 |
ELŐSZÓ
|
Kedves Olvasó! A vallás, a hit eddig azt jelentette, hogy elfogadjuk azt, amit igaznak gondolunk. Bizonyítani azonban nem lehet. Ezen változtatni kell, mert a megszokott séma, már nem állja meg a helyét. Ha azt vesszük, Dante is, körökkel, gyűrűkkel, lépcsőkkel, bugyrokkal írta le a poklot. A Próféták pedig, bármelyik időben éltek is, szintén idejük szavaival fejezhették ki magukat. Sőt, a ma embere is, még mindig úgy hasonul a hithez, akár az őserdőben élő primitív vad törzs is, a konzervdobozhoz, ami egy repülőgépből esik le közéjük. Valószínű Istenként imádnák. Vagy mondjuk, hogyan reagálnának az atombomba gomba alakú felhőjének látványára. Talán azt gondolnák Isten jelenik meg előttük felhő formában. Az atomfizikusok azonban tudják, hogy az a gomba alakú felhő, melynek alja a földig, teteje az egekig ér, milyen óriási pusztító erőt rejt magában. Vagy a gólya sem tudja, ha a televízió antennára telepszik, hogy az miért van ott. Éppen így, az ember sem érti az állatok
világát, pedig egymás mellett élünk, és egymásra vagyunk utalva. Ezért Isten valóságához, vagy az Űrön túli dolgokhoz mink is éppen így hasonulunk. Hiszen az Univerzumon kívüli dimenziókban olyan formában nincsen fény, energia, anyag, ahogyan Világegyetemünkben létezik. Ha egy hasonlattal élek, akkor ez ugyan az, hogy a villanykörte fénye is, csak a villanykörtében valóságos. Azon kívül, már teljesen más fények uralkodnak. Éppen így, az Űrünkben létező minden is, csak az Univerzumban valóságos. Azon túl teljesen más összetételekből áll minden. Olyanokból, ami túlnő az emberi értelem határán. Ezért nem tehetjük fel azt a kérdést olyan formában, hogy az űrön túli energiák hogyan változnak anyaggá.
|
|
 |
|
Sehogyan sem, mert nem létezik. A Teremtés Könyve mind ezt, a legmagasabb tudományokon alapuló értelemmel tárja fel. Csak nem értettük meg meseszerű elbeszélése
miatt. Sajnos, én is kénytelen vagyok az összes Űrön túli dolgot, az energia szóval megnevezni. Ezt meg kell érteni mindenkinek, mert ebben a könyvemben keresztül lépek
nemcsak az emberi értelem határán, hanem még az Ősforrás határán túl is. Azért, hogy a következő generáció, iránytábla szerűen adhassa tovább, a következő generációnak,
ezeket az új alapokon nyugvó teóriákat. Tudom azonban, hogy csak a jövő viszonylatában fontos minden megismerés. A pillanatban élők számára még a technikai vívmányok is, csak annyiban jelentenek valamit, ha azt vagy előnyünkre, vagy pusztításra felhasználhatjuk, mert a halállal úgy is megszűnik minden földi. De, ha bebizonyosul, hogy amiket könyveimben feltárok nem is nagyon tér el az Űrön túli valóságtól, akkor nemcsak nekem, hanem még a jövőnek is problémát fog okozni megnevezésük. Pedig akkora már teljes egészében fel fogják térképezni az egész Világegyetemet. Sőt, azt is befogják tudományosan bizonyítani, ahogyan az emberi értelem határán túl című könyvemben már kifejtettem. Ádám és Éva nem az első emberpár volt, hanem az elmúlt világ utolsó túlélői. S, a Fáraók a piramisokban, mivel ők még közelebb voltak az előttünk létező világ lényeihez, jobban megérezték mind azt, amit könyveimben feltárok. A ma embere ezt azért nem tudja, mert a fejlődéssel minden más alapokra helyeződött. Nagyon kívánom, hogy tudományainkkal elérhessünk odáig, hogy nem csak mind ezt, hanem az eddig felfoghatatlan és láthatatlan lelket, ami kívülről hálózza
be a testet, éppen úgy kapcsoljuk össze az értelemmel, mint ahogyan a gondolatot kezünkkel, lábunkkal, minden érzékszervünkkel. Ha ez sikerül, csak akkor fogunk az Űrön
túli dimenziókba belehatolni.
|
|
 |
