|
Mink azon Erő egyetlen kezdő pillanatát bizonyíthatjuk, a saját Űrünkét az elmúlás, vagyis az idő törvényének megvalósulásával. De, hogy a másik Űrökben a kezdő pillanattal, milyen tartalmak valósulnak meg, arra még nagyon sokáig nem kaphatunk választ. Sőt az is lehet, hogy soha. Akik könyveimet ismerik, azok már eltudják képzelni azt is, hogy az űrön túli energiák körforgása, miért egy állandóan ismétlődő, soha meg nem szakadó folyamaton alapul. És miért csak, az Űrön túli Fekete Lyukak által kerülhetnek vissza a megvalósult különböző összetételű Univerzumok, keletkezési Bugyraikba. S, az azokban létező lelki formák pedig az arra kiválasztott Bugyorba. Azért, mert ha a Fehér Korong által, a Teremtő energiáiba kerülve kiürültek, utána megint újjá kell alakulniuk. Ez csak az Ősforrás fényes sugarába mehet végbe. Ezzel feltárul az ősi titok, hogy ez az állandóan ismétlődő, mindig újjá alakuló körforgás jelenti az örökkévalóságot. Ezt éreztük meg, és a legkülönbözőbb teóriát állítottuk fel a földi idő teóriájával, vagy vallásilag a mennyország, tisztítótűz, a pokol, az újraszületés, a feltámadás fogalmával. Tudományosan pedig a szingularitással, a zéró nulla idő kezdő pillanatával. De, hogy az Univerzum létrejöttét, megsemmisülését, vagy azokat az űrön túli mindent felülmúló körforgási folyamatokat egyszer, nemcsak képzeletünkkel, hanem tudományosan is bizonyíthassuk, addig még nagyon sokat kell fejlődnie a Világnak. Akkorra azonban úgy is minden teljesen más alapokra fog helyeződni. Egyenlőre azonban be kell érni annyival, hogy még nagyon sokáig nem fogunk a fejlődéssel odáig érni, hogy a minden kezdetét tudományosan bizonyíthassuk. Azért mert, ha megfejtettük az Univerzum végtelenségét, és az azon túli összes űrt magába foglaló régiót, sőt a lelkek hovakerülését is, ráfogunk jönni, hogy az azon túli dimenziók után sem érhetünk el az |
|
abszolút VÉGHEZ. Hiszen azután is létezik egy további dimenzió. Sőt azután is, és még azután is. A végtelenségig fokozhatjuk anélkül, hogy az abszolút KEZDETIG érnénk. Ennek ellenére, hogy ezeket a soha meg nem szűnő körforgási folyamatokat, amik soha nem érik el végső formájukat jobban megértsük, újra meseszerű tartalommal folytatom tovább. * Túl az Univerzumon, a Fehér Korongok és Fekete Lyukak dimenzióin, az Árnyfénylények birodalmában nagy volt az izgalom. Mielőtt elkezdték volna szolgálatukat a birodalmuk határán túli végtelen Bugyrokat magába foglaló régióban, előtte figyelemmel akarták kísérni az Ősforrás újbóli kitörését. Izgatottan tömörültek az ezt elválasztó energiafal elé. Azért csak eléje, mert igaz, hogy az energiafalnak tizenkét nyílása van, de, mivel minden alkalommal más nyílás tárul fel, így soha nem lehetett tudni, hogy melyik nyílás fog feltárulni. Jelként, hogy az Árnyfénylényeket figyelmeztesse, az energiafal nyugodt állapotban a drágakövek sziporkázó tüzében csillog, villog. Amikor azonban az egyik nyílás feltárul, hogy kizubogjon rajta az Ősforrás fényes sugara, előtte sziporkázó tüzének fényét elveszíti, s feketévé válik. Amikor ez végbe megy, csak azután tömörülnek óvatosan a védőfal elé. Hiszen bármelyik nyílás táruljon fel, azon keresztül az Ősforrás, olyan határtalan áradatú sugárban tör ki, hogy félő, még őket is magával sodorja. De, mert minden alkalommal ez egy olyan határtalan élmény, ezért egyetlen kitörést sem hagynak ki, bármilyen veszélyes legyen. Sőt azt sem, ahogyan az Ősforrás sziporkázó sugarába, hogyan hatol bele, egy még csillogóbb, villogóbb energiai Erő, hogy |
