Címszó: Magyar táncok - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0206.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0206.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/28/28627.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Magyar
táncok
Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/528574.htm
Szócikk: Magyar táncok A magyar táncról elfogultság
nélkül állíthatjuk, hogy kecsességükkel, változatos figuráival és nemzeti jellegzetességükkel
a világ legszebb táncai közé tartoznak. A magyar táncot külföldön is nagy örömmel
és tetszéssel fogadják és útjokat mindenütt siker és dicsőség jelöli. így cserkészeink
az 1929-iki (időpont)
angliai (nemzetiség)
világjamboreen sikereik nagyrészét a magyar táncnak köszönhetik. Sajnos azonban
nemzeti táncunknak sorsa idehaza nagyon mostoha. Kevesen ismerik fel benne a magyarság
őserejének és temperamentumának érdekesen egyéni megnyilatkozását s ezért lassan-lassan
a feledés homálya borul sok régi szép táncunkra. Az utóbbi néhány év ugyan javulást
hozott e téren, ami kétségtelenül dr. Tomcsányi Kálmán (személy) belügymin.
tanácsos, a rendészeti ügyosztály vezetőjének és az 1926-ban (időpont) felállított
Róka Gyula (személy)
(információ)
igazgatása alatt álló »Magyar Országos Táncmesterképző«
(intézmény)
(információ)
hathatós munkájának köszönhető. A magyar
tánc a magyar lélekben gyökerezik s ezért ennek a sajátos léleknek két egyéni tulajdonságát
fejezi ki: a mindent feledtető vidámságot és a korlátot nem tűrő szabadságszeretetet.
A magyar tánc különlegessége, hogy lépéseit tánc-szókkal, tapssal, ujj-pattintással,
sarkantyúpengetéssel tarkítja. A táncos délceg, büszke tartással vezeti párját.
A magyar tánc sokféle s tájak szerint jellegzetes. Abban egyeznek, hogy eltáncolásukhoz
rendkívüli ügyességre van szükség. A magyar tánc két főrészre oszlik : a »lassúra«
és a »frissre«. A lassú részt eredetileg a táncos egyedül táncolta s csak a frisset
járta párosan. Jellegzetes magyar táncfigurák: a csalogatás, a forgások és a bokázás.
Egyes vidékeken a táncos hol csizmaszárát csapkodta, hol süvegét húzta a szemébe
vagy tolta a fejő búbjára, miközben lábait biztatta szaporán mozgásra. Pl. »Járjad
lábam, járjad csak«, vagy »Ez a lábam ez, ez, ez, jobban járja, mint emez«. Gyakran
lehetett hallani, mikor a cigányokat ekép bátorította: »Húzd rá cigány, disznót
adok«. Közben párját is biztatja s így kedveskedik : »Se nem kicsiny, se nem nagy,
éppen hozzám való vagy«, stb. A legrégibb magyar táncnak a halottas táncot tartják,
ennek késői maradványa az egyes vidékeken még ma is dívó halotti tor. Ezután rengeteg
magyar tánc keletkezett, de ezek közül csak keveset ismerünk, ilyenek: a kállai
kettős, magyar szóló, csárdás, csürdüngölő, toborzó vagy verbunkos, palotás, párnás,
lakodalmas, honti kopogós., süveges, körmagyar. Az újabbak közül: társalgó, sétapalotás,
vigadó, levente, magyar négyes, hungária, stb. A magyar nem kezdett mindjárt táncba,
mielőtt hozzáfogott volna, előbb hozzáilleszkedik — előkészül — és csak azután kezd
az igazi táncba, ami a lejtőlépésekkel kezdődő szökellésekből álló, ú. n. »cifra«.
Ezt követi a friss: különlegességei ennek teljesen a táncos ötletességére és ügyességére
van bizva. szin_III.0206.pdf III
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Magyar táncok címszóvég 28627 Szócikk: Magyar
táncok A magyar táncról elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy kecsességükkel, változatos
figuráival és nemzeti jellegzetességükkel a világ legszebb táncai közé tartoznak.
A magyar táncot külföldön is nagy örömmel és tetszéssel fogadják és útjokat mindenütt
siker és dicsőség jelöli. így cserkészeink az 1929-iki angliai ynemzetisegy
angol ynemzetisegy anglia ynemzetisegy angol ynemzetisegy ynemzetisegy anglia
ynemzetisegy ykodvegy világjamboreen sikereik nagyrészét a magyar táncnak köszönhetik.
Sajnos azonban nemzeti táncunknak sorsa idehaza nagyon mostoha. Kevesen ismerik
fel benne a magyarság őserejének és temperamentumának érdekesen egyéni megnyilatkozását
s ezért lassan-lassan a feledés homálya borul sok régi szép táncunkra. Az utóbbi
néhány év ugyan javulást hozott e téren, ami kétségtelenül dr. Tomcsányi Kálmán
yszemelynevy dr. tomcsányi kálmán yszemelynevy dr. Tomcsányi Kálmán
yszemelynevy dr. yszemelynevy tomcsányi yszemelynevy kálmán yszemelynevy
yszemelynevy dr. yszemelynevy Tomcsányi yszemelynevy Kálmán belügymin. tanácsos,
a rendészeti ügyosztály vezetőjének és az 1926-ban felállított xtalanevtizedx
1935 Róka Gyula yszemelynevy róka gyula yszemelynevy Róka Gyula yszemelynevy
róka yszemelynevy gyula yszemelynevy yszemelynevy Róka yszemelynevy Gyula
yszemelynevy ykodvegy igazgatása alatt álló »Magyar Országos Táncmesterképző« yintezmenyy
magyar országos táncmesterképző yintezmenyy Magyar O yintezmenyy magyar
yintezmenyy országos yintezmenyy táncmesterképző yintezmenyy yintezmenyy Magyar
yintezmenyy O yintezmenyy ykodvegy hathatós munkájának köszönhető. A magyar tánc
a magyar lélekben gyökerezik s ezért ennek a sajátos léleknek két egyéni tulajdonságát
fejezi ki: a mindent feledtető vidámságot és a korlátot nem tűrő szabadságszeretetet.
A magyar tánc különlegessége, hogy lépéseit tánc-szókkal, tapssal, ujj-pattintással,
sarkantyúpengetéssel tarkítja. A táncos délceg, büszke tartással vezeti párját.
A magyar tánc sokféle s tájak szerint jellegzetes. Abban egyeznek, hogy eltáncolásukhoz
rendkívüli ügyességre van szükség. A magyar tánc két főrészre oszlik : a »lassúra«
és a »frissre«. A lassú részt eredetileg a táncos egyedül táncolta s csak a frisset
járta párosan. Jellegzetes magyar táncfigurák: a csalogatás, a forgások és a bokázás.
Egyes vidékeken a táncos hol csizmaszárát csapkodta, hol süvegét húzta a szemébe
vagy tolta a fejő búbjára, miközben lábait biztatta szaporán mozgásra. Pl. »Járjad
lábam, járjad csak«, vagy »Ez a lábam ez, ez, ez, jobban járja, mint emez«. Gyakran
lehetett hallani, mikor a cigányokat ekép bátorította: »Húzd rá cigány, disznót
adok«. Közben párját is biztatja s így kedveskedik : »Se nem kicsiny, se nem nagy,
éppen hozzám való vagy«, stb. A legrégibb magyar táncnak a halottas táncot tartják,
ennek késői maradványa az egyes vidékeken még ma is dívó halotti tor. Ezután rengeteg
magyar tánc keletkezett, de ezek közül csak keveset ismerünk, ilyenek: a kállai
kettős, magyar szóló, csárdás, csürdüngölő, toborzó vagy verbunkos, palotás, párnás,
lakodalmas, honti kopogós., süveges, körmagyar. Az újabbak közül: társalgó, sétapalotás,
vigadó, levente, magyar négyes, hungária, stb. A magyar nem kezdett mindjárt táncba,
mielőtt hozzáfogott volna, előbb hozzáilleszkedik — előkészül — és csak azután kezd
az igazi táncba, ami a lejtőlépésekkel kezdődő szökellésekből álló, ú. n. »cifra«.
Ezt követi a friss: különlegességei ennek teljesen a táncos ötletességére és ügyességére
van bizva. szin_III.0206.pdf III
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Magyar táncok - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0206.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0206.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/28/28627.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Magyar
táncok
Szócikk: Magyar táncok A magyar táncról elfogultság
nélkül állíthatjuk, hogy kecsességükkel, változatos figuráival és nemzeti jellegzetességükkel
a világ legszebb táncai közé tartoznak. A magyar táncot külföldön is nagy örömmel
és tetszéssel fogadják és útjokat mindenütt siker és dicsőség jelöli. így cserkészeink
az 1929-iki angliai világjamboreen sikereik nagyrészét a magyar táncnak köszönhetik.
Sajnos azonban nemzeti táncunknak sorsa idehaza nagyon mostoha. Kevesen ismerik
fel benne a magyarság őserejének és temperamentumának érdekesen egyéni megnyilatkozását
s ezért lassan-lassan a feledés homálya borul sok régi szép táncunkra. Az utóbbi
néhány év ugyan javulást hozott e téren, ami kétségtelenül dr. Tomcsányi Kálmán
belügymin. tanácsos, a rendészeti ügyosztály vezetőjének és az 1926-ban felállított
Róka Gyula igazgatása alatt álló »Magyar Országos Táncmesterképző« hathatós munkájának
köszönhető. A magyar tánc a magyar lélekben gyökerezik s ezért ennek a sajátos léleknek
két egyéni tulajdonságát fejezi ki: a mindent feledtető vidámságot és a korlátot
nem tűrő szabadságszeretetet. A magyar tánc különlegessége, hogy lépéseit tánc-szókkal,
tapssal, ujj-pattintással, sarkantyúpengetéssel tarkítja. A táncos délceg, büszke
tartással vezeti párját. A magyar tánc sokféle s tájak szerint jellegzetes. Abban
egyeznek, hogy eltáncolásukhoz rendkívüli ügyességre van szükség. A magyar tánc
két főrészre oszlik : a »lassúra« és a »frissre«. A lassú részt eredetileg a táncos
egyedül táncolta s csak a frisset járta párosan. Jellegzetes magyar táncfigurák:
a csalogatás, a forgások és a bokázás. Egyes vidékeken a táncos hol csizmaszárát
csapkodta, hol süvegét húzta a szemébe vagy tolta a fejő búbjára, miközben lábait
biztatta szaporán mozgásra. Pl. »Járjad lábam, járjad csak«, vagy »Ez a lábam ez,
ez, ez, jobban járja, mint emez«. Gyakran lehetett hallani, mikor a cigányokat ekép
bátorította: »Húzd rá cigány, disznót adok«. Közben párját is biztatja s így kedveskedik
: »Se nem kicsiny, se nem nagy, éppen hozzám való vagy«, stb. A legrégibb magyar
táncnak a halottas táncot tartják, ennek késői maradványa az egyes vidékeken még
ma is dívó halotti tor. Ezután rengeteg magyar tánc keletkezett, de ezek közül csak
keveset ismerünk, ilyenek: a kállai kettős, magyar szóló, csárdás, csürdüngölő,
toborzó vagy verbunkos, palotás, párnás, lakodalmas, honti kopogós., süveges, körmagyar.
Az újabbak közül: társalgó, sétapalotás, vigadó, levente, magyar négyes, hungária,
stb. A magyar nem kezdett mindjárt táncba, mielőtt hozzáfogott volna, előbb hozzáilleszkedik
— előkészül — és csak azután kezd az igazi táncba, ami a lejtőlépésekkel kezdődő
szökellésekből álló, ú. n. »cifra«. Ezt követi a friss: különlegességei ennek teljesen
a táncos ötletességére és ügyességére van bizva. szin_III.0206.pdf III