CÍMLAP
Álmodónk, Vörösmarty
TARTALOM, UTÓSZÓ
Tartalom
I. Képzelet és mítosz
Debreczeni Attila: Remény s emlékezet: egy Vörösmarty-vers motivikus és mitikus hátteréről
Zentai Mária: Túlvilági képek (A fantasztikum alakváltása Vörösmarty műveiben az 1830-as években)
Szajbély Mihály: Délsziget északi fényben. Herder, az új mitológia és Vörösmarty
Egyed Emese: Homonna hölgye
Horváth Andor: "Ember vagyunk..." Vörösmarty kései lírájának történelemszemlélete
II. Költő pódiuma
Lajosi Krisztina: "... három ellenző világból". A Csongor és Tünde újraolvasásának lehetőségei
Fried István: "'S a ki álmaimban él." (Részlet a Csongor és Tünde elemzéséből)
Székely Melinda: Ami a szavak fátyolán általtetszik. A Csongor és Tünde értelmeinek (fel)fejtegetése
Török Ervin: "Ah"-ot mondani. Beszédaktusok Vörösmarty Csongor és Tündéjében
Antal Ildikó: Egy irodalmi párhuzam körüljárása (Vörösmarty és Marivaux)
Bánházi Emőke: Vörösmarty dramaturgiája
III. Vers, helyzet, hatás
Nagy Zsófia Borbála: Vörösmarty hallgat - Mihál és a nőírók
Gaal György: Vörösmarty 1845-ös erdélyi körútja Deák kíséretében, Wesselényi vonzásában
Pávai Gyula: Vörösmarty és Arad
Szabó Levente: "Nem biográfia és bibliográfia". Gyulai Pál Vörösmarty-életrajza
Melczer Tibor: Vörösmarty és Babits
Amedeo Di Francesco: Vörösmarty életművének olaszországi fogadtatása
Antal Árpád: Egy Vörösmarty-portré és "környéke"
Egyed Emese: A kétszáz éves álmodó (Utószó)
Bibliográfia
Utószó (részlet)
Vörösmarty nem írt verset Kolozsvárhoz, tudomásunk szerint nem ihlette a
város vagy lakossága írásra. Mégis: a város, ahol félnapot töltött, és
ahol fáklyás zenével köszöntötte valaha az ifjúság, őrzi régi vendége
emlékét. Nem annyira a rövid kolozsvári szállást és az ahhoz kapcsolódó
életmozzanatokat, hanem a Csongor és Tündében, a Szózatban, a könyv- és
könyvtárversekben ránk hagyományozódott teremtett alakokat és emlékezetes
fantáziaképeket, markáns ritmust, mély lélegzetnyi mondatot, szöveghangulatot.
A város? Az olvasók.
Azok pontosabban, akik nem rettegnek az itt-ott már szónokiasnak tűnő
mondatok ívétől, a kalandos - gyakorta verses - történetektől; azok, akik
szívesen ízlelgetik a találó sorokat ma is.
A konferencia és a kötet címe nem szorul mentegetésre. A szöveggé lett
fantáziaképek, a szöveges alkotás művészi merészsége, az ötlettelen élet
elutasítása az álom. Kölcsey mondta: "a költő a hétköznapok nyomasztó
világából kikapva él"; a költő Vörösmartyról és a Vörösmarty-szövegek
életéről szólnak az itt olvasható tanulmányok.
*
Vörösmarty Mihály színházi szerző szeretett volna lenni legszívesebben.
Drámakísérletei közül a Csongor és Tünde jelent ma legtöbbször jó
értelemben vett kihívást; de A fátyol titkait is játsszák néha, néhol:
például 1999 december óta Kolozsváron. Mégis kínálkozott a kérdés: a
kritikai kiadásban már három évtizede olvasható klasszikus életmű mennyire
érdekes ma; van-e mondanivalónk a szövegkritikai "helyretétel" akadémikus
gesztusa után a költőről; változott-e mostanában a művek rangsora, és ha
igen, kinek a számára, szükség van-e helyesbítésekre a szöveghagyománnyal
kapcsolatban?
Álmodónk, Vörösmarty címmel rendeztünk a Magyar Irodalomtudományi Tanszéken
konferenciát a költő emlékére. A témaajánlatok együttese arra utalt, mi
foglalkoztatja a mai kutatót - és milyen mai problémának az elmondása
egyszerűbb Vörösmarty műveinek, személyes döntéseinek értelmezése által.
A konferencia tudományos és baráti alkalmát fel is kínáltuk az
olvasói-értelmezői szabadság jegyében valami Vörösmartyval (és főleg
művével) kapcsolatban álló tudományos mondanivaló nyilvánossá tételére.
[...]