Előszó

Erdélyország vezető államférfiainak hazaszeretetét mindenkor klasszikus műveltségük és önzetlen áldozatkészségük táplálta. Ezek a nemes erények szolgáltak alapul a mult század reform-politikájában, midőn Erdély Karai és Rendei 1841-1843-iki országgyűlésükön a Magyar nyelv, a Nemzeti Színház s az Erdélyi Múzeum érdekében törvényt alkottak.

Az ember korának és nemzetének gyermeke lévén, intézményeit és alkotásait rendesen kora és nemzete szükségletéhez méri; csak ritkán tud korát megszégyenítő és nemzetének haladott műveltségét megelőző alkotással előállani. Ily alkotásban rendesen a fajfentartó ösztön és a nemzeti politika érzéke is vezérli.

A hazaszeretet és a műveltség élő ereje csodálatos szerencsével találkozott a mult század vezető politikusaiban, midőn a nyelv, a mult és a műveltség törvényeit megalkották. A XIX. század éppen azt igazolta, hogy a nemzetek fenmaradása műveltségüktől függ és a közműveltség a legnagyobb biztosítéka nemcsak a szabadságnak, hanem az alkotmányosságnak is.

Az erdélyi reform-diéta igéi közül a Múzeum gondolata csak az elnyomatás szomorúságában válthatott testet, az akkor elvetett magot csak a vesztett szabadság forró könnyei érlelhették meg.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalapítása s általa a Múzeum megalkotása a hazafiak törekvéseinek és érzelmeinek harmonikus együttműködése által történhetett s az életet jelentő művelődési eszme kiható erejének nyilvánulása lett. Ez az alkotás a nemzet önérzetét táplálta és erőinek csirázóképességét öregbítette. A nemzet művelődését legjobban a tudományok művelése biztosítja, mert nemcsak bámuljuk a tudományok hatalmas szépségét, hanem hiszünk is jóságában és hatalmában; a mi valóban erősítő tudat azoknak, a kik művelik és megnyugtató gondolat azoknak, a kik a tudomány haladó és munkáló hatalmát szemlélik. A tudomány nagy ékesség és csodálatos szolgálatokra képesít: termékeny csirája a haladásnak, kiszámíthatatlan eszköze a művelődésnek, melyből az emberiség fejlődésének örökös forrása származik és vágya táplálkozik.

Hidvégi gróf Mikó Imre, az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalapítása nagy munkájának a tiszta hazafiság fényével övezett, áldozatra kész, kimagasló alakja, kire mindnyájan a legnagyobb hálával és elismeréssel gondolunk és kinek elévülhetetlen érdemét és századokat túlélő emlékét kegyelettel ápoljuk. Szinte megdöbbentő az isteni gondviselés látása, hogy a híres és régi Mikó név a családnak utolsó férfi tagjában emelkedik ugyan legmagasabbra, de egyúttal azzal ki is halna, ha a székelyek grófja az Erdélyi Múzeumban e nevet meg nem örökítette volna. A nemzet multját búva okult és a világ folyását s a történelem igazságait keresve és latolgatva tanulta meg, hogy mint igaz hazafi gyakorolja a hazafi kötelességét és példájával oktasson a hazaszeretetre, melynek szállania kell nemzedékről nemzedékre. A multban elmerülő, vigasztalást kereső magyart a jövő nehéz feladataira edzeni akarván, a mult kultuszával a hazaszeretetet tápláló Múzeumot a jövőt biztosító tudomány szolgálatára is rendelni kívánta. S később, hogy a múzeum-egyesület és gyűjteményei valóban a tudomány czéljait szolgálják, a második egyetem Kolozsvárra hozásában és felállításában egész erejével dolgozott és annak ünnepi megnyitásában királyi biztosként ünnepelte gondolata megvalósulását. A tudomány-egyetemnek és a múzeumnak egymásra gyakorolt hatása eredményeként az egyetem fejlődését, a múzeum gyűjteményeinek nagyarányú gazdagodását és a múzeum-egyesület komoly, tudományos munkáját kell megállapítani.

A két intézmény egymásra gyakorolt hatását talán semmi sem mutatja jobban, mint ez az Album, melyet az alapítás félszázados fordulójának és ünnepének emlékéül az Erdélyi Múzeum ad ki, mely az egyetem tanárai, emberei és intézetei nélkül ma már el sem képzelhető. Az Album mindenkit meggyőzhet arról, hogy ez intézmények kapcsolata egyaránt biztosítja az erdélyi hazafiság és a magyar tudomány gondozását. A múzeum a hazafiúi erényeknek és érzéseknek ilyen módon nem pusztán mentsvára és balzsamozó megtartója, hanem egyúttal a tudományos munka székhelye és forrása. Az egyetem, melynek szolgálatára vannak a múzeum gyűjteményei rendelve, nemcsak a tudományos élet biztosításával tesz Erdélynek nagybecsű szolgálatot, hanem a múzeumi gyűjtemények alapján álló tudományos munkájával is, mert e gyűjtemények hazánk és nemzetünk földje ismeretére és történetére vonatkozó emlékeinket és kincseinket bocsátották kezére.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesületet egy gyászos korszakban a törhetetlen hazafiság alapította, gondozóinak önzetlen munkássága fentartotta és jubiláris korszakában tudományos virágzásnak indította. Hogy tehát gyümölcse megérlelődjék, közművelődési, tudományos és hazafias munkája fokoztassék, hogy a múzeumról alkotott ideális felfogás megvalósuljon, mindez a nagy és nemes törekvés attól a nemzedéktói függ, mely hívatva van - s melynek kötelessége - örökünkbe lépni. Ezt nemcsak reméljük, de a hazafiságtól, melyet őseitől kellett tanulnia és a műveltségtől, melyre ez a múzeum emelte, méltán el is várjuk.

A Múzeum az alkotó és immár elmult nemzedék dicsősége, de egyben a megtartó és eljövendő nemzedék feladata is.

Gróf Esterházy Kálmán