CÍMLAP
Dobránszky Péter
Emlékhangok a Székelyföldről
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
I. Visszhangok a székely nép multjából. - Természetvizsgálók Előpatakon. -
Meghivás Borszékre. -
II. Körút Előpatakról Szepsi-Szent-Györgyön, Tusnádon, Kézdi-Vásárhelyen át
Brassóig. - Nehéz helyzet. - Magyarázat. - A hős csapat, mely semmitől sem fél.
III. A szélrózsa minden irányában. - Miért mentünk mi a Székelyföldre? -
Az indulás. - Székely vásár. - A mézes pogácsa. - Borvizárulás. - Kicsoda
Székelyföldön a korcsmáros? - A bortenger. - Mire van szükség? - Málnás
fürdő. - Kovászna. - "Pokolsár". - Elásott kincsek. - Miben van a jövő? -
A legszebb épület. - A rokka és az orsó az utczán. - Ember a talpán.
IV. Bodok. - Mezei élet. - Levegő aczélból. - Más világ. - A torjai büdös
barlang. - Mire való a horog? - A kik elalszanak - örökre. - Egy
gyémántdarab. - A szent Anna tava. - Hogy beszél az Isten? - Hopp... -
hopp...! - A rom. - A sáskahad. - Áldomás. - Szózat. - Keresztes vitézek.
- A "tengerszem" búcsúja. - Élő képek. - Tusnád. - Sólyom-fészkek. - Svájczban.
V. Egy nagy kapu. - A hol a völgyek magasabbak, mint a hegyek. - Elveszett
omnibusz. - Gőzerővel... - Ki a vivát? - Méltó testvérek. - Az élcz
tőzsdéje. - Székely vendégszeretet. - Diadalut. - A sziv adósága. - Élő
könyvtár. - Havasi világ. - Szegény nép. - "Székely kivándorlás". - Olyan
nincs. - Miben áll a dolog? - Ne hagyjuk a hétfalusiakat! - Kenyérkeresés-e
vagy kivándorlás? - A székely telepítés. - A népélet törvényei. - Hogy kell
eljárni. - Ki lesz majd székely, ha székely nem lesz? - Régi adóság. - Mi
kell a székelynek? - "Szemérmes koldusnak üres a tarisznyája" - Tegyünk a
tarisznyába! - Miért hallgatnak a nép küldöttei? - Rosz hirek. - Csikszék
halálhíre. - Rablók és angyalok. - Hajlékot az igazságnak! - Vagy, vagy! -
Agyrém, kisértet babona.
VI. A hol soha sincs éjszaka, ha nappal van. - Menjünk Mekkába! - Éljenek,
a kik benünket szeretnek! - Eszem-iszomgyülések. - Mik a lakomák? - Borban
az igazság. - Melegágy. - A szivek szövetsége. - Mi legyen a czél? -
Tivornya, iskola és templom. - Hova ült a sziv, hát a gyomor? - Panoráma.
- Babér és üdv. - Nem jó éjszakát, hanem jó reggelt! - Nagy veszteség. -
Ködfoltok. - A várkastély, mely bagolyvár. - Fillérgazdálkodás. - Kis
gyermek a mezőn. - A hol hivogatnak. - Amazonok. - Aszfált. - Falvak fából.
- Szent-Domokos. - Üdvözlet az Oltnak. - Csak Ádám hiányzik belőle. -
Pásztorkunyhók. - Park a félhalottaknak. - Nem csont, nem hus, hanem kép. -
A vízválasztó. - Szegény párák. - A hova Gyó. van irva. - "Jön a mókus!"
- A hol a Maros születik. - Marosfő. - Szentelt viz. - Meztelen
hegycsontok. - Gondoljunk a jövőre is! - Vásárosok. - Vásárfia a
kőszenteknek. - Majd a más világon. - Megfizeti a jó Isten. - Mi a vásár. -
Most érik a cseresznye. - Főbe lőtték, még sem halt meg. - Rembrandt-kép. -
A rablóvezér. - A szivek hőfoka. - Régi bajtárs. - A vulkán. -
Henczidától-Bonczidáig. - A parancs. - Zsarnokság. - Még a síron
tul is! - Végczél. - A zarándokok.
VII. Nem vakondokturások. - Az égbe. - A Maros és Olt szülőföldje. -
Elásott kincsek. - A mi Mózesünk. - "Tilalmas." - Sajtolják a kenyeret.
- Fenyőhullák. - Isten keze. - Élet és halál. - Erdőégések. - Romok. -
Halálbüntetés. - Miből épültek a hegyek? - Ásványvilág. - Hol van a kulcs?
- A vadon. - Tündérvilág. - Szintenger. - Az élet forrása. - Tájkép. -
Őrség. - Rablóbanda. - Add meg magad! - Gyönyörű vallomások. - A kocsi is
szánka. - Jobban repül, mint a golyó. - Rések a sötétségben. - Villitáncz.
- Isten hozott! - Diadaliv. - Rákóczy-induló. - Bevonulás Borszékre. - Tárt
karok. - Fényes álom. -
VIII. Borszéken. - Ki költött fel? - A regg. - A gyógyhely. - Források. -
Ki gyógyul meg? - Az is a kinek haja nincs. - Istenital. - Tartsunk rendet!
- Kiállitás. - Ülés. - Programm. - Töltőház. - Számát, nevét, sem tudja az
ember. - Sok szép terv. - Lobogó. - Barlangok. - Tündérkert. - Kossuth-kut.
- Lázárfürdő. - Sáros fürdő. - Áldomás - Adakozás. - Folytatás. - Erdei
kut. - Kövületek. - Üveggyár. - Méhészet. - Utonállók. - Egy medvebőr, a
melynek historiája van. - Megint ülés.
IX. Zárülés. - Olyan hamar! - Komoly szavak. - Mi kell ahoz, hogy a székely
nép boldog legyen? - Példák. - A természet bölcs rendje. - Ujjmutatás. -
Semmiből - semmi. - Egyenlő mértékkel mérjünk! - Gazdálkodjunk
becsületesen! - Hagyjuk élni a népet! - Ne spekuláljunk! - Ki űzhet el
hazájából valamely jóravaló népet? - Feladat és kötelesség. - Ősállapotok.
- Közös vagyon - közös pusztulás. - Mindenkié és senkié. - Tenni kell! -
Adófizető méhek. - Kászu - sajt. - Gyó. alfalusi ipariskola. - Ad még az
Isten jó időt. - A bucsu napja. - A rejtély. - Szent szövetség. - A
hála-oltár. - Legyen áldva! - Marosvölgy. - Se eleje, se vége. - Toplicza. -
Adószedő medvék. - Éj a hegyek között. - Furcsa sziklák. - Radosnyánál. -
Szász-Régen. - Maros-Vásárhely. - Becsületrend. - Dolgozzunk! - Tompa. -
Szalmavár. - Isten veled!
Előszó
Ti futó sorok, röpke levelek, melyeket csak ugy hevenyében szedegetett
össze lelkem, hogy legyen belőletek emlékül egy csokor, mely
vissza-visszabűvöljön ama bájvilágba, - abba a csudás, szép világba, mely
néhány pillanatra az enyém volt, mint Faust-é - a tündérkert; ti szerény
ibolyák, melyeket magammal hoztam, hogy a csendes merengés óráiban megint
illatos legyen köröttem a lég, feltámadjanak lelkem előtt a balzsamos
fenyők büszke sudarai, és lássam a mosolygó kék eget, és üdüljek a habzó
források gyöngyein.
Hogy a legelésző nyáj méla kolompja hadd keltse versenyre a szózatos
visszhangot, és terüljön le elém a virághimes pázsit zöld bársony szőnyege;
az ormok és a rom, mely rajtok düledez, haldoklik; a zuhatag, mely fölveri
a táj ünnepi csendjét; ti tavak és erdők, vijjogó sasok és zizegő bogárkák
- hogy mind, mind jertek újból meg újból elém, emlékembe ... azért hoztalak
magammal igénytelen kis csokor, üde havasi virágok.
És ti most elhagytok: nem tetszik a magány...
Nem, nem azért van e távozás. Ti ártatlan szirmok nem ismeritek, hogy mi a
hűtelenség. Hiszen azért vagytok onnan a magasból, a hol a felhő társatok,
meg a tiszta kék ég.
Hanem mások is vágynak birtokotok után: emléket kérnek tőlem a barátok és
utitársak, és emléket kér a hála a föld iránt, mely titeket szült, adott.
Ám jó! Legyetek hát ezután mindnyájunké. Barátaim, útitársak, kedves,
szép föld! oszszuk meg a csokrot és jusson egy-egy szál nefelejts
mindnyájatoknak belőle.
Ti emléksorok jól tudjátok, hogy nem vagytok sem a bölcseség könyve, sem
tükör, melyen egészen visszaverődik ama világ képe. Szirmok vagytok csupán,
melyeket uton-utfélen csak ugy futtában tépegetett le a szeretet keze. De
nem is lehettek mások.
A tudományos könyvet tele tanulsággal, nem egy-két futó nap munkája
teremti, még a művész ecsete sem veti egy pillanat alatt vászonra a
remeket. Arra idő kell, gond és hosszasabb tanulmány, behatóbb pillantás a
viszonyok mélységébe és ezeralakuságába. A népélet ugyan gazdag aranybánya,
de le kell a kincsekért az aknákba ereszkedni, és csak verejtékes munka
termi a színaranyat.
Én most csak bepillanték az aknákba, átröppenő utazásom csak beköszöntő
volt a néphez, melyet lelkem szeret és áld. Majd a többire, a kincsásásra,
a mélyebb tanulmányra is adhat még a jövő istene jó időt.
Addig emléksorok, kik semmit nem követeltek és csak baráti kézbe vagytok
szánva, tartsátok fenn a gyémántkapcsot az elhagyott tájak és a
vissza-visszaepedő szivek közt. Szerény kis levelek, ám menjetek világgá,
keressétek fel a baráti érzelmet. Talán nem lesz hozzátok rideg a
világ, melyet ti nem kerestek, a melyen csak utatok viszen keresztül.
Talán nem tépdelnek meg utközben a maró guny tövisei, talán nem akad
belétek a szőrszálhasogatás bojtorjána és nem bánt meg az idegen szigor
keze, mint a hogy ti nem bántatok senkit.
Igénytelen sorok, legyen meleg a kéz, mely utánatok nyúl és vigyetek
üdvözletet a hajléknak, mely befogad. Beszéljetek a földről, mely beneteket
szült, és keltsetek rokonérzést a nép iránt, melynek vendégszeretete ápolt
és szivmelege megérlelt.
Soraim menjetek és beszéljetek a testvérekről a testvéreknek.
BUDAPEST, 1875. October hó.
Szerző.