Magyarországon - az 1971. évi felmérés szerint - a cigány származású lakosság 71 %-a csak magyarul beszél (ún. romungrók), 8 % magyarul és románul (ún. beások, a román băiaş 'bányász' szóból), 21 % magyarul és cigányul. Magyarul nem tudó, csak cigányul beszélő cigányok nincsenek Magyarországon. A 21 %-ot kitevő cigány-magyar kétnyelvű csoport öt különböző cigány nyelvet, illetve nyelvjárást beszél:

1. Túlnyomó többségük az oláh cigány (vlach) nyelvet beszéli, amellyel az ország egész területén találkozunk. E nyelven belül jelentéktelen nyelvjárási eltérések figyelhetők meg. Legnagyobb számban a lovári ('lókupec') nyelvjárás van képviselve. A lovárival gyakorlatilag azonos a másári ('bocskoros' vagy 'foltozóvarga', a román măşa szóból) és drizári ('rongyszedő') csoport nyelvjárása. Kevéssé tér el tőle a kherári ('házaló'), valamivel erősebben a colári ('szőnyeges') csoport nyelve. Az eltérések elsősorban hangtani jellegűek; a szókincs alig különbözik.

Megjegyzendő, hogy a Dél-Dunántúlon nem ezt a csoportot, hanem a beásokat nevezik oláh cigányoknak (a szakirodalom a beásokat román cigány néven említi). Itt a vlach csoportot nem oláh cigánynak, hanem kolompár, vándor, sátoros, vagy varázsló cigánynak nevezik. Maguk a beások egyébként nem "oláh cigánynak", hanem csak "oláh"-nak nevezik magukat és nyelvüket.

2. Az oláh cigány (vlach) nyelvhez szókincsében közel áll az ún. fódozó cigányok nyelve (gurvári, cerhári, maskar), amelyet egyrészt Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar és Békés megyében, másrészt a Kiskunságon beszélnek. E nyelven belül szókincsbeli eltérések vannak az egyes vidéken beszélt nyelvjárások között. Elsősorban a Nyírségben beszélt cerhári nyelvjárás vett át sok szót az oláh cigányból, ezért beszélői többé-kevésbé az oláh cigányt is megértik.

3. Az ország északi részén (elsősorban Nógrádban) és elszórtan a Dunántúl egyes pontjain beszéli néhány ezer fő az ún. magyar cigány nyelvet, amelyet a múlt századig az azóta elmagyarosodott romungrók elődei beszéltek. A magyar cigány nyelv nyelvjárásai között jelentéktelen kiejtésbeli különbségek vannak. Az oláh cigány és magyar cigány nyelv beszélői nem értik egymás nyelvét, aminek a fő oka a szókincs erős eltérése. Az oláh cigány nyelvjárásokban (hasonlóképpen a fódozó cigányban) nagyszámú román kölcsönszó van (kb. 160 román szó a 800 körüli teljes tőszóanyagból), míg a magyar cigányban nincsenek román kölcsönszavak, viszont sok olyan szerb eredetű szó van, amelyek az oláh cigányban ismeretlenek. Emellett a magyar cigány (a gurvári nyelvjárás Kiskunságban beszélt változatához hasonlóan) különösen sok magyar szót használ.

4. A magyar cigány nyelv nyelvjárási változatának tekinthető a vend cigány nyelvjárás, amelyet néhány száz fő beszél Somogy és Zala megyében. Horvát, szlovén (vend) és német kölcsönszavakat tartalmaz, eltérően a magyar cigánytól. A vend cigány és a magyar cigány a kölcsönös megérthetőség határán van.

5. Néhány családnyi egységben az országban elszórtan beszélik a német cigány vagy szinto nyelvet. Szókincsének kb. fele német eredetű. Legerősebben ez tér el a többi magyarországi cigány nyelvtől.

Az első négy csoport közötti hasonlóság kb. olyan fokú, mint pl. az egyes szláv nyelvek között. A szinto kb. annyira hasonlít ezekhez, mint az angol a némethez.

E szótár törzsanyagát a nyelvjárások ma élő szókincse képezi. Kizárólag olyan szavakat tartalmaz további megjelölés nélkül, amelyek ténylegesen használatosak a cigány nyelvű beszédben, nem ad önkényes képzéseket. A magyar kölcsönszavak közül csak azok szerepelnek benne, amelyeket cigány nyelvű mindennapi beszélgetések során rendszeresen használnak (pl. nagyon, soha, mindig), mellőzve az alkalmilag használt szavakat (pl. fizetési, megtiltinel, elsején). Ez utóbbiak a köznapi magyar beszéd szókincsének nagy részét felölelik. Hasonló a helyzet a szinto nyelv német kölcsönszavaival, amelyek esetében szintén nem törekedhetünk teljességre.

Az élő nyelvből történt gyűjtésen kívül szerepelnek a szótárban a régebbi, magyarországi gyűjtésekből azok a szavak, amelyekkel ugyan ma nem találkozunk, de egykori meglétüket bizonyítja az a körülmény, hogy az egykori gyűjtők saját gyakorlati nyelvismeretükből merítették, nem másodkézből vették (mint pl. Jhnátko György a cseh Puchmayer nyelvtanából), és nem mesterségesen alkották (mint pl. Szmodis János és Sztojka Ferenc). E szavakat a szótárban † jelöli, és minden esetben meg van adva a forrás, amelyben szerepelnek. Elsősorban román kölcsönszavak vannak köztük Sztojka és Sztanykovszky szótárából, amelyek azóta kihaltak a magyarországi oláh cigány nyelvből (egy részük esetleg ismeretes a román nyelvterület közelében).

A szótár törzsanyaga 1950-80 közötti gyűjtésemből származik. Nem szerepel a szótárban a legutóbbi években bevándorló romániai cigányok nyelvi anyaga. A későbbi kutatások nyilvánvalóan ki fogják egészíteni a szótár anyagát.

[...]