Címszó: Képmutatás - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0548.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0548.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/26/26789.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Képmutatás

Szócikk: Képmutatás Ha valaminek értékét és jelentőségét nyilván elismerjük, ellenben érzésünk ezen értékét tagadja és az elismerést gúnyolja: akkor képmutatók, színészkedők vagyunk. A képmutatás abban áll, hogy az embei valódi érzelmét, mely szavával ellenkezik, eltitkolja s azt, amit kívülről mutat, őszintének, valódinak adja ki. Ha ezen tulajdonság valakiben második természetté vált: úgy az képmutatónak nevezzük, akinek jelleme folytonos hazugság. A legügyesebb színlelőben is látszani kell azon ellenmondásnak, mely a külszín és a belső érzelem között van. Az igazság hangját, mely belülről jön, mindig meg lehet egy kissé különböztetni a képmutatás hangjától, mely mesterségesen van csinálva. A vigyázatlan pillanatokban a szót meg fogják hazudtolni a szemek és az ajkak. III. Richárd (személy) és Jágó (szerep) nem egyszer járnák így, dacára azon mesteri ügyességnek, mellyel színészkednek. Jágót (szerep) mindenesetre a legegyenesebb lelkű ember hangjával és a legnagyobb nyiltszívűség alakjában kell ábrázolni, minthogy Othellót (szerep) csupán így fonhatja be s kényeszrítheti azon ítéletre, hogy ő páratlan hűségű ember. Aki Jágót (szerep) valami titkolódzó, ravasz, semmi jót nem ígérő külsővel s kedélynélküli hanggal akarná játszani: Othellót (szerep) a legostobább emberré tenné s az egész művet megbuktatná. Azonban Jágóban (szerep) a szó és érzés közötti ellenmondást mégis ki kell tüntetni, ha csupán azon pillanatokban is, midőn az Othellóra (szerep) gyakorlott hatásban lopva gyönyörködik, midőn szavainak sikerét titkon kémli s a féltékenység kínjait sóvárogva lesi. Mikor a színlőnek hangjai legkedélyesebbek és leginkább bizalmat ébresztők: azok közé még akkor is be kell lopódzni némi lendületnek, ami az egészet szándékosan készültnek s nem a lélek kifejezésének mutassa. III. Richárd (személy) hangjából és mozgásából a szenvedély egész erejének kell szólani, hogy Annát (szerep) rábeszélhesse és megnyerhesse; és ezen nyilatkozásnak a tiszta és mély valóságtól mégis különböznie kell. Szóval, el kell találni azon határvonalat, mely a legtökéletesebb képmutatást is megkülönböztesse azon igazságtól, mely a lélek mélyéből származik. De másfelől a képmutatást sem szabad megfosztani a valóságnak azon látszatától, mely el bírja velünk hitetni, hogy a rászedett, nem tökéletes bolond. Tartuffe (szerep) (információ)  képmutatását mindenki átlátja, aki körében van, kivéve a vén Orgont (szerep) és Pernellnét, (szerep) éppen úgy kell azon átlátni a nézőnek is, anélkül, hogy e végett Tartuffe-nek (szerep) (információ)  a maga képmutatását kézzelfoghatóvá kellene tennie, ami által aztán a rászedettek eszteleneknek látszanának. Ellenben minél finomabb lesz a hazugság, azaz: ennek hangja minél inkább megközelíti az igazságot: az egész műnek fejleménye annál természetesebb lesz. Mert ekkor az Orgon (szerep) és Pernellné (szerep) jelleme a valószínűség fokára emelkedik s megfoghatóvá lesz azon nagy erőfeszítés is, melyet a képmutatás hálózatának széttépésére kell fordítani. A képmutatónak vannak percei, midőn benne a természetes ember kerekedik felül s a színeskedőt visszanyomja. Minél önkénytelenebb jelleme van az ily perceknek s a színlés művészete minél ügyesebben takarja el ismét azon csorbát, melyet rajta az igazság ejtett: az ábrázolat annál tökélyesebb lesz. Jágó (szerep) színlelése az igazság látszatának legmagasabb fokára emelkedik, az Othello (szerep) (információ)  java iránti gondosság és odaadás kifejezésében. Othello, (szerep) (információ)  minél inkább bebonyolítja magát a hálóba s a szenvedély minél inkább megfosztja a józan eszmélettől, mely a gonoszságot észrevehetné: Jágónak (szerep) annál biztosabb alkalma nyílik, hogy belőle olykor az ördög kikandikálhasson és szabad utat nyithasson diadalérzetének, mely a gúnynak pokoli hangjaiban nyilatkozik. Az ily alakokat előállítani nem könnyű dolog. De velük foglalkozni nagyon hasznos, mert e gyakorlatok bennünket az indulat fölötti uralkodásra szoktatnak s a hangszínezésber sokoldalúságra tanítanak; ha ugyan képesek vagyunk magunkat jól hallani, mert némely színész lelkének a maga hangjára nézve hallóérzéke nincs. (Egressy Gábor.) (személy) (információ)  szin_II.0548.pdf II

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Képmutatás címszóvég 26789 Szócikk: Képmutatás Ha valaminek értékét és jelentőségét nyilván elismerjük, ellenben érzésünk ezen értékét tagadja és az elismerést gúnyolja: akkor képmutatók, színészkedők vagyunk. A képmutatás abban áll, hogy az embei valódi érzelmét, mely szavával ellenkezik, eltitkolja s azt, amit kívülről mutat, őszintének, valódinak adja ki. Ha ezen tulajdonság valakiben második természetté vált: úgy az képmutatónak nevezzük, akinek jelleme folytonos hazugság. A legügyesebb színlelőben is látszani kell azon ellenmondásnak, mely a külszín és a belső érzelem között van. Az igazság hangját, mely belülről jön, mindig meg lehet egy kissé különböztetni a képmutatás hangjától, mely mesterségesen van csinálva. A vigyázatlan pillanatokban a szót meg fogják hazudtolni a szemek és az ajkak. III. Richárd yszemelynevy iii. richárd yszemelynevy III. Richárd yszemelynevy iii. yszemelynevy richárd yszemelynevy yszemelynevy III. yszemelynevy Richárd yszemelynevy ykodvegy és Jágó yszerepy jágó yszerepy Jágó yszerepy jágó yszerepy yszerepy Jágó yszerepy ykodvegy nem egyszer járnák így, dacára azon mesteri ügyességnek, mellyel színészkednek. Jágót yszerepy jágó yszerepy Jágó yszerepy jágó yszerepy yszerepy Jágó yszerepy ykodvegy mindenesetre a legegyenesebb lelkű ember hangjával és a legnagyobb nyiltszívűség alakjában kell ábrázolni, minthogy Othellót yszerepy othelló yszerepy Othelló yszerepy othelló yszerepy yszerepy Othelló yszerepy ykodvegy csupán így fonhatja be s kényeszrítheti azon ítéletre, hogy ő páratlan hűségű ember. Aki Jágót yszerepy jágó yszerepy Jágó yszerepy jágó yszerepy yszerepy Jágó yszerepy ykodvegy valami titkolódzó, ravasz, semmi jót nem ígérő külsővel s kedélynélküli hanggal akarná játszani: Othellót yszerepy othelló yszerepy Othelló yszerepy othelló yszerepy yszerepy Othelló yszerepy ykodvegy a legostobább emberré tenné s az egész művet megbuktatná. Azonban Jágóban yszerepy jágó yszerepy Jágó yszerepy jágó yszerepy yszerepy Jágó yszerepy ykodvegy a szó és érzés közötti ellenmondást mégis ki kell tüntetni, ha csupán azon pillanatokban is, midőn az Othellóra yszerepy othelló yszerepy Othelló yszerepy othelló yszerepy yszerepy Othelló yszerepy ykodvegy gyakorlott hatásban lopva gyönyörködik, midőn szavainak sikerét titkon kémli s a féltékenység kínjait sóvárogva lesi. Mikor a színlőnek hangjai legkedélyesebbek és leginkább bizalmat ébresztők: azok közé még akkor is be kell lopódzni némi lendületnek, ami az egészet szándékosan készültnek s nem a lélek kifejezésének mutassa. III. Richárd yszemelynevy iii. richárd yszemelynevy III. Richárd yszemelynevy iii. yszemelynevy richárd yszemelynevy yszemelynevy III. yszemelynevy Richárd yszemelynevy ykodvegy hangjából és mozgásából a szenvedély egész erejének kell szólani, hogy Annát yszerepy anna yszerepy Anná yszerepy anna yszerepy yszerepy Anná yszerepy ykodvegy rábeszélhesse és megnyerhesse; és ezen nyilatkozásnak a tiszta és mély valóságtól mégis különböznie kell. Szóval, el kell találni azon határvonalat, mely a legtökéletesebb képmutatást is megkülönböztesse azon igazságtól, mely a lélek mélyéből származik. De másfelől a képmutatást sem szabad megfosztani a valóságnak azon látszatától, mely el bírja velünk hitetni, hogy a rászedett, nem tökéletes bolond. Tartuffe yszerepy tartuffe yszerepy Tartuffe yszerepy tartuffe yszerepy yszerepy Tartuffe yszerepy ykodvegy képmutatását mindenki átlátja, aki körében van, kivéve a vén Orgont yszerepy orgon yszerepy Orgon yszerepy orgon yszerepy yszerepy Orgon yszerepy ykodvegy és Pernellnét, yszerepy pernellne yszerepy Pernellné yszerepy pernellne yszerepy yszerepy Pernellné yszerepy ykodvegy éppen úgy kell azon átlátni a nézőnek is, anélkül, hogy e végett Tartuffe-nek yszerepy tartuffe yszerepy Tartuffe yszerepy tartuffe yszerepy yszerepy Tartuffe yszerepy ykodvegy a maga képmutatását kézzelfoghatóvá kellene tennie, ami által aztán a rászedettek eszteleneknek látszanának. Ellenben minél finomabb lesz a hazugság, azaz: ennek hangja minél inkább megközelíti az igazságot: az egész műnek fejleménye annál természetesebb lesz. Mert ekkor az Orgon yszerepy orgon yszerepy Orgon yszerepy orgon yszerepy yszerepy Orgon yszerepy ykodvegy és Pernellné yszerepy pernellne yszerepy Pernellné yszerepy pernellne yszerepy yszerepy Pernellné yszerepy ykodvegy jelleme a valószínűség fokára emelkedik s megfoghatóvá lesz azon nagy erőfeszítés is, melyet a képmutatás hálózatának széttépésére kell fordítani. A képmutatónak vannak percei, midőn benne a természetes ember kerekedik felül s a színeskedőt visszanyomja. Minél önkénytelenebb jelleme van az ily perceknek s a színlés művészete minél ügyesebben takarja el ismét azon csorbát, melyet rajta az igazság ejtett: az ábrázolat annál tökélyesebb lesz. Jágó yszerepy jágó yszerepy Jágó yszerepy jágó yszerepy yszerepy Jágó yszerepy ykodvegy színlelése az igazság látszatának legmagasabb fokára emelkedik, az Othello yszerepy othello yszerepy Othello yszerepy othello yszerepy yszerepy Othello yszerepy ykodvegy java iránti gondosság és odaadás kifejezésében. Othello, yszerepy othello yszerepy Othello yszerepy othello yszerepy yszerepy Othello yszerepy ykodvegy minél inkább bebonyolítja magát a hálóba s a szenvedély minél inkább megfosztja a józan eszmélettől, mely a gonoszságot észrevehetné: Jágónak yszerepy jágó yszerepy Jágó yszerepy jágó yszerepy yszerepy Jágó yszerepy ykodvegy annál biztosabb alkalma nyílik, hogy belőle olykor az ördög kikandikálhasson és szabad utat nyithasson diadalérzetének, mely a gúnynak pokoli hangjaiban nyilatkozik. Az ily alakokat előállítani nem könnyű dolog. De velük foglalkozni nagyon hasznos, mert e gyakorlatok bennünket az indulat fölötti uralkodásra szoktatnak s a hangszínezésber sokoldalúságra tanítanak; ha ugyan képesek vagyunk magunkat jól hallani, mert némely színész lelkének a maga hangjára nézve hallóérzéke nincs. (Egressy Gábor.) yszemelynevy egressy gábor yszemelynevy Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy egressy gábor szin_II.0548.pdf II

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Képmutatás - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0548.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0548.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/26/26789.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Képmutatás

Szócikk: Képmutatás Ha valaminek értékét és jelentőségét nyilván elismerjük, ellenben érzésünk ezen értékét tagadja és az elismerést gúnyolja: akkor képmutatók, színészkedők vagyunk. A képmutatás abban áll, hogy az embei valódi érzelmét, mely szavával ellenkezik, eltitkolja s azt, amit kívülről mutat, őszintének, valódinak adja ki. Ha ezen tulajdonság valakiben második természetté vált: úgy az képmutatónak nevezzük, akinek jelleme folytonos hazugság. A legügyesebb színlelőben is látszani kell azon ellenmondásnak, mely a külszín és a belső érzelem között van. Az igazság hangját, mely belülről jön, mindig meg lehet egy kissé különböztetni a képmutatás hangjától, mely mesterségesen van csinálva. A vigyázatlan pillanatokban a szót meg fogják hazudtolni a szemek és az ajkak. III. Richárd és Jágó nem egyszer járnák így, dacára azon mesteri ügyességnek, mellyel színészkednek. Jágót mindenesetre a legegyenesebb lelkű ember hangjával és a legnagyobb nyiltszívűség alakjában kell ábrázolni, minthogy Othellót csupán így fonhatja be s kényeszrítheti azon ítéletre, hogy ő páratlan hűségű ember. Aki Jágót valami titkolódzó, ravasz, semmi jót nem ígérő külsővel s kedélynélküli hanggal akarná játszani: Othellót a legostobább emberré tenné s az egész művet megbuktatná. Azonban Jágóban a szó és érzés közötti ellenmondást mégis ki kell tüntetni, ha csupán azon pillanatokban is, midőn az Othellóra gyakorlott hatásban lopva gyönyörködik, midőn szavainak sikerét titkon kémli s a féltékenység kínjait sóvárogva lesi. Mikor a színlőnek hangjai legkedélyesebbek és leginkább bizalmat ébresztők: azok közé még akkor is be kell lopódzni némi lendületnek, ami az egészet szándékosan készültnek s nem a lélek kifejezésének mutassa. III. Richárd hangjából és mozgásából a szenvedély egész erejének kell szólani, hogy Annát rábeszélhesse és megnyerhesse; és ezen nyilatkozásnak a tiszta és mély valóságtól mégis különböznie kell. Szóval, el kell találni azon határvonalat, mely a legtökéletesebb képmutatást is megkülönböztesse azon igazságtól, mely a lélek mélyéből származik. De másfelől a képmutatást sem szabad megfosztani a valóságnak azon látszatától, mely el bírja velünk hitetni, hogy a rászedett, nem tökéletes bolond. Tartuffe képmutatását mindenki átlátja, aki körében van, kivéve a vén Orgont és Pernellnét, éppen úgy kell azon átlátni a nézőnek is, anélkül, hogy e végett Tartuffe-nek a maga képmutatását kézzelfoghatóvá kellene tennie, ami által aztán a rászedettek eszteleneknek látszanának. Ellenben minél finomabb lesz a hazugság, azaz: ennek hangja minél inkább megközelíti az igazságot: az egész műnek fejleménye annál természetesebb lesz. Mert ekkor az Orgon és Pernellné jelleme a valószínűség fokára emelkedik s megfoghatóvá lesz azon nagy erőfeszítés is, melyet a képmutatás hálózatának széttépésére kell fordítani. A képmutatónak vannak percei, midőn benne a természetes ember kerekedik felül s a színeskedőt visszanyomja. Minél önkénytelenebb jelleme van az ily perceknek s a színlés művészete minél ügyesebben takarja el ismét azon csorbát, melyet rajta az igazság ejtett: az ábrázolat annál tökélyesebb lesz. Jágó színlelése az igazság látszatának legmagasabb fokára emelkedik, az Othello java iránti gondosság és odaadás kifejezésében. Othello, minél inkább bebonyolítja magát a hálóba s a szenvedély minél inkább megfosztja a józan eszmélettől, mely a gonoszságot észrevehetné: Jágónak annál biztosabb alkalma nyílik, hogy belőle olykor az ördög kikandikálhasson és szabad utat nyithasson diadalérzetének, mely a gúnynak pokoli hangjaiban nyilatkozik. Az ily alakokat előállítani nem könnyű dolog. De velük foglalkozni nagyon hasznos, mert e gyakorlatok bennünket az indulat fölötti uralkodásra szoktatnak s a hangszínezésber sokoldalúságra tanítanak; ha ugyan képesek vagyunk magunkat jól hallani, mert némely színész lelkének a maga hangjára nézve hallóérzéke nincs. (Egressy Gábor.) szin_II.0548.pdf II