Előszó

Néhai való jó Apor Péter báró az Urnak 1736-ik esztendejében, tehát pontosan kétszáz évvel ezelőtt irta meg Metamorphosis Transilvaniae cimü müvét, amely mü első oldalán a következő magyarázó szöveg áll:

"Erdélynek régi alázatos idejében való gazdagságából e mostani kevély, cifra, felfordult állapotjában koldusságra való változása, melyen amint életében sohasem kapott, hanem Erdélynek régi alázatos együgyüségében holtig megmaradott, ugy következendő maradváinak örökös emlékezetire irt le hazája felfordult állapotján szánakozó igaz hazafija és gyükeres székely báró altorjai Apor Péter végezte penig el munkáját az 1736. és életének 60-ik esztendejében alsó-torjai udvarházánál."

Kétszáz év multával ismét aktuális lett Transilvania nagy metamorphozisáról számot adni, hiszen idestova már két évtizede, hogy Transilvania életében még a XVIII-ik századbeli átalakulásnál is nagyobb fordulat történt: 1918. december 1-én az albaiuliai nemzetgyülés kimondta Transilvániának Romániához való csatolását s ez uj államjogi helyzetet az 1920. junius 4-én aláirt trianoni békeszerződés is szentesitette, Azóta, nagy, viharos multu országrészünk uj történelmi korszakot ért el s erről a korszakról akar számot adni ez az uj Metamorphosis Transilvaniae. Történelmi tárgyilagossággal számol be ez a könyv a nagy változásról és az azóta történt eseményekről. Nem kritikusai akarunk lenni a történéseknek, hiszen azok még oly közel vannak hozzánk, még annyira benne élünk a legutóbbi évtized eseményeiben, hogy a kritika, a birálat nem is lehetne minden elfogultságtól mentes s önkéntelenül a politika mesgyéjére siklanánk, már pedig e mű szerzőitől távol áll minden politizálási szándék.

18 transzilván földből sarjadt és szülőföldjéhez őszintén ragaszkodó iró, ujságiró és publicista irta meg e könyv fejezeteit s müvük elkészitésénél egyetlen magasztos gondolat lelkesitette, hevitette őket, nevezetesen, hogy a történelmi mult nagy tévedései után végre elháruljanak az akadályok a Transylvania földjén élő román és magyar népek őszinte közeledésének utjából. Ne várjon tehát tőlünk elfogult politizálást az olvasó, hanem elégedjék meg a tények és események tárgyilagos ismertetésével, hiszen a megismerés ugyis a legrövidebb ut az igazsághoz.

E Kárpátok koszoruzta gyönyörü országrész sok véres zivatart élt már át, de aminthogy e véres zivatarok nem tudták eltüntetni Transilvania természeti szépségeit, épugy népének lelki adottságait sem törölték el e vérzivataros megpróbáltatások. Transilvania bércei között mindig különböző nyelveket beszélő népek laktak, de e nyelvi különbözőség dacára sem tudta semmiféle politikai fordulat az itt élő népeket intézményesen szembeállitani egymással. Van ennek a hegyes-völgyes szép földdarabnak valami olyan szuggesztiv kisugárzása, amely tul a történelmi fordulatokon és politikai átalakulásokon minden időkben kihangsulyozta az itt élő s különböző nyelveket beszélő népek együvé tartozandóságát. Érthető tehát, hogy az itt élő népek lelkétől távol áll minden olyan akció, amely ezt az együvétartozandóságot veszélyeztetni akarná. Éppen ezért e mü irói is gondosan vigyáznak arra, hogy az események hü regisztrálásán tul ne kalandozzanak el irásaikkal messzire, hanem becsületes számvetést tartsanak a legutóbbi 18 esztendő történetének betükbe rögzitésénél. Pontosan annyit irunk meg, amennyire a történelemnek szüksége van s ha ez a könyv elsősorban is kisebbségi sorra került életünk ujkori történelmének vázlata csupán, mégis Transilvania minden népét érdekli, mert az eseményeket nemcsak egymás mellett, hanem együtt is éltük át. Ezzel a meghatározással már körülbelül meg is mondtuk, hogy mi is az a transilván igazság. Transilvániában mindig együtt és nemcsak egymás mellett éltek a különböző nyelveket beszélő, de egymás örömét-bánatát minden körülmények között átérző népek.

Amint a kétszáz év előtti Metamorphosis Transilvaniae-ben Apor Péter báró az első cikkelyben azzal indokolja meg müvét, hogy ami kevés eszébe jut, hogy feledékenységbe ne menjen, azt leirja, ugy e mü szerkesztője is az elfeledés veszélyétől akarja megmenteni a könyvben felsorolt s Transylvania legujabbkori történetére vonatkozó adatokat. Egészen bizonyos, hogy akadnak majd uj Cserei Mihályok, akik ezt az uj Metamorphosis Transylvaniae-t is megjegyzésekkel és pótlékokkal látják el, mint egykoron Apor Péter müvét, de nagyon vigyázzanak ezek az uj Csereiek, hogy meg ne hamisitsák könyvünk szellemét, amely az itt élő népek együvé tartozandóságának kihangsulyozásával készült el Transylvania fővárosában, az Urnak 1937-ik esztendejében.

A szerkesztő.