Tisztelt Akadémia!

A közpályán, melyen mint jogásznak működnöm kell, igen kitüntető reám nézve, hogy a magyar tudományos akadémia tagjai sorába választott. Ezen kitüntetés annál nagyobb, mert működésem jó részét az igazságszolgáltatás gyakorlati szolgálatában töltöttem és töltöm. Ezen körülmény erősen érezteti velem, hogy a jogi élet gyakorlati feladatai között sem szabad feledni azt, amivel mi jogászok a nemzeti művelődésnek tartozunk. Minden egyes erőre szükség van. Még engemet sem akartak nélkülözni. Engedje meg nekem az akadémia, hogy midőn először is köszönetemet jöttem tolmácsolni, kissé körülményesebben szólhassak.

A magyar tudományos akadémia a jognak művelését magyar történeti alapon mindenha gondozta. Ezen alapon a jog művelése kapcsolatos az akadémia azon tágabb körű munkásságával, mely a hazai történelemnek kútfőkön alapuló művelését állitotta előtérbe. Azon nagy eredmények, melyek ennek következtében elérettek, különösen a kútfőknek hatalmasan megindult és folyton folyó közhasználatba adása által, kell hogy a jogi tudomány művelőit is belevonják abba a körbe, abba a hivatásba, melyben arról van szó, hogy a nemzet egész élete felderitessék. Ebben a körben, ebben a hivatásban a jog művelése szerves összeköttetésbe jut a hazai élet egészének felkutatásával, ami által nemcsak emeltetik a jog tudományos művelésének szinvonala, de abban a körben, abban a hivatásban teremhet meg legkönnyebben az önálló magyar jogi tudományosság. Erre mi sem hathatott és hathat serkentőbben, mint a hazai történet kútfőinek és kútfői adatainak rendelkezés alá bocsátása. Az ezekben forgó jogi anyag előbb utóbb meg fogja adni a jog magyar földön művelésének azt a hatalmas lökést, ami által lesz igazán képesítve arra, hogy ne csak venni tudjon a külföld tudományából, de viszonszolgáltatásra is alkalmassá váljék.

Azt hiszem, nem leszek félreértéseknek kitéve. A magyar jogi tudományosságnak nem hiányzanak koripheusai. A magyar jogi élet magában is olyan volt, hogy hatalmas lüktetése a tudomány világát sem hagyta szunnyadni. Az a jogi élet, melyet a magyar több száz esztendőn át létesitett, a könyvekben megtestesülő feldolgozást sem nélkülözte. Valójában a magyar jogi tudományosság hanyatlását azon időtől fogva kell számitani, midőn az idegen uralom bennünket uj jogi rend egész özönével árasztott el. Bármily üdvös lehetett az osztrák törvények gyakorlati hatása, én nem ismerem a jognak sivárabb művelését hazai földön, mint azt a művelést, mely az osztrák törvények következtében harapódzott el. Soha jobban nem bizonyult be mint ekkor, hogy törvények behozatala még nem szüli meg azt, mit jogi tudománynak nevezünk és ismerünk. Annyi bizonyos, hogy a nemzeti élet visszaszerzésével kezdődnek csak jelenségei annak, hogy nálunk a végbement átalakulásoknak megfelelő jogi tudomány legyen. És a nemzet kezdi lassanként belátni, hogy jó törvényeket is csak a saját erejéből nyerhet. Egyik másik próbálgatás már is eredményre vezetett. Hátha még segítségére volna jogi életének teljes ismerete. Ily körülmények között, ki fogná annak nagy előnyeit tagadni, ha a hazai magánjog ugy amint 1848-ig fennállott újra feldolgoztatnék. Ne legyen senki abban a téves hitben, hogy ezen a téren nem lehetne sokat és ujat létesiteni. A tudomány eszközei ma sokkal inkább rendelkezésünkre állanak mint régente s be kell látnunk, hogy az a munka, melyen annyi jeles magánjogi irónk fáradozott, még nincsen befejezve. Ez a befejezés valójában az akadémiához méltó feladat volna.

Semmi kétség, hogy a dolgok előremenő és ma már feltartóztathatlan egymásutánjában sok kincs kell, hogy elvesszen abból, a mit a magyar jogi életben feltalálhatunk. Több kevesebb vesztességre el kell készülnünk. A nagy zökkenések, melyek között a magyar jogi életnek egy egy fonala újra meg újra megszakad, kikerülhetetlenek. Ilyen események a magyar jogi életben nem egyszer fordultak elő. Nem egyszer vettek idegen intézmények rajtunk erőt, amit aztán ugy győztünk le, hogy azokat saját erőnkkel dolgoztuk fel. Ilyen áldozatot az európai polgáriasodásnak Magyarország nem egy izben tett. De ebből ne azt a tanulságot vonjuk le, hogy jogi multunk s evvel összefüggő jelenünk iránt közönyösökké legyünk. Ki tudja, hogy miben lehetnek még hasznunkra. A mit még ma nem értékesíthetünk, annak holnap már nagy hasznát vehetjük. És a tudomány magasabb feladatairól se feledkezzünk meg, melyek felette állanak még a törvényhozás kérdéseinek is.

Azt hiszem, hogy a nemzet kultúrai története jó részt töredékes maradna, ha a nemzet jogi életének egész folyása nem részesülne a kellő felderítésben. Erre hatni, ha valaki, ugy az akadémia hivatott. Az akadémia úgyis annak a magas hivatásnak él, hogy a tudományszakokat ne tekintse ép a magok elszigeteltségében, de hivatva van minden szakot ugy ápolni, amint ezek az egyes szakok a nemzeti életet a maga egészében felölelik. A jog művelésére is ezen szempontból kell figyelnie és figyel is, midőn folyton a nemzet történelmi anyagát hozza napfényre.

Jórészt ezen már több idő óta folyó munkásságnak köszönhetem, hogy "Házasságkötés Magyarországon" czimü munkámat megirtam. Hogy ezt lehetséges volt megírnom ugy, amint megirtam, már ezért is köszönetemet nyilvánítom az akadémiának. Kettős hálára vagyok tehát lekötelezve a mélyen tisztelt akadémia iránt, midőn még azon kitüntetésben is részesültem, hogy engem tagjai sorába választott. Olybá veszem e kitüntetést, mint a mi nekem buzdításul adatott arra, hogy a magyar jogi fejlődés felderítésének nagy munkájában közvetlen közelben én is részt vehessek.

[...]