Címszó: Ausztria és Németország - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

KONKRETSZINHAZ

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0091.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0091.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/20/20511.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Ausztria és Németország

 

Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/520511.htm

 

Szócikk: Ausztria és Németország színházi viszonyairól, hazai színházi vxpluszjelxAM510iszonyainkkal kapcsolatban,- Ha színművészeti állapotainkat a külföldi viszonyokkal összehasonlítani akarjuk, főleg Ausztria (ország) (információ)  és Németország (ország) érdekelhet bennünket, mert e két ország színházi viszonyai egyeznek leginkább a mi színházi viszonyainkkal. [Mindkét állam a háborúból, hozzánk hasonlóan, vesztesen került ki, de ennek a veszteségnek a gazdasági hatása egészen más reájuk nézve, mint mireánk. Ha Ausztria (ország) (információ)  nem is, de Németország (ország) állami létének és kulturális mivoltának tekintélyes színvonalon való folytatásához minden előfeltételt továbbra is megtartott. Megőrizte legnagyobbrészben a területét meg a népességét, meg a dacos, szívós akaraterőt, még sokkal inkább, mint azelőtt, mely őt minden váltakozó gazdasági krizis mellett is legszebb kulturális értékeinek kifejlesztésére serkenti. A germán Őserőt meg lehetett alázni, de nem megtörni, mert annak életképessége fajának erkölcsi értékeiből táplálkozik. Az erkölcsi értékek között pedig legfontosabb a faj hatalmas kulturális ereje, mely soha meg nem szűnő megnyilvánulásaival vezetőszerepet biztosít neki a világ kultúrközösségében. Miután pedig ez az erőmegnyilvánulás fejlett gazdasági mivoltánál fogva mindenkor, még ma is, megtalálja az anyagi eszközöket, érthető, hogy mai állapotában sem szünetel a vérkeringés éltető üteme és a legszebb eredményeket teremti meg mindén téren, így a színházi kultúra terén is. Ausztriában (ország) (információ)  más a helyzet. Ausztria (ország) (információ)  kulturális életének hatalmas színtere ma Bécs. (ország) Az entente vele szemben gyakorolt kedvező bánásmódja élénk hatással van szellemi és gazdasági életére. Itt is találunk erős vidéki kulturális gócokat igen jellegzetes megnyilvánulásokkal, ezek azonban nem oly erősek, mint a németországi (ország) kultúrgócok. Németországban (ország) számos olyan várossal találkozunk, melyek nemcsak méltó versenytársai Berlinnek, (ország) hanem tudományos és művészi színvonalukkal olykor még a birodalom fővárosán (Budapest) is túltesznek. Ha Ausztria (ország) (információ)  színházi kultúráját akarjuk egész általánosságban vizsgálat tárgyává tenni, úgy elsősorban a bécsi viszonyokat kell jellemezni. Mindenekelőtt Bécs (ország) zenei élete ragadja meg figyelmünket. Magától értetődő, hogy Mozart, (személy) (információ)  Beethoven, (személy) (információ)  Schubert, (személy) (információ)  Strauss (személy) (információ)  városának zenei élete a legfejlettebb. Diadalmas magaslata az Operája. Bécs (ország) társadalma megköveteli, hogy e zenei színpad mindenirányú teljesítménye magas színvonalú legyen. Az Opera (intézmény) (információ)  itt az állam oly kultúrkincse, melynek virágzása érdekében a kormányzat nagy anyagi áldozatokra hajlandó. . Ha meggondoljuk azonban azt, hogy a bécsi Operaház (intézmény) (információ)  a többi kulturális intézmények mellett egymagában is magnetikus erővel hat az idegenforgalomra, akkor az állam az ez úton keletkezett jövedelmek révén olyan adóalanyokat teremt a maga számára, amelyek az előirányzaton felüli kiadások megtérítését leginkább elvállalják. De mellőzve ezt a számszerűségtétben talán nem igazolható állítást, a helyzetet igen élénken világítja meg egy előkelő vidéki színházigazgatónak az a nyilatkozata, hogy a kormány az állami színházak hiányait felosztja az egyes vidéki tartományok között. Ennek ellenében a tartományok vezetőségei a saját kezelésükben levő színházaikban a bécsi Operaház (intézmény) (információ)  művészeit vendégként fölléptethetik. Az így szerzett jövedelem viszont nemcsak a bécsi Operaház (intézmény) (információ)  hiányának reájuk eső kvótája fedezésére elégséges, hanem néha jelentős jövedelmet is képvisel számukra. Ez az intézkedés nemcsak a pénzügyi háttér szempontjából érdemel különös figyelmet, hanem rendkívüli jelentőségű azon kulturális horderő szempontjából is, amit a vidék részére az a tény jelent, hogy a zenélés énekkultúra legelső forrásából meríthet, amitől különben el volna zárva. A vidék kulturális igényeire kiterjeszkedő gondoskodás tiszteletreméltó vállalkozás akkor, amikor a főváros (Budapest) szükségleteinek kielégítésére is hatványozott munkát kell végezni. Az utóbbi a kamaraműfaj ápolásában nyilvánul meg. A bécsi Staatsoper (intézmény) (információ)  a Redoutensaalban, (intézmény) a Burgtheater (intézmény) pedig az ú. n. Akademie Theaterben (intézmény) kamara- előadásokat tart. A magas műveltségű közönségnél ennek a műfajnak rendkívüli sikere van. A kultúrszínvonal magasabb fokain ez a műfaj össze van forrva az állami színházak működésével, illetőleg ennek természetes járuléka, bár néha a magánvállalkozás is eredménnyel rendez kamaraelőadásokat. Bécsben (ország) a két állami színház négy helyen működik és ez a négyirányú működés az ausztriai (ország) (információ)  színházi kultúra sebesen vágtató kvadrigája, melynek gyeplőit az oly sokszor ócsárolt állami kezelés tartja avatott kezekben. A bécsi állami színházak (intézmény) (információ)  üzemvezetése, valamint az ennek felügyeletét gyakorló miniszteriális színházi közigazgatás meglehetősen kemény feladatok elé van állítva. Megszabott állami hozzájárulással elsőrendű művészi feladatokat kell megoldania, ami különböző hivatása művészek nagy státusainak igazgatási gondjait vonja maga után. A két állami színház alkalmazottainak száma 1100 (időpont) ember. Ebből a nagy számból csak egy-két jellemző adatot kívánok kiragadni: az Operaháznál (intézmény) (információ)  129 tagú zenekar, 52 magánénekes, a Burgtheaternél (intézmény) pedig 70 színész van. A magánszereplők számbeli nagyságában nemcsak a kettős szereposztás szükségszerű biztosítása (különösen az Operaháznál) (intézmény) (információ)  jut kifejezésre, hanem a sok művész egyben a sokféle különböző feladat sikeres megoldását is lehetővé teszi. A különféle kategóriájú művészi személyzetet szerződéses alapon kötik a színházhoz. A szerződések időtartama egy, vagy több év. A többéves szerződésekre az állandósított valuta óta tértek át, előfordulnak azonban olyan szerződések is, amelyek csak rövidebb időszakra, vagy a színházi évadon belül bizonyos számú fellépésekre kötelezik a művészeket. Az örökös-tagság intézményét a forradalom óta megszüntették, de a császárság korában kinevezett örökös tagok jogait ma is épségben tartják. Az ausztriai (ország) (információ)  vidéki színészet a provinciális igényeket meghaladó kultúrmunkát végez. A vidéki városok közül kiemelkedik Salzburg. (ország) Egészen sajátlagos levegőjű művészváros. Régi hagyományokban gyökerező bárok miliője termékeny hatással volt és van a művészetek mostani virágzására is. Nem véletlen az, hogy az osztrák ünnepi játékokat itten rendezik. Színháza igen eredményes művészi munkát folytat és fölöttébb érdekes az, hogy szervezete és működése a magánjogi társaság szabályain épül fel. (Gesellschaft nach bürgerlicher Recht.) A színészek a szerződés aláírásával a társaság tagjainak sorába lépnek, közös nyereség- és veszteségszámlára dolgoznak. Így érthető, hogy teljesítőképességük megfeszítésével igyekeznek a színház anyagi eredményeit előmozdítani. A vidéki színházak szervezetének legtipikusabb formája azonban a köztestületi (városi tanács stb.) kezelés. Mindezekből kitetszik, hogy a vidéki színészetről oly értelemben, mint nálunk, nem lehet beszélni, mert itt a vidéki színészet állami támogatás nélkül is virágzik. Minden egyes tartomány kötelességének ismeri, hogy színházat tartson fenn, akár saját kezelésben, akár bérbeadás útján. A színházi kultúra mindén egyes tartomány féltékeny belügye, melynek anyagi feltételeit saját költségvetésük keretében igyekeznek megteremteni. Az ausztriai (ország) (információ)  színházi kultúra munkásai­nak érdekeit védi az 1924, (időpont) évben keltezett színésztörvény. E törvény tehát nem szín­házi törvény, hanem kifejezetten színésztör­vény, amit a címe is kifejez: Schauspieler­gesetz. E törvénnyel Ausztria Németország előtt jár, - ahol ilyen törvény még nincs. Ez a törvény minden vonatkozásában szociálpolitikai jelentőségű. E jelentőségnek megfelelően teljesen szociális, sőt talán szocialistáizű, mert a színházi vállalkozó és a színházi alkalmazott között a szerződéses kapcsolaton fennálló jogviszonyok rende­zését foglalja magában, továbbá a színházi alkalmazottak javára és pedig minden kategóriában a munkaadói gondoskodás szociális - kötelezettségeit tárgyalja. A színház­alapítás feltételeire, az állam felügyeleti, irányító szempontjaira nézve mit sem tartalmaz. Ez a törvény a szocialista állam­szervezet szellemét magánviselő jogszabály­alkotás. Ha az osztrák színházi kultúra szerve­zetéről, igazgatásáról, és jelentőségéről raj­zolt képet megnagyítjuk, a németországi színházi viszonyokat vetíthetjük a szem­lélő elé. A központ mellett számos külön fókuszt találunk, telve a faji adottság és a történelmi fejlődés sajátos és értékes jel­lemvonásaival. A német kultúrközösség fónytszóró napja, Berlin mellett, egy pár azonos fajsúlya bolygó kering. És mégis mindezt a germán géniusz nemesen tün­döklő íve fogja össze. Zenéje és általában színi kultúrája, mely ennek a nemzetnek egyik legnagyobb kincse, lenyűgöző erővel hat. Oly kincs ez, mint a mondai gyűrű, melyért ma nem a niebelungok és az ős-germán istenek versenyeznek, hanem a biro­dalom kultúrgóeai. Az utóbbiak a kultúra egy s más területén Berlinnél is jobban hirdetik a »Deutschland, Deutschland über alles« jelentőségét. A bayreuthi színpad1 misztikus wagneri művészete a berlini Operaház ezirányú teljesítményeit idők fo­lyamán túlszárnyalta. Mint a wagneri szel­lem művelésének kijelölt szentélye, a ki­választottság és a hagyományok erejében rejlő eszközökkel egyedülálló művészi hatásokat ér el. A berlini kultúra minden megnyilvánu­lásaival a' város gazdasági jelentőségéhez és hatalmas méreteihez idomul. Maga az a tény, hogy a porosz kultuszminisztérium kezelésében Berlinben két Operaház (egyik Unter der Lindenen, a másik a Königs-platzon), két drámai színpad, egjdk a Sehauspielhaus, másik a Schüler Theater, továbbá két vidéki színpad (a wiesbadeni és a kasseli) van, mely utóbbiakban fel­váltva operákat és drámai műveket játsza­nak, bizonyíthatja fenti állításomat. Az állami kezelésben levő színházakhoz hozzá kell még számítanunk a tetemes számra rúgó magánszínházakat is, melyek közül különösen ki kell emelni Berlin harmadik operáját, a városi kezelésben lévő char-lottenburgi operát és a három Reinhardt-színházat. Az állami színházak tökéletes művészi és gazdasági szervezetükkel a miniszteriális közigazgatás irányító hatása alatt állanak. A művészi vezetés az intendánsok kezében van, de az intendánsokkal mellérendelt té­nyezőként jelentkezik a különös súllyal és rendeltetéssel bíró gazdasági szervezet, melynek élén a gazdasági főnök áll. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert hatalmas státus anyagi ügyeit intézi. A két opera 40 magánénekest, 33 magánénekesnőt, 190 tagú zenekart, 120 tagú énekkart, stb. soroz tagjai közé, akiket a többi művészi ka­tegóriáknak ugyancsak nagyszámú tagja egészít ki. A játék mind a négy színház­ban minden este folyik. • Nem érdektelen megemlíteni, hogy a színházak helyárait öt osztályba sorozzák. Megállapítják az alapárt, mely ötféleképen emelkedik aszerint, hogy a darab mÜyen kiállítású, és hány személyt foglalkoztat. Egyszóval az üzemköltség és a művészi tel­jesítmény arányában emelkednek az árak. Egy Wagner-darab előadása drágább, mint egy Mozart-darabé. Legdrágább a Parsi­fal előadása. A két állami drámai színpadnak ugyan­csak tekintélyes személyzete van, bár a szí­nészlétszám, mely 41 színészből és 19 szí­nésznőből áll, nem mondható túlnagynak. A kamara-műfaj művelése nincs állami kéz­ben. Ezt a feladatot itt a Reinhardt-féle Kammerspielhaus teljesíti neves művészek szerződtetésével. A berliniek a kamara­műfajt igen kedvelik, a hírneves színigaz­gató e téren sok sikert ért el társulatával. Az állami színházak fenntartása az ál­lamtól itt igen nagy anyagi áldozatokat kíván. Az elsőrendű tagok magas, a béke­szinten álló fizetéseket élveznek. Jellemző a berlini, de általában a németországi viszo­nyokra, hogy a zenészek nem szerződött színházi alkalmazottak, hanem fizetési osz­tályokba sorozott állami vagy városi tisztvi­selők. Ezzel a ténnyel szerintük a zenész­kérdés végleges megoldást nyert, mert a biztos és nyugdíjigényt jelentő állás a ze­nészeket megnyugtatja, akik természetesen számos mellékkereseti lehetőségnek is ör­vendenek. De másfelől megnyugvást jelent a színházat fenntartó államnak, városnak is, mert a zenészeket tisztviselői minőségük alapján erősebben kézben tudja tartani és ezáltal sztrájkoknak stb. elejét veszi. A berlini színházi viszonyok ezen álta­lános ismertetése után vessünk egy pillan­tást az úgynevezett vidékre. Nagy és jelentős színházi kultúrát mu­tat fel Bajorország. A müncheni állami színházak a Wittelsbachok művészetet ápoló hagyományait őrzik. A bajor állam keze­lésében három színház van: a National Theater, Residenz Theater és a Prinzre-genter Theater. Ezeken kívül számos ma­gánszínház versenyez a közönség meghódí­tásáért. Az állami színházak kultúrmisz-sziója főleg azáltal domborodik ki, hogy programmjukban a népkultúra is fontos szerepet játszik. Ennek istápol ásat oly ké­pen eszközlik, hogy külön és olcsó hely­árakkal rendezett előadásokkal lehetővé te­szik a szegényebb néposztály ezirányú kul-túrigényeinek kielégítését. A színházfenntartó, nem beszélve a ma­gánkezekben lévő színházakról, az állam és a város. A szervezet külső megjelenése, vagy a közületi (állami, városi) kezelés, illetőleg üzemigazgatás rendszerint nagy hatáskörrel rendelkező intendánsok útján, de a bürokratikus nehézségek kiküszöbö­lése és az üzemigazgatás megkönnyítése céljából a közületi igazgatás néha ad hoc részvénytársaságot állít szolgálatába. Erre a »Städtische Bühne Aktien-Gesellschaft« a Rajna melletti Frankfurtban a példa. Ez a részvénytársaság tulajdonkópen a vá­ros két színházát, az Operát - és a Schau­spielhaust igazgatja és mivel kereskedelmi társaság, élvezi az e vállalati forma üzem­igazgatási előnyeit. A részvénytársaság a várostól kapja az épületeket, az anyagi és a legmesszebbmenő erkölcsi támogatást. Ez a részvénytársaság voltaképen tehát csak formai, mert vezetésében, igazgatásában és gazdálkodásában teljesen a város kultúr­politikája érvényesül. A részvények több­ségét ugyanis a város tartja kezében, és a polgármester az elnöke a felügyelő - bizottságnak. Az anyagi támogatás kérdését a város és a részvénytársaság között kötött szerződés szabályozza. Magától értetődik, hogy rossz gazdálkodás esetében sem kö- j vétkezhetik be a részvénytársaság csődje, mert a város kifizeti a bianvokat. E szín- V hazak egyébként kultúrteljesítményeik te­kintetében a legjobb németországi színhá­zak közé tartoznak és híven szolgálják azt a célt, amelyet a frankfurti Operaház kőbe vésett jelmondata kifejez: »Dem Wahren, Dem Guten, Dem Schönen.« A közvetlen városi kezelés tipikus példái sok közül a nürnbergi, kölni, lipcsei opera­házak, illetőleg drámai színpadok. Eze­ket a színházakat a városi tanács az e célra kijelölt tisztviselő útján igazgatja. A színházak élén mindenütt művészigaz­gató, vagy intendáns áll gazdasági vezető­vel. A szubvenciók meglehetős áldozatkész­ségről tesznek tanúságot. A frankfurti színházigazgatást találjuk meg a hamburgi állami operaháznál is. I Utóbbi nemrégen egy részvénytársaság bér­letében volt, de ez a kritikus gazdasági viszonyok közepett nem tudta fenntartani a színházat. Most a hamburgi operaházat az állam és frankfurti mintára részvény­társasági formában tartja fenn. Érdekesnek látszó körülmény, hogy a hamburgi állam drámai színpadot nem tart fenn. A drámai színpadok itt magánke­zekben vannak. A legelőkelőbb drámai szín­pad a »Deutsches Schauspielhaus in Ham­burg«, mely részvénytársaság tulajdonában .van. Ettől a színházat egy korlátolt fe­lelősségű társaság bérli (Gesellschaft mit beschränkter Haftung) oly szerződéssel, hogy minden jelmez, díszlet, amely a bér­let tartama alatt készül, a bérbeadó rész­vénytársaság tulajdonába megy át- Ez a magánvállalkozás jól virágzik, művészi tel­jesítménye rendkívüli hímévnek örvend, ami élénk bizonyítéka annak, hogy a ma­gánvállalkozás is átveheti ugyanazon nemes feladatok megvalósítását a színházi kul­túra terén, mint az állam. Ez a színház a népkid túrát is szolgálja azáltal, hogy több délutáni, sőt vasárnap délelőtti előadást is rendez a nagytömegek részére. A kul­túra nemes feladatait a hozamgazdálkodás elveivel Össze tudja egyeztetni. A bérlő a színházat a nyári szünetben albérletbe adja és ezáltal is jövedelmet biztosít magának. A színház feladatait természetesen meg­könnyíti a hamburgi államban a város vi­rágzó .nemzetközi gazdasági élete. Végezetül még a drezdai színházi kul­túrát óhajtom röviden méltatni, mely a szászok szellemi életének horizontját jelzi. A német államrószek kultúrája, mint meg­annyi mozaik, végeredményében egységes képbe olvad össze. Ennek a képnek különösen a bajor (nemzetiség) (információ)  és a szász (nemzetiség) (információ)  kultúra a szembeszökő drágaköve. A szászok (nemzetiség) (információ)  szellemi élete minden vonatkozásban, így színházi tekintetben is bizonyítéka az ottani társadalom magasigényű kultúrszükségleteinek. Az állami Operaház (intézmény) (információ)  egyike Németország (ország) legjelentősebb dalszínházainak. Tekintélyes anyagi hozzájárulással, megfelelő taglétszámmal (42 magánénekes), nagy zenekarral (128 taglétszámú) és teljes műsorral igen jól vezetett színház. Élénk kapcsolatban van a mi Operaházunkkal, amit az is bizonyít, hogy a híressé vált tősgyökeres magyar operát, a Farsangi lakodalmat, (cím) elsőnek vette át a mi színpadunktól és sikeres előadással biztosította az opera nemzetközi értékelését. A németországi (ország) színészképzés mindeddig magánszínészképző iskolákban folyt, melyek a nagyobb városokban bőven találhatók. Különösnek tetszik, hogy az állam az ezirányú oktatást csak az 1925/26. (időpont) tanév kezdetével vette kezébe. Tette ezt azokkal a bő tapasztalatokkal, melyeket a magánszínészképző iskolák működésében észlelt. Az állami színészképző intézet nem működik önálló szervezet formájában, hanem mint a berlini Zeneművészeti Főiskola (intézmény) egyik osztálya. Az oktatás kiváló színésztanárokkal és a legújabb módszerek alkalmazásával történik. Színész-, illetőleg színházi törvény Németországban (ország) még nincs. A törvényt a birodalmi és az fegyes államok autonóm hatáskörében kibocsájtott rendelkezések pótolják, amelyek azonban inkább rendészeti irányúak. Az állami közigazgatásnak színügyi kérdésekben nagy segítségére van a »Deutscher Bühnen-Verein«. (intézmény) (információ)  Ez tulajdonképen a direktorok és intendánsok szövetsége. Habár nem hivatalos művészetközigázgatási szerv, mégis a kormányzat véleményező szervének tekinthető, mert színművészeti kérdésekben általában, továbbá a koncessziók tekintetében szava rendkívüli súllyal esik latba. Nagy érdeme a maximális és minimális fizetések kötelező módon történt keresztülvitele, továbbá a Normal-Dienstvertrag általános bevezetése. Hivatalos lapja a Die deutsche Bühne. (intézmény) A színpadi alkalmazottak hasonló szervezetben tömörültek. Ennek »Genossenschaft Deutscher Bühnenangehörigen« (intézmény) a neve. . A magyar színügyi kultúra, mely legnagyobb részben a főváros (Budapest) színházi életében jut kifejezésre, méltóképen csatlakozik az ismertetett országok fővárosainak (Budapest) és nagyvárosainak kultúrájához. Súlyban, minőségben és a színházi műfaj mindden árnyalatában ugyanazt termeljük, mint az ismertetett országok kultúremporiumai. Bizonyos azonban az, hogy sokkal kevesebb színházunk van, mint nekik a vidéki színikultúránk távolról sem hasonlítható az ausztriai (ország) (információ)  és németországi (ország) színházi kultúrához. Viszont nem szabad azt sem elfelejteni, hogy csonka ország vagyunk 8 millió lakossal a német (nemzetiség) (információ)  birodalom 63 millió lakosával szemben. A legfőbb baj e téren vidéki színészetünk elmaradottsága. Ezt megszüntetni, illetőleg a főváros (Budapest) színvonalához közelebb hozni, évtizedekre kiterjedő s módszereiben gondosan felépített kultúrpolitika lesz képes. Állami színházaink amellett, hogy a hazai színügyi kultúra ápolására és fejlesztésére rendelt elsőrendű műintézetek, nyugati színvonalon istápolják a színi kultúra nagy, nemzetközi értekeit. Nem lehet azonban elhallgatni, hogy a zenei kultúrát képviselő dalszínházunk a bécsi operával (intézmény) (információ)  nem veheti fel a versenyt. Ez azonban a berlini operaházakra (intézmény) is vonatkozik, amelyek a művészi erők és teljesítményeik dolgában ép úgy a bécsi Operaház (intézmény) (információ)  mögött állanak, mint a mi Operaházunk. Egyébként bizonyos, hogy a m. kir. Operaház (intézmény) a művelt nyugati operaházak színvonalán álló dalszínház, mely szervezetében, a különféle személyzet - kategóriák létszámában, állami szubvencionálásában, műsorának teljességében kiváló kultúrtényező. Az elkerülhetetlenné vált létszámcsökkentés és a messze vitt takarékosság ellenére is, hivatása magaslatán áll s ha a múlt idők nagy művészeivel egyenrangú erőket átmenetileg nélkülöz is, kipróbált magyar művészgárdája elismerésre méltóan dolgozik a sikerekért. Szervezete és igazgatása, az állami kezelés, megegyezik az ezirányú általános típussal. Állami támogatása mai nehéz gazdasági viszonyaink közepett is jelentős összegű. Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy míg a külföld a hiányokat könnyen egyenlítheti ki, addig nálunk ma ez nem lehetséges. Ebből következik, hogy oly üzleti eredményre kell itt törekedni, hogy az állami hozzájárulás a nézőtéri bevétellel együttesen a színházak fenntartásához okvetlenül elég legyen. A gazdálkodás ezen módja nem kicsinylendő feladatot ró az igazgatásra és a minisztériumra egyaránt, különösen akkor, ha számot vetünk a mai nehéz gazdasági viszonyokkal és meggondoljuk azt, hogy a színvonalat és a műsort még akkor is tartani kell, ha egyik­másik zenemű vagy színdarab nem a tö­egízlés kielégítésére való. Kénytelenek vagyunk számos oly zeneművet vagy színművet műsoron tartani, melyek a színházaknak gyengén jövedelmeznek, de a bennük rejlő értéket a színházaknak kultúrhivatásuknál fogva még anyagi áldozatok árán is a közönség elé kell tárni. Ha tehát olykor a könnyebb múzsa is szóhoz jut e színpadokon, ezt fájdalommal tesszük, indokát azonban a gazdasági okokban leli, vagyis abban, hogy az előirányzott bevételeket biztosítani kell. Hogy a színházak nyugodt gazdasági menete biztosítva legyen, a gazdálkodás ellenőrzését fokozottabbá kellett tenni, s így a színházi közigazgatás ellenőrzése, irányítása és felügyelete tekintetében a minisztériumnak többletmunkát kellett vállalnia. Erre már csak azért is szükség volt, mert nem lévén intendáns,, annak jogköréből a fontosabb részeket a minisztériumnak kellett átvennie. Így a közvetlenül gazdálkodó igazgatókat az intendánsi jogkör fontosabb teendőinek gyakorlása szorosabban a minisztérium rendelkezése alá helyezi. Ez pedig, üzemi közigazgatásról lévén szó, csak úgy történhetik, illetőleg a minisztérium csak úgy végezheti ezirányú feladatát eredményesen, ha a színházak művészi és gazdasági beléletébe nemcsak teljesen bepillanthat, hanem a fontosabb kérdésekben az irányítást is maga gyakorolja. Nem könnyű feladat ez, mert a színházaknál a gazdasági problémáik a művésziektől a legtöbb esetben nehezen választhatók szét, viszont a művészi kérdésekben az igazgatóknak szabad kezet kell hagyni. A megoldás tehát csak az lehet, hogy az igazgatók művészi terveikről a minisztériumot állandóan tájékoztatják, mely latolgatva ezeknek a terveknek gazdasági szempontból várható kihatásait, gyors intézkedéssel támogatja az igazgatókat munkájukban. Minthogy a színház vállalat is, a cselekvésnek gyorsnak kell lenni, mert a vállalatnak a verseny irama nem tűr halogatást. Időközi bizottsági tárgyalások útján lehet és kell tehát módját ejteni annak, hogy az igazgatók bevonásával, az üzletmenet állandó megbeszélése mellett, művészi és gazdásági kérdések tekintetében lehetőség szerint közös elhatározásokra jöjjön létre. A tervek végrehajtásához a szükséges felhatalmazást a minisztérium azonnal megadja. A színház nem tűri a bürokratikus formaságok szövevényes útvonalain való cselekvéseket. Miként a részvénytársaság vezérigazgatója, aki a maga hatáskörében vezeti a vállalatát s a fontosabb kérdésekben az igazgatósági üléseken kapja a felhatalmazásokat, a színházigazgatók is a minisztérium illetékes tényezőivel, mintegy a részvénytársaságok igazgatóságainak mintájára tartott bizottsági tárgyalások alapján cselekszenek a fontosabb kérdésekben. Operaházunk a létszámcsökkentés óta évről-évre sikeres művészi és anyagi eredményeket produkál. Művész-együtteséből mindenesetre hiányzanak a régi nagy erősségek, akiknek helyét a jövőben pótolni kell.. Hogy a pénzügyi rendelkezések folytán arra mikor lesz mód, az mindenesetre a további évek szubvenciójától és a színház bevételeitől függ. Addig is vendégfellépések útján igyekszik a színház a közönségnek kárpótlást nyújtani. Hogy az Operaház a létszámcsökkentés óta művészi és anyagi eredményekben kielégítő eredményeket ért el, annak oka az, hogy a minisztérium itt megtartotta azt a hátárt, melyet az eddigi műsor megkívánt. Magánénekeseink száma 18, magánénekesnőink száma 18, a zenekar létszáma (a kisegítők nélkül) 91, a ballet tagjainak száma 28, az énekkar tagjainak száma 97. Ha ezeket az adatokat az ismert külföldi adatokkal összehasonlítjuk, azt találjuk, hogy hátrányban alig vagyunk, sőt vannak olyan elsőrendű külföldi dalszínházak, amelyekkel szemben helyzetünk kedvezőbb. Hátrányunk mindenesetre az, hogy egyetlen operaházunk van, de sajnos, az ország többet meg se bírna. Még Nagy-Magyarország idejében sem, hát még mai csonka állapotunkban. Az állami kezelésben levő drámai színpadunk, a Nemzeti Színház (intézmény) (információ)  méltán nevezhető az ország első színpadának. Elsővé avatják a múltjából visszatekintő dicső emlékei, hagyományai, melyek a nemzet lelkének kisugárzásai. Ezeket a hagyományokat istápolni és féltékenyen őriznie kell. A jelen nehéz viszonyok között hivatása fokozott feladatok elé állítja, melyeknek minden erejével megfelelni kötelessége. Műsora természetszerűleg elsősorban a magyar drámaírás legkiválóbb értékeit öleli fel, de ezeken felül a világirodalom termékeire is kiterjeszkedik. A 65 tagból álló művészgárda ellátja a Kamara Színház (intézmény) előadásait is. A nehézségek, melyekkel a Kamara Színháznak (intézmény) főleg anyagiak szempontjából kell megküzdeni, nem kicsinylendők, mert ez a színház semmiféle támogatást sem élvez. Önmagát kell fenntartania; az állam anyagi támogatása, a Nemzeti Színház (intézmény) (információ)  céljaira szükséges. Feladatát természetesen csak úgy tudja megoldani, hogy társulata azonos a Nemzeti Színház (intézmény) (információ)  személyzetével, ami másfelől előnye is, mert a kamara-darabokat a közönség elsőrendű művészek játékában élvezhetné. Miként a Nemzeti Színházban, (intézmény) (információ)  nemcsak a darabok vezetőszerepeit, hanem az epizódszerepeket is ők játsszák. Zenei és színházi kulturális élet szempontjából a vidék a nyugati színvonal alatt marad. Sajnálatos ez a megállapítás, már csak azért is,mert a magyar faj nagyon fogékony a kultúra emez ágaira. Megvan benne az érzék és az ösztön, ennek erőteljes felébresztése és kifejlesztése azonban rendszeres és programmszerű tevékenységet kíván. A zenei érzéket kifejleszteni és ébrentartani a nagy tömegeknél, a falu népénél és a kispolgári városi elemeknél a magyar dalban rejlő erő útján lehet elkezdeni. A magyar dalosügy megszervezése és állami támogatása nemcsak kultúrát jelent, hanem a nemzeti érzésekben rejlő erőkészletek gyarapítását, továbbá józan, okos és derűvel teli élet megalapozását. Eszköz erre a dalárdák megszervezése és pedig mindenféle társadalmi osztályban. Hogy a dalosügy a külföld előtt is hatásos eszköze lehet érvényesülésünknek, annak élénk bizonyítéka a Budai Dalárda (intézmény) (információ)  amszterdami (ország) sikere. Fontossága főleg abban rejlik, hogy sietteti a tömegek zenei művelődését, hajlamossá tevén őket fokról-fokra a magasabbrendű zenei műélvezetekre, A dalosügy fejlesztésén kívül nagy súlyt kellene helyezni a zenei iskolázásra. Igen fontos a zeneiskolák szaporítása, ez iskolák látogatásának minél általánosabbá tétele, de a cél ne a szakzenészképzés legyen, hanem zenekedvelő közönség nevelése. Csonka országunk igényeihez mérten éppen elég szakzenészt képesít évről-évre zenei főiskolánk, ugy, hogy ezeknek a diplomás zenészeknek az elhelyezéséről nem tudunk gondoskodni s így legnagyobb része külföldre távozik megélhetésének biztosítása végett. Az is baj, hogy a zenei főiskola hallgatói tanári és művészi diplomáért versengenek, holott ezt a képesítést valóban csak a legkiválóbbaknak kellene megadni, míg a hallgatók nagy részét zenekari zenészeknek kellene képezni, hogy ezáltal az ország nevezetesebb kultúrvárosaiban — a fővárosi (Budapest) filharmóniai zenekar mintájára — komoly zenekarok alakulhassanak. A vidéki zenekarok lehetővé tennék a nagyobb vidéki színházakban jobbfajta operaelőadások rendezését és ezáltal a főiskoláról kikerülő diplomás énekművészek is elhelyezést találnának a vidéken, ahol kitűnő elő-iskolát nyerhetnének majdan az ország első dalszínházában való szerződtetéshez. Mindez nagyjelentőségű volna főleg abból a szempontból, hogy a zenészekben, az énekesekben nagyobb kínálat állana rendelkezésre, a vidék! és főváros (Budapest) között élénk kapcsolat fejlődhetnék ki és így biztosítva lenne az utánpótlás Operaházunknál, úgy, ahogy ez külföldön általában megvan. A vidéki zenei és színházi kultúrájának emeléséhez szükséges feladatokat természetesen nem szabad az államra áthárítani a maguk teljességében, hanem a vidéknek is komoly szerepet kell ezekből vállalnia. Saját kulturális életük kialakítása mégis csak az ő kezükben van. A megyéknek és nagyobb városoknak meg kell találni az eszközöket a fenti kultúrprogrammok megvalósításához. Természetes, hogy ehhez anyagi áldozat kell. Ahogy meg tudják találni a fedezetet a törvényhatóságok különböző szükségleteik biztosítására, életnyilvánulásaiknak megfelelő színvonalon való tartására, úgy elengedhetetlen az is, hogy zenei és színházi kultúrájukra is áldozzanak. Rendszeres programmot kell kidolgozniuk a kultúra ezen területeire nézve is és ennek a programmnak megfelelő számokban kell kiütköznie a budgetjeikből. Minden nagyobb város, megye a saját területén hatósági felügyelet alatt szervezzen dalárdát, létesítsen zeneiskolát és színházat. Ha saját ereje ehhez nem elégséges, akkor munkájukba be kell vonni a kulturális egyesületeket. Minden megyeszékhelynek legalább is állandó színházzal és állandó színtársulattal kellene rendelkeznie, amelyek azután a kisebb helyek kulturális szükségleteit is ellátnák. A staggione-rendszer bevezetésével a fővárosi (Budapest) termést közvetítenek a nagyobb vidéki városoknak, ezek viszont a hullámlökést saját erejükkel továbbítanák kisebb helyekre. Ausztriában (ország) (információ)  és Németországban (ország) a vidéki színészet állami támogatását nem is ismenik, mert ott az egyes államrészek saját zenei és színházi életük megteremtését már idejében elvégezték és e célra szolgáló intézményeiket a központtól teljesen függetlenül tartják el. Ha majd a mi vidékünk is tudatára ébred ennek s a staggione-rendszer megismerteti a főváros (Budapest) művészi kultúráját, úgy bizonyosan törekedni fog szellemi életszínvonalának minél magasabbra való emelésére. Így kell egészséges vérkeringést teremteni az országiban. A részek, mint egy nagy szervezet sejtjei, a maguk külön biológiai folyamatukkal egy egészséges kultúrszervezet, illetőleg kultúrhálózat kifejlődésének vetik meg az alapját. A mai állapot ugyanis, amidőn a főváros (Budapest) hatalmas zenei és színházi kultúrája mellett, a vidéken, egy-két nagyobb várost leszámítva, .mindenütt ugart találunk, nem lehet egészséges állapot. Igaz, hogy ennek sok tekintetben Trianon az oka. Az ország lakosságának egyharmada Budapestre (Budapest) tömörült és igen értékes kultúrterületek és városok elszakadtak. Mindennek ellenére mégis a fentiekre kell törekednünk, nemcsak a kultúra fejlesztése és istápolása, a művészet emelésének öncélúsága miatt, hanem azért is, mert elsősorban a kultúrfölény fegyvereivel kaphatjuk vissza leghamarabb a Szent Korona elszakadt részeit. A hamburgi (ország) városi vasutakon ilyen feliratot olvastam: »Hamburg hat Eile.« E mondás reánk is áll. Ha nekik nincs várakozásra idejük, nekünk még kevésbbé. Nagyon sokat vesztettünk, bennünket csak erős és sietősen sürgős kultúrmunka emelhet fel porba sújtott helyzetünkből. (Fülei Szántó Endre.) (személy) szin_I.0091.pdf I

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Ausztria és Németország címszóvég 20511 Szócikk: Ausztria és Németország színházi viszonyairól, hazai színházi vxpluszjelxAM510iszonyainkkal kapcsolatban,- Ha színművészeti állapotainkat a külföldi viszonyokkal összehasonlítani akarjuk, főleg Ausztria ytelepulesy ausztria ytelepulesy Ausztria yorszagy Ausztria ykodvegy és Németország ytelepulesy németország ytelepulesy Németország yorszagy Németország ykodvegy érdekelhet bennünket, mert e két ország színházi viszonyai egyeznek leginkább a mi színházi viszonyainkkal. [Mindkét állam a háborúból, hozzánk hasonlóan, vesztesen került ki, de ennek a veszteségnek a gazdasági hatása egészen más reájuk nézve, mint mireánk. Ha Ausztria ytelepulesy ausztria ytelepulesy Ausztria yorszagy Ausztria ykodvegy nem is, de Németország ytelepulesy németország ytelepulesy Németország yorszagy Németország ykodvegy állami létének és kulturális mivoltának tekintélyes színvonalon való folytatásához minden előfeltételt továbbra is megtartott. Megőrizte legnagyobbrészben a területét meg a népességét, meg a dacos, szívós akaraterőt, még sokkal inkább, mint azelőtt, mely őt minden váltakozó gazdasági krizis mellett is legszebb kulturális értékeinek kifejlesztésére serkenti. A germán Őserőt meg lehetett alázni, de nem megtörni, mert annak életképessége fajának erkölcsi értékeiből táplálkozik. Az erkölcsi értékek között pedig legfontosabb a faj hatalmas kulturális ereje, mely soha meg nem szűnő megnyilvánulásaival vezetőszerepet biztosít neki a világ kultúrközösségében. Miután pedig ez az erőmegnyilvánulás fejlett gazdasági mivoltánál fogva mindenkor, még ma is, megtalálja az anyagi eszközöket, érthető, hogy mai állapotában sem szünetel a vérkeringés éltető üteme és a legszebb eredményeket teremti meg mindén téren, így a színházi kultúra terén is. Ausztriában ytelepulesy ausztria ytelepulesy Ausztriá yorszagy Ausztria ykodvegy más a helyzet. Ausztria ytelepulesy ausztria ytelepulesy Ausztria yorszagy Ausztria ykodvegy kulturális életének hatalmas színtere ma Bécs. ytelepulesy bécs ytelepulesy Bécs yorszagy Ausztria ykodvegy Az entente vele szemben gyakorolt kedvező bánásmódja élénk hatással van szellemi és gazdasági életére. Itt is találunk erős vidéki kulturális gócokat igen jellegzetes megnyilvánulásokkal, ezek azonban nem oly erősek, mint a németországi ytelepulesy németország ytelepulesy németország yorszagy Németország ykodvegy kultúrgócok. Németországban ytelepulesy németország ytelepulesy Németország yorszagy Németország ykodvegy számos olyan várossal találkozunk, melyek nemcsak méltó versenytársai Berlinnek, ytelepulesy berlin ytelepulesy Berlin yorszagy Németország ykodvegy hanem tudományos és művészi színvonalukkal olykor még a birodalom fővárosán főváros ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy is túltesznek. Ha Ausztria ytelepulesy ausztria ytelepulesy Ausztria yorszagy Ausztria ykodvegy színházi kultúráját akarjuk egész általánosságban vizsgálat tárgyává tenni, úgy elsősorban a bécsi viszonyokat kell jellemezni. Mindenekelőtt Bécs ytelepulesy bécs ytelepulesy Bécs yorszagy Ausztria ykodvegy zenei élete ragadja meg figyelmünket. Magától értetődő, hogy Mozart, yszemelynevy mozart yszemelynevy Mozart yszemelynevy mozart yszemelynevy yszemelynevy Mozart yszemelynevy ykodvegy Beethoven, yszemelynevy beethoven yszemelynevy Beethoven yszemelynevy beethoven yszemelynevy yszemelynevy Beethoven yszemelynevy ykodvegy Schubert, yszemelynevy schubert yszemelynevy Schubert yszemelynevy schubert yszemelynevy yszemelynevy Schubert yszemelynevy ykodvegy Strauss yszemelynevy strauss yszemelynevy Strauss yszemelynevy strauss yszemelynevy yszemelynevy Strauss yszemelynevy ykodvegy városának zenei élete a legfejlettebb. Diadalmas magaslata az Operája. Bécs ytelepulesy bécs ytelepulesy Bécs yorszagy Ausztria ykodvegy társadalma megköveteli, hogy e zenei színpad mindenirányú teljesítménye magas színvonalú legyen. Az Opera yintezmenyy opera yintezmenyy Opera yintezmenyy opera yintezmenyy yintezmenyy Opera yintezmenyy ykodvegy itt az állam oly kultúrkincse, melynek virágzása érdekében a kormányzat nagy anyagi áldozatokra hajlandó. . Ha meggondoljuk azonban azt, hogy a bécsi Operaház yintezmenyy bécsi operaház yintezmenyy bécsi Op yintezmenyy bécsi yintezmenyy operaház yintezmenyy yintezmenyy bécsi yintezmenyy Op yintezmenyy ykodvegy a többi kulturális intézmények mellett egymagában is magnetikus erővel hat az idegenforgalomra, akkor az állam az ez úton keletkezett jövedelmek révén olyan adóalanyokat teremt a maga számára, amelyek az előirányzaton felüli kiadások megtérítését leginkább elvállalják. De mellőzve ezt a számszerűségtétben talán nem igazolható állítást, a helyzetet igen élénken világítja meg egy előkelő vidéki színházigazgatónak az a nyilatkozata, hogy a kormány az állami színházak hiányait felosztja az egyes vidéki tartományok között. Ennek ellenében a tartományok vezetőségei a saját kezelésükben levő színházaikban a bécsi Operaház yintezmenyy bécsi operaház yintezmenyy bécsi Op yintezmenyy bécsi yintezmenyy operaház yintezmenyy yintezmenyy bécsi yintezmenyy Op yintezmenyy ykodvegy művészeit vendégként fölléptethetik. Az így szerzett jövedelem viszont nemcsak a bécsi Operaház yintezmenyy bécsi operaház yintezmenyy bécsi Op yintezmenyy bécsi yintezmenyy operaház yintezmenyy yintezmenyy bécsi yintezmenyy Op yintezmenyy ykodvegy hiányának reájuk eső kvótája fedezésére elégséges, hanem néha jelentős jövedelmet is képvisel számukra. Ez az intézkedés nemcsak a pénzügyi háttér szempontjából érdemel különös figyelmet, hanem rendkívüli jelentőségű azon kulturális horderő szempontjából is, amit a vidék részére az a tény jelent, hogy a zenélés énekkultúra legelső forrásából meríthet, amitől különben el volna zárva. A vidék kulturális igényeire kiterjeszkedő gondoskodás tiszteletreméltó vállalkozás akkor, amikor a főváros főváros ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy szükségleteinek kielégítésére is hatványozott munkát kell végezni. Az utóbbi a kamaraműfaj ápolásában nyilvánul meg. A bécsi Staatsoper yintezmenyy bécsi staatsoper yintezmenyy bécsi St yintezmenyy bécsi yintezmenyy staatsoper yintezmenyy yintezmenyy bécsi yintezmenyy St yintezmenyy ykodvegy a Redoutensaalban, yintezmenyy redoutensaal yintezmenyy Redouten yintezmenyy redoutensaal yintezmenyy yintezmenyy Redouten yintezmenyy ykodvegy a Burgtheater yintezmenyy burgtheater yintezmenyy Burgthea yintezmenyy burgtheater yintezmenyy yintezmenyy Burgthea yintezmenyy ykodvegy pedig az ú. n. Akademie Theaterben yintezmenyy akademie theater yintezmenyy Akademie yintezmenyy akademie yintezmenyy theater yintezmenyy yintezmenyy Akademie yintezmenyy ykodvegy kamara- előadásokat tart. A magas műveltségű közönségnél ennek a műfajnak rendkívüli sikere van. A kultúrszínvonal magasabb fokain ez a műfaj össze van forrva az állami színházak működésével, illetőleg ennek természetes járuléka, bár néha a magánvállalkozás is eredménnyel rendez kamaraelőadásokat. Bécsben ytelepulesy bécs ytelepulesy Bécs yorszagy Ausztria ykodvegy a két állami színház négy helyen működik és ez a négyirányú működés az ausztriai ytelepulesy ausztria ytelepulesy ausztria yorszagy Ausztria ykodvegy színházi kultúra sebesen vágtató kvadrigája, melynek gyeplőit az oly sokszor ócsárolt állami kezelés tartja avatott kezekben. A bécsi állami színházak yintezmenyy bécsi állami színház yintezmenyy bécsi ál yintezmenyy bécsi yintezmenyy állami yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy bécsi yintezmenyy ál yintezmenyy ykodvegy üzemvezetése, valamint az ennek felügyeletét gyakorló miniszteriális színházi közigazgatás meglehetősen kemény feladatok elé van állítva. Megszabott állami hozzájárulással elsőrendű művészi feladatokat kell megoldania, ami különböző hivatása művészek nagy státusainak igazgatási gondjait vonja maga után. A két állami színház alkalmazottainak száma 1100 ember. xtalanevtizedx 1115 xtalanevtizedx 1125 Ebből a nagy számból csak egy-két jellemző adatot kívánok kiragadni: az Operaháznál yintezmenyy operaház yintezmenyy Operaház yintezmenyy operaház yintezmenyy yintezmenyy Operaház yintezmenyy ykodvegy 129 tagú zenekar, 52 magánénekes, a Burgtheaternél yintezmenyy burgtheater yintezmenyy Burgthea yintezmenyy burgtheater yintezmenyy yintezmenyy Burgthea yintezmenyy ykodvegy pedig 70 színész van. A magánszereplők számbeli nagyságában nemcsak a kettős szereposztás szükségszerű biztosítása (különösen az Operaháznál) yintezmenyy operaház yintezmenyy Operaház yintezmenyy operaház yintezmenyy yintezmenyy Operaház yintezmenyy ykodvegy jut kifejezésre, hanem a sok művész egyben a sokféle különböző feladat sikeres megoldását is lehetővé teszi. A különféle kategóriájú művészi személyzetet szerződéses alapon kötik a színházhoz. A szerződések időtartama egy, vagy több év. A többéves szerződésekre az állandósított valuta óta tértek át, előfordulnak azonban olyan szerződések is, amelyek csak rövidebb időszakra, vagy a színházi évadon belül bizonyos számú fellépésekre kötelezik a művészeket. Az örökös-tagság intézményét a forradalom óta megszüntették, de a császárság korában kinevezett örökös tagok jogait ma is épségben tartják. Az ausztriai ytelepulesy ausztria ytelepulesy ausztria yorszagy Ausztria ykodvegy vidéki színészet a provinciális igényeket meghaladó kultúrmunkát végez. A vidéki városok közül kiemelkedik Salzburg. ytelepulesy salzburg ytelepulesy Salzburg yorszagy Ausztria ykodvegy Egészen sajátlagos levegőjű művészváros. Régi hagyományokban gyökerező bárok miliője termékeny hatással volt és van a művészetek mostani virágzására is. Nem véletlen az, hogy az osztrák ünnepi játékokat itten rendezik. Színháza igen eredményes művészi munkát folytat és fölöttébb érdekes az, hogy szervezete és működése a magánjogi társaság szabályain épül fel. (Gesellschaft nach bürgerlicher Recht.) A színészek a szerződés aláírásával a társaság tagjainak sorába lépnek, közös nyereség- és veszteségszámlára dolgoznak. Így érthető, hogy teljesítőképességük megfeszítésével igyekeznek a színház anyagi eredményeit előmozdítani. A vidéki színházak szervezetének legtipikusabb formája azonban a köztestületi (városi tanács stb.) kezelés. Mindezekből kitetszik, hogy a vidéki színészetről oly értelemben, mint nálunk, nem lehet beszélni, mert itt a vidéki színészet állami támogatás nélkül is virágzik. Minden egyes tartomány kötelességének ismeri, hogy színházat tartson fenn, akár saját kezelésben, akár bérbeadás útján. A színházi kultúra mindén egyes tartomány féltékeny belügye, melynek anyagi feltételeit saját költségvetésük keretében igyekeznek megteremteni. Az ausztriai ytelepulesy ausztria ytelepulesy ausztria yorszagy Ausztria ykodvegy színházi kultúra munkásai­nak érdekeit védi az 1924, xevtizedx 1925 évben keltezett színésztörvény. E törvény tehát nem szín­házi törvény, hanem kifejezetten színésztör­vény, amit a címe is kifejez: Schauspieler­gesetz. E törvénnyel Ausztria Németország előtt jár, - ahol ilyen törvény még nincs. Ez a törvény minden vonatkozásában szociálpolitikai jelentőségű. E jelentőségnek megfelelően teljesen szociális, sőt talán szocialistáizű, mert a színházi vállalkozó és a színházi alkalmazott között a szerződéses kapcsolaton fennálló jogviszonyok rende­zését foglalja magában, továbbá a színházi alkalmazottak javára és pedig minden kategóriában a munkaadói gondoskodás szociális - kötelezettségeit tárgyalja. A színház­alapítás feltételeire, az állam felügyeleti, irányító szempontjaira nézve mit sem tartalmaz. Ez a törvény a szocialista állam­szervezet szellemét magánviselő jogszabály­alkotás. Ha az osztrák színházi kultúra szerve­zetéről, igazgatásáról, és jelentőségéről raj­zolt képet megnagyítjuk, a németországi színházi viszonyokat vetíthetjük a szem­lélő elé. A központ mellett számos külön fókuszt találunk, telve a faji adottság és a történelmi fejlődés sajátos és értékes jel­lemvonásaival. A német kultúrközösség fónytszóró napja, Berlin mellett, egy pár azonos fajsúlya bolygó kering. És mégis mindezt a germán géniusz nemesen tün­döklő íve fogja össze. Zenéje és általában színi kultúrája, mely ennek a nemzetnek egyik legnagyobb kincse, lenyűgöző erővel hat. Oly kincs ez, mint a mondai gyűrű, melyért ma nem a niebelungok és az ős-germán istenek versenyeznek, hanem a biro­dalom kultúrgóeai. Az utóbbiak a kultúra egy s más területén Berlinnél is jobban hirdetik a »Deutschland, Deutschland über alles« jelentőségét. A bayreuthi színpad1 misztikus wagneri művészete a berlini Operaház ezirányú teljesítményeit idők fo­lyamán túlszárnyalta. Mint a wagneri szel­lem művelésének kijelölt szentélye, a ki­választottság és a hagyományok erejében rejlő eszközökkel egyedülálló művészi hatásokat ér el. A berlini kultúra minden megnyilvánu­lásaival a' város gazdasági jelentőségéhez és hatalmas méreteihez idomul. Maga az a tény, hogy a porosz kultuszminisztérium kezelésében Berlinben két Operaház (egyik Unter der Lindenen, a másik a Königs-platzon), két drámai színpad, egjdk a Sehauspielhaus, másik a Schüler Theater, továbbá két vidéki színpad (a wiesbadeni és a kasseli) van, mely utóbbiakban fel­váltva operákat és drámai műveket játsza­nak, bizonyíthatja fenti állításomat. Az állami kezelésben levő színházakhoz hozzá kell még számítanunk a tetemes számra rúgó magánszínházakat is, melyek közül különösen ki kell emelni Berlin harmadik operáját, a városi kezelésben lévő char-lottenburgi operát és a három Reinhardt-színházat. Az állami színházak tökéletes művészi és gazdasági szervezetükkel a miniszteriális közigazgatás irányító hatása alatt állanak. A művészi vezetés az intendánsok kezében van, de az intendánsokkal mellérendelt té­nyezőként jelentkezik a különös súllyal és rendeltetéssel bíró gazdasági szervezet, melynek élén a gazdasági főnök áll. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert hatalmas státus anyagi ügyeit intézi. A két opera 40 magánénekest, 33 magánénekesnőt, 190 tagú zenekart, 120 tagú énekkart, stb. soroz tagjai közé, akiket a többi művészi ka­tegóriáknak ugyancsak nagyszámú tagja egészít ki. A játék mind a négy színház­ban minden este folyik. • Nem érdektelen megemlíteni, hogy a színházak helyárait öt osztályba sorozzák. Megállapítják az alapárt, mely ötféleképen emelkedik aszerint, hogy a darab mÜyen kiállítású, és hány személyt foglalkoztat. Egyszóval az üzemköltség és a művészi tel­jesítmény arányában emelkednek az árak. Egy Wagner-darab előadása drágább, mint egy Mozart-darabé. Legdrágább a Parsi­fal előadása. A két állami drámai színpadnak ugyan­csak tekintélyes személyzete van, bár a szí­nészlétszám, mely 41 színészből és 19 szí­nésznőből áll, nem mondható túlnagynak. A kamara-műfaj művelése nincs állami kéz­ben. Ezt a feladatot itt a Reinhardt-féle Kammerspielhaus teljesíti neves művészek szerződtetésével. A berliniek a kamara­műfajt igen kedvelik, a hírneves színigaz­gató e téren sok sikert ért el társulatával. Az állami színházak fenntartása az ál­lamtól itt igen nagy anyagi áldozatokat kíván. Az elsőrendű tagok magas, a béke­szinten álló fizetéseket élveznek. Jellemző a berlini, de általában a németországi viszo­nyokra, hogy a zenészek nem szerződött színházi alkalmazottak, hanem fizetési osz­tályokba sorozott állami vagy városi tisztvi­selők. Ezzel a ténnyel szerintük a zenész­kérdés végleges megoldást nyert, mert a biztos és nyugdíjigényt jelentő állás a ze­nészeket megnyugtatja, akik természetesen számos mellékkereseti lehetőségnek is ör­vendenek. De másfelől megnyugvást jelent a színházat fenntartó államnak, városnak is, mert a zenészeket tisztviselői minőségük alapján erősebben kézben tudja tartani és ezáltal sztrájkoknak stb. elejét veszi. A berlini színházi viszonyok ezen álta­lános ismertetése után vessünk egy pillan­tást az úgynevezett vidékre. Nagy és jelentős színházi kultúrát mu­tat fel Bajorország. A müncheni állami színházak a Wittelsbachok művészetet ápoló hagyományait őrzik. A bajor állam keze­lésében három színház van: a National Theater, Residenz Theater és a Prinzre-genter Theater. Ezeken kívül számos ma­gánszínház versenyez a közönség meghódí­tásáért. Az állami színházak kultúrmisz-sziója főleg azáltal domborodik ki, hogy programmjukban a népkultúra is fontos szerepet játszik. Ennek istápol ásat oly ké­pen eszközlik, hogy külön és olcsó hely­árakkal rendezett előadásokkal lehetővé te­szik a szegényebb néposztály ezirányú kul-túrigényeinek kielégítését. A színházfenntartó, nem beszélve a ma­gánkezekben lévő színházakról, az állam és a város. A szervezet külső megjelenése, vagy a közületi (állami, városi) kezelés, illetőleg üzemigazgatás rendszerint nagy hatáskörrel rendelkező intendánsok útján, de a bürokratikus nehézségek kiküszöbö­lése és az üzemigazgatás megkönnyítése céljából a közületi igazgatás néha ad hoc részvénytársaságot állít szolgálatába. Erre a »Städtische Bühne Aktien-Gesellschaft« a Rajna melletti Frankfurtban a példa. Ez a részvénytársaság tulajdonkópen a vá­ros két színházát, az Operát - és a Schau­spielhaust igazgatja és mivel kereskedelmi társaság, élvezi az e vállalati forma üzem­igazgatási előnyeit. A részvénytársaság a várostól kapja az épületeket, az anyagi és a legmesszebbmenő erkölcsi támogatást. Ez a részvénytársaság voltaképen tehát csak formai, mert vezetésében, igazgatásában és gazdálkodásában teljesen a város kultúr­politikája érvényesül. A részvények több­ségét ugyanis a város tartja kezében, és a polgármester az elnöke a felügyelő - bizottságnak. Az anyagi támogatás kérdését a város és a részvénytársaság között kötött szerződés szabályozza. Magától értetődik, hogy rossz gazdálkodás esetében sem kö- j vétkezhetik be a részvénytársaság csődje, mert a város kifizeti a bianvokat. E szín- V hazak egyébként kultúrteljesítményeik te­kintetében a legjobb németországi színhá­zak közé tartoznak és híven szolgálják azt a célt, amelyet a frankfurti Operaház kőbe vésett jelmondata kifejez: »Dem Wahren, Dem Guten, Dem Schönen.« A közvetlen városi kezelés tipikus példái sok közül a nürnbergi, kölni, lipcsei opera­házak, illetőleg drámai színpadok. Eze­ket a színházakat a városi tanács az e célra kijelölt tisztviselő útján igazgatja. A színházak élén mindenütt művészigaz­gató, vagy intendáns áll gazdasági vezető­vel. A szubvenciók meglehetős áldozatkész­ségről tesznek tanúságot. A frankfurti színházigazgatást találjuk meg a hamburgi állami operaháznál is. I Utóbbi nemrégen egy részvénytársaság bér­letében volt, de ez a kritikus gazdasági viszonyok közepett nem tudta fenntartani a színházat. Most a hamburgi operaházat az állam és frankfurti mintára részvény­társasági formában tartja fenn. Érdekesnek látszó körülmény, hogy a hamburgi állam drámai színpadot nem tart fenn. A drámai színpadok itt magánke­zekben vannak. A legelőkelőbb drámai szín­pad a »Deutsches Schauspielhaus in Ham­burg«, mely részvénytársaság tulajdonában .van. Ettől a színházat egy korlátolt fe­lelősségű társaság bérli (Gesellschaft mit beschränkter Haftung) oly szerződéssel, hogy minden jelmez, díszlet, amely a bér­let tartama alatt készül, a bérbeadó rész­vénytársaság tulajdonába megy át- Ez a magánvállalkozás jól virágzik, művészi tel­jesítménye rendkívüli hímévnek örvend, ami élénk bizonyítéka annak, hogy a ma­gánvállalkozás is átveheti ugyanazon nemes feladatok megvalósítását a színházi kul­túra terén, mint az állam. Ez a színház a népkid túrát is szolgálja azáltal, hogy több délutáni, sőt vasárnap délelőtti előadást is rendez a nagytömegek részére. A kul­túra nemes feladatait a hozamgazdálkodás elveivel Össze tudja egyeztetni. A bérlő a színházat a nyári szünetben albérletbe adja és ezáltal is jövedelmet biztosít magának. A színház feladatait természetesen meg­könnyíti a hamburgi államban a város vi­rágzó .nemzetközi gazdasági élete. Végezetül még a drezdai színházi kul­túrát óhajtom röviden méltatni, mely a szászok szellemi életének horizontját jelzi. A német államrószek kultúrája, mint meg­annyi mozaik, végeredményében egységes képbe olvad össze. Ennek a képnek különösen a bajor ynemzetisegy bajor ynemzetisegy bajor ynemzetisegy bajor ynemzetisegy ynemzetisegy bajor ynemzetisegy ykodvegy és a szász ynemzetisegy szász ynemzetisegy szász ynemzetisegy szász ynemzetisegy ynemzetisegy szász ynemzetisegy ykodvegy kultúra a szembeszökő drágaköve. A szászok ynemzetisegy szász ynemzetisegy szász ynemzetisegy szász ynemzetisegy ynemzetisegy szász ynemzetisegy ykodvegy szellemi élete minden vonatkozásban, így színházi tekintetben is bizonyítéka az ottani társadalom magasigényű kultúrszükségleteinek. Az állami Operaház yintezmenyy állami operaház yintezmenyy állami O yintezmenyy állami yintezmenyy operaház yintezmenyy yintezmenyy állami yintezmenyy O yintezmenyy ykodvegy egyike Németország ytelepulesy németország ytelepulesy Németország yorszagy Németország ykodvegy legjelentősebb dalszínházainak. Tekintélyes anyagi hozzájárulással, megfelelő taglétszámmal (42 magánénekes), nagy zenekarral (128 taglétszámú) és teljes műsorral igen jól vezetett színház. Élénk kapcsolatban van a mi Operaházunkkal, amit az is bizonyít, hogy a híressé vált tősgyökeres magyar operát, a Farsangi lakodalmat, ycimy farsangi lakodalmat ycimy Farsangi lakodalmat ycimy farsangi ycimy lakodalmat ycimy ycimy Farsangi ycimy lakodalmat ycimy ykodvegy elsőnek vette át a mi színpadunktól és sikeres előadással biztosította az opera nemzetközi értékelését. A németországi ytelepulesy németország ytelepulesy németország yorszagy Németország ykodvegy színészképzés mindeddig magánszínészképző iskolákban folyt, melyek a nagyobb városokban bőven találhatók. Különösnek tetszik, hogy az állam az ezirányú oktatást csak az 1925/26. tanév xtalanevtizedx 1935 kezdetével vette kezébe. Tette ezt azokkal a bő tapasztalatokkal, melyeket a magánszínészképző iskolák működésében észlelt. Az állami színészképző intézet nem működik önálló szervezet formájában, hanem mint a berlini Zeneművészeti Főiskola yintezmenyy berlini zeneművészeti főiskola yintezmenyy berlini yintezmenyy berlini yintezmenyy zeneművészeti yintezmenyy főiskola yintezmenyy yintezmenyy berlini yintezmenyy ykodvegy egyik osztálya. Az oktatás kiváló színésztanárokkal és a legújabb módszerek alkalmazásával történik. Színész-, illetőleg színházi törvény Németországban ytelepulesy németország ytelepulesy Németország yorszagy Németország ykodvegy még nincs. A törvényt a birodalmi és az fegyes államok autonóm hatáskörében kibocsájtott rendelkezések pótolják, amelyek azonban inkább rendészeti irányúak. Az állami közigazgatásnak színügyi kérdésekben nagy segítségére van a »Deutscher Bühnen-Verein«. yintezmenyy deutscher bühnen-verein yintezmenyy Deutsche yintezmenyy deutscher yintezmenyy bühnen-verein yintezmenyy yintezmenyy Deutsche yintezmenyy ykodvegy Ez tulajdonképen a direktorok és intendánsok szövetsége. Habár nem hivatalos művészetközigázgatási szerv, mégis a kormányzat véleményező szervének tekinthető, mert színművészeti kérdésekben általában, továbbá a koncessziók tekintetében szava rendkívüli súllyal esik latba. Nagy érdeme a maximális és minimális fizetések kötelező módon történt keresztülvitele, továbbá a Normal-Dienstvertrag általános bevezetése. Hivatalos lapja a Die deutsche Bühne. yintezmenyy die deutsche bühne yintezmenyy Die deut yintezmenyy die yintezmenyy deutsche yintezmenyy bühne yintezmenyy yintezmenyy Die yintezmenyy deut yintezmenyy ykodvegy A színpadi alkalmazottak hasonló szervezetben tömörültek. Ennek »Genossenschaft Deutscher Bühnenangehörigen« yintezmenyy genossenschaft deutscher bühnenangehörigen yintezmenyy Genossen yintezmenyy genossenschaft yintezmenyy deutscher yintezmenyy bühnenangehörigen yintezmenyy yintezmenyy Genossen yintezmenyy a neve. . A magyar színügyi kultúra, mely legnagyobb részben a főváros főváros ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy színházi életében jut kifejezésre, méltóképen csatlakozik az ismertetett országok fővárosainak főváros ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy és nagyvárosainak kultúrájához. Súlyban, minőségben és a színházi műfaj mindden árnyalatában ugyanazt termeljük, mint az ismertetett országok kultúremporiumai. Bizonyos azonban az, hogy sokkal kevesebb színházunk van, mint nekik a vidéki színikultúránk távolról sem hasonlítható az ausztriai ytelepulesy ausztria ytelepulesy ausztria yorszagy Ausztria ykodvegy és németországi ytelepulesy németország ytelepulesy németország yorszagy Németország ykodvegy színházi kultúrához. Viszont nem szabad azt sem elfelejteni, hogy csonka ország vagyunk 8 millió lakossal a német ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy ynemzetisegy német ynemzetisegy ykodvegy birodalom 63 millió lakosával szemben. A legfőbb baj e téren vidéki színészetünk elmaradottsága. Ezt megszüntetni, illetőleg a főváros főváros ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy színvonalához közelebb hozni, évtizedekre kiterjedő s módszereiben gondosan felépített kultúrpolitika lesz képes. Állami színházaink amellett, hogy a hazai színügyi kultúra ápolására és fejlesztésére rendelt elsőrendű műintézetek, nyugati színvonalon istápolják a színi kultúra nagy, nemzetközi értekeit. Nem lehet azonban elhallgatni, hogy a zenei kultúrát képviselő dalszínházunk a bécsi operával yintezmenyy bécsi opera yintezmenyy bécsi op yintezmenyy bécsi yintezmenyy opera yintezmenyy yintezmenyy bécsi yintezmenyy op yintezmenyy ykodvegy nem veheti fel a versenyt. Ez azonban a berlini operaházakra yintezmenyy berlini operaház yintezmenyy berlini yintezmenyy berlini yintezmenyy operaház yintezmenyy yintezmenyy berlini yintezmenyy ykodvegy is vonatkozik, amelyek a művészi erők és teljesítményeik dolgában ép úgy a bécsi Operaház yintezmenyy bécsi operaház yintezmenyy bécsi Op yintezmenyy bécsi yintezmenyy operaház yintezmenyy yintezmenyy bécsi yintezmenyy Op yintezmenyy ykodvegy mögött állanak, mint a mi Operaházunk. Egyébként bizonyos, hogy a m. kir. Operaház yintezmenyy m. kir. operaház yintezmenyy m. kir. yintezmenyy m. yintezmenyy kir. yintezmenyy operaház yintezmenyy yintezmenyy m. yintezmenyy kir. yintezmenyy ykodvegy a művelt nyugati operaházak színvonalán álló dalszínház, mely szervezetében, a különféle személyzet - kategóriák létszámában, állami szubvencionálásában, műsorának teljességében kiváló kultúrtényező. Az elkerülhetetlenné vált létszámcsökkentés és a messze vitt takarékosság ellenére is, hivatása magaslatán áll s ha a múlt idők nagy művészeivel egyenrangú erőket átmenetileg nélkülöz is, kipróbált magyar művészgárdája elismerésre méltóan dolgozik a sikerekért. Szervezete és igazgatása, az állami kezelés, megegyezik az ezirányú általános típussal. Állami támogatása mai nehéz gazdasági viszonyaink közepett is jelentős összegű. Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy míg a külföld a hiányokat könnyen egyenlítheti ki, addig nálunk ma ez nem lehetséges. Ebből következik, hogy oly üzleti eredményre kell itt törekedni, hogy az állami hozzájárulás a nézőtéri bevétellel együttesen a színházak fenntartásához okvetlenül elég legyen. A gazdálkodás ezen módja nem kicsinylendő feladatot ró az igazgatásra és a minisztériumra egyaránt, különösen akkor, ha számot vetünk a mai nehéz gazdasági viszonyokkal és meggondoljuk azt, hogy a színvonalat és a műsort még akkor is tartani kell, ha egyik­másik zenemű vagy színdarab nem a tö­egízlés kielégítésére való. Kénytelenek vagyunk számos oly zeneművet vagy színművet műsoron tartani, melyek a színházaknak gyengén jövedelmeznek, de a bennük rejlő értéket a színházaknak kultúrhivatásuknál fogva még anyagi áldozatok árán is a közönség elé kell tárni. Ha tehát olykor a könnyebb múzsa is szóhoz jut e színpadokon, ezt fájdalommal tesszük, indokát azonban a gazdasági okokban leli, vagyis abban, hogy az előirányzott bevételeket biztosítani kell. Hogy a színházak nyugodt gazdasági menete biztosítva legyen, a gazdálkodás ellenőrzését fokozottabbá kellett tenni, s így a színházi közigazgatás ellenőrzése, irányítása és felügyelete tekintetében a minisztériumnak többletmunkát kellett vállalnia. Erre már csak azért is szükség volt, mert nem lévén intendáns,, annak jogköréből a fontosabb részeket a minisztériumnak kellett átvennie. Így a közvetlenül gazdálkodó igazgatókat az intendánsi jogkör fontosabb teendőinek gyakorlása szorosabban a minisztérium rendelkezése alá helyezi. Ez pedig, üzemi közigazgatásról lévén szó, csak úgy történhetik, illetőleg a minisztérium csak úgy végezheti ezirányú feladatát eredményesen, ha a színházak művészi és gazdasági beléletébe nemcsak teljesen bepillanthat, hanem a fontosabb kérdésekben az irányítást is maga gyakorolja. Nem könnyű feladat ez, mert a színházaknál a gazdasági problémáik a művésziektől a legtöbb esetben nehezen választhatók szét, viszont a művészi kérdésekben az igazgatóknak szabad kezet kell hagyni. A megoldás tehát csak az lehet, hogy az igazgatók művészi terveikről a minisztériumot állandóan tájékoztatják, mely latolgatva ezeknek a terveknek gazdasági szempontból várható kihatásait, gyors intézkedéssel támogatja az igazgatókat munkájukban. Minthogy a színház vállalat is, a cselekvésnek gyorsnak kell lenni, mert a vállalatnak a verseny irama nem tűr halogatást. Időközi bizottsági tárgyalások útján lehet és kell tehát módját ejteni annak, hogy az igazgatók bevonásával, az üzletmenet állandó megbeszélése mellett, művészi és gazdásági kérdések tekintetében lehetőség szerint közös elhatározásokra jöjjön létre. A tervek végrehajtásához a szükséges felhatalmazást a minisztérium azonnal megadja. A színház nem tűri a bürokratikus formaságok szövevényes útvonalain való cselekvéseket. Miként a részvénytársaság vezérigazgatója, aki a maga hatáskörében vezeti a vállalatát s a fontosabb kérdésekben az igazgatósági üléseken kapja a felhatalmazásokat, a színházigazgatók is a minisztérium illetékes tényezőivel, mintegy a részvénytársaságok igazgatóságainak mintájára tartott bizottsági tárgyalások alapján cselekszenek a fontosabb kérdésekben. Operaházunk a létszámcsökkentés óta évről-évre sikeres művészi és anyagi eredményeket produkál. Művész-együtteséből mindenesetre hiányzanak a régi nagy erősségek, akiknek helyét a jövőben pótolni kell.. Hogy a pénzügyi rendelkezések folytán arra mikor lesz mód, az mindenesetre a további évek szubvenciójától és a színház bevételeitől függ. Addig is vendégfellépések útján igyekszik a színház a közönségnek kárpótlást nyújtani. Hogy az Operaház a létszámcsökkentés óta művészi és anyagi eredményekben kielégítő eredményeket ért el, annak oka az, hogy a minisztérium itt megtartotta azt a hátárt, melyet az eddigi műsor megkívánt. Magánénekeseink száma 18, magánénekesnőink száma 18, a zenekar létszáma (a kisegítők nélkül) 91, a ballet tagjainak száma 28, az énekkar tagjainak száma 97. Ha ezeket az adatokat az ismert külföldi adatokkal összehasonlítjuk, azt találjuk, hogy hátrányban alig vagyunk, sőt vannak olyan elsőrendű külföldi dalszínházak, amelyekkel szemben helyzetünk kedvezőbb. Hátrányunk mindenesetre az, hogy egyetlen operaházunk van, de sajnos, az ország többet meg se bírna. Még Nagy-Magyarország idejében sem, hát még mai csonka állapotunkban. Az állami kezelésben levő drámai színpadunk, a Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy méltán nevezhető az ország első színpadának. Elsővé avatják a múltjából visszatekintő dicső emlékei, hagyományai, melyek a nemzet lelkének kisugárzásai. Ezeket a hagyományokat istápolni és féltékenyen őriznie kell. A jelen nehéz viszonyok között hivatása fokozott feladatok elé állítja, melyeknek minden erejével megfelelni kötelessége. Műsora természetszerűleg elsősorban a magyar drámaírás legkiválóbb értékeit öleli fel, de ezeken felül a világirodalom termékeire is kiterjeszkedik. A 65 tagból álló művészgárda ellátja a Kamara Színház yintezmenyy kamara színház yintezmenyy Kamara S yintezmenyy kamara yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Kamara yintezmenyy S yintezmenyy ykodvegy előadásait is. A nehézségek, melyekkel a Kamara Színháznak yintezmenyy kamara színház yintezmenyy Kamara S yintezmenyy kamara yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Kamara yintezmenyy S yintezmenyy ykodvegy főleg anyagiak szempontjából kell megküzdeni, nem kicsinylendők, mert ez a színház semmiféle támogatást sem élvez. Önmagát kell fenntartania; az állam anyagi támogatása, a Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy céljaira szükséges. Feladatát természetesen csak úgy tudja megoldani, hogy társulata azonos a Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy személyzetével, ami másfelől előnye is, mert a kamara-darabokat a közönség elsőrendű művészek játékában élvezhetné. Miként a Nemzeti Színházban, yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy nemcsak a darabok vezetőszerepeit, hanem az epizódszerepeket is ők játsszák. Zenei és színházi kulturális élet szempontjából a vidék a nyugati színvonal alatt marad. Sajnálatos ez a megállapítás, már csak azért is,mert a magyar faj nagyon fogékony a kultúra emez ágaira. Megvan benne az érzék és az ösztön, ennek erőteljes felébresztése és kifejlesztése azonban rendszeres és programmszerű tevékenységet kíván. A zenei érzéket kifejleszteni és ébrentartani a nagy tömegeknél, a falu népénél és a kispolgári városi elemeknél a magyar dalban rejlő erő útján lehet elkezdeni. A magyar dalosügy megszervezése és állami támogatása nemcsak kultúrát jelent, hanem a nemzeti érzésekben rejlő erőkészletek gyarapítását, továbbá józan, okos és derűvel teli élet megalapozását. Eszköz erre a dalárdák megszervezése és pedig mindenféle társadalmi osztályban. Hogy a dalosügy a külföld előtt is hatásos eszköze lehet érvényesülésünknek, annak élénk bizonyítéka a Budai Dalárda yintezmenyy budai dalárda yintezmenyy Budai Da yintezmenyy budai yintezmenyy dalárda yintezmenyy yintezmenyy Budai yintezmenyy Da yintezmenyy ykodvegy amszterdami ytelepulesy amszterdam ytelepulesy amszterdam yorszagy Hollandia ykodvegy sikere. Fontossága főleg abban rejlik, hogy sietteti a tömegek zenei művelődését, hajlamossá tevén őket fokról-fokra a magasabbrendű zenei műélvezetekre, A dalosügy fejlesztésén kívül nagy súlyt kellene helyezni a zenei iskolázásra. Igen fontos a zeneiskolák szaporítása, ez iskolák látogatásának minél általánosabbá tétele, de a cél ne a szakzenészképzés legyen, hanem zenekedvelő közönség nevelése. Csonka országunk igényeihez mérten éppen elég szakzenészt képesít évről-évre zenei főiskolánk, ugy, hogy ezeknek a diplomás zenészeknek az elhelyezéséről nem tudunk gondoskodni s így legnagyobb része külföldre távozik megélhetésének biztosítása végett. Az is baj, hogy a zenei főiskola hallgatói tanári és művészi diplomáért versengenek, holott ezt a képesítést valóban csak a legkiválóbbaknak kellene megadni, míg a hallgatók nagy részét zenekari zenészeknek kellene képezni, hogy ezáltal az ország nevezetesebb kultúrvárosaiban — a fővárosi főváros ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy filharmóniai zenekar mintájára — komoly zenekarok alakulhassanak. A vidéki zenekarok lehetővé tennék a nagyobb vidéki színházakban jobbfajta operaelőadások rendezését és ezáltal a főiskoláról kikerülő diplomás énekművészek is elhelyezést találnának a vidéken, ahol kitűnő elő-iskolát nyerhetnének majdan az ország első dalszínházában való szerződtetéshez. Mindez nagyjelentőségű volna főleg abból a szempontból, hogy a zenészekben, az énekesekben nagyobb kínálat állana rendelkezésre, a vidék! és főváros főváros ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy között élénk kapcsolat fejlődhetnék ki és így biztosítva lenne az utánpótlás Operaházunknál, úgy, ahogy ez külföldön általában megvan. A vidéki zenei és színházi kultúrájának emeléséhez szükséges feladatokat természetesen nem szabad az államra áthárítani a maguk teljességében, hanem a vidéknek is komoly szerepet kell ezekből vállalnia. Saját kulturális életük kialakítása mégis csak az ő kezükben van. A megyéknek és nagyobb városoknak meg kell találni az eszközöket a fenti kultúrprogrammok megvalósításához. Természetes, hogy ehhez anyagi áldozat kell. Ahogy meg tudják találni a fedezetet a törvényhatóságok különböző szükségleteik biztosítására, életnyilvánulásaiknak megfelelő színvonalon való tartására, úgy elengedhetetlen az is, hogy zenei és színházi kultúrájukra is áldozzanak. Rendszeres programmot kell kidolgozniuk a kultúra ezen területeire nézve is és ennek a programmnak megfelelő számokban kell kiütköznie a budgetjeikből. Minden nagyobb város, megye a saját területén hatósági felügyelet alatt szervezzen dalárdát, létesítsen zeneiskolát és színházat. Ha saját ereje ehhez nem elégséges, akkor munkájukba be kell vonni a kulturális egyesületeket. Minden megyeszékhelynek legalább is állandó színházzal és állandó színtársulattal kellene rendelkeznie, amelyek azután a kisebb helyek kulturális szükségleteit is ellátnák. A staggione-rendszer bevezetésével a fővárosi főváros ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy termést közvetítenek a nagyobb vidéki városoknak, ezek viszont a hullámlökést saját erejükkel továbbítanák kisebb helyekre. Ausztriában ytelepulesy ausztria ytelepulesy Ausztriá yorszagy Ausztria ykodvegy és Németországban ytelepulesy németország ytelepulesy Németország yorszagy Németország ykodvegy a vidéki színészet állami támogatását nem is ismenik, mert ott az egyes államrészek saját zenei és színházi életük megteremtését már idejében elvégezték és e célra szolgáló intézményeiket a központtól teljesen függetlenül tartják el. Ha majd a mi vidékünk is tudatára ébred ennek s a staggione-rendszer megismerteti a főváros főváros ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy művészi kultúráját, úgy bizonyosan törekedni fog szellemi életszínvonalának minél magasabbra való emelésére. Így kell egészséges vérkeringést teremteni az országiban. A részek, mint egy nagy szervezet sejtjei, a maguk külön biológiai folyamatukkal egy egészséges kultúrszervezet, illetőleg kultúrhálózat kifejlődésének vetik meg az alapját. A mai állapot ugyanis, amidőn a főváros főváros ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy hatalmas zenei és színházi kultúrája mellett, a vidéken, egy-két nagyobb várost leszámítva, .mindenütt ugart találunk, nem lehet egészséges állapot. Igaz, hogy ennek sok tekintetben Trianon az oka. Az ország lakosságának egyharmada Budapestre Budapest ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy tömörült és igen értékes kultúrterületek és városok elszakadtak. Mindennek ellenére mégis a fentiekre kell törekednünk, nemcsak a kultúra fejlesztése és istápolása, a művészet emelésének öncélúsága miatt, hanem azért is, mert elsősorban a kultúrfölény fegyvereivel kaphatjuk vissza leghamarabb a Szent Korona elszakadt részeit. A hamburgi ytelepulesy hamburg ytelepulesy hamburg yorszagy Németország ykodvegy városi vasutakon ilyen feliratot olvastam: »Hamburg hat Eile.« E mondás reánk is áll. Ha nekik nincs várakozásra idejük, nekünk még kevésbbé. Nagyon sokat vesztettünk, bennünket csak erős és sietősen sürgős kultúrmunka emelhet fel porba sújtott helyzetünkből. (Fülei Szántó Endre.) yszemelynevy fülei szántó endre. yszemelynevy Fülei Szántó Endre. yszemelynevy fülei yszemelynevy szántó yszemelynevy endre. yszemelynevy yszemelynevy Fülei yszemelynevy Szántó yszemelynevy Endre. y yszocikkszerzoy fülei szántó endre. szin_I.0091.pdf I

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Ausztria és Németország - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

KONKRETSZINHAZ

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0091.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0091.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/20/20511.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Ausztria és Németország

Szócikk: Ausztria és Németország színházi viszonyairól, hazai színházi vxpluszjelxAM510iszonyainkkal kapcsolatban,- Ha színművészeti állapotainkat a külföldi viszonyokkal összehasonlítani akarjuk, főleg Ausztria és Németország érdekelhet bennünket, mert e két ország színházi viszonyai egyeznek leginkább a mi színházi viszonyainkkal. [Mindkét állam a háborúból, hozzánk hasonlóan, vesztesen került ki, de ennek a veszteségnek a gazdasági hatása egészen más reájuk nézve, mint mireánk. Ha Ausztria nem is, de Németország állami létének és kulturális mivoltának tekintélyes színvonalon való folytatásához minden előfeltételt továbbra is megtartott. Megőrizte legnagyobbrészben a területét meg a népességét, meg a dacos, szívós akaraterőt, még sokkal inkább, mint azelőtt, mely őt minden váltakozó gazdasági krizis mellett is legszebb kulturális értékeinek kifejlesztésére serkenti. A germán Őserőt meg lehetett alázni, de nem megtörni, mert annak életképessége fajának erkölcsi értékeiből táplálkozik. Az erkölcsi értékek között pedig legfontosabb a faj hatalmas kulturális ereje, mely soha meg nem szűnő megnyilvánulásaival vezetőszerepet biztosít neki a világ kultúrközösségében. Miután pedig ez az erőmegnyilvánulás fejlett gazdasági mivoltánál fogva mindenkor, még ma is, megtalálja az anyagi eszközöket, érthető, hogy mai állapotában sem szünetel a vérkeringés éltető üteme és a legszebb eredményeket teremti meg mindén téren, így a színházi kultúra terén is. Ausztriában más a helyzet. Ausztria kulturális életének hatalmas színtere ma Bécs. Az entente vele szemben gyakorolt kedvező bánásmódja élénk hatással van szellemi és gazdasági életére. Itt is találunk erős vidéki kulturális gócokat igen jellegzetes megnyilvánulásokkal, ezek azonban nem oly erősek, mint a németországi kultúrgócok. Németországban számos olyan várossal találkozunk, melyek nemcsak méltó versenytársai Berlinnek, hanem tudományos és művészi színvonalukkal olykor még a birodalom fővárosán is túltesznek. Ha Ausztria színházi kultúráját akarjuk egész általánosságban vizsgálat tárgyává tenni, úgy elsősorban a bécsi viszonyokat kell jellemezni. Mindenekelőtt Bécs zenei élete ragadja meg figyelmünket. Magától értetődő, hogy Mozart, Beethoven, Schubert, Strauss városának zenei élete a legfejlettebb. Diadalmas magaslata az Operája. Bécs társadalma megköveteli, hogy e zenei színpad mindenirányú teljesítménye magas színvonalú legyen. Az Opera itt az állam oly kultúrkincse, melynek virágzása érdekében a kormányzat nagy anyagi áldozatokra hajlandó. . Ha meggondoljuk azonban azt, hogy a bécsi Operaház a többi kulturális intézmények mellett egymagában is magnetikus erővel hat az idegenforgalomra, akkor az állam az ez úton keletkezett jövedelmek révén olyan adóalanyokat teremt a maga számára, amelyek az előirányzaton felüli kiadások megtérítését leginkább elvállalják. De mellőzve ezt a számszerűségtétben talán nem igazolható állítást, a helyzetet igen élénken világítja meg egy előkelő vidéki színházigazgatónak az a nyilatkozata, hogy a kormány az állami színházak hiányait felosztja az egyes vidéki tartományok között. Ennek ellenében a tartományok vezetőségei a saját kezelésükben levő színházaikban a bécsi Operaház művészeit vendégként fölléptethetik. Az így szerzett jövedelem viszont nemcsak a bécsi Operaház hiányának reájuk eső kvótája fedezésére elégséges, hanem néha jelentős jövedelmet is képvisel számukra. Ez az intézkedés nemcsak a pénzügyi háttér szempontjából érdemel különös figyelmet, hanem rendkívüli jelentőségű azon kulturális horderő szempontjából is, amit a vidék részére az a tény jelent, hogy a zenélés énekkultúra legelső forrásából meríthet, amitől különben el volna zárva. A vidék kulturális igényeire kiterjeszkedő gondoskodás tiszteletreméltó vállalkozás akkor, amikor a főváros szükségleteinek kielégítésére is hatványozott munkát kell végezni. Az utóbbi a kamaraműfaj ápolásában nyilvánul meg. A bécsi Staatsoper a Redoutensaalban, a Burgtheater pedig az ú. n. Akademie Theaterben kamara- előadásokat tart. A magas műveltségű közönségnél ennek a műfajnak rendkívüli sikere van. A kultúrszínvonal magasabb fokain ez a műfaj össze van forrva az állami színházak működésével, illetőleg ennek természetes járuléka, bár néha a magánvállalkozás is eredménnyel rendez kamaraelőadásokat. Bécsben a két állami színház négy helyen működik és ez a négyirányú működés az ausztriai színházi kultúra sebesen vágtató kvadrigája, melynek gyeplőit az oly sokszor ócsárolt állami kezelés tartja avatott kezekben. A bécsi állami színházak üzemvezetése, valamint az ennek felügyeletét gyakorló miniszteriális színházi közigazgatás meglehetősen kemény feladatok elé van állítva. Megszabott állami hozzájárulással elsőrendű művészi feladatokat kell megoldania, ami különböző hivatása művészek nagy státusainak igazgatási gondjait vonja maga után. A két állami színház alkalmazottainak száma 1100 ember. Ebből a nagy számból csak egy-két jellemző adatot kívánok kiragadni: az Operaháznál 129 tagú zenekar, 52 magánénekes, a Burgtheaternél pedig 70 színész van. A magánszereplők számbeli nagyságában nemcsak a kettős szereposztás szükségszerű biztosítása (különösen az Operaháznál) jut kifejezésre, hanem a sok művész egyben a sokféle különböző feladat sikeres megoldását is lehetővé teszi. A különféle kategóriájú művészi személyzetet szerződéses alapon kötik a színházhoz. A szerződések időtartama egy, vagy több év. A többéves szerződésekre az állandósított valuta óta tértek át, előfordulnak azonban olyan szerződések is, amelyek csak rövidebb időszakra, vagy a színházi évadon belül bizonyos számú fellépésekre kötelezik a művészeket. Az örökös-tagság intézményét a forradalom óta megszüntették, de a császárság korában kinevezett örökös tagok jogait ma is épségben tartják. Az ausztriai vidéki színészet a provinciális igényeket meghaladó kultúrmunkát végez. A vidéki városok közül kiemelkedik Salzburg. Egészen sajátlagos levegőjű művészváros. Régi hagyományokban gyökerező bárok miliője termékeny hatással volt és van a művészetek mostani virágzására is. Nem véletlen az, hogy az osztrák ünnepi játékokat itten rendezik. Színháza igen eredményes művészi munkát folytat és fölöttébb érdekes az, hogy szervezete és működése a magánjogi társaság szabályain épül fel. (Gesellschaft nach bürgerlicher Recht.) A színészek a szerződés aláírásával a társaság tagjainak sorába lépnek, közös nyereség- és veszteségszámlára dolgoznak. Így érthető, hogy teljesítőképességük megfeszítésével igyekeznek a színház anyagi eredményeit előmozdítani. A vidéki színházak szervezetének legtipikusabb formája azonban a köztestületi (városi tanács stb.) kezelés. Mindezekből kitetszik, hogy a vidéki színészetről oly értelemben, mint nálunk, nem lehet beszélni, mert itt a vidéki színészet állami támogatás nélkül is virágzik. Minden egyes tartomány kötelességének ismeri, hogy színházat tartson fenn, akár saját kezelésben, akár bérbeadás útján. A színházi kultúra mindén egyes tartomány féltékeny belügye, melynek anyagi feltételeit saját költségvetésük keretében igyekeznek megteremteni. Az ausztriai színházi kultúra munkásai­nak érdekeit védi az 1924, évben keltezett színésztörvény. E törvény tehát nem szín­házi törvény, hanem kifejezetten színésztör­vény, amit a címe is kifejez: Schauspieler­gesetz. E törvénnyel Ausztria Németország előtt jár, - ahol ilyen törvény még nincs. Ez a törvény minden vonatkozásában szociálpolitikai jelentőségű. E jelentőségnek megfelelően teljesen szociális, sőt talán szocialistáizű, mert a színházi vállalkozó és a színházi alkalmazott között a szerződéses kapcsolaton fennálló jogviszonyok rende­zését foglalja magában, továbbá a színházi alkalmazottak javára és pedig minden kategóriában a munkaadói gondoskodás szociális - kötelezettségeit tárgyalja. A színház­alapítás feltételeire, az állam felügyeleti, irányító szempontjaira nézve mit sem tartalmaz. Ez a törvény a szocialista állam­szervezet szellemét magánviselő jogszabály­alkotás. Ha az osztrák színházi kultúra szerve­zetéről, igazgatásáról, és jelentőségéről raj­zolt képet megnagyítjuk, a németországi színházi viszonyokat vetíthetjük a szem­lélő elé. A központ mellett számos külön fókuszt találunk, telve a faji adottság és a történelmi fejlődés sajátos és értékes jel­lemvonásaival. A német kultúrközösség fónytszóró napja, Berlin mellett, egy pár azonos fajsúlya bolygó kering. És mégis mindezt a germán géniusz nemesen tün­döklő íve fogja össze. Zenéje és általában színi kultúrája, mely ennek a nemzetnek egyik legnagyobb kincse, lenyűgöző erővel hat. Oly kincs ez, mint a mondai gyűrű, melyért ma nem a niebelungok és az ős-germán istenek versenyeznek, hanem a biro­dalom kultúrgóeai. Az utóbbiak a kultúra egy s más területén Berlinnél is jobban hirdetik a »Deutschland, Deutschland über alles« jelentőségét. A bayreuthi színpad1 misztikus wagneri művészete a berlini Operaház ezirányú teljesítményeit idők fo­lyamán túlszárnyalta. Mint a wagneri szel­lem művelésének kijelölt szentélye, a ki­választottság és a hagyományok erejében rejlő eszközökkel egyedülálló művészi hatásokat ér el. A berlini kultúra minden megnyilvánu­lásaival a' város gazdasági jelentőségéhez és hatalmas méreteihez idomul. Maga az a tény, hogy a porosz kultuszminisztérium kezelésében Berlinben két Operaház (egyik Unter der Lindenen, a másik a Königs-platzon), két drámai színpad, egjdk a Sehauspielhaus, másik a Schüler Theater, továbbá két vidéki színpad (a wiesbadeni és a kasseli) van, mely utóbbiakban fel­váltva operákat és drámai műveket játsza­nak, bizonyíthatja fenti állításomat. Az állami kezelésben levő színházakhoz hozzá kell még számítanunk a tetemes számra rúgó magánszínházakat is, melyek közül különösen ki kell emelni Berlin harmadik operáját, a városi kezelésben lévő char-lottenburgi operát és a három Reinhardt-színházat. Az állami színházak tökéletes művészi és gazdasági szervezetükkel a miniszteriális közigazgatás irányító hatása alatt állanak. A művészi vezetés az intendánsok kezében van, de az intendánsokkal mellérendelt té­nyezőként jelentkezik a különös súllyal és rendeltetéssel bíró gazdasági szervezet, melynek élén a gazdasági főnök áll. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert hatalmas státus anyagi ügyeit intézi. A két opera 40 magánénekest, 33 magánénekesnőt, 190 tagú zenekart, 120 tagú énekkart, stb. soroz tagjai közé, akiket a többi művészi ka­tegóriáknak ugyancsak nagyszámú tagja egészít ki. A játék mind a négy színház­ban minden este folyik. • Nem érdektelen megemlíteni, hogy a színházak helyárait öt osztályba sorozzák. Megállapítják az alapárt, mely ötféleképen emelkedik aszerint, hogy a darab mÜyen kiállítású, és hány személyt foglalkoztat. Egyszóval az üzemköltség és a művészi tel­jesítmény arányában emelkednek az árak. Egy Wagner-darab előadása drágább, mint egy Mozart-darabé. Legdrágább a Parsi­fal előadása. A két állami drámai színpadnak ugyan­csak tekintélyes személyzete van, bár a szí­nészlétszám, mely 41 színészből és 19 szí­nésznőből áll, nem mondható túlnagynak. A kamara-műfaj művelése nincs állami kéz­ben. Ezt a feladatot itt a Reinhardt-féle Kammerspielhaus teljesíti neves művészek szerződtetésével. A berliniek a kamara­műfajt igen kedvelik, a hírneves színigaz­gató e téren sok sikert ért el társulatával. Az állami színházak fenntartása az ál­lamtól itt igen nagy anyagi áldozatokat kíván. Az elsőrendű tagok magas, a béke­szinten álló fizetéseket élveznek. Jellemző a berlini, de általában a németországi viszo­nyokra, hogy a zenészek nem szerződött színházi alkalmazottak, hanem fizetési osz­tályokba sorozott állami vagy városi tisztvi­selők. Ezzel a ténnyel szerintük a zenész­kérdés végleges megoldást nyert, mert a biztos és nyugdíjigényt jelentő állás a ze­nészeket megnyugtatja, akik természetesen számos mellékkereseti lehetőségnek is ör­vendenek. De másfelől megnyugvást jelent a színházat fenntartó államnak, városnak is, mert a zenészeket tisztviselői minőségük alapján erősebben kézben tudja tartani és ezáltal sztrájkoknak stb. elejét veszi. A berlini színházi viszonyok ezen álta­lános ismertetése után vessünk egy pillan­tást az úgynevezett vidékre. Nagy és jelentős színházi kultúrát mu­tat fel Bajorország. A müncheni állami színházak a Wittelsbachok művészetet ápoló hagyományait őrzik. A bajor állam keze­lésében három színház van: a National Theater, Residenz Theater és a Prinzre-genter Theater. Ezeken kívül számos ma­gánszínház versenyez a közönség meghódí­tásáért. Az állami színházak kultúrmisz-sziója főleg azáltal domborodik ki, hogy programmjukban a népkultúra is fontos szerepet játszik. Ennek istápol ásat oly ké­pen eszközlik, hogy külön és olcsó hely­árakkal rendezett előadásokkal lehetővé te­szik a szegényebb néposztály ezirányú kul-túrigényeinek kielégítését. A színházfenntartó, nem beszélve a ma­gánkezekben lévő színházakról, az állam és a város. A szervezet külső megjelenése, vagy a közületi (állami, városi) kezelés, illetőleg üzemigazgatás rendszerint nagy hatáskörrel rendelkező intendánsok útján, de a bürokratikus nehézségek kiküszöbö­lése és az üzemigazgatás megkönnyítése céljából a közületi igazgatás néha ad hoc részvénytársaságot állít szolgálatába. Erre a »Städtische Bühne Aktien-Gesellschaft« a Rajna melletti Frankfurtban a példa. Ez a részvénytársaság tulajdonkópen a vá­ros két színházát, az Operát - és a Schau­spielhaust igazgatja és mivel kereskedelmi társaság, élvezi az e vállalati forma üzem­igazgatási előnyeit. A részvénytársaság a várostól kapja az épületeket, az anyagi és a legmesszebbmenő erkölcsi támogatást. Ez a részvénytársaság voltaképen tehát csak formai, mert vezetésében, igazgatásában és gazdálkodásában teljesen a város kultúr­politikája érvényesül. A részvények több­ségét ugyanis a város tartja kezében, és a polgármester az elnöke a felügyelő - bizottságnak. Az anyagi támogatás kérdését a város és a részvénytársaság között kötött szerződés szabályozza. Magától értetődik, hogy rossz gazdálkodás esetében sem kö- j vétkezhetik be a részvénytársaság csődje, mert a város kifizeti a bianvokat. E szín- V hazak egyébként kultúrteljesítményeik te­kintetében a legjobb németországi színhá­zak közé tartoznak és híven szolgálják azt a célt, amelyet a frankfurti Operaház kőbe vésett jelmondata kifejez: »Dem Wahren, Dem Guten, Dem Schönen.« A közvetlen városi kezelés tipikus példái sok közül a nürnbergi, kölni, lipcsei opera­házak, illetőleg drámai színpadok. Eze­ket a színházakat a városi tanács az e célra kijelölt tisztviselő útján igazgatja. A színházak élén mindenütt művészigaz­gató, vagy intendáns áll gazdasági vezető­vel. A szubvenciók meglehetős áldozatkész­ségről tesznek tanúságot. A frankfurti színházigazgatást találjuk meg a hamburgi állami operaháznál is. I Utóbbi nemrégen egy részvénytársaság bér­letében volt, de ez a kritikus gazdasági viszonyok közepett nem tudta fenntartani a színházat. Most a hamburgi operaházat az állam és frankfurti mintára részvény­társasági formában tartja fenn. Érdekesnek látszó körülmény, hogy a hamburgi állam drámai színpadot nem tart fenn. A drámai színpadok itt magánke­zekben vannak. A legelőkelőbb drámai szín­pad a »Deutsches Schauspielhaus in Ham­burg«, mely részvénytársaság tulajdonában .van. Ettől a színházat egy korlátolt fe­lelősségű társaság bérli (Gesellschaft mit beschränkter Haftung) oly szerződéssel, hogy minden jelmez, díszlet, amely a bér­let tartama alatt készül, a bérbeadó rész­vénytársaság tulajdonába megy át- Ez a magánvállalkozás jól virágzik, művészi tel­jesítménye rendkívüli hímévnek örvend, ami élénk bizonyítéka annak, hogy a ma­gánvállalkozás is átveheti ugyanazon nemes feladatok megvalósítását a színházi kul­túra terén, mint az állam. Ez a színház a népkid túrát is szolgálja azáltal, hogy több délutáni, sőt vasárnap délelőtti előadást is rendez a nagytömegek részére. A kul­túra nemes feladatait a hozamgazdálkodás elveivel Össze tudja egyeztetni. A bérlő a színházat a nyári szünetben albérletbe adja és ezáltal is jövedelmet biztosít magának. A színház feladatait természetesen meg­könnyíti a hamburgi államban a város vi­rágzó .nemzetközi gazdasági élete. Végezetül még a drezdai színházi kul­túrát óhajtom röviden méltatni, mely a szászok szellemi életének horizontját jelzi. A német államrószek kultúrája, mint meg­annyi mozaik, végeredményében egységes képbe olvad össze. Ennek a képnek különösen a bajor és a szász kultúra a szembeszökő drágaköve. A szászok szellemi élete minden vonatkozásban, így színházi tekintetben is bizonyítéka az ottani társadalom magasigényű kultúrszükségleteinek. Az állami Operaház egyike Németország legjelentősebb dalszínházainak. Tekintélyes anyagi hozzájárulással, megfelelő taglétszámmal (42 magánénekes), nagy zenekarral (128 taglétszámú) és teljes műsorral igen jól vezetett színház. Élénk kapcsolatban van a mi Operaházunkkal, amit az is bizonyít, hogy a híressé vált tősgyökeres magyar operát, a Farsangi lakodalmat, elsőnek vette át a mi színpadunktól és sikeres előadással biztosította az opera nemzetközi értékelését. A németországi színészképzés mindeddig magánszínészképző iskolákban folyt, melyek a nagyobb városokban bőven találhatók. Különösnek tetszik, hogy az állam az ezirányú oktatást csak az 1925/26. tanév kezdetével vette kezébe. Tette ezt azokkal a bő tapasztalatokkal, melyeket a magánszínészképző iskolák működésében észlelt. Az állami színészképző intézet nem működik önálló szervezet formájában, hanem mint a berlini Zeneművészeti Főiskola egyik osztálya. Az oktatás kiváló színésztanárokkal és a legújabb módszerek alkalmazásával történik. Színész-, illetőleg színházi törvény Németországban még nincs. A törvényt a birodalmi és az fegyes államok autonóm hatáskörében kibocsájtott rendelkezések pótolják, amelyek azonban inkább rendészeti irányúak. Az állami közigazgatásnak színügyi kérdésekben nagy segítségére van a »Deutscher Bühnen-Verein«. Ez tulajdonképen a direktorok és intendánsok szövetsége. Habár nem hivatalos művészetközigázgatási szerv, mégis a kormányzat véleményező szervének tekinthető, mert színművészeti kérdésekben általában, továbbá a koncessziók tekintetében szava rendkívüli súllyal esik latba. Nagy érdeme a maximális és minimális fizetések kötelező módon történt keresztülvitele, továbbá a Normal-Dienstvertrag általános bevezetése. Hivatalos lapja a Die deutsche Bühne. A színpadi alkalmazottak hasonló szervezetben tömörültek. Ennek »Genossenschaft Deutscher Bühnenangehörigen« a neve. . A magyar színügyi kultúra, mely legnagyobb részben a főváros színházi életében jut kifejezésre, méltóképen csatlakozik az ismertetett országok fővárosainak és nagyvárosainak kultúrájához. Súlyban, minőségben és a színházi műfaj mindden árnyalatában ugyanazt termeljük, mint az ismertetett országok kultúremporiumai. Bizonyos azonban az, hogy sokkal kevesebb színházunk van, mint nekik a vidéki színikultúránk távolról sem hasonlítható az ausztriai és németországi színházi kultúrához. Viszont nem szabad azt sem elfelejteni, hogy csonka ország vagyunk 8 millió lakossal a német birodalom 63 millió lakosával szemben. A legfőbb baj e téren vidéki színészetünk elmaradottsága. Ezt megszüntetni, illetőleg a főváros színvonalához közelebb hozni, évtizedekre kiterjedő s módszereiben gondosan felépített kultúrpolitika lesz képes. Állami színházaink amellett, hogy a hazai színügyi kultúra ápolására és fejlesztésére rendelt elsőrendű műintézetek, nyugati színvonalon istápolják a színi kultúra nagy, nemzetközi értekeit. Nem lehet azonban elhallgatni, hogy a zenei kultúrát képviselő dalszínházunk a bécsi operával nem veheti fel a versenyt. Ez azonban a berlini operaházakra is vonatkozik, amelyek a művészi erők és teljesítményeik dolgában ép úgy a bécsi Operaház mögött állanak, mint a mi Operaházunk. Egyébként bizonyos, hogy a m. kir. Operaház a művelt nyugati operaházak színvonalán álló dalszínház, mely szervezetében, a különféle személyzet - kategóriák létszámában, állami szubvencionálásában, műsorának teljességében kiváló kultúrtényező. Az elkerülhetetlenné vált létszámcsökkentés és a messze vitt takarékosság ellenére is, hivatása magaslatán áll s ha a múlt idők nagy művészeivel egyenrangú erőket átmenetileg nélkülöz is, kipróbált magyar művészgárdája elismerésre méltóan dolgozik a sikerekért. Szervezete és igazgatása, az állami kezelés, megegyezik az ezirányú általános típussal. Állami támogatása mai nehéz gazdasági viszonyaink közepett is jelentős összegű. Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy míg a külföld a hiányokat könnyen egyenlítheti ki, addig nálunk ma ez nem lehetséges. Ebből következik, hogy oly üzleti eredményre kell itt törekedni, hogy az állami hozzájárulás a nézőtéri bevétellel együttesen a színházak fenntartásához okvetlenül elég legyen. A gazdálkodás ezen módja nem kicsinylendő feladatot ró az igazgatásra és a minisztériumra egyaránt, különösen akkor, ha számot vetünk a mai nehéz gazdasági viszonyokkal és meggondoljuk azt, hogy a színvonalat és a műsort még akkor is tartani kell, ha egyik­másik zenemű vagy színdarab nem a tö­egízlés kielégítésére való. Kénytelenek vagyunk számos oly zeneművet vagy színművet műsoron tartani, melyek a színházaknak gyengén jövedelmeznek, de a bennük rejlő értéket a színházaknak kultúrhivatásuknál fogva még anyagi áldozatok árán is a közönség elé kell tárni. Ha tehát olykor a könnyebb múzsa is szóhoz jut e színpadokon, ezt fájdalommal tesszük, indokát azonban a gazdasági okokban leli, vagyis abban, hogy az előirányzott bevételeket biztosítani kell. Hogy a színházak nyugodt gazdasági menete biztosítva legyen, a gazdálkodás ellenőrzését fokozottabbá kellett tenni, s így a színházi közigazgatás ellenőrzése, irányítása és felügyelete tekintetében a minisztériumnak többletmunkát kellett vállalnia. Erre már csak azért is szükség volt, mert nem lévén intendáns,, annak jogköréből a fontosabb részeket a minisztériumnak kellett átvennie. Így a közvetlenül gazdálkodó igazgatókat az intendánsi jogkör fontosabb teendőinek gyakorlása szorosabban a minisztérium rendelkezése alá helyezi. Ez pedig, üzemi közigazgatásról lévén szó, csak úgy történhetik, illetőleg a minisztérium csak úgy végezheti ezirányú feladatát eredményesen, ha a színházak művészi és gazdasági beléletébe nemcsak teljesen bepillanthat, hanem a fontosabb kérdésekben az irányítást is maga gyakorolja. Nem könnyű feladat ez, mert a színházaknál a gazdasági problémáik a művésziektől a legtöbb esetben nehezen választhatók szét, viszont a művészi kérdésekben az igazgatóknak szabad kezet kell hagyni. A megoldás tehát csak az lehet, hogy az igazgatók művészi terveikről a minisztériumot állandóan tájékoztatják, mely latolgatva ezeknek a terveknek gazdasági szempontból várható kihatásait, gyors intézkedéssel támogatja az igazgatókat munkájukban. Minthogy a színház vállalat is, a cselekvésnek gyorsnak kell lenni, mert a vállalatnak a verseny irama nem tűr halogatást. Időközi bizottsági tárgyalások útján lehet és kell tehát módját ejteni annak, hogy az igazgatók bevonásával, az üzletmenet állandó megbeszélése mellett, művészi és gazdásági kérdések tekintetében lehetőség szerint közös elhatározásokra jöjjön létre. A tervek végrehajtásához a szükséges felhatalmazást a minisztérium azonnal megadja. A színház nem tűri a bürokratikus formaságok szövevényes útvonalain való cselekvéseket. Miként a részvénytársaság vezérigazgatója, aki a maga hatáskörében vezeti a vállalatát s a fontosabb kérdésekben az igazgatósági üléseken kapja a felhatalmazásokat, a színházigazgatók is a minisztérium illetékes tényezőivel, mintegy a részvénytársaságok igazgatóságainak mintájára tartott bizottsági tárgyalások alapján cselekszenek a fontosabb kérdésekben. Operaházunk a létszámcsökkentés óta évről-évre sikeres művészi és anyagi eredményeket produkál. Művész-együtteséből mindenesetre hiányzanak a régi nagy erősségek, akiknek helyét a jövőben pótolni kell.. Hogy a pénzügyi rendelkezések folytán arra mikor lesz mód, az mindenesetre a további évek szubvenciójától és a színház bevételeitől függ. Addig is vendégfellépések útján igyekszik a színház a közönségnek kárpótlást nyújtani. Hogy az Operaház a létszámcsökkentés óta művészi és anyagi eredményekben kielégítő eredményeket ért el, annak oka az, hogy a minisztérium itt megtartotta azt a hátárt, melyet az eddigi műsor megkívánt. Magánénekeseink száma 18, magánénekesnőink száma 18, a zenekar létszáma (a kisegítők nélkül) 91, a ballet tagjainak száma 28, az énekkar tagjainak száma 97. Ha ezeket az adatokat az ismert külföldi adatokkal összehasonlítjuk, azt találjuk, hogy hátrányban alig vagyunk, sőt vannak olyan elsőrendű külföldi dalszínházak, amelyekkel szemben helyzetünk kedvezőbb. Hátrányunk mindenesetre az, hogy egyetlen operaházunk van, de sajnos, az ország többet meg se bírna. Még Nagy-Magyarország idejében sem, hát még mai csonka állapotunkban. Az állami kezelésben levő drámai színpadunk, a Nemzeti Színház méltán nevezhető az ország első színpadának. Elsővé avatják a múltjából visszatekintő dicső emlékei, hagyományai, melyek a nemzet lelkének kisugárzásai. Ezeket a hagyományokat istápolni és féltékenyen őriznie kell. A jelen nehéz viszonyok között hivatása fokozott feladatok elé állítja, melyeknek minden erejével megfelelni kötelessége. Műsora természetszerűleg elsősorban a magyar drámaírás legkiválóbb értékeit öleli fel, de ezeken felül a világirodalom termékeire is kiterjeszkedik. A 65 tagból álló művészgárda ellátja a Kamara Színház előadásait is. A nehézségek, melyekkel a Kamara Színháznak főleg anyagiak szempontjából kell megküzdeni, nem kicsinylendők, mert ez a színház semmiféle támogatást sem élvez. Önmagát kell fenntartania; az állam anyagi támogatása, a Nemzeti Színház céljaira szükséges. Feladatát természetesen csak úgy tudja megoldani, hogy társulata azonos a Nemzeti Színház személyzetével, ami másfelől előnye is, mert a kamara-darabokat a közönség elsőrendű művészek játékában élvezhetné. Miként a Nemzeti Színházban, nemcsak a darabok vezetőszerepeit, hanem az epizódszerepeket is ők játsszák. Zenei és színházi kulturális élet szempontjából a vidék a nyugati színvonal alatt marad. Sajnálatos ez a megállapítás, már csak azért is,mert a magyar faj nagyon fogékony a kultúra emez ágaira. Megvan benne az érzék és az ösztön, ennek erőteljes felébresztése és kifejlesztése azonban rendszeres és programmszerű tevékenységet kíván. A zenei érzéket kifejleszteni és ébrentartani a nagy tömegeknél, a falu népénél és a kispolgári városi elemeknél a magyar dalban rejlő erő útján lehet elkezdeni. A magyar dalosügy megszervezése és állami támogatása nemcsak kultúrát jelent, hanem a nemzeti érzésekben rejlő erőkészletek gyarapítását, továbbá józan, okos és derűvel teli élet megalapozását. Eszköz erre a dalárdák megszervezése és pedig mindenféle társadalmi osztályban. Hogy a dalosügy a külföld előtt is hatásos eszköze lehet érvényesülésünknek, annak élénk bizonyítéka a Budai Dalárda amszterdami sikere. Fontossága főleg abban rejlik, hogy sietteti a tömegek zenei művelődését, hajlamossá tevén őket fokról-fokra a magasabbrendű zenei műélvezetekre, A dalosügy fejlesztésén kívül nagy súlyt kellene helyezni a zenei iskolázásra. Igen fontos a zeneiskolák szaporítása, ez iskolák látogatásának minél általánosabbá tétele, de a cél ne a szakzenészképzés legyen, hanem zenekedvelő közönség nevelése. Csonka országunk igényeihez mérten éppen elég szakzenészt képesít évről-évre zenei főiskolánk, ugy, hogy ezeknek a diplomás zenészeknek az elhelyezéséről nem tudunk gondoskodni s így legnagyobb része külföldre távozik megélhetésének biztosítása végett. Az is baj, hogy a zenei főiskola hallgatói tanári és művészi diplomáért versengenek, holott ezt a képesítést valóban csak a legkiválóbbaknak kellene megadni, míg a hallgatók nagy részét zenekari zenészeknek kellene képezni, hogy ezáltal az ország nevezetesebb kultúrvárosaiban — a fővárosi filharmóniai zenekar mintájára — komoly zenekarok alakulhassanak. A vidéki zenekarok lehetővé tennék a nagyobb vidéki színházakban jobbfajta operaelőadások rendezését és ezáltal a főiskoláról kikerülő diplomás énekművészek is elhelyezést találnának a vidéken, ahol kitűnő elő-iskolát nyerhetnének majdan az ország első dalszínházában való szerződtetéshez. Mindez nagyjelentőségű volna főleg abból a szempontból, hogy a zenészekben, az énekesekben nagyobb kínálat állana rendelkezésre, a vidék! és főváros között élénk kapcsolat fejlődhetnék ki és így biztosítva lenne az utánpótlás Operaházunknál, úgy, ahogy ez külföldön általában megvan. A vidéki zenei és színházi kultúrájának emeléséhez szükséges feladatokat természetesen nem szabad az államra áthárítani a maguk teljességében, hanem a vidéknek is komoly szerepet kell ezekből vállalnia. Saját kulturális életük kialakítása mégis csak az ő kezükben van. A megyéknek és nagyobb városoknak meg kell találni az eszközöket a fenti kultúrprogrammok megvalósításához. Természetes, hogy ehhez anyagi áldozat kell. Ahogy meg tudják találni a fedezetet a törvényhatóságok különböző szükségleteik biztosítására, életnyilvánulásaiknak megfelelő színvonalon való tartására, úgy elengedhetetlen az is, hogy zenei és színházi kultúrájukra is áldozzanak. Rendszeres programmot kell kidolgozniuk a kultúra ezen területeire nézve is és ennek a programmnak megfelelő számokban kell kiütköznie a budgetjeikből. Minden nagyobb város, megye a saját területén hatósági felügyelet alatt szervezzen dalárdát, létesítsen zeneiskolát és színházat. Ha saját ereje ehhez nem elégséges, akkor munkájukba be kell vonni a kulturális egyesületeket. Minden megyeszékhelynek legalább is állandó színházzal és állandó színtársulattal kellene rendelkeznie, amelyek azután a kisebb helyek kulturális szükségleteit is ellátnák. A staggione-rendszer bevezetésével a fővárosi termést közvetítenek a nagyobb vidéki városoknak, ezek viszont a hullámlökést saját erejükkel továbbítanák kisebb helyekre. Ausztriában és Németországban a vidéki színészet állami támogatását nem is ismenik, mert ott az egyes államrészek saját zenei és színházi életük megteremtését már idejében elvégezték és e célra szolgáló intézményeiket a központtól teljesen függetlenül tartják el. Ha majd a mi vidékünk is tudatára ébred ennek s a staggione-rendszer megismerteti a főváros művészi kultúráját, úgy bizonyosan törekedni fog szellemi életszínvonalának minél magasabbra való emelésére. Így kell egészséges vérkeringést teremteni az országiban. A részek, mint egy nagy szervezet sejtjei, a maguk külön biológiai folyamatukkal egy egészséges kultúrszervezet, illetőleg kultúrhálózat kifejlődésének vetik meg az alapját. A mai állapot ugyanis, amidőn a főváros hatalmas zenei és színházi kultúrája mellett, a vidéken, egy-két nagyobb várost leszámítva, .mindenütt ugart találunk, nem lehet egészséges állapot. Igaz, hogy ennek sok tekintetben Trianon az oka. Az ország lakosságának egyharmada Budapestre tömörült és igen értékes kultúrterületek és városok elszakadtak. Mindennek ellenére mégis a fentiekre kell törekednünk, nemcsak a kultúra fejlesztése és istápolása, a művészet emelésének öncélúsága miatt, hanem azért is, mert elsősorban a kultúrfölény fegyvereivel kaphatjuk vissza leghamarabb a Szent Korona elszakadt részeit. A hamburgi városi vasutakon ilyen feliratot olvastam: »Hamburg hat Eile.« E mondás reánk is áll. Ha nekik nincs várakozásra idejük, nekünk még kevésbbé. Nagyon sokat vesztettünk, bennünket csak erős és sietősen sürgős kultúrmunka emelhet fel porba sújtott helyzetünkből. (Fülei Szántó Endre.) szin_I.0091.pdf I