Előszó

A részeiben is összetartozó Kárpát-medence gyümölcsészetének kibontakozásához Erdély is hozzájárult. Mind természeti adottságai, értékei, mind pedig népe szorgalma és tehetsége által. Ez a különlegesen nemes emberi tevékenység itt, a Kárpátmedencében egy viszontagságos évezred végén érte el virágkorát. Az erre az időre elért ígéretes haladást törte meg a gyötrelmes 20. század. Az I. világháború szomorúságos vége Erdélynek és egyúttal gyümölcsészetének is idegen rendelkezést szabott meg, megváltoztatva haladásának irányzatát, felfogásbeli eszmeiségét. A végzetes csapást azonban a II. világháború utáni magántulajdon megszüntetése s általa az önálló kezdeményezésű termelőgazdálkodás elsorvasztása jelentette.

Erdély régi gyümölcseinek gyűjtése a földtulajdon államosítása előtti utolsó években, 1951-1957-ben történt, amikor még léteztek a régi gyümölcsészet maradványai. A gyűjtések írásos és képi anyaga (két szakdolgozat megjelentetése után) a volt Bolyai Tudományegyetem Természetrajz Kar kallódó hagyatékába került. Az önkényuralmi rendszer bukása után (1989) a régi almák részletesebben feldolgozott anyagát (a millecentenárium emlékére) közölni lehetett (1998). A társadalmi rendszerváltás utáni reményteljes viszonyok lehetővé tették az esetleg még megmaradt ősi és Erdély környezeti feltételeihez jól alkalmazkodott gyümölcsök felkutatását. Ennek a lehetőségnek köszönhetően a 2001-2004-es években a Duna televízió "szenvedelmes kertészei" (Ambrus Lajos író és Erdélyi János rendező) újabb kutatási és képanyagrögzítési kiszállásokat szerveztek Erdély jellemző gyümölcsészeti és településtörténeti tájaira (Marosszék, Udvarhelyszék, Mezőség, Kalotaszeg, Szilágyság). A most közrebocsátott munkába az ekkor gyűjtött gyümölcsészeti anyag is bekerülhetett.

Erdély régi gyümölcseinek tárgyalásában önkéntelenül is érvényesül a történelmi szemlélet: az itt megtelepült nép viaskodása a természeti és a gyakori idegen érdekű társadalmi erőkkel. S közben is tökéletesítve a termesztett növények, a gyümölcsfák művelését, melynek eredménye a csodálatos fajta- és hagyománygazdagság. A múltbeli eredettel és azonosítással összefonódó fajtaleírásokhoz viszonyítva a gyakorlati gyümölcsészeti tudásanyag háttérbe szorult. A körték gyümölcsészeti pontos leírása egyébként is sajátosabb, körülményesebb, mert bár alakváltozatosságuk széles körű, színárnyalataik nem oly jellegzetesek, mint az almáké. Talán ennek (is) tulajdonítható társneveik (szinonimáik) sokasága (a Nyári Kálmán körtének 64, az Erdei vajkörtének 61 társneve halmozódott fel), ám kevesebb népi-képzeletvilági ihletettséggel.

Erdély gyümölcseinek ezt a munkáját emlékezetessé teheti a hitelesen művészi értékű s ugyanakkor hamisítatlanul (méreteiben is) valósághű képanyag (akvarell és grafika), mely a marosludasi Keresztes Kálmán (1887. II. 29.-1980. II. 29.) elhivatott képzőművész tehetségének és ügybuzgalmának örökbecsű alkotása. Jelenleg nemigen készül ilyen tudományos igazoló képanyag.) A szerkezeti tollrajzok Pap Ernő kiváló grafikus lelkiismeretes munkájának a bizonyítékai.

A régi erdélyi gyümölcsök e könyvének a megjelentetése az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek köszönhető. És mindazon intézményeknek és személyiségeknek, amelyek s akik megértő támogatását, itthon és otthon, sikerült megszereznie, azzal a nemes szándékkal, hogy a benne közölt adatok és gondolatok ne csak a gyümölcsészetet, hanem általa minden maradandó alkotó tevékenységet serkentsen. Köszönet illeti a Református Egyház Misztótfalusi Sajtóközpontjának munkaközösségét a hozzáértéssel, buzgalommal és szeretettel végzett kiadásáért.

A szerző