|
gyogta a földet. Aki kiáltozva adta tudtul, hogy „elesett, elesett a nagy Babilon. Vagyis vége a Földnek. Ördögök tanyája, minden tisztátlan szellem hajléka lett. Azért, mert kapzsisága tisztátlan borából minden nemzet ivott. Ami után vele erkölcstelenkedtek a föld királyai, a föld kereskedői pedig meggazdagodtak a
csalások árán szerzett és eladott áruik határtalan fényűzéséből.” A keresztények figyelmeztetése sorai viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy azok, akik minden csábítás ellenére megmaradnak a jó irányába, lelkük Isten energiáiba fog kerülni. „Én népem vonuljatok ki onnét (a gonoszok közül) nehogy részetek legyen bűneikben és benneteket is érjenek csapásaik.” Mivel bűneik az eget verik, így az Úr számon tartja gonoszságaikat. Ezért egyetlen napon zúdulnak rá a csapások, azokra, akik addig bíborban, ékkőben, a harácsolás borában dőzsöltek. Azokat: a halál, gyász, éhínség, tűz fogja elhamvasztani, mert hatalmas az Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölöttük. A királyok gyásza sorai ezt emeli ki, ami a kereskedők gyászával folytatódik tovább. „A föld kereskedői is siratják, gyászolják a királyokat, a gazdagokat, mert senki nem veszi meg többé áruikat: az arany, az ezüst árut, a drágakövet és gyöngyöket, a patyolatot, bíbort, selymet és karmazsint, a sokféle tujafát és elefántcsont csecsebecsét, az értékes fából, bronzból, vasból és márványból készült minden edényt, a fahéjat és balzsamot, az illatszert, mirhát és tömjént, a bort és olajat, a lisztlángot és búzát, a barmokat, juhokat és lovakat, a kocsikat, a rabszolgák lelkét. Az érett gyümölcs, amelyre vágyódtál elfonnyadt. Minden fény és pompa odavan, és nyomuk sem lesz többé. A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeiktől való félelmükben távol tőle |
|
megállnak, siránkoznak és jajgatnak.” Jaj, jaj te nagy város (ez az egész Földre értendő) eddig patyolatba, bíborba és skarlátba öltöztél, arannyal, drágakővel és gyönggyel voltál ékes. Egy óra elég volt, hogy elpusztuljon ekkora gazdagság, vagyis a föld összes értéke. Ami egyben a teljes megsemmisülés. A tengerbe vetett kő sorainak szimbóluma ugyan ezt a világkrízist fejezi ki, ami napjainkra is értendő: „Egy erős angyal ekkor felemelt egy malomkő nagyságú követ, és bedobta a tengerbe ezekkel a szavakkal: Ilyen lendülettel vetik majd el Babilont, a nagy várost, és többé nyomát sem találni.” Újra megismétlem, hogy a Babilon szimbóluma az egész Föld felületére értendő, ahol többé „nem zeng a hárfa, ének, fuvola és harsona, nem él rajta semmiféle mesterember, még malomzúgás sem hallatszik. Nem világít többé mécsesnek világa, nem hallatszik többé vőlegénynek és menyasszonynak hangja. Kereskedői a föld nagyjai voltak, varázslatai tévútra vezettek minden nemzetet.” Azok azonban, akik megmaradnak a jó irányába, megkapják végső jutalmukat. Ezt az Öröm a mennyben sorai a legcsodálatosabban fejezi ki. Mert itt az összes űrt magába foglaló dimenzióról ír János. Arról, hogy azon lelkek, amelyek a legnagyobb szenvedés árán szakadt el testükről, a Sátán nem semmisítheti meg, és belekerülnek Isten energiáiba, hogy utána az Árnyfénylények segítségével újra a Teremtő energiáiba kerüljenek bele. A Bárány mennyegzője, ezt még jobban alátámasztja a lélek kristálytüzű tiszta fényével azzal (nem földi fényről van szó): |
