A honfoglaló vezérek korában letelepedett Tanuzapa besenyővezér ivadékai, a Tomaj nembeli losonci Bánffy-nemzetség, Magyarország s Erdély egyik legnagyobb történelmi multú családja. A Bánffy-nemzetségnek egyénileg legkimagaslóbb s az ország történetében fontos szerepet vivő tagjai közül számosan a család bonczhidai ágához tartoznak. Ennek az ágazatnak történetével, nemzedékeinek életével elválaszthatatlanul forrott egybe a bonczhidai várkastély, amely évszázadok óta áll Kolozsvártól északra, a Kis-Szamos partján, Erdély legnagyobb s csodálatos szépségű parkjának közepén. A bonczhidai kastély története csupán a Bánffy család históriájának fontos mozzanata. A magyar művészettörténet - kutatói talán nem ismerték közelebbről - nem méltányolta mindezideig a kastély művészeti szépségeit, amelyek a változó korok és stílusok szellemét maradéktalanul tükröztetik vissza. A Bánffy-család kimagasló egyéniségeinek életén, gondolkozásmódján, ízlésén át európai nagy stíláramlatok magyar s erdélyi változatainak sajátságait képviseli Bonczhida: a félköríves stílű templomtól kezdve, az azzal részleteiben egykorú erődített kúrián át a fejedelemség korának renaissance-várkastélyáig, majd a barok-rokokó, az empire s a romantika korának toldásáig és átalakításáig. "Úgy hat reánk, mint valami organizmus, amely folyton változott, fejlődött, nőtt, gyarapodott". Fejlődésében lett egyéniséggé: átépítései, toldásai a Bánffyak egyéni életformáját, világszemléletét, vágyait, ízlését tükröztetik vissza s egyben őrzik az erdélyi művészet sok sajátosságát az alkotó mesterek művészetében.

[...]