Midőn XIV. Kelemen pápa a Bourbon-udvarok nyomására kibocsátott "Dominus ac Redemptor" szavakkal kezdődő brevejével feloszlatta Jézus-Társaságát, a volt rendtagokat feloldotta fogadalmaik alól. A felszentelt papok egyrésze más szerzetekhez csatlakozott, mások pedig a világi papság közé kérték felvételüket. Az akkor Erdélyben működő jezsuiták nagyrészt az utóbbit választották.

A Rend eltörlésekor hat háza volt a Társaságnak Erdélyben, és pedig Kolozsvárott egy kollégium akadémiai ranggal, melyben 26 áldozópap, 5 papnövendék-tanár és 9 testvér működött. A gyulafehérvári rendházban 6 áldozópap és 2 testvér, a székelyudvarhelyi rendházban 6 áldozópap és 1 papnövendéktanár, Nagyszebenben 10 felszentelt pap és két testvér, Brassóban 3 pap és Marosvásárhelyt 5 áldozópap talált alkalmazást, tehát összesen mintegy 80 rendtag.

Egyesek a rendházak feloszlatása után visszatértek szűkebb hazájukba, a Dunántúlra, Felvidékre vagy az Alföldre, mások Erdélyben maradtak, vagy oda visszaköltöztek a nagymagyarországi házakból és az erdélyi egyházmegyébe kérték felvételüket.

A jelen forráskiadvány azoknak a volt-jezsuitáknak az erdélyi püspökhöz benyújtott folyamodó kérvényeit tartalmazza, akik Erdélyben maradtak, vagy oda visszatértek és az erdélyi egyházmegyéhez óhajtottak csatlakozni. A gyűjtést dr. Temesváry János, az erdélyi egyháztörténetírás nagynevű művelője végezte, kinek történetírói munkássága közismert. A kis gyűjtemény a magyar jezsuiták történetét előkészítő kiadványsorozatban lát napvilágot. A gyűjtő többszörös megkeresésére a magyar jezsuita rendtartomány vállalta a kiadás költségeit. A következő oklevelek sok érdekes adatot szolgáltatnak az egyetemes magyar történethez is.

Budapest, 1935. január 1.
Gyenis András S. J.