Címszó: Magyar táncok - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0206.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0206.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/28/28627.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Magyar táncok

 

Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/528574.htm

 

Szócikk: Magyar táncok A magyar táncról elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy kecsességükkel, változatos figuráival és nemzeti jellegzetességükkel a világ legszebb táncai közé tartoznak. A magyar táncot külföldön is nagy örömmel és tetszéssel fogadják és útjokat mindenütt siker és dicsőség jelöli. így cserkészeink az 1929-iki (időpont) angliai (nemzetiség) világjamboreen sikereik nagyrészét a magyar táncnak köszönhetik. Sajnos azonban nemzeti táncunknak sorsa idehaza nagyon mostoha. Kevesen ismerik fel benne a magyarság őserejének és temperamentumának érdekesen egyéni megnyilatkozását s ezért lassan-lassan a feledés homálya borul sok régi szép táncunkra. Az utóbbi néhány év ugyan javulást hozott e téren, ami kétségtelenül dr. Tomcsányi Kálmán (személy) belügymin. tanácsos, a rendészeti ügyosztály vezetőjének és az 1926-ban (időpont) felállított Róka Gyula (személy) (információ)  igazgatása alatt álló »Magyar Országos Táncmesterképző« (intézmény) (információ)  hathatós munkájának köszönhető. A magyar tánc a magyar lélekben gyökerezik s ezért ennek a sajátos léleknek két egyéni tulajdonságát fejezi ki: a mindent feledtető vidámságot és a korlátot nem tűrő szabadságszeretetet. A magyar tánc különlegessége, hogy lépéseit tánc-szókkal, tapssal, ujj-pattintással, sarkantyúpengetéssel tarkítja. A táncos délceg, büszke tartással vezeti párját. A magyar tánc sokféle s tájak szerint jellegzetes. Abban egyeznek, hogy eltáncolásukhoz rendkívüli ügyességre van szükség. A magyar tánc két főrészre oszlik : a »lassúra« és a »frissre«. A lassú részt eredetileg a táncos egyedül táncolta s csak a frisset járta párosan. Jellegzetes magyar táncfigurák: a csalogatás, a forgások és a bokázás. Egyes vidékeken a táncos hol csizmaszárát csapkodta, hol süvegét húzta a szemébe vagy tolta a fejő búbjára, miközben lábait biztatta szaporán mozgásra. Pl. »Járjad lábam, járjad csak«, vagy »Ez a lábam ez, ez, ez, jobban járja, mint emez«. Gyakran lehetett hallani, mikor a cigányokat ekép bátorította: »Húzd rá cigány, disznót adok«. Közben párját is biztatja s így kedveskedik : »Se nem kicsiny, se nem nagy, éppen hozzám való vagy«, stb. A legrégibb magyar táncnak a halottas táncot tartják, ennek késői maradványa az egyes vidékeken még ma is dívó halotti tor. Ezután rengeteg magyar tánc keletkezett, de ezek közül csak keveset ismerünk, ilyenek: a kállai kettős, magyar szóló, csárdás, csürdüngölő, toborzó vagy verbunkos, palotás, párnás, lakodalmas, honti kopogós., süveges, körmagyar. Az újabbak közül: társalgó, sétapalotás, vigadó, levente, magyar négyes, hungária, stb. A magyar nem kezdett mindjárt táncba, mielőtt hozzáfogott volna, előbb hozzáilleszkedik — előkészül — és csak azután kezd az igazi táncba, ami a lejtőlépésekkel kezdődő szökellésekből álló, ú. n. »cifra«. Ezt követi a friss: különlegességei ennek teljesen a táncos ötletességére és ügyességére van bizva. szin_III.0206.pdf III

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Magyar táncok címszóvég 28627 Szócikk: Magyar táncok A magyar táncról elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy kecsességükkel, változatos figuráival és nemzeti jellegzetességükkel a világ legszebb táncai közé tartoznak. A magyar táncot külföldön is nagy örömmel és tetszéssel fogadják és útjokat mindenütt siker és dicsőség jelöli. így cserkészeink az 1929-iki angliai ynemzetisegy angol ynemzetisegy anglia ynemzetisegy angol ynemzetisegy ynemzetisegy anglia ynemzetisegy ykodvegy világjamboreen sikereik nagyrészét a magyar táncnak köszönhetik. Sajnos azonban nemzeti táncunknak sorsa idehaza nagyon mostoha. Kevesen ismerik fel benne a magyarság őserejének és temperamentumának érdekesen egyéni megnyilatkozását s ezért lassan-lassan a feledés homálya borul sok régi szép táncunkra. Az utóbbi néhány év ugyan javulást hozott e téren, ami kétségtelenül dr. Tomcsányi Kálmán yszemelynevy dr. tomcsányi kálmán yszemelynevy dr. Tomcsányi Kálmán yszemelynevy dr. yszemelynevy tomcsányi yszemelynevy kálmán yszemelynevy yszemelynevy dr. yszemelynevy Tomcsányi yszemelynevy Kálmán belügymin. tanácsos, a rendészeti ügyosztály vezetőjének és az 1926-ban felállított xtalanevtizedx 1935 Róka Gyula yszemelynevy róka gyula yszemelynevy Róka Gyula yszemelynevy róka yszemelynevy gyula yszemelynevy yszemelynevy Róka yszemelynevy Gyula yszemelynevy ykodvegy igazgatása alatt álló »Magyar Országos Táncmesterképző« yintezmenyy magyar országos táncmesterképző yintezmenyy Magyar O yintezmenyy magyar yintezmenyy országos yintezmenyy táncmesterképző yintezmenyy yintezmenyy Magyar yintezmenyy O yintezmenyy ykodvegy hathatós munkájának köszönhető. A magyar tánc a magyar lélekben gyökerezik s ezért ennek a sajátos léleknek két egyéni tulajdonságát fejezi ki: a mindent feledtető vidámságot és a korlátot nem tűrő szabadságszeretetet. A magyar tánc különlegessége, hogy lépéseit tánc-szókkal, tapssal, ujj-pattintással, sarkantyúpengetéssel tarkítja. A táncos délceg, büszke tartással vezeti párját. A magyar tánc sokféle s tájak szerint jellegzetes. Abban egyeznek, hogy eltáncolásukhoz rendkívüli ügyességre van szükség. A magyar tánc két főrészre oszlik : a »lassúra« és a »frissre«. A lassú részt eredetileg a táncos egyedül táncolta s csak a frisset járta párosan. Jellegzetes magyar táncfigurák: a csalogatás, a forgások és a bokázás. Egyes vidékeken a táncos hol csizmaszárát csapkodta, hol süvegét húzta a szemébe vagy tolta a fejő búbjára, miközben lábait biztatta szaporán mozgásra. Pl. »Járjad lábam, járjad csak«, vagy »Ez a lábam ez, ez, ez, jobban járja, mint emez«. Gyakran lehetett hallani, mikor a cigányokat ekép bátorította: »Húzd rá cigány, disznót adok«. Közben párját is biztatja s így kedveskedik : »Se nem kicsiny, se nem nagy, éppen hozzám való vagy«, stb. A legrégibb magyar táncnak a halottas táncot tartják, ennek késői maradványa az egyes vidékeken még ma is dívó halotti tor. Ezután rengeteg magyar tánc keletkezett, de ezek közül csak keveset ismerünk, ilyenek: a kállai kettős, magyar szóló, csárdás, csürdüngölő, toborzó vagy verbunkos, palotás, párnás, lakodalmas, honti kopogós., süveges, körmagyar. Az újabbak közül: társalgó, sétapalotás, vigadó, levente, magyar négyes, hungária, stb. A magyar nem kezdett mindjárt táncba, mielőtt hozzáfogott volna, előbb hozzáilleszkedik — előkészül — és csak azután kezd az igazi táncba, ami a lejtőlépésekkel kezdődő szökellésekből álló, ú. n. »cifra«. Ezt követi a friss: különlegességei ennek teljesen a táncos ötletességére és ügyességére van bizva. szin_III.0206.pdf III

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Magyar táncok - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0206.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0206.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/28/28627.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Magyar táncok

Szócikk: Magyar táncok A magyar táncról elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy kecsességükkel, változatos figuráival és nemzeti jellegzetességükkel a világ legszebb táncai közé tartoznak. A magyar táncot külföldön is nagy örömmel és tetszéssel fogadják és útjokat mindenütt siker és dicsőség jelöli. így cserkészeink az 1929-iki angliai világjamboreen sikereik nagyrészét a magyar táncnak köszönhetik. Sajnos azonban nemzeti táncunknak sorsa idehaza nagyon mostoha. Kevesen ismerik fel benne a magyarság őserejének és temperamentumának érdekesen egyéni megnyilatkozását s ezért lassan-lassan a feledés homálya borul sok régi szép táncunkra. Az utóbbi néhány év ugyan javulást hozott e téren, ami kétségtelenül dr. Tomcsányi Kálmán belügymin. tanácsos, a rendészeti ügyosztály vezetőjének és az 1926-ban felállított Róka Gyula igazgatása alatt álló »Magyar Országos Táncmesterképző« hathatós munkájának köszönhető. A magyar tánc a magyar lélekben gyökerezik s ezért ennek a sajátos léleknek két egyéni tulajdonságát fejezi ki: a mindent feledtető vidámságot és a korlátot nem tűrő szabadságszeretetet. A magyar tánc különlegessége, hogy lépéseit tánc-szókkal, tapssal, ujj-pattintással, sarkantyúpengetéssel tarkítja. A táncos délceg, büszke tartással vezeti párját. A magyar tánc sokféle s tájak szerint jellegzetes. Abban egyeznek, hogy eltáncolásukhoz rendkívüli ügyességre van szükség. A magyar tánc két főrészre oszlik : a »lassúra« és a »frissre«. A lassú részt eredetileg a táncos egyedül táncolta s csak a frisset járta párosan. Jellegzetes magyar táncfigurák: a csalogatás, a forgások és a bokázás. Egyes vidékeken a táncos hol csizmaszárát csapkodta, hol süvegét húzta a szemébe vagy tolta a fejő búbjára, miközben lábait biztatta szaporán mozgásra. Pl. »Járjad lábam, járjad csak«, vagy »Ez a lábam ez, ez, ez, jobban járja, mint emez«. Gyakran lehetett hallani, mikor a cigányokat ekép bátorította: »Húzd rá cigány, disznót adok«. Közben párját is biztatja s így kedveskedik : »Se nem kicsiny, se nem nagy, éppen hozzám való vagy«, stb. A legrégibb magyar táncnak a halottas táncot tartják, ennek késői maradványa az egyes vidékeken még ma is dívó halotti tor. Ezután rengeteg magyar tánc keletkezett, de ezek közül csak keveset ismerünk, ilyenek: a kállai kettős, magyar szóló, csárdás, csürdüngölő, toborzó vagy verbunkos, palotás, párnás, lakodalmas, honti kopogós., süveges, körmagyar. Az újabbak közül: társalgó, sétapalotás, vigadó, levente, magyar négyes, hungária, stb. A magyar nem kezdett mindjárt táncba, mielőtt hozzáfogott volna, előbb hozzáilleszkedik — előkészül — és csak azután kezd az igazi táncba, ami a lejtőlépésekkel kezdődő szökellésekből álló, ú. n. »cifra«. Ezt követi a friss: különlegességei ennek teljesen a táncos ötletességére és ügyességére van bizva. szin_III.0206.pdf III