|
ha az atombomba felrobban, és a robbanás pillanatában beléje tudnánk hatolni, hogy láthassuk azt, mi megy végbe benne, akkor mink is, Énokhoz hasonló értelmű tartalommal fejeznénk ki. „És láttam ott egy méltóságos trónt: kinézete olyan volt, mintha kristályos zúzmarából készült volna, és a széket, aminek kerekei voltak, mintha a ragyogó Nap fénye vette volna körül, és kerubok voltak a látomásban. A királyi trónus alól lángoló parázzsal tűzfolyamok fakadtak és lövelltek ki. Úgy izzottak, hogy rá sem tudtam tekinteni.” Itt most vissza kell térjek a „Jelenések Könyvére” mert János is hasonlóan írja ezt le: „Egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. Az ott ülő tekintete jáspishoz és kárneolhoz hasonlított, és smaragdhoz hasonló szivárvány trónja körül. A trónból zengő, mennydörgő villámok csapkodtak. A trón előtt kristályként csillogó üvegtenger. A trón közepén a trón körül négy élőlény, elöl, hátul csupa szem. A széken ült a Nagy Fenség, a Hatalmas Dicsőség. A ruhája fehérebb volt a legfehérebb hónál, és ragyogóbb a Napnál. Ebbe a Házba pedig egyetlen angyalnak sem volt szabad belépnie, ezért egyetlen angyal sem léphetett hozzá, hogy az arcára tekintsenek annak csodálatossága és dicsősége miatt. És egyetlen test nem nézhet arra. Körülötte lángoló tűz égett, előtte is hatalmas tűz, és senki, aki körülötte volt nem közelíthetett feléje.” A Biblia: „Jelenések Könyvében” pedig: „Bokáig érő ruhát viselt, aranyöv övezte mellét. Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme mint a lobogó tűz, lába mint a kohóban izzó sárgaréz, hangja mint a nagy vizek zúgása. Olyan volt, mint a teljes fényében ragyogó Nap.” Ha visszaemlékezünk Noé kinézetére, akkor ez a leírás Noéra is rá illik. Ezután Énok azzal folytatja tovább: „Én pedig, amíg ide értem, olyan |
|
voltam, mintha arcomon fátyol lett volna, mert folytonosan reszkettem. És utána mindeddig az arcomra borulva voltam ott, remegve: és az Úr szájával szólított engem és ezt mondta: Jöjj, lépj közelebb hozzám Énok, és hallgasd meg szavamat, amit mondok. És egyike a szentségeseknek hozzám jött és felébresztett engem, lábaimra állított, és az ajtóhoz vitt. Én pedig lehajtottam a fejem. És hallottam a hangját, amint szólt hozzám és válaszolt nekem, én pedig figyeltem mind arra, amit mondott.” Itt meg kell állni egy pillanatra, mert az ez utáni kinyilatkoztatásaival elérkeztünk világunk eddigi legmegfejthetetlenebb értelmű szövegéhez. Évezredek óta olyan sok különböző teóriát állítottunk fel ezen tartalomról, hogy nem csodálkozom azon, hogy a végtelen tonnaszámú könyvlabirintusainkból nem találunk kiutat, és eltévedtünk azokban. Ezen változtatni kell, mert Énok szinte tudományos értelemmel tárja fel az első emberiség világát, és pusztulását, majd utána abból, a mi világunk megvalósulását. Itt újra meg kell ismételjem, hogy azért nem mindegy, hogy Énok mikor élt, és mikor írta, mivel még szorosan az özönvíz előtti világhoz tartozott, Séth nemzetségéből számított hatodik generációhoz. Mert, ha pontosan visszavezetjük, Ádámig a generációk következését, akkor a Vallási Iratok szerint, Kain, Ábel után, Ádámnak és Évának a harmadik fia Seth volt. Seth fia Enos, annak a fia Kanain, annak a fia Malaleel, annak a fia Jared, és annak a fia ÉNOK. De, hogy ténylegesen rekonstruálni tudjuk az első emberiséget és azt, hogy tudományaik túlhaladták a mi tudományainkat. Azon kívül, hogy azok egynemű lényekként, szex nélküli osztódással, klónozással sokszorozódtak meg. Így, a mai értelmű család szimbóluma, és társadalmi formája is teljesen más rendszeren alapult, ahhoz tudni kell hogy, Noé népe, az emberiség nemcsak egymásra van utalva, hanem a természet világával közösen létezhet csak. Az eposzok, a Vallási, és |
