Előszó

E dolgozatom összeállításánál, levéltári anyag hiányában, leginkább könyvtári anyagra, forrásra kellett támaszkodnom. Bizonyosra a XV. századtól kezdve levéltári anyaga is volt Szalonta városának, kezdetben kevesebb, később azonban több.

Az a tény, hogy a XVI. században már állott a szalontai vár, maga után vonja azt a feltevést, hogy az akkori követelményeknek megfelelően adminisztrációja is volt. Ami levéltári anyag összegyűlt annak idején, az a török hódoltság idejében elpusztult.

A Bocskai István fejedelem által nemességre emelt 300 köleséri hajdúnak Szalontára történt beköltözése után (1606) rohamos fejlődésnek indult a város. A fejlődés azonban 1658-ban derékba tört, Szalonta török hódoltsági területté vált s az maradt 1692. június 8-ig.

A törökök kiűzése után ismét rohamos fejlődésnek indult a város és adminisztrációja is, melynek következtében újabb levéltári anyag keletkezett, amit a város elöljárósága gondosan őrzött és gyarapított. Az a levéltári anyag az 1847. április 17-i tűzvész martaléka lett.

A tűzvész után újabb levéltári anyag tárolása történt, mely fényt derített a város fejlődésére 1952-ig. Ezt a legújabb levéltári anyagot az 1908-ban épített új városháza épületében e célra berendezett helyiségben helyezték el.

Az ország területének rajonokra osztása alkalmával 1952-ben szükség lévén az irattár által elfoglalt nagy helyiségre, a városi, illetve a rajoni ideiglenes néptanács elrendelte annak kiürítését. Ekkor került a 100 év óta gyűjtött értékes irattári anyag a Városháza pincéjébe, ahol a feljött talajvíz és a nedvesség azt annyira tönkretette, hogy csak csekély részét lehetett megmenteni és 1954. december 22-én az Állami Levéltárnak Nagyvárad tartományi osztályának átadni.