CÍMLAP
Szilágyi N. Sándor
Elmélet és módszer a nyelvészetben
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
Előszó
Bevezetés
Az absztraktumok csapdája
ELSŐ RÉSZ
Módszertani alapelvek, előfeltevések és kikötések
Mit vizsgálhat a nyelvész?
1. A beszédtevékenység nyelvészete és a beszédmű nyelvészete
1.1. A beszédtevékenység nyelvészete
1.1.1. Hasonló kódok - a közös nyelv helyett
1.1.2. Kiket vizsgáljon a nyelvész?
1.1.3. Milyen lehet egy beszédtevékenység-grammatikai modell?
1.2. A beszédmű nyelvészete
1.2.1. Mit vizsgál a nyelvész a beszédműben?
1.2.2. Milyen rendszert kereshetünk a beszédműben?
1.2.3. A magyarázó modell kérdése
1.2.4. A generatív grammatika mint dinamikus beszédmű-grammatikai modell
1.2.5. A beszédmű-nyelvészet adatai
1.3. A kétfajta nyelvészet egymáshoz való viszonya
2. A szinkrónia és diakrónia kérdése
2.1. Általános megjegyzések a szinkrónia és diakrónia viszonyáról
2.2. A szinkrónia a kétféle nyelvészet viszonylatában
MÁSODIK RÉSZ
A beszédmű-fonológia módszere
1. A beszédmű fonológiájának általános korlátozó feltételei
2. A fonológia tárgya, módszere és elmélete
3. A fonológiai modell felépítésének lépései
3.1. A hang mint a beszédmű megfigyelhető eleme
3.1.1. A hangok önmagukban
3.1.1.1. A hangkészlet megállapítása
3.1.1.2. Az egyes hangok fonetikai jellemzése
3.1.1.3. A hangok paradigmatikus rendszerének modellje
3.1.2. A hangok a beszédmű lineáris rendjében
3.1.2.1. A beszédművekben előforduló hangkapcsolatok azonosítása
3.1.2.2. Az elő nem forduló (hang)kapcsolatok
3.1.2.3. A H-korlátozások általánosabb megfogalmazása
3.1.2.4. A kivételt is megengedő H-korlátozások
3.1.2.5. A beszédmű H-modellje
3.2. A hangok különbsége a beszédműbeli rend szempontjából nézve
3.3. A beszédmű F-modellje
3.3.1. Az átírási szabályok
3.3.2. A határjelölők bevezetése
3.3.2.1. A szóhatárok
3.3.2.2. A szótaghatárok
3.3.2.3. A toldalékhatárok
3.3.3. További pontosítások elvégzése
3.4. Az F-modellben azonosítható korlátozások
3.4.1. A T1-toldalékok
3.4.2. A T2-toldalékok
3.4.2.1. A magánhangzó-harmónia
3.4.2.2. További problémák
3.4.3. A T3-toldalékok
3.4.3.1. A toldalékhatárok helye
3.4.3.2. A tővéghangzó és a kötőhangzó
3.4.3.3. További problémák
3.4.4. Az F-korlátozások együttes elemzése
3.4.5. A beszédmű-modell végleges formája
4. A legfontosabb tanulságok
Szakirodalom
Fülszöveg
A problémák végiggondolását [...] messzebbről kellett indítanom - vagyis tulajdonképpen a legelejéről -, ez határozza meg dolgozatom szerkezeti felépítését is. A Bevezetésben olyan kérdésekkel voltam kénytelen foglalkozni, amelyek a tudományos terminusok és elméleti kategóriák általános problémáihoz, illetve részben az ismeretfilozófiához tartoznak, a nyelvészeti szempont azonban nemcsak a célban van jelen, vagyis annak szem előtt tartásában, hogy mire kellenek majd nekünk az itteni eredmények, hanem az itt tárgyalt problémák elemzésének is módszertani hátterét adja. [...] A Bevezetést követő Első rész a nyelvészet általános elméletének kérdéseivel foglalkozik, ebben írom le részletesen azt az elméleti keretet, amelyben aztán a fonológiai elméletet is el lehet helyezni. A Második rész [...] ennek konkrétan a fonológiában való alkalmazásaképpen arról fog szólni, hogy mindannak figyelembevételével, amit korábban megállapítottunk és rögzítettünk, hogyan lehet fonológiát írni: milyen lépései vannak a módszernek, milyen terminusokat kell bevezetni, ezeket hogyan kell értelmezni, és hogyan lehet a szinkronikus beszédmű-fonológiai modellt felépíteni. Az Első rész foglalkozik tehát az elméleti kérdésekkel, a Második rész pedig a módszertaniakkal, mégpedig - mivel itt már konkrétan a fonológiai kutatás módszeréről van szó - nem általában, hanem egyértelműen a fonológiára építve.