formának is, amelyhez majd hozzá fog kapcsolódni a lélek, hogy szaporodhasson.
Ez az a folyamat, ami több, mint hétezer generáció óta a végzetünk lett, mivel még ma sem fogjuk fel valódi értelmét.
„Isten újra szólt: - Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak mindenen, ami a föld felületén létezik. Vagyis, legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá.”
Először is azzal kell kezdenem, hogy ez a szaporodás feltételéhez elengedhetetlenül szükséges anyagi bőrtok, a testünk, nem lehet Isten képmása. A test a szaporodást valósítja meg, tetteink irányát határozza meg, és az élethez szükséges összes funkció lefolyását viszi véghez.
A lét csírája (a lélek) ezért nem a testben található, hanem kívülről tapad elválaszthatatlanul hozzá. Éppen olyan láthatatlanul, ahogyan a Földet is behálózzák az energiahullámok.
Még egyszer megismételve testünk ez a bőrtok, csak az élethez szükséges funkciót látja el.
És, ha elgondolkodunk a különböző léti formákon, amelyek az Űrben léteznek (bizonyítani sajnos még nem tudjuk), egészen bizonyos, hogy azok sem Isten képmását formázzák.
És azután, amikor az Űrben, helyére rendeződtek a régiók, galaxisok, csillagok, bolygók, gázok, ködök és mind az, amit még nem ismerünk a különböző léti formák csíráival együtt, utána kezdett benne minden lecsitulni. Ez a következő sorokból tűnik ki azzal, hogy
„Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. Isten megáldotta és megszentelte
a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után.”
a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után.”
Ez a története az ég és föld vagyis (az Univerzum) teremtésének!
