|
nem titok, az amikről Énok ír: – Az összes űrt magába foglaló régióról, a Fehér Korongokról, az űrön túli Fekete Lyukakról, az Ősforrás, az Árnyfénylények, a Bugyrok, a Sátán energiahálójáról, Isten energiaoszlopáról. Sőt még arról a határtalan energiájú Erőről is, amely, (minden alkalommal egy másik) ha az Ősforrás sugarába hatol, s azt csomókká változtatja, akkor a Csomók mindig más tartalommal töltődnek fel. Azért, hogy utána minden Csomót külön, egy-egy Fehér Korong fogadhassa magába, hogy aktivizálja. Hiszen csak ezután válhatnak különböző űrökké. Igen!, Énok ezekről a Világegyetemünkön kívüli dimenziójú valóságokról ír, és arról, hogy mindezeken keresztülhatolva, a TEREMTŐ energiáiba jutott. Mink azonban már tudjuk, ha bele tudnánk hatolni az atombombába a robbanás pillanatában, vagy az elektromagnetikus, a röntgen, a rádióhullámokba, éppen olyan meseszerűen írnánk le, ahogyan Énok is kifejezi magát. Azzal kezdi, hogy: „Ezután az ég angyalai körülvezették a túlvilági birodalmakon”. Vagyis megkezdhette utazását az Űrön túli régiókban, a tűzországon, a szelek kamráján keresztül. Ami után látta az oszlopokat, amelyek az eget tartják, a világ legkülső részét. Ez azokra a védőenergiákra értendő, amelyek kívülről védelmezik az Űrt, nehogy a belső erőitől szétrobbanjon, tágulhasson, zsugorodhasson. Illetve nehogy az „összes űrt magába foglaló régióba” ahová Világegyetemünk került, egy másik űrbe olvadjon bele, vagy összeütközzön valamelyikkel. Majd azután, amikor Énok az Űrt védelmező külső védőenergiákon keresztüljutott, és belekerült az „összes űrt magába foglaló régióba,” de, mert nem értette azokat a törvényszerű mindent megmozgató folyamatokat, ami abban uralkodik: Az örült motollakén száguldó, pörgő, forgó szikraesőt lövellő (nem földi szikraesőre értendő) |
|
végtelen űröket, ezért úgy ír róluk, hogy: „Láttam a káoszt, az ítélet csarnokát az üdvösség fáját és az igazság kertjét.” Még egyszer megismétlem, ha a ma értelmével elemezzük sorait, akkor a következőképpen hangzana: Énok előtt megnyíltak az Űrt kívülről védelmező energiák, hogy belekerülhessen az „összes űrt magába foglaló régióba”, mert csak azon keresztül juthat, a további dimenziókba. Univerzumunkból is csak akkor juthat ki valami (még a fény sem), ha az Űrben lévő Fekete Lyukak magukba szívják azt, ami a közelükbe kerül. Mivel, csak a Fekete Lyukakba kerülve válhat minden azzá a tartalommá, hogy kiillanhasson az Űrből. Mert, az azon túli „összes űrt magába foglaló régióban” olyan formában semmi nem létezik, mint Világegyetemünkben. A jövő tudományainak mind ezt, még be kell bizonyítania. Azonban az „összes űrt magába foglaló régióban” is, ugyan ez a törvény áll fenn, hogy csak az űrön túli Fekete Lyukak által kerülhet ki onnan valami, mivel az azon túli dimenziók szintén teljesen más összetételűek. Énoknak is, ezért kellett eljutnia a régió peremének egyik megnyílt résébe tapadó „Fekete Lyukba”, hogy utazását tovább folytathassa. A következő látomásában azt írja le, hogy mennyire gyorsan kellett megtennie azt az utat amíg az „összes űrt magába foglaló régió” falának egyik nyílásába tapadó Fekete Lyukba suhanhatott bele: „Látomásomban a felhők is kiáltozni kezdtek és magukhoz hívtak engem. Köd borított be mindent, mégis szólítottak. A csillagok és a villám rám kiáltottak, hogy siessek, és hajtottak és hajszoltak, és a szelek szárnyaikat nekem adták, hogy a villámok gyorsaságával repítsenek bele a mennyekbe.” Vagyis bele a Fekete lyukba. Majd a következőképpen írja le Énok azt, amikor a Fekete Lyuk által |
