De, nehogy mielőtt a Korongba belekerülnének, előtte megsemmisüljenek, ezért minden Csomót belül különböző összetételű védőenergia tölti ki, hogy megóvják a bennük lévő tartalmakat. És, amikor felnyílnak a Csomók, akkor először a védőenergiák buggyannak ki onnan azért, hogy a nyílásokba tapadó Fehér Korongok könnyedén fogadhassák magukba az onnan leváló tartalmakat. Mert, csak akkor üríthetik bele az összes űrt magába foglaló régióba amikor átalakították azzá, amivé válniuk kell.
S, amikor már minden Csomó kiürült, utána a megváltozott sugár megint azzá az abszolút sziporkázó ősforrássá válik ami volt, hogy megint visszaszippantódhasson a teremtői Birodalomba, és örök körforgásként újra megismétlődhessen minden.
Amikor az abszolút ősforrásban ez a mindig ismétlődő, mindent felülmúló akció elkezdődött, a Fekete Lyukak és a tüzes delejű Fehér Korongok régiójába is belehatolt egy, egy heves áramlatú különböző összetételű energiai Erő. Annyira erős volt azok hatása, hogy az azokban uralkodó törvényszerű rendet káosszá változtatták. Mert csak ezután taszíthatták ki dimenzióikból a Fehér Korongokat és a Fekete Lyukakat.
A Fehér Korongokat azért, hogy majd a kinyíló Csomók nyílásaiba tapadva megvalósítsanak egy újabb teremtési folyamatot.
A Fekete Lyukakat pedig, hogy amelyik űr betöltötte feladatát, tartalmát eredeti tartalmára változtatva, újra visszajuttassák az ősforrás sziporkázó sugarába.
A Fehér Korongok kigurultuk után, mielőtt elérhették volna a Csomók nyílásait, előtte energiáikkal mindazon régiókat, amin keresztül gördültek újra feltöltötték és rendbe hozták azt, ami pusztulni kezdett.
Majd amikor a Fehér Korongok a nyílások elé értek, mint a dugó az üvegbe úgy passzintották magukat oda bele. Erre azért volt szükség, nehogy melléjük
