Címszó: Képmutatás - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0548.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0548.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/26/26789.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Képmutatás
Szócikk: Képmutatás Ha valaminek értékét és jelentőségét
nyilván elismerjük, ellenben érzésünk ezen értékét tagadja és az elismerést gúnyolja:
akkor képmutatók, színészkedők vagyunk. A képmutatás abban áll, hogy az embei valódi
érzelmét, mely szavával ellenkezik, eltitkolja s azt, amit kívülről mutat, őszintének,
valódinak adja ki. Ha ezen tulajdonság valakiben második természetté vált: úgy az
képmutatónak nevezzük, akinek jelleme folytonos hazugság. A legügyesebb színlelőben
is látszani kell azon ellenmondásnak, mely a külszín és a belső érzelem között van.
Az igazság hangját, mely belülről jön, mindig meg lehet egy kissé különböztetni
a képmutatás hangjától, mely mesterségesen van csinálva. A vigyázatlan pillanatokban
a szót meg fogják hazudtolni a szemek és az ajkak. III. Richárd (személy) és
Jágó (szerep)
nem egyszer járnák így, dacára azon mesteri ügyességnek, mellyel színészkednek.
Jágót (szerep)
mindenesetre a legegyenesebb lelkű ember hangjával és a legnagyobb nyiltszívűség
alakjában kell ábrázolni, minthogy Othellót (szerep) csupán
így fonhatja be s kényeszrítheti azon ítéletre, hogy ő páratlan hűségű ember. Aki
Jágót (szerep)
valami titkolódzó, ravasz, semmi jót nem ígérő külsővel s kedélynélküli hanggal
akarná játszani: Othellót (szerep) a legostobább
emberré tenné s az egész művet megbuktatná. Azonban Jágóban (szerep) a szó
és érzés közötti ellenmondást mégis ki kell tüntetni, ha csupán azon pillanatokban
is, midőn az Othellóra (szerep) gyakorlott
hatásban lopva gyönyörködik, midőn szavainak sikerét titkon kémli s a féltékenység
kínjait sóvárogva lesi. Mikor a színlőnek hangjai legkedélyesebbek és leginkább
bizalmat ébresztők: azok közé még akkor is be kell lopódzni némi lendületnek, ami
az egészet szándékosan készültnek s nem a lélek kifejezésének mutassa. III. Richárd
(személy)
hangjából és mozgásából a szenvedély egész erejének kell szólani, hogy Annát (szerep) rábeszélhesse
és megnyerhesse; és ezen nyilatkozásnak a tiszta és mély valóságtól mégis különböznie
kell. Szóval, el kell találni azon határvonalat, mely a legtökéletesebb képmutatást
is megkülönböztesse azon igazságtól, mely a lélek mélyéből származik. De másfelől
a képmutatást sem szabad megfosztani a valóságnak azon látszatától, mely el bírja
velünk hitetni, hogy a rászedett, nem tökéletes bolond. Tartuffe (szerep) (információ)
képmutatását mindenki átlátja, aki körében
van, kivéve a vén Orgont (szerep) és
Pernellnét, (szerep)
éppen úgy kell azon átlátni a nézőnek is, anélkül, hogy e végett Tartuffe-nek (szerep) (információ)
a maga képmutatását kézzelfoghatóvá kellene
tennie, ami által aztán a rászedettek eszteleneknek látszanának. Ellenben minél
finomabb lesz a hazugság, azaz: ennek hangja minél inkább megközelíti az igazságot:
az egész műnek fejleménye annál természetesebb lesz. Mert ekkor az Orgon (szerep) és
Pernellné (szerep)
jelleme a valószínűség fokára emelkedik s megfoghatóvá lesz azon nagy erőfeszítés
is, melyet a képmutatás hálózatának széttépésére kell fordítani. A képmutatónak
vannak percei, midőn benne a természetes ember kerekedik felül s a színeskedőt visszanyomja.
Minél önkénytelenebb jelleme van az ily perceknek s a színlés művészete minél ügyesebben
takarja el ismét azon csorbát, melyet rajta az igazság ejtett: az ábrázolat annál
tökélyesebb lesz. Jágó (szerep) színlelése
az igazság látszatának legmagasabb fokára emelkedik, az Othello (szerep) (információ)
java iránti gondosság és odaadás kifejezésében.
Othello, (szerep)
(információ)
minél inkább bebonyolítja magát a hálóba
s a szenvedély minél inkább megfosztja a józan eszmélettől, mely a gonoszságot észrevehetné:
Jágónak (szerep)
annál biztosabb alkalma nyílik, hogy belőle olykor az ördög kikandikálhasson és
szabad utat nyithasson diadalérzetének, mely a gúnynak pokoli hangjaiban nyilatkozik.
Az ily alakokat előállítani nem könnyű dolog. De velük foglalkozni nagyon hasznos,
mert e gyakorlatok bennünket az indulat fölötti uralkodásra szoktatnak s a hangszínezésber
sokoldalúságra tanítanak; ha ugyan képesek vagyunk magunkat jól hallani, mert némely
színész lelkének a maga hangjára nézve hallóérzéke nincs. (Egressy Gábor.) (személy) (információ)
szin_II.0548.pdf II
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Képmutatás címszóvég 26789 Szócikk: Képmutatás
Ha valaminek értékét és jelentőségét nyilván elismerjük, ellenben érzésünk ezen
értékét tagadja és az elismerést gúnyolja: akkor képmutatók, színészkedők vagyunk.
A képmutatás abban áll, hogy az embei valódi érzelmét, mely szavával ellenkezik,
eltitkolja s azt, amit kívülről mutat, őszintének, valódinak adja ki. Ha ezen tulajdonság
valakiben második természetté vált: úgy az képmutatónak nevezzük, akinek jelleme
folytonos hazugság. A legügyesebb színlelőben is látszani kell azon ellenmondásnak,
mely a külszín és a belső érzelem között van. Az igazság hangját, mely belülről
jön, mindig meg lehet egy kissé különböztetni a képmutatás hangjától, mely mesterségesen
van csinálva. A vigyázatlan pillanatokban a szót meg fogják hazudtolni a szemek
és az ajkak. III. Richárd yszemelynevy iii. richárd yszemelynevy III. Richárd
yszemelynevy iii. yszemelynevy richárd yszemelynevy yszemelynevy III.
yszemelynevy Richárd yszemelynevy ykodvegy és Jágó yszerepy jágó yszerepy Jágó
yszerepy jágó yszerepy yszerepy Jágó yszerepy ykodvegy nem egyszer járnák így, dacára
azon mesteri ügyességnek, mellyel színészkednek. Jágót yszerepy jágó yszerepy
Jágó yszerepy jágó yszerepy yszerepy Jágó yszerepy ykodvegy mindenesetre a legegyenesebb
lelkű ember hangjával és a legnagyobb nyiltszívűség alakjában kell ábrázolni, minthogy
Othellót yszerepy othelló yszerepy Othelló yszerepy othelló yszerepy yszerepy
Othelló yszerepy ykodvegy csupán így fonhatja be s kényeszrítheti azon ítéletre,
hogy ő páratlan hűségű ember. Aki Jágót yszerepy jágó yszerepy Jágó yszerepy
jágó yszerepy yszerepy Jágó yszerepy ykodvegy valami titkolódzó, ravasz, semmi jót
nem ígérő külsővel s kedélynélküli hanggal akarná játszani: Othellót yszerepy
othelló yszerepy Othelló yszerepy othelló yszerepy yszerepy Othelló yszerepy
ykodvegy a legostobább emberré tenné s az egész művet megbuktatná. Azonban Jágóban
yszerepy jágó yszerepy Jágó yszerepy jágó yszerepy yszerepy Jágó yszerepy
ykodvegy a szó és érzés közötti ellenmondást mégis ki kell tüntetni, ha csupán azon
pillanatokban is, midőn az Othellóra yszerepy othelló yszerepy Othelló yszerepy
othelló yszerepy yszerepy Othelló yszerepy ykodvegy gyakorlott hatásban lopva gyönyörködik,
midőn szavainak sikerét titkon kémli s a féltékenység kínjait sóvárogva lesi. Mikor
a színlőnek hangjai legkedélyesebbek és leginkább bizalmat ébresztők: azok közé
még akkor is be kell lopódzni némi lendületnek, ami az egészet szándékosan készültnek
s nem a lélek kifejezésének mutassa. III. Richárd yszemelynevy iii. richárd
yszemelynevy III. Richárd yszemelynevy iii. yszemelynevy richárd yszemelynevy
yszemelynevy III. yszemelynevy Richárd yszemelynevy ykodvegy hangjából és mozgásából
a szenvedély egész erejének kell szólani, hogy Annát yszerepy anna yszerepy
Anná yszerepy anna yszerepy yszerepy Anná yszerepy ykodvegy rábeszélhesse és megnyerhesse;
és ezen nyilatkozásnak a tiszta és mély valóságtól mégis különböznie kell. Szóval,
el kell találni azon határvonalat, mely a legtökéletesebb képmutatást is megkülönböztesse
azon igazságtól, mely a lélek mélyéből származik. De másfelől a képmutatást sem
szabad megfosztani a valóságnak azon látszatától, mely el bírja velünk hitetni,
hogy a rászedett, nem tökéletes bolond. Tartuffe yszerepy tartuffe yszerepy
Tartuffe yszerepy tartuffe yszerepy yszerepy Tartuffe yszerepy ykodvegy képmutatását
mindenki átlátja, aki körében van, kivéve a vén Orgont yszerepy orgon yszerepy
Orgon yszerepy orgon yszerepy yszerepy Orgon yszerepy ykodvegy és Pernellnét, yszerepy
pernellne yszerepy Pernellné yszerepy pernellne yszerepy yszerepy Pernellné
yszerepy ykodvegy éppen úgy kell azon átlátni a nézőnek is, anélkül, hogy e végett
Tartuffe-nek yszerepy tartuffe yszerepy Tartuffe yszerepy tartuffe yszerepy
yszerepy Tartuffe yszerepy ykodvegy a maga képmutatását kézzelfoghatóvá kellene
tennie, ami által aztán a rászedettek eszteleneknek látszanának. Ellenben minél
finomabb lesz a hazugság, azaz: ennek hangja minél inkább megközelíti az igazságot:
az egész műnek fejleménye annál természetesebb lesz. Mert ekkor az Orgon yszerepy
orgon yszerepy Orgon yszerepy orgon yszerepy yszerepy Orgon yszerepy ykodvegy és
Pernellné yszerepy pernellne yszerepy Pernellné yszerepy pernellne yszerepy
yszerepy Pernellné yszerepy ykodvegy jelleme a valószínűség fokára emelkedik s megfoghatóvá
lesz azon nagy erőfeszítés is, melyet a képmutatás hálózatának széttépésére kell
fordítani. A képmutatónak vannak percei, midőn benne a természetes ember kerekedik
felül s a színeskedőt visszanyomja. Minél önkénytelenebb jelleme van az ily perceknek
s a színlés művészete minél ügyesebben takarja el ismét azon csorbát, melyet rajta
az igazság ejtett: az ábrázolat annál tökélyesebb lesz. Jágó yszerepy jágó
yszerepy Jágó yszerepy jágó yszerepy yszerepy Jágó yszerepy ykodvegy színlelése
az igazság látszatának legmagasabb fokára emelkedik, az Othello yszerepy
othello yszerepy Othello yszerepy othello yszerepy yszerepy Othello yszerepy
ykodvegy java iránti gondosság és odaadás kifejezésében. Othello, yszerepy
othello yszerepy Othello yszerepy othello yszerepy yszerepy Othello yszerepy
ykodvegy minél inkább bebonyolítja magát a hálóba s a szenvedély minél inkább megfosztja
a józan eszmélettől, mely a gonoszságot észrevehetné: Jágónak yszerepy jágó
yszerepy Jágó yszerepy jágó yszerepy yszerepy Jágó yszerepy ykodvegy annál biztosabb
alkalma nyílik, hogy belőle olykor az ördög kikandikálhasson és szabad utat nyithasson
diadalérzetének, mely a gúnynak pokoli hangjaiban nyilatkozik. Az ily alakokat előállítani
nem könnyű dolog. De velük foglalkozni nagyon hasznos, mert e gyakorlatok bennünket
az indulat fölötti uralkodásra szoktatnak s a hangszínezésber sokoldalúságra tanítanak;
ha ugyan képesek vagyunk magunkat jól hallani, mert némely színész lelkének a maga
hangjára nézve hallóérzéke nincs. (Egressy Gábor.) yszemelynevy egressy gábor
yszemelynevy Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy gábor yszemelynevy
yszemelynevy Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy
egressy gábor szin_II.0548.pdf II
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Képmutatás - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0548.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0548.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/26/26789.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Képmutatás
Szócikk: Képmutatás Ha valaminek értékét és jelentőségét
nyilván elismerjük, ellenben érzésünk ezen értékét tagadja és az elismerést gúnyolja:
akkor képmutatók, színészkedők vagyunk. A képmutatás abban áll, hogy az embei valódi
érzelmét, mely szavával ellenkezik, eltitkolja s azt, amit kívülről mutat, őszintének,
valódinak adja ki. Ha ezen tulajdonság valakiben második természetté vált: úgy az
képmutatónak nevezzük, akinek jelleme folytonos hazugság. A legügyesebb színlelőben
is látszani kell azon ellenmondásnak, mely a külszín és a belső érzelem között van.
Az igazság hangját, mely belülről jön, mindig meg lehet egy kissé különböztetni
a képmutatás hangjától, mely mesterségesen van csinálva. A vigyázatlan pillanatokban
a szót meg fogják hazudtolni a szemek és az ajkak. III. Richárd és Jágó nem egyszer
járnák így, dacára azon mesteri ügyességnek, mellyel színészkednek. Jágót mindenesetre
a legegyenesebb lelkű ember hangjával és a legnagyobb nyiltszívűség alakjában kell
ábrázolni, minthogy Othellót csupán így fonhatja be s kényeszrítheti azon ítéletre,
hogy ő páratlan hűségű ember. Aki Jágót valami titkolódzó, ravasz, semmi jót nem
ígérő külsővel s kedélynélküli hanggal akarná játszani: Othellót a legostobább emberré
tenné s az egész művet megbuktatná. Azonban Jágóban a szó és érzés közötti ellenmondást
mégis ki kell tüntetni, ha csupán azon pillanatokban is, midőn az Othellóra gyakorlott
hatásban lopva gyönyörködik, midőn szavainak sikerét titkon kémli s a féltékenység
kínjait sóvárogva lesi. Mikor a színlőnek hangjai legkedélyesebbek és leginkább
bizalmat ébresztők: azok közé még akkor is be kell lopódzni némi lendületnek, ami
az egészet szándékosan készültnek s nem a lélek kifejezésének mutassa. III. Richárd
hangjából és mozgásából a szenvedély egész erejének kell szólani, hogy Annát rábeszélhesse
és megnyerhesse; és ezen nyilatkozásnak a tiszta és mély valóságtól mégis különböznie
kell. Szóval, el kell találni azon határvonalat, mely a legtökéletesebb képmutatást
is megkülönböztesse azon igazságtól, mely a lélek mélyéből származik. De másfelől
a képmutatást sem szabad megfosztani a valóságnak azon látszatától, mely el bírja
velünk hitetni, hogy a rászedett, nem tökéletes bolond. Tartuffe képmutatását mindenki
átlátja, aki körében van, kivéve a vén Orgont és Pernellnét, éppen úgy kell azon
átlátni a nézőnek is, anélkül, hogy e végett Tartuffe-nek a maga képmutatását kézzelfoghatóvá
kellene tennie, ami által aztán a rászedettek eszteleneknek látszanának. Ellenben
minél finomabb lesz a hazugság, azaz: ennek hangja minél inkább megközelíti az igazságot:
az egész műnek fejleménye annál természetesebb lesz. Mert ekkor az Orgon és Pernellné
jelleme a valószínűség fokára emelkedik s megfoghatóvá lesz azon nagy erőfeszítés
is, melyet a képmutatás hálózatának széttépésére kell fordítani. A képmutatónak
vannak percei, midőn benne a természetes ember kerekedik felül s a színeskedőt visszanyomja.
Minél önkénytelenebb jelleme van az ily perceknek s a színlés művészete minél ügyesebben
takarja el ismét azon csorbát, melyet rajta az igazság ejtett: az ábrázolat annál
tökélyesebb lesz. Jágó színlelése az igazság látszatának legmagasabb fokára emelkedik,
az Othello java iránti gondosság és odaadás kifejezésében. Othello, minél inkább
bebonyolítja magát a hálóba s a szenvedély minél inkább megfosztja a józan eszmélettől,
mely a gonoszságot észrevehetné: Jágónak annál biztosabb alkalma nyílik, hogy belőle
olykor az ördög kikandikálhasson és szabad utat nyithasson diadalérzetének, mely
a gúnynak pokoli hangjaiban nyilatkozik. Az ily alakokat előállítani nem könnyű
dolog. De velük foglalkozni nagyon hasznos, mert e gyakorlatok bennünket az indulat
fölötti uralkodásra szoktatnak s a hangszínezésber sokoldalúságra tanítanak; ha
ugyan képesek vagyunk magunkat jól hallani, mert némely színész lelkének a maga
hangjára nézve hallóérzéke nincs. (Egressy Gábor.) szin_II.0548.pdf II