Címszó: Színészi alak - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0349.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0349.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31397.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

A szöveg linkekkel ellátott változata:

Színészi alak

Szócikk: Színészi alak Az alak a külső illúziót szolgálja, első látásra meghatározható s akárhányszor megtörténik, hogy a színész alakjáról mindjárt a lelkére következtetnek, a külső adományokról a tehetségre, jóllehet az ilyen következtetéseknek, mint alább látni fogjuk, semmi alapjuk nincsen. Az antik színpadon a színész alakja és arca nagyon mellékes lehetett, mert hiszen az alakot kitömték és meghosszabbították, az arc hátrányosságait pedig eltakarta a lárva. Az újkori színpadon azonban a színész szemben találja magát a külső illúzió követelményével, amely tipikus alakot és tipikus arcot kívánt tőle. A tömeg ugyanis bizonyos tulajdonságokat és képességeket bizonyos külsőségekhez kapcsol, ami fantáziájának naivitásából következik. A hősöket és királyokat például kissé kezdetlegesen és gyermekesen képzeli el, a nagy hadvezérekben nem a stratégát, a nagy elméket látja, hanem az athletikai fizikumot. Vannak természetesen olyan történelmi alakok, akik mint bizonyos fizikumok élnek a köztudatban és ehhez képest Kinizsi Pált (személy) vagy Toldi Miklóst (személy) (információ) csakugyan lehetetlen volna a színpadon egy középtermetű vagy kicsi embernek ábrázolnia. Viszont a kövér Falstaffot (szerep) kikészített, kitömött alakkal bátran eljátszhat ja egy sovány színész is, ha azután játékával el tudja velünk hitetni, hogy valóban hájas és kövér, mert bizonyos, hogy a színészi alak a mozgás és viselkedés, szóval a játék által nagyon modulálható. A köztudat, mint említettem, tipizál, egyszerűsít s a fizikumban mindig a belsőnek kifejezését látja, holott a valóság sohasem ilyen egyszerű és tipikus, hanem olyan bonyolult és egyéni példákat szolgál, amelyek meghazudtolnak minden általánosítást. A köztudat a nagy termetet az erő és energia képzetével kapcsolja össze s akárhány nagy termetet látunk az életben, amely lomha, erőtlen és energiátlan, míg ellenben némely kis termetű ember csupa acél és energia. Még a cirkusz porondján is azt tapasztalhatjuk, hogy a kisebb, gyöngébbnek látszó birkózóban több erő és kitartás lakik, mint sokkal hatalmasabb ellenfelében. A színésszel is akárhányszor megesik, hogy lelke és tehetsége, tehát belső diszpozíciója egészen másnemű szerepekre utalja, mint például az alakja, amiből már nagyon végzetes tévedések származtak s akárhány színészt félreneveltek csupán azért, mert alakjából következtettek a tehetségére. A színészi alakra nézve legelőnyösebb, ha sem nem nagy, sem nem kicsi, hanem mindenekfölött arányos. A nagytermetű színésznek megvan az az előnye, hogy igen sok esetben könnyen kelti az első illúziót, mihelyt azonban sokat kell mozognia, a nagy termetre nézve olyan nehézségek állanak elő, amelyekkel a kistermetű színésznek sohasem kell megküzdenie. Viszont a gyakorlat arra is nyújt példát, hogy nagytermetű emberek formásán mozognak a színpadon s némely színészek kis termetükkel is szögletesek és félszegek. (Dr. Hevesi Sándor.) (személy) szin_IV.0349.pdf IV

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Színészi alak címszóvég 31397 Szócikk: Színészi alak Az alak a külső illúziót szolgálja, első látásra meghatározható s akárhányszor megtörténik, hogy a színész alakjáról mindjárt a lelkére következtetnek, a külső adományokról a tehetségre, jóllehet az ilyen következtetéseknek, mint alább látni fogjuk, semmi alapjuk nincsen. Az antik színpadon a színész alakja és arca nagyon mellékes lehetett, mert hiszen az alakot kitömték és meghosszabbították, az arc hátrányosságait pedig eltakarta a lárva. Az újkori színpadon azonban a színész szemben találja magát a külső illúzió követelményével, amely tipikus alakot és tipikus arcot kívánt tőle. A tömeg ugyanis bizonyos tulajdonságokat és képességeket bizonyos külsőségekhez kapcsol, ami fantáziájának naivitásából következik. A hősöket és királyokat például kissé kezdetlegesen és gyermekesen képzeli el, a nagy hadvezérekben nem a stratégát, a nagy elméket látja, hanem az athletikai fizikumot. Vannak természetesen olyan történelmi alakok, akik mint bizonyos fizikumok élnek a köztudatban és ehhez képest Kinizsi Pált yszemelynevy kinizsi pál yszemelynevy Kinizsi Pál yszemelynevy kinizsi yszemelynevy pál yszemelynevy yszemelynevy Kinizsi yszemelynevy Pál yszemelynevy ykodvegy vagy Toldi Miklóst yszemelynevy toldi miklós yszemelynevy Toldi Miklós yszemelynevy toldi yszemelynevy miklós yszemelynevy yszemelynevy Toldi yszemelynevy Miklós yszemelynevy ykodvegy csakugyan lehetetlen volna a színpadon egy középtermetű vagy kicsi embernek ábrázolnia. Viszont a kövér Falstaffot yszerepy falstaf yszerepy Falstaf yszerepy falstaf yszerepy yszerepy Falstaf yszerepy ykodvegy kikészített, kitömött alakkal bátran eljátszhat ja egy sovány színész is, ha azután játékával el tudja velünk hitetni, hogy valóban hájas és kövér, mert bizonyos, hogy a színészi alak a mozgás és viselkedés, szóval a játék által nagyon modulálható. A köztudat, mint említettem, tipizál, egyszerűsít s a fizikumban mindig a belsőnek kifejezését látja, holott a valóság sohasem ilyen egyszerű és tipikus, hanem olyan bonyolult és egyéni példákat szolgál, amelyek meghazudtolnak minden általánosítást. A köztudat a nagy termetet az erő és energia képzetével kapcsolja össze s akárhány nagy termetet látunk az életben, amely lomha, erőtlen és energiátlan, míg ellenben némely kis termetű ember csupa acél és energia. Még a cirkusz porondján is azt tapasztalhatjuk, hogy a kisebb, gyöngébbnek látszó birkózóban több erő és kitartás lakik, mint sokkal hatalmasabb ellenfelében. A színésszel is akárhányszor megesik, hogy lelke és tehetsége, tehát belső diszpozíciója egészen másnemű szerepekre utalja, mint például az alakja, amiből már nagyon végzetes tévedések származtak s akárhány színészt félreneveltek csupán azért, mert alakjából következtettek a tehetségére. A színészi alakra nézve legelőnyösebb, ha sem nem nagy, sem nem kicsi, hanem mindenekfölött arányos. A nagytermetű színésznek megvan az az előnye, hogy igen sok esetben könnyen kelti az első illúziót, mihelyt azonban sokat kell mozognia, a nagy termetre nézve olyan nehézségek állanak elő, amelyekkel a kistermetű színésznek sohasem kell megküzdenie. Viszont a gyakorlat arra is nyújt példát, hogy nagytermetű emberek formásán mozognak a színpadon s némely színészek kis termetükkel is szögletesek és félszegek. (Dr. Hevesi Sándor.) yszemelynevy dr. hevesi sándor yszemelynevy Dr. Hevesi Sándor yszemelynevy dr. yszemelynevy hevesi yszemelynevy sándor yszemelynevy yszemelynevy Dr. yszemelynevy Hevesi yszemelynevy Sándor yszemelynev yszocikkszerzoy dr. hevesi sándor szin_IV.0349.pdf IV

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Színészi alak - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0349.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0349.png

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31397.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

Színészi alak

Szócikk: Színészi alak Az alak a külső illúziót szolgálja, első látásra meghatározható s akárhányszor megtörténik, hogy a színész alakjáról mindjárt a lelkére következtetnek, a külső adományokról a tehetségre, jóllehet az ilyen következtetéseknek, mint alább látni fogjuk, semmi alapjuk nincsen. Az antik színpadon a színész alakja és arca nagyon mellékes lehetett, mert hiszen az alakot kitömték és meghosszabbították, az arc hátrányosságait pedig eltakarta a lárva. Az újkori színpadon azonban a színész szemben találja magát a külső illúzió követelményével, amely tipikus alakot és tipikus arcot kívánt tőle. A tömeg ugyanis bizonyos tulajdonságokat és képességeket bizonyos külsőségekhez kapcsol, ami fantáziájának naivitásából következik. A hősöket és királyokat például kissé kezdetlegesen és gyermekesen képzeli el, a nagy hadvezérekben nem a stratégát, a nagy elméket látja, hanem az athletikai fizikumot. Vannak természetesen olyan történelmi alakok, akik mint bizonyos fizikumok élnek a köztudatban és ehhez képest Kinizsi Pált vagy Toldi Miklóst csakugyan lehetetlen volna a színpadon egy középtermetű vagy kicsi embernek ábrázolnia. Viszont a kövér Falstaffot kikészített, kitömött alakkal bátran eljátszhat ja egy sovány színész is, ha azután játékával el tudja velünk hitetni, hogy valóban hájas és kövér, mert bizonyos, hogy a színészi alak a mozgás és viselkedés, szóval a játék által nagyon modulálható. A köztudat, mint említettem, tipizál, egyszerűsít s a fizikumban mindig a belsőnek kifejezését látja, holott a valóság sohasem ilyen egyszerű és tipikus, hanem olyan bonyolult és egyéni példákat szolgál, amelyek meghazudtolnak minden általánosítást. A köztudat a nagy termetet az erő és energia képzetével kapcsolja össze s akárhány nagy termetet látunk az életben, amely lomha, erőtlen és energiátlan, míg ellenben némely kis termetű ember csupa acél és energia. Még a cirkusz porondján is azt tapasztalhatjuk, hogy a kisebb, gyöngébbnek látszó birkózóban több erő és kitartás lakik, mint sokkal hatalmasabb ellenfelében. A színésszel is akárhányszor megesik, hogy lelke és tehetsége, tehát belső diszpozíciója egészen másnemű szerepekre utalja, mint például az alakja, amiből már nagyon végzetes tévedések származtak s akárhány színészt félreneveltek csupán azért, mert alakjából következtettek a tehetségére. A színészi alakra nézve legelőnyösebb, ha sem nem nagy, sem nem kicsi, hanem mindenekfölött arányos. A nagytermetű színésznek megvan az az előnye, hogy igen sok esetben könnyen kelti az első illúziót, mihelyt azonban sokat kell mozognia, a nagy termetre nézve olyan nehézségek állanak elő, amelyekkel a kistermetű színésznek sohasem kell megküzdenie. Viszont a gyakorlat arra is nyújt példát, hogy nagytermetű emberek formásán mozognak a színpadon s némely színészek kis termetükkel is szögletesek és félszegek. (Dr. Hevesi Sándor.) szin_IV.0349.pdf IV