Előszó

A fejtegetések, melyeket e könyvben vesz az olvasó, Erdélyi János bölcsészeti dolgozatainak első kötetét teszik. "A bölcsészet Magyarországon" eredetileg a Csengery Antal szerkesztette Budapesti Szemlének III-VII. kötetében (1865-67) látott napvilágot s először tárgyalja a magyar filozofálás történetét fáradhatatlan kutatás árán gyüjtött anyaggal, filozófia- s némileg kulturtörténeti szempontból s tudományos módszerrel. Nem ide tartozik Almási Balogh Pál ugyane tárgyat földolgozó s az első kísérlet érdemével biró munkájával az Erdélyiét méltatólag összehasonlítani. Erdélyi nem szorult sötétebb háttérre, hogy kiváló tulajdonai igaz fényökben ragyogjanak. Ő maga e dolgozatában sehol Baloghot nem említi, a minthogy tényleg nemcsak messze fölötte áll elődjének, hanem tőle minden tekintetben független is.

Erdélyi, fájdalom, nem fejezte be tárgyát, melyet, mint a szövegbeli 8. lapból látjuk, három korszakra felosztva s egészen a jelenkorig levezetve akart megírni. Az itt közölt részben a XVII. század végéig ér. A Descartes követőit - e szókkal zárja be dolgozatát - "a többi árnyéklat képviselőivel együtt, ha némileg ismertetve előadtuk, fog következni a jezsuiták hatása által jelzett XVIII. század bölcsészeti műveltsége." De azt már nem írta meg. A többi idevágó értekezése is mind a XVII. század egyes magyar elmélkedőit tárgyalja s inkább csak előmunkálatul tekinthető az itt közölt korszak rendszeres földolgozásához s egy pár lapnyi kis értekezés kivételével, valamennyi már 1857- s 1859-ben jelent meg a Sárospataki Füzetekben. Erdélyinek egyetlen önállón kiadott filozófiai munkája: A hazai bölcsészet jelene, is már 1857-ben lett közzé.

Amaz értekezések s e kis munka fogja Erdélyi János bölcsészeti dolgozatainak második kötetet tenni. Nemcsak Erdélyinek tartozunk vele, hogy e nembeli munkálkodása érett gyümölcseit összeszedegetvén, magunknak róla, mint magyar filozófusról, a valóságnak az eddiginél megfelelőbb képet alkothassunk; hanem tartozunk vele még inkább nemzeti irodalmunknak, mely e jelesével szemben való kötelességeinek - egyéb munkáinak kiadása által is - még csak ezentúl fog megfelelni; és tartozunk vele első sorban a magyar filozófiának, mely ez eddig legkiválóbb történetírójától a távol forrásokba és idegen gondolkodásba való hű és odaadó elmélyedést, s ez eddig legélesebb eszű bírálójától az elvont gondolkodás terén is nemzeti irányban és nemzeti szellemben való haladást tanúlhat.

Erdélyi magyaros, de ingadozó műnyelve legfölebb helylyel-közzel fog az olvasónak némi nehézséget okozni. Némely magyar kitétele ma már - hál' Isten - szótárra szorulna, például: erőszet, valárd, ősany stb., de részben maga az író veti melléjök a latin szót is s részben megadja értelmöket az összefüggés.

Budapest, 1884 október hóban.
Bánóczi József.