Előszó

Az egész világ durva hadimesterséget folytat, te pedig itt ülsz, vagy fekszel, váltakozva, és érzelmes klapancziákon töröd a fejedet. Egész életedben mást csináltál mint a többiek és mindig mást, mint amit kellett volna. Mikor táplálkozásra volt szükséged, hogy erőt gyűjts egy mozgalmas élet viaskodásaira, fiatal korodban koplaltál. Mikor a börzére kellett volna járnod, ahol becsületszóra adnak és vesznek, leültél czéltalan balladákat rovogatni, melyekről utóbb rád fogták, hogy kölcsön kérted, másoltad. Mikor káromkodni kellett volna, imádkoztál; mikor gyilkolni kellett volna, gyáván meghunyászkodtál és hagytad kisemmizni magadat. Mikor hajlongani kellett volna, kiegyenesedett a hátad; mikor barátokat és pártfogókat kellett volna szerezned, megszállt a szent igazság gőgje és szereztél egy életre szóló ellenségeket. Rajongó voltál, de mindig népszerűtlen eszmékért és kilátástalan ügyekért rajongtál. Zsoltárokat költöttéi a Jehova dicsőségére és Jehova ajtónállói elállották az utadat, nem eresztettek be a szentélybe, mert méltatlannak találtattál. Ahelyett, hogy valami becsületes polgári mesterséget: ácsolást, csizmadiaságot tanultál volna meg, könyvcsinálásra adtad a fejedet; de nem is álmoskönyvekkel akartál boldogulni, ami jó és hasznos befektetés, hanem csalafinta álmok után futkostál, ami örök nyomorúságot jelent. A dicsőséget hajszoltad, pedig az csak nagyuraknak való, akik valamelyes hasznát vehetik. Szegény ördög mit csináljon vele! Föltámasztottad a Nagyapád emlékét, ahelyett, hogy megtagadtad volna, holott ezerholdas se volt, armálisos se volt, holott nem is kérdezte senki, holott tán ő maga is ágaskodott volna ellene.

Egész életed születésedtől máig a hibák és eltévelyedések siralmas lánczolata volt, valami afféle, amit a doktorok betegeknél hamis beidegzésnek neveznek, amit máról holnapra gyógyítani nem lehet. A társadalomnak is vannak hamis beidegzettjei. Talán magad is ilyen vagy. Ki fog-e vajjon reparálni a jövendő? Azt hiszem, igen. Mert ez a világ a feledésre van berendezve és a feledés az egyetlen demokráczia, amely nem hazudik, nem csal. Örülj neki! Nem tudtam ellenállani a vágynak, hogy még egyszer meg ne jelenjek a porondon és kísértetbe ne vigyem egy emberéleten keresztül páratlan hűséggel mellettem kitartó olvasóimat. ugyis afféle sirályokat hallok vijjogni a levegőben, hogy a poézis uralkodó csillaga hanyatlóban van és a háború után bekövetkezik az a rideg phalansteri kor, mikor a dajkák magasabb matematikai tételekkel ringatják álomba a csecsemőket, a lóból példány már alig akad és az utolsó rózsa elszárad a tövén, mert se a rózsának, se a dalnak nem lesz keletje már. Jó lesz sietni a versekkel, mielőtt összeomolna a régi világ és romjai alá temetné a régi csillagokat.

Ezek a háborus versek nem mind a háborút zengik, de valamennyi - A Trombitás kivételével - a háború levegőjében született. Ti ma megértitek és megérzitek; rövid néhány év és talán meg nem érti senkisem.

Budapesten, 1915 nov. végén.
K. J.