Tétel adatlapja

CÍMLAP

Várkonyi báró Amade László versei

TARTALOM, ELŐSZÓ



Tartalom

Előszó

AMADE LÁSZLÓ ÉLETE

AMADE LÁSZLÓ VERSEI (FEJTEGETÉS)
Amade és Faludi
Amade, Balassi és Himfy közt
Amade mintái
Műfajai
Szerelmi költészete
Motívumai
Költési módja, egyénisége, közvetlensége
Költői alakításának nemei; dalforma és dalhang
Nyelve
Verselése
Az Amade költészetéről nyilvánított vélemények

KÖNYVÉSZET
Amade művei nyomtatásban
Amade művei kéziratban
Életrajz, ismertetések, vonatkozások

VILÁGI ÉNEKEK
Jusson egyszer még eszedben...
Boldogtalan, az igaz, ollyan szerencse
Ámbár nékem nincsen kincsem...
Kivánsz ha szeretni...
Nem gondolok sziveddel
Ámbár égek...
Átkozott szív...
Ah már egyszer engeszteld meg...
Aztat tudd meg, én már többet...
Átkozlak te szerelem...
Én is voltam szerelmes...
Búsúl szivem érted, hivem...
Kinek lehet hinni...
Bármikép itéljed...
Azt nem reméltem...
Átkozott szerelem...
Ámornak fáklája...
Szerelmemet ha vizsgálom...
Féltlek szivem, mert szeretlek...
Azt gondolom, de nem mondom...
Áldott vagyok, én reményem...
Isten hozzád! szivem...
Ámbár vadnak sok irigyim...
Állhatatlan én reményem...
Édes kincsem, kell nevetnem...
Ámbár szerettem...
Van-e valaki éltében...
Ingyen azért kinlódni...
Ámbár nincsen, drága kincsem, előtted érdemem...
Ah nehéz egyet szeretni...
Én már nem szeretek...
Bajt vínak óhajtásim...
Érted, érted, már éretted...
Méltó bizony azért...
Itéld meg aztat...
Bár gyászos én életem...
Távozzon olly szerelem...
Én angyalkám, szép madárkám...
Ah, ah, ah! ha nem élhetek...
Bár az kit szeret...
A szép fényes katonának arany, gyöngy élete...
Lángozik bár lángom...
Te vagy életem, reményem, fényem...
Ah mit kínzod én szívemet...
Már gondolok sziveddel...
Mondják mások: nem szeretlek...
Lehetetlen mivel néked...
Ama volt szándékom, de nem végezhettem...
Szép Cziczerkém...
Én kesergek és epedek...
Gyöngyéletre s az mezőre...
Állandó az én hivségem...
Gaz Cziczerkém...
Ámbár tűz, víz közt van...
Argus ugyan nem vagyok...
Ah mit kinzasz engem, óh kegyetlen!
Nincs rendessebb mulatság...
Én babácskám, nyilt rózsácskám...
Vadnak ugyan, vadnak...
Hadd késértsen, édesgessen...
Bárha ellenzenek...
Azt gondoltam, nincs már kétség...
Jaj mit kínlódom...
Bár tied az diadalom...
Kukuku, kukucskám...
Te állhatatlan lélek...
Szenvedéssel s az üdővel...
Az mint megmondottam, tőled pártulok...
Azért bár üldöztél...
Ki béborult az fölyhőben...
Bár érted sokan itélnek...
Ha kőszivem, mondod, hivem...
Bolond, ki szenved...
Te bár légy hív...
Hogy megsértettél...
Hogy gyúladom, nem tagadom...
Csak azon vagy...
Én szivedet megkérem...
Hogy megválom, nem csudálom...
Szánom gyászos éltemet...
Távozzál istentelen!...
Isten hozzád! illy áldást ád...
Bolond, ki ítél...
Szivem, hívem légy édes reményem...
Muljék minden el...
Megpróbálom, hogy nem álom...
Azt megkönyveznéd...
Ugyan egyszer szállj szivedben...
Ah én ugyan mért kínlódom...
Szivem csöngetője...
Adjad szivedet hív szivemért...
Nincs mód benne, tied lenne...
Csak azt szégyenlem...
Angyalom, alakom, szép gyöngygalambom...
Neptunus népe...
Tied vagyok...
Nincs mód benne, másé lenne...
Mit volt már mit tennem...
Lila moja Lila...
Amor, mit akarsz én szivemmel...
Nem hiszek már, nem, nem!...
Édes Dudi Duduskám...
Tallalla, fallalla, jó kedvem vagyon...
Mindeddig biztatott gaz reménység...
Lála, lala, Dalila...
A, A, A, te vén törzsökfa...
Átkozott óra, melly arra perczent...
Az az igaz kegyes...
Áldott az óra, melyben születtem...
Mennyi kínzást ád egy szem...
Szabad légyen egyszer szivem...
Dira dura la la la!...
Testem, lelkem már megúnt...
Ha gondolom bús sorsom...
Sokan vadnak, kik sírnak...
Sionnak leányi, engem meghalljatok...
A szem mihelt szépre tekint...
Szerelem, gyötrelem hol együtt jár...
Már nem tűrhetvén kínjait...
Tudod, mely igazán szerettelek...
Élj vígan már...
Szüntelen bánkodnom...
Titkosan szeretek...
Jól tudod, kincsem...
Ki Bazinban, ki Modorban...
Bár gondolod és tagadod...
Mi haszna csodálom...
A mit megmondottam...
Oly vagy már, mint madár...
Ámbár tőlem elment...
A régi megrögzött szerelemnek lángja...
Búsult szívem éretted...
Ah! átkozott szines szív!...
Hogy eztet kívántam kezedhez juttatni...
Hát eltávozol már tőlem én életem...
Én elmégyek, hová légyek...
Mint páva jártam, nótán tánczoltam...
Szegény Sándor, szegény Bubrik...
Tiszta Geniusát csalárd Cupidónak
Mint a leesett hó, olyan fehér teste
Van egy, kinek neve nincs, de mégis kegyes...
S mi haszna ha volna tétovázó álom...
Már szabadon pártolj...
A házasság által elvesztett szabadságnak megsiratása (Nőtelen és házasélet)

ISTENES ÉNEKEK
Imádlak Jézusom...
Imádlak óh szent ostya!... (Az oltári szentségrül ének)
Hadd lankadjak és olvadjak... (Az Úr testéhez való)
Ah! jaj! mit szemlélek... (Az Úr koporsójához való)
Szűz Máriához (Édes anyja, nagyasszonya...)
Nagy szentsége...
Óh szent János te bizonyos... (Nepomucenus sz. Jánoshoz. I.)
Óh szent János én héjános bűnös hozzád borúlok... (Nep. szent Jánoshoz, II.)
Óh szent János én héjános bűnös hozzád fordúlok... (Nep. szent Jánoshoz, III.)

JEGYZETEK
A szövegforrások
Általános megjegyzések a szöveg megállapítására vonatkozólag
A világi dalok számai és sorrendje a különböző forrásokban (táblázat)
Részletes jegyzetek az egyes világi költeményekhez
Általános jegyzetek az istenes énekekhez
Részletes jegyzetek az istenes énekekhez

FÜGGELÉK
Amade istenes énekeinek dallamai
Idegen nyelven írt darabok. Latin versek
  Magna Diva! tu spes viva!
  In festo tui Patroni...
  Amor maiestas orbis et rex regum...
  Tormentorum tormentum...
  Inter aquam et ignem...
Német versek
  Es ist wahr, ich muss bekennen...
  Wer kann helfen, hilft mein Herzen...
  Angenembste dieser Welt...
  Du verfluchtes falsches Herz...

Jegyzet egy Amadénak tulajdonított tót versre nézve

Amadénak tulajdonított versek
  Somogy vármegyérűl való versek Moeris és Menelcas pásztorok között
  Jer magyar! sírj vélem...
  A "Házi kereszt" kérdése

PÓTLÁS
Ki írta a főcodexet?
Ki szerkesztette az 1836-iki kiadást?
Amade epitaphiuma

Amade magyar versei betűrendben


Előszó (részlet)

Amade verseinek ez a második kiadása, mind istenes énekeire, mind világi dalaira nézve. Amazok 1755-ben, még a költő életében láttak először napvilágot, ezek 1836-ban, hetvenkét esztendővel halála után. Egyik kiadás sem volt a maga nemében sem teljes. Az 1755-ből való kisded kötet a ránk maradt kilencz vallásos ének közül hetet tartalmazott; az 1836-diki kiadás pedig száztíz világi dalt foglalt magában, ezek közül is egy a Balassi Bálinté volt.

A jelen kiadás ez idő szerint teljesnek mondható, a mennyiben Amadénak az ő neve alatt ránk maradt és mai napig ismert összes verses műveit fölvette. Benne vannak az 1755-ben kiadott vallásos énekek, benne az 1836-ban megjelent világi dalok egészen, továbbá a Figyelőben újabban közzétett versek is mind, valamint a kézíratok egyéb darabjai. Eddig ki nem nyomtatott magyar nyelvű vers e kötetben kettő van, a XLVII. és LXXXIII. Latin és német verseit mi közöljük először, a függelékben. Gyűjteményünk magyar nyelvű világi darabjainak összes száma 144, a vallásos énekekkel 153. Mint összes kiadás pedig, ez az első; a költő virágzása után másfél század múlva jelenik meg.

[...]


×