletekkel való közvetlen kapcsolatukból világosodnak meg. A tanítványok így könnyen, csaknem akaratlanul tanulják meg az idegen nyelvet, éppen úgy, mint anyanyelvüket. A nyelvtan nehézségei, melyek legnagyobbrészt a fordításból s az anyanyelvvel való összehasonlítgatásból származnak, ily módon lényegesen megkisebbednek. A tanuló könnyebben jegyzi meg ezt a kifejezést: "nekem van kalapom", ha nem gondol folyton anyanyelvére, mely esetleg így fejezi ki e viszonyt "én birok kalapot". Természetes, hogy a különböző szavak és fordulatok értéke, hangulati velejárója sokkal könnyebben világítható meg szemléltetéssel, mint elvont szabályokkal.

Amit nem lehet közvetlen szemlélettel megvilágítani, azt az ismeretlen fogalomnak ismertekkel való összekötése segítségével és példákkal kell megmagyarázni.

A későbbi, nehezebb gyakorlatokban az addig megszerzett szókincs segítségével már könnyen megvilágíthatók az új, ismeretlen szavak.

A tanítás nem unalmas szabálymagyarázás, hanem kellemes, szórakoztató beszélgetés.

Az oktatás anyaga oly módon van felépítve, hogy a tanítványok akkor is hasznát veszik annak, amit tanultak, ha a tanulást hamarabb kell befejezniök.