Címszó: Ripacskodás - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0064.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0064.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30574.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Ripacskodás

Szócikk: Ripacskodás Ezzel a szóval színészi nyelven a túlzást illetik. Áki túloz, aki túllép a kereten, tényleg ripacskodik; csak az a kérdés, mit nevezünk túlzásnak? A legártatlanabbnak látszó, legdiszkrétebb formában kifejezésre jutott gesztus, vagy ötlet: elítélendő, durva ripacskodás lehet, ha ellenkezik a darab stílusával, vagy nem egyeztethető össze az alak énjével. Viszont sokszor szélsőségesnek, gyakran tévesen ízléstelennek ítélt játék vagy szó stílszerű művészet lehet, ha a megjátszott alakkal összefér, ha a darab szellemébe illik. Itt csak példával lehet illusztrálni állításunk helyességét. Valamelyik nagyobb vidéki színpadon egy igen tehetséges színész játszotta a »Három a kislány« (cím) (információ)  c. énekes játékban Schubertet. (szerep) (információ)  Mindvégig — hogy úgy mondjam — »schuberti« volt. De az utolsó felvonásban, mikor a selypes, pösze Grisi (személy) nevű színésznő így szól: »Nekem boffu (bosszú) kell«, a mi Schubertet (szerep) (információ)  alakító színészünk partnerét utánozva így szólt: »Minek magának a boffu ?«. A publikum kacagott, ezt elérte a színész, de kettétörte abban a pillanatban Schubert (szerep) (információ)  alakját. Mert az ügyefogyott, mindenről lemaradt Schubert, (szerep) (információ)  nem az az ember, aki arra képes, hogy valakit pöszeségeért kivicceljen. Veleszületett tehetségénél fogva bármily közvetlenül és diszkréten extemporizált is a máskülönben igen tehetséges színész, mégis megbocsáthatatlan túlzásba esett. Mert a darab szerint is inkább Schubertet (szerep) (információ)  ugratják, ő senkit se tud kigúnyolni, megtréfálni. »A falu rosszá«-t (cím) láttam egyszer olyan színész alakításában, aki piszkos, tépett lajbiban, ingben, gatyában játszotta ezt a szerepet; nem hófehér vasárnapi,, csak színházi jelmez benyomását keltő férfi­kosztümben; csizmája sáros volt. Elhihető ez Göndör Sándorról, (szerep) (információ)  aki elkeseredésében iszik s a »Makkhetes«-ből (intézmény) kitántorogva valami útszéli árokba zuhant s bár ez az öltözködés kissé drasztikus, mégis stílszerű, mégis elősegíti a hű emberábrázolást s távolról sem túlzás. Aki a stílus (Lásd ott) mesgyéin jár, — nem ripacskodhatik soha. (Doktor János) (személy) (információ)  szin_IV.0064.pdf IV

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Ripacskodás címszóvég 30574 Szócikk: Ripacskodás Ezzel a szóval színészi nyelven a túlzást illetik. Áki túloz, aki túllép a kereten, tényleg ripacskodik; csak az a kérdés, mit nevezünk túlzásnak? A legártatlanabbnak látszó, legdiszkrétebb formában kifejezésre jutott gesztus, vagy ötlet: elítélendő, durva ripacskodás lehet, ha ellenkezik a darab stílusával, vagy nem egyeztethető össze az alak énjével. Viszont sokszor szélsőségesnek, gyakran tévesen ízléstelennek ítélt játék vagy szó stílszerű művészet lehet, ha a megjátszott alakkal összefér, ha a darab szellemébe illik. Itt csak példával lehet illusztrálni állításunk helyességét. Valamelyik nagyobb vidéki színpadon egy igen tehetséges színész játszotta a »Három a kislány« ycimy három a kislány ycimy Három a kislány ycimy három ycimy a ycimy kislány ycimy ycimy Három ycimy a ycimy kislány ycimy ykodvegy c. énekes játékban Schubertet. yszerepy schubert yszerepy Schubert yszerepy schubert yszerepy yszerepy Schubert yszerepy ykodvegy Mindvégig — hogy úgy mondjam — »schuberti« volt. De az utolsó felvonásban, mikor a selypes, pösze Grisi yszemelynevy grisi yszemelynevy Grisi yszemelynevy grisi yszemelynevy yszemelynevy Grisi yszemelynevy ykodvegy nevű színésznő így szól: »Nekem boffu (bosszú) kell«, a mi Schubertet yszerepy schubert yszerepy Schubert yszerepy schubert yszerepy yszerepy Schubert yszerepy ykodvegy alakító színészünk partnerét utánozva így szólt: »Minek magának a boffu ?«. A publikum kacagott, ezt elérte a színész, de kettétörte abban a pillanatban Schubert yszerepy schubert yszerepy Schubert yszerepy schubert yszerepy yszerepy Schubert yszerepy ykodvegy alakját. Mert az ügyefogyott, mindenről lemaradt Schubert, yszerepy schubert yszerepy Schubert yszerepy schubert yszerepy yszerepy Schubert yszerepy ykodvegy nem az az ember, aki arra képes, hogy valakit pöszeségeért kivicceljen. Veleszületett tehetségénél fogva bármily közvetlenül és diszkréten extemporizált is a máskülönben igen tehetséges színész, mégis megbocsáthatatlan túlzásba esett. Mert a darab szerint is inkább Schubertet yszerepy schubert yszerepy Schubert yszerepy schubert yszerepy yszerepy Schubert yszerepy ykodvegy ugratják, ő senkit se tud kigúnyolni, megtréfálni. »A falu rosszá«-t ycimy a falu rossza ycimy A falu rosszá ycimy a ycimy falu ycimy rossza ycimy ycimy A ycimy falu ycimy rosszá ycimy ykodvegy láttam egyszer olyan színész alakításában, aki piszkos, tépett lajbiban, ingben, gatyában játszotta ezt a szerepet; nem hófehér vasárnapi,, csak színházi jelmez benyomását keltő férfi­kosztümben; csizmája sáros volt. Elhihető ez Göndör Sándorról, yszerepy göndör sándor yszerepy Göndör Sándor yszerepy göndör yszerepy sándor yszerepy yszerepy Göndör yszerepy Sándor yszerepy ykodvegy aki elkeseredésében iszik s a »Makkhetes«-ből yintezmenyy makkhetes yintezmenyy Makkhete yintezmenyy makkhetes yintezmenyy yintezmenyy Makkhete yintezmenyy ykodvegy kitántorogva valami útszéli árokba zuhant s bár ez az öltözködés kissé drasztikus, mégis stílszerű, mégis elősegíti a hű emberábrázolást s távolról sem túlzás. Aki a stílus (Lásd ott) mesgyéin jár, — nem ripacskodhatik soha. (Doktor János) yszemelynevy doktor jános yszemelynevy Doktor János yszemelynevy doktor yszemelynevy jános yszemelynevy yszemelynevy Doktor yszemelynevy János yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy doktor jános szin_IV.0064.pdf IV

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Ripacskodás - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0064.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0064.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30574.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Ripacskodás

Szócikk: Ripacskodás Ezzel a szóval színészi nyelven a túlzást illetik. Áki túloz, aki túllép a kereten, tényleg ripacskodik; csak az a kérdés, mit nevezünk túlzásnak? A legártatlanabbnak látszó, legdiszkrétebb formában kifejezésre jutott gesztus, vagy ötlet: elítélendő, durva ripacskodás lehet, ha ellenkezik a darab stílusával, vagy nem egyeztethető össze az alak énjével. Viszont sokszor szélsőségesnek, gyakran tévesen ízléstelennek ítélt játék vagy szó stílszerű művészet lehet, ha a megjátszott alakkal összefér, ha a darab szellemébe illik. Itt csak példával lehet illusztrálni állításunk helyességét. Valamelyik nagyobb vidéki színpadon egy igen tehetséges színész játszotta a »Három a kislány« c. énekes játékban Schubertet. Mindvégig — hogy úgy mondjam — »schuberti« volt. De az utolsó felvonásban, mikor a selypes, pösze Grisi nevű színésznő így szól: »Nekem boffu (bosszú) kell«, a mi Schubertet alakító színészünk partnerét utánozva így szólt: »Minek magának a boffu ?«. A publikum kacagott, ezt elérte a színész, de kettétörte abban a pillanatban Schubert alakját. Mert az ügyefogyott, mindenről lemaradt Schubert, nem az az ember, aki arra képes, hogy valakit pöszeségeért kivicceljen. Veleszületett tehetségénél fogva bármily közvetlenül és diszkréten extemporizált is a máskülönben igen tehetséges színész, mégis megbocsáthatatlan túlzásba esett. Mert a darab szerint is inkább Schubertet ugratják, ő senkit se tud kigúnyolni, megtréfálni. »A falu rosszá«-t láttam egyszer olyan színész alakításában, aki piszkos, tépett lajbiban, ingben, gatyában játszotta ezt a szerepet; nem hófehér vasárnapi,, csak színházi jelmez benyomását keltő férfi­kosztümben; csizmája sáros volt. Elhihető ez Göndör Sándorról, aki elkeseredésében iszik s a »Makkhetes«-ből kitántorogva valami útszéli árokba zuhant s bár ez az öltözködés kissé drasztikus, mégis stílszerű, mégis elősegíti a hű emberábrázolást s távolról sem túlzás. Aki a stílus (Lásd ott) mesgyéin jár, — nem ripacskodhatik soha. (Doktor János) szin_IV.0064.pdf IV