AZ ŐSFORRÁS HATÁRÁN TÚL   Magdalena HODONYI - Ickler   
   Ugyan akkor, amikor, a Fekete Lyukak között elkezdődött ez az örökké ismétlődő borzalmas kannibáli folyamat, a teremtői szférákban lévő Árnyfénylények között is izgalom keletkezett. A vészharsonákat is megfújták, mert már előre rettegtek minden ilyen kitöréstől. Hiszen a FEKETE LYUKAK energiái olyan határtalan erősségű volt, hogy még az Árnyfénylényekre is, veszélyt jelentett. Erejük minden energiáit be kellett vetniük, nehogy ők is megsemmisüljenek akkor, amikor az Ősforráson túl, a különböző Bugyorszerű Gömbökbe irányítják azokat a tartalmakat, amik a Fekete Lyukakból buggyannak ki, mert ilyenkor beléjük kell hatolni. Közben a legszigorúbban kell ügyelniük arra is, nehogy valamelyik tartalom a Bugyor mellé kerüljön, illetve egy másikba a sajátja helyett, mert az igen nagy káoszt jelentene.

*

   A TEREMTŐ azonban, már előre felkészül a Fekete Lyukak ezen akcióira. Az Árnyfénylényeket is olyan különleges védőenergiával burkolja be, hogy a Fekete Lyukak nem tehetnek kárt bennük. Még akkor sem, hogy megpróbálják.

*

   Amikor a Fekete Lyukak Birodalmában ez az örökké ismétlődő, mindent felülmúló folyamat beindul, és a teremtői szférákban az Árnyfénylények is felkészülnek arra, hogy az azokban lévő tartalmakat a Bugyrokba irányítsák, ugyan akkor „az összes űröket magába foglaló régióban” is betört egy energiahullám. Hatására, nemcsak mozgásba lendül az egész régió, hanem a védőenergiák is kezdtek leválni azokról az  űrökről,  amelyek  feladatukat betöltötték. Azért, hogy labirintszerű
folyosót alkossanak nekik. Mert, ha a régió több helyen felnyílik, és a Fekete Lyukak oda beletapadnak, csak ezen a folyosón keresztül érhetik el a nyílásokat, hogy az egyik abba beletapadó Fekete Lyukba buggyanhassanak. Néha ez sem zajlik le simán. Előfordult már az is, hogy nem a Fekete Lyukakba, hanem melléjük csöppentek. Ez is minden alkalommal éppen olyan óriási káoszt jelentett, mint az abszolút Ősforráson túli dimenzióban, a Bugyrok mellé csöppenő tartalmak. (Itt gondoljunk arra, hogy a cseppek, amikről írok, hatalmasabb nagyságú űrök, mint a miénk.)
   Ezen kívül, azért is hozzák még létre a védőenergiák ezt a folyosószerű labirintust, nehogy közben, amíg a nyílások elé érkeznek, valamelyik másik űrt is, magukkal rántsanak.
   Majd, amikor a Fekete Lyukak sikeresen magukba szippantottak minden űrt, utána tartalmukat magukban energiáikkal széjjel választják. Mert, csak a széjjel választott tartalmak kerülhetnek vissza az abszolút Ősforráson túli dimenzióba, Bugyraik fészkébe. De, ahhoz, hogy a Fekete Lyukak a megsemmisülő űröket széjjel tudják magukban választani ez is, nemcsak a legszigorúbban előírt folyamat, hanem a legnehezebb akció közé tartozik. Ami után a Fekete Lyukak is, mivel energiáik összes erejét kiadták magukból, vissza kerülnek saját Bugyraikba, hogy új, friss energiákkal töltődjenek fel ők is.
   Gondolom ezután már könnyebben eltudjuk képzelni azt a határtalan lefolyást, az OMEGAPONTOT, amikor Univerzumunk is betöltötte feladatát, és az egyik Fekete Lyuk magába szippantja. Azért, hogy tartalmát, amit már kezdünk ismergetni, ami soha nem éri el végső formáját, vissza juttassa Bugyrába. De, mert ez egy olyan felfoghatatlan történés, amit emberi értelemmel nem lehet elképzelni, ezért még nagyon sokáig csak teóriákat állíthatunk fel az Omegapontról.  Sőt arról is, hogy lelkünk, halálunk után hová kerül, és
18 19
 
«első   ‹előző   18-19   20-21   22-23   24-25   következő›   utolsó» 1- ...  10- ...  20- ...  30- ...  40- ...  50- ...  60- ...  70- ...