 |
Énok ezen leírása sajnos a Bibliából kimaradt. Az apokrif írások azonban a legérthetőbben tárják fel Szét és Kainból származó nemzedékek jó és a rossz különbségét.
„AZ ÁRADAT” soraival Énok elmondja az özönvíz megvalósulását: „Akkor pedig láttam, hogy a leszállott négy fehér alak közül (ez a négy élőlényre vonatkozik: az oroszlán, ember, bika, sas) az egyik oda ment a fehér bikához és olyan titkot súgott neki (Noéról van szó) hogy az beleremegett. Bikának született, s íme most egyszerre csak emberré lett. Hatalmas nagy bárkát épített és odament lakni és három bika vele lakott és a bárkát lefedték. Szememet ekkor ismét az égre emeltem és láttam egy magas tetőt. A tetőn pedig négy ereszt, az ereszekből roppant sugárban ömlött a víz. A földön pedig a forrásokból, víz kezdett zubogni és a földet kezdte elárasztani. A víz, a sötétség és a köd pedig egyre növekedett. S amikor azt néztem, hogy a víz milyen magasra emelkedett, láttam, hogy már a kerítést is meghaladta és a kerítésen átzuhogott és a földön megállt (vagyis az egész földfelületét elöntötte). A szarvasmarhák pedig a kerítésen belül összezsúfolódtak és láttam, hogy az egyre emelkedő vízben lassan elmerültek és megfulladtak. A bárka pedig a vízen úszott, a szarvasmarhák, az elefántok és szamarak pedig elpusztultak, úgy hogy nem láttam őket többé. És nem tudtak elmenekülni, hanem a mélységben elsüllyedtek.” Tehát a Föld megtisztult a vérfertőzéstől, mivel a víz teljesen elárasztott mindent, úgy hogy a Föld felülete olyan volt, mint a tenger.
„A NAP KISÜT” soraiban Énok azonban tovább folytatja az özönvíz utáni idő látomásával.
„Azután a föld mélységeiben a víz elkezdett lefolyni és a szárazföld egyszerre csak láthatóvá lett, a bárka pedig zátonyra került. A homály eloszlott, és a Nap kisütött. A fehér bika pedig, amely emberré változott, a bárkából kilépett, és vele együtt a másik három fehér bika
|
|
 |
is. Az egyik fehér volt, mint a legeslegelső, a másik piros mint a vér, a harmadik fekete. A fehér bika pedig eltávozott tőlük. Azok pedig egyesültek a rét és az erdő állataival és madaraival: Oroszlánok, párducok, kutyák, farkasok hiénák, vaddisznók, rókák, nyulak, disznók sólymok, keselyűk, héják, sasok és varjak.”
Ezekkel a sorokkal a legérthetőbben írja le a lét csíráinak külön választódását, mert arról is ír, hogy
„Fehér bika is született köztük. Azok pedig egymás öklelni kezdték. A fehér bika azonban vadszamarat nemzett, azon kívül másik fehér bikát.”
Amikor beindult a kettős szaporodás és az emberek elsokasodtak, egymás ellentéteikké váltak.
„A vadszamár tovább szaporodott. A fehér bikának, amelyet az előbbi fehér bika nemzett, (később Noénak) fekete vadkan és fehér bárány fia lett. A báránynak pedig tizenkét fehér bárány fia született.”
Ezután Énok összes további álomlátása ugyan az, amit a Biblia is feltár. Mózes születésével, Izráel Egyiptomban az elnyomatás alatt. A tíz csapás. A kivonulás, a Vörös tenger kettéválása, a fürjek és a manna, stb. De, azok, akik nem ismerik az eredeti szöveget, a „FARKASOK ÉS A BÁRÁNYOK-tól, az ÁLOMLÁTÁS VÉGÉIG” mellékelem Énok kinyilvánítását, mert csak ekkor érthetjük meg a „Rózsák királynője” valódi értelmét is.
A FARKASOK ÉS BÁRÁNYOK. „Az egyik bárány, amelyik a farkascsorda elöl menekült, a vadszamarak közé került. Majd láttam a bárányokat, amint azok panaszkodtak és rimánkodtak és az Úrhoz kiáltottak és minden erejükkel hívták az Urat, amíg a Királyok Ura magas székéből leszállt, hozzájuk lépett és maga legeltette őket. Ezután azt a bárányt hívta elő, amelyik a farkasok elöl menekült és beszélt vele
|
|
 |