|
egyik a másikban létezik, egymástól függ, és elválaszthatatlan egymástól. Akár a lélek, a testtől, mert ha ez megtörténik, meghalunk. Így, minden után létezik, egy még további. Sőt azután is létezik egy további, és még azután is, és így tovább, a végtelenségig fokozhatjuk anélkül, hogy az „abszolút kezdetig” érhetnénk. Ezzel minden, egy soha meg nem szűnő körforgás eredményévé válik, amit az örökkévalóság szóval érzékelünk. Ezt is minden időben megéreztük, sőt azt is, hogy az összes léti forma óvva van. Nemcsak az Univerzumban, hanem azokban az űrökben is, ahol meggyökereztek. Ezért személyesítjük meg, és igazítjuk formánkhoz a két leghatalmasabb elválasztó Erőt, Istent és a Sátánt. *
|
FÜGGELÉK
| 1. |
Könyvem első részében „Az emberi értelem határán túl” megismerhettük az Ősforrás sugarát, és az abból kialakuló összes folyamatot. Azért mert, ha azt eltudjuk képzelni, csak azután tárulhat fel az azon túli dimenzió. Tudni kell azonban, hogy az Ősforrás határán túli dimenziók még felfoghatatlanabb, összetételekből állnak, mint lelkünk. Mégis léteznek, mert az Univerzum is csak ezen erőkkel valósulhatott meg: a) az első felfoghatatlan űrön túli energiai erő azok a FEKETE LYUKAK, b) amelyek az összes űrt magába foglaló régióból, a Bugyrok dimenzióiba szállítják a magukba fogadott tartalmakat, c) a Fekete Lyukak által visszaszállított tartalmakat pedig az Árnyfénylények ürítik újra vissza keletkezési Bugyraikba, d) a különböző univerzumokból visszakerült lelkek egy külön Bugyorba jutnak azért, hogy egy arra kiválasztott Fehér Korongú Erővel a TEREMTŐ energiáiba kössenek ki, e) s, ha kiürültek, a teremtői energiákból az a Fehér Korongú Erő újra visszaszállítja őket kijelölt Bugyraikba, |
