|
kerülni, ezért kaptuk meg a törvényeket, szabályokat, hogy minden határok és törvények közé legyen szorítva, hogy a paragrafusok határozzák meg a hétközi és az ünnepnapjainkat, mert a humánus lét fenntartásához elengedhetetlen. János lenyeli a könyvet. „Azután az égi hang újra szólt hozzám: – Menj vedd el a nyitott könyvet az angyaltól, aki a tengerben és a földön áll. Így szólt hozzám: – Nesze nyeld le! Keserű lesz tőle a gyomrod, de a szád olyan édes, mint a méz. Elvettem az angyal kezéből a könyvecskét (a törvényeket) és lenyeltem (magamévá tettem). A szám édes lett tőle, mint a méz. De, amikor lenyeltem, a gyomrom keserű lett. Ekkor azt mondták nekem: – Ismét jövendölnöd kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról.” Vagyis, a föld összes népének tudomására kell hozni, hogy a kapott törvények mindenkire egyformán érvényesek. Mert ezen törvényeknek kell irányítani napjainkat, amiknek védelmünkül kell szolgálni. Az évezredek folyamán mégis ellenünkké tettük, a sok hamis bírákkal. S, ha tovább folytatjuk A templom felmérése soraival, mielőtt belemélyednénk, előtte fel kell fogni, hogy a hit miért elválaszthatatlan a tudománytól. Azért, mert a hívők, anélkül, hogy tudatába lennének, egész életükben hitük fizikai bizonyítását keresik. (gondoljunk a csodákra). A tudományok művelői pedig, egész életükben Isten művelői is, mert a fejlődés üteme által folyamatosan haladnak Isten valósága felé. Az emberiség ezért, több, mint hétezer generáció óta, anélkül, hogy felfogta volna egy szent mérőlécen halad megállíthatatlanul. Erre a bizonyíték az, hogy a szent mérőlécen való haladást ember nem akadályozhatja meg. A Középkor a legékesebb bizonyíték erre. |
|
„Ekkor bothoz hasonló mérőnádat kaptam, ezeknek a szavaknak a kíséretében, írja János (a bothoz hasonló mérőnád a fejlődés ütemére értendő): – Menj, mérd fel az Isten templomát az oltárral és a benne imádkozókkal együtt.” Az imádkozók értelme mindazokra értendő, akik felfogják, hogy csak a fejlődés üteme által haladhat előre az emberiség. – De, a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd fel, mert a pogányoké lesz. – Ennél érthetőbben nem is lehetett volna kifejezni, hogy akik a fejlődés ellen dolgoznak, kikerülnek a társadalom peremére és lényegtelenné válnak. Azokat tehát ki kell iktatni, mert akadályoznak egy felsőbb tervet. Ha itt arra a sok értelmetlen sztrájkra gondolok, amik meggondolatlan zavargásokhoz vezetnek csupán, amit a fejlődés üteme ellen teszünk. Néha még a vasúti sínhez is odakötjük magunkat, ahelyett, hogy közös erővel azon dolgoznánk, hogyan oldjuk meg azt a problémát, amiért sztrájkolunk. A két tanú sorai, szimbóluma ellenére is, azt támasztja alá, hogy ha az emberiség megmarad a jó irányában, és a kapzsiság hatalmát elveti magától, akkor a gonosz negatív erők, vagyis a vadállat nem uralhatja értelmünket. Tehát, ha meggondoltan, minden kapzsiságtól mentesen járunk el tetteinkkel, akkor meglesz a jutalmunk. Ha nem, írja János, „abban az órában heves földrengés támadt, a város tizedrésze romba dőlt, a földrengés következtében hétezer ember meghalt, a többit pedig félelem fogta el, és dicsőséget zengtek az ég Istenének.” Mind ez a szabad választás birtokában, az ember tettei által történik majd meg. Nem pedig isten akaratából, vagy egy űri katasztrófa által. A hetedik harsonaszó angyala viszont azt adja tudtul, hogy a huszon- |
