Fülszöveg

Kristó Tibor öntörvényű világot teremt - történelemmel, mitológiával, amelyben mindannyian otthon érezhetjük magunkat, még ha első látásra furcsának tűnnek a nevek, a helyszínek, a vonatkozások. A játékosság, a gondolati könnyedség, a kitalálttal párosuló természetesség és teremtőkedv azok az erények, melyek révén rokonokat, ragaszkodó híveket fedezhetünk fel a térképen sehol nem található Kaugaritijban. A történelemmel való virtuóz birokra kelés, egy egész verscikluson, köteten végigvitt mítoszteremtő kísérlet bizonyosan majd holmi konzervatív nemzeti érzéseket sért, hiedelmeket rombol, előítéleteket tesz nevetségessé. Kaugaritijt muszáj felfedezni, mert minden lényeges együtt van benne ahhoz, hogy költői hívének érezhessük magunkat, hiszen előttünk játszódik le, sajátos megközelítésben, a saját történelméből és múltjából kiüldözött ember újraértelmezett tragédiája.