[...]

Midőn a szótár kidolgozásához fogtam, szó sem volt arról, hogy szójárások tárát is adjak s minden fontosabb szónak jelentését és használatát számos példák által megvilágítva elemezzem. Mihelyt azonban a munkát megkezdettem, élénken éreztem, hogy a magyar és angol nyelv között fenforgó nagy eltérésnél fogva az angol szónak értelmezése igen gyakran csak példák által eszközölhető. Itt egy oly nehézségre akadtam, melyre nem számítottam s melynek leküzdése a magyar nyelvnek teljes ismeretét feltételezte, azt nem is említve, hogy az angol kitételeknek mindazon esetekben, melyekben szükséges volt, példák általi kimerítő magyarázata tízszeres időt és fáradságot vett igénybe. Ha azonban lelkiismeretesen akartam eljárni, egyéb út nem maradt számomra. Mindenekelőtt meggyőződést szerzendő tehát magamnak az iránt vajjon ily munkálatra magyar nyelvismeretem kielégítő-e? e munkának kezdetét kidolgozván, azt mutatványkép a Franklin-társulat irodalmi bizottsága egyik tagjának, Ballagi Mór tanár úrnak beküldöttem. Őszintén megvallva, nem lett volna épen rám nézve kellemetlen, ha magyarságomat ki nem elégítőnek találandotta s ez által kötelezettségem és ezen munka terhe alól felmentett volna. Mig azonban oly emberek, kik maguk legkisebb érdemmel sem birnak a világban, másoknak jeles tulajdonait és érdemeit soha el nem ismerik: az érdemteljes férfiú ellenkezőleg az idegen érdemeket mindenkor teljes készséggel méltányolni szokta. Igy Ballagi tanár úr is tehát, ki a magyar szótár-irodalom terén nagyobb érdemeket szerzett, mint bárki más, dolgozatom áttekintése után oda nyilatkozott, hogy az első pillanatra alapos szakember művének tünik föl, mely sokoldalú előnyei által a helylyel-közzel talán nem egészen sikerült magyarítást tízszeresen kipótolja. Hasonló értelemben nyilatkozott az érdemes férfiú egy hozzám intézett későbbi levelében, midőn szótáromból már húsz ívnél több kinyomatva volt, így szólván: "valóságos szerencsének tartom, hogy oly avatott kézre bíztuk az alapvető munka kidolgozását, melyet ön úgy végez, hogy irodalmunkra nézve valóságos nyereménynek mondható". Ballagi tanár úr ezen szives felbátorításának tulajdonítható leginkább, hogy jelen szótár létesült és különös örömömre szolgál ezen érdemteljes férfiúnak becses támogátasáért ezennel nyilvánosan is őszinte hálámat kifejezhetni.

Sajnálattal érzem magam is, hogy sok helyen sikerültebi magyarítás lett volna kívánatos; ha mindazáltal minden egyes angol szó és szólásmódnál addig kívántam volna időzni, míg az azoknak legjobban megfelelő magyar kifejezést megtalálnom sikerült, akkor természetesen egy emberélet sem leendett volna elégséges vállalatom befejezésére. Egyébiránt jó lélekkel állíthatom, hogy ezen munkára különben is tízszer annyi időt fordítottam, a mint arra fordítanom kelle, ha saját érdekemet tekintettem volna. S a ki megfontolja, hány tudós főt foglalkoztatott az angol-német szótár-írás több mint egy század óta s mily hihetetlen sok teendő és hiány maradt még fenn e téren is: az méltányosan bizonyára nem követelheti, hogy ezen első angol-magyar szótár, melyhez mindennemű előmunkálatok és segédeszközök hiányoztak, s melynek kidolgozásánál egészen saját erőmre voltam utalva, minden tekintetben tökéletes legyen. Hogy mindemellett jelen szótár sok oly igen fontos és igen értékes anyagot tartalmaz, mely semmi más szótárban nem foglaltatik, azt a szakavatottak oly könnyen belátandják, mint azt is, hogy az angol és magyar nyelv között fenforgó eltéréseket és különbségeket mindenütt kellőkép kiemelni és kifejteni igyekeztem, mely munkálatnál természetesen angol, angol-német, vagy angol-franczia szótárt teljességgel nem használhattam.

[...]