Fülszöveg

A Haláldekameron epizódjai mind ugyanarról szólnak: miként igyekszik az ember (ha már szembeszállni nemigen tud vele) megérteni az ezúttal egy pusztító, gyilkos kór képében jelentkező végzet természetét. S noha Kínától Nyugat-Európáig látszólag a halál az úr, a történetek végül abba az irányba állnak össze, miszerint mindig újra lehet kezdeni. Vagy legalábbis próbát kell tenni vele.

"Az égvilágon semmi jelentősége nincs annak, hogy pestissel állunk-e szembe, vagy sem. Ennél fogva az is teljesen mindegy, hogy miként próbáljuk a betegséget orvosolni, avagy próbáljuk-e egyáltalán. Nekünk, bűnökkel terhelt, földi halandóknak egyetlen feladatunk és ténykedésünk lehet: hogy buzgón könyörögjünk és imádkozzunk, és napjában százszor megfogadjuk, hogy bűneinket nem feledve, ám azoktól megszabadulva jó útra térünk, és mostantól fogva mindenben Isten akarata szerint fogunk cselekedni. Biztosíték természetesen így sincs arra, hogy elkerüljük a döghalált, hiszen ez egyes-egyedül az Úr mérlegelésének függvénye, ráadásul a szavak önmagukban nem elegendőek, tettekkel kell bizonyítanunk elhatározásunk erejét, azonban mert más menekvési lehetőség nincsen, mindenki imádkozzon, könyörögjön és fogadkozzon buzgón - majd reménykedjen, hogy Mennyei Atyánk megenyhül iránta, és nem bocsátja reá azt a vészt, amit egyesek pestisnek neveznek." - írja meghökkentően aktuális témájú regényében Benedek Szabolcs.