Címszó: Szini kritika - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0376.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0376.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31483.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Szini kritika

 

Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/531478.htm

 

Szócikk: Szini kritika a műbírálatnak egyik fajtája, melynek rendeltetése: egy színpadi műalkotás elemzése és tárgyilagosságra törekvő értékelése. A színpadi előadásnak két tényezője van: a költő alkotása s a színész játéka. E szerint a szinikritikának is van irodalmi (a drámát elemző) s művészeti (a színpadi ábrázolást méltató) oldala. A szini kritikus bírálja a színpadon előadott drámát is, a színészek játékát is. Ez lényegében két különböző feladat s csak az foglalja őket egységbe, hogy mindakettő esztétikai értékek megállapítására irányul. A színi kritikusok nagy többsége nem mutat mind a két feladatra egyforma hivatottságot és készültséget, irodalmi műveltségük és elemző képességük erősebb, mint a színész játékára vonatkozó szakismeretük és mesterségbeli tudásuk. A színi kritikus legtöbb esetben feladatának csak irodalmi oldalára vonatkozólag mondható szakembernek, a színészi alkotásra nézve a legtöbbször csak többé- kevésbbé művelt dilettáns. Az, hogy a színi kritika túlnyomó részben irodalmi kritikusok kezében van, azzal a hátránnyal jár, hogy egyre kevesebb figyelemben részesítik a színészek munkáját. Régibb szini kritikusaink igyekeztek elmélyedni a színészek ábrázolásába, gyakorlati ismereteik hiányát igyekeztek pótolni és gyakran külön tanulmányokat írtak egy-egy nagyhírű színészi ábrázolásról. A mult század második felének nagy magyar színészeiről eléggé megbízható képet nyerünk az akkori színi bírálatokból. A mi korunk színészi kiválóságairól hasztalan próbál a jövő ilyen képet nyerni korunk színi kritikáiból. Pedig a színi kritikának egyik legszebb rendeltetése épen az volna, hogy amit csak átmenthet az írott szó segítségével az utókor számára, örökítse azt meg a legtünékenyebb művészet alkotásaiból, melyek a pillanattal együtt elenyésznek. Egyébként magában a színi bírálatban is van valami a színész alkotásának kérészéletűségéből. Csak kivételesen nagy színi kritikusok bírálatai jelennek meg könyvekbe összeválogatva (ezeket is kevesen olvassák), a nagy tömeg napilapok és folyóiratok hasábjain a nappal együtt enyészik el s rögtön elveszti érdekességét. A színi kritika ma már csak igen csekély mértékben szolgálja hivatását: hogy helyes irányba vezesse s művészi megértésre nevelje a közönséget, eszméltesse hibáikra az írókat és színészeket, fejlessze ízlésüket és fokozza becsvágyukat. Elvesztette tekintete elől azt a nemes rendeltetését, hogy segítségére legyen a közönségnek és a színésznek egyaránt. A napisajtó fellendülésével jellegzetes ujság-kritikává formálódott, amely sebtiben, egyszeri látásra és hallásra készül. Régebben gyakran nem is az első előadás után jelent meg a bírálat, hanem több előadást is megnézhetett a bíráló s alaposan szólhatott hozzá a darabhoz is, a színészek játékához is. Amennyit ma frisseségben és közvetlenségben nyer a színi kritika, annyit elveszít alaposságbán. Régebben egész színészi pályákról, egy-egy szinház munkásságának hosszabb-rövidebb szakáról, egyes ciklusokról is készültek szini kritikák; ezek ma már egyre ritkábbak. A színi kritika legkezdetlegesebb formájában a görög (nemzetiség) (információ)  dráma virágkoráig vezethető vissza. A görög (nemzetiség) (információ)  dráma, eltérően az ujabb koritól, agonális jellegű volt, azaz szerzőik versenyeztek vele. A versenyre benyújtott darabokat elsőfokon egy hivatalnok, másodfokon öt versenybíró (dramaturgos) bírálta meg. Igazán azonban csak az újságírás föllendülése virágoztatta fel s juttatta nagyobb jelentőségre a színi bírálatot. Nálunk csak a XVIII. , század végén indult meg a színjátszás; színi kritikánk még ennél is rövidebb múltra tekinthet vissza. Eleinte nem is gondolhatott igazi hivatásának betöltésére. A színészet nálunk nemzeti közügy volt s ezt jóakarattal és lelkesedéssel csak támogatni óhajtotta, nem pedig bírálni, amihez egyébként is hiányzott első színi referenseinkből az elméleti készültség és a színpadi ismeret. Az első magyar színjátszó társulat (intézmény) (információ)  előadásairól már jelentek meg szűkszavú tudósítások a bécsi (ország) Magyar Hirmondóban, (intézmény) (információ)  de ezek csak kritikai szempont nélkül írt jelentések. Ugyanilyen szűkszavú beszámolók szóltak a második pesti (Budapest) színjátszó-társaság (intézmény) (információ)  előadásairól is. A magyar színi kritika első kísérletei a budai Várszínházban (intézmény) (információ)  1833-ban (időpont) megtelepült kassai (megye) társulat működéséhez fűződnek. A harmincas évek elején megindult egypár szépirodalmi és divatlap, s ezek már terjedelmesebb leveleket is közöltek vidéki társulatok előadásairól. Ezek mellett a lelkes áradozások mellett figyelemre méltatták a budai (Budapest) társulat előadásait is, melyekről a Honművészben (intézmény) (információ)  Garay János, (személy) (információ)  a Rajzolatokban (intézmény) Hazucha Ferenc (személy) (információ)  (Kelmenfy László) (személy) írt. Az előbbi lelkes marasztalással, az utóbbi felületes és dölyfös leckéztetgetéssel szólt a kiváló erőket egyesítő társulat működéséről. Ezek a bírálatok indították meg „a magyar színi kritika Lessingjé-nek, (személy) Bajza Józsefnek (személy) (információ)  ez irányú munkásságát, melyet a színi bírálat rendeltetéséről és helyes irányáról szóló eszme ébresztő vitákkal kezdett meg. Nem volt eredeti gondolkodó, elvei Lessingre (személy) (információ)  mentek vissza; de elődeinél több dramaturgiai ismerete volt, s szigorúan megállott elvei mellett. Bírálásaiban, mint elődeinél is, az előadás ismertetésének, a színész játékának jut a nagyobb rész, a darabról csak röviden szól. A Nemzeti Színház (intézmény) (információ)  megnyitása indítja meg a rendszeres színi kritikát, melyben a színész játékának ismertetése mellett egyre több tér jut a darab elemzésének s drámaelméleti kérdések fejtegetésének is. A kor legnagyobb hatású folyóirata, az Athenaeum, (intézmény) (információ)  külön, állandó rovatot nyit a színház számára „Magyar játékszini krónika (cím) (információ)  címmel. Rendszeresen beszámolót írt az előadásokról s nemcsak a színészek játékát méltatta figyelemre, hanem a darabokat is. Mivel Bajza (személy) (információ)  ez időben a Nemzeti Színház (intézmény) (információ)  igazgatója, eleinte szerkesztőtársai, Vörösmarty (személy) (információ)  és Toldy Ferenc (személy) (információ)  írták a bírálatokat, az előbbi mint drámai, az utóbbi főként mint operai referens. Az igazgatóságtól való visszavonulása után főként Bajza (személy) (információ)  kezébe kerül a rovat vezetése, ki hét év alatt 300-nál több színi bírálatot írt. Bajza (személy) (információ)  és Vörösmarty (személy) (információ)  nevéhez fűződik irodalmunkban a hivatása magaslatán álló színi kritika megteremtése. Igazságérzetük és elvhűségük, alapos műveltségük és biztos ítéletük tette őket erre hivatottakká. Szigorú, de igazságos bírálataik jótékony hatással voltak színjátszásunk színvonalának emelésére, az ízlés nemesítésére, elméleti kérdések tisztázására s fejlődő eredeti drámairodalmunk megerősödésére is. Bajza (személy) (információ)  inkább tudományos készültségével s színpadi ismereteivel vált ki; sokat foglalkozott pld. a rendezés, a műsor, a szereposztás kérdéseivel s általán nagyobb súlyt vetett az előadásra, mint a darabra. Vörösmarty (személy) (információ)  inkább a darabra fordítja figyelmét s ennek szépségeit művészi fogékonysággal érzi és emeli ki. Ő irányítja először a figyelmet a dráma legfontosabb elméleti kérdéseire s legnagyobb mesterére, Shakespeare-re (személy) (információ)  („Shakespeare (személy) (információ)  jó fordítása a leggazdagabb szépliteratúrának is fölér legalább felével.). Új irányba fordítja drámairodalmunkat, amennyiben kivonja az addigi egyoldalú német (nemzetiség) (információ)  hatás alól s a francia (nemzetiség) (információ)  romantikus drámát tűzi eléje mintaképül. De az operaének szövegének érthető előadását, sőt az énekszólam és a szöveg egybe illését (hangsúly, szótag hosszúság dolgában) követelte. A színész játékában főként a jellemábrázolás érdekli s általánosságban természetesebb játékmódra ösztönzi színészetünket. Az Athenaeum példáját követte a többi szépirodalmi fo­lyóirat is. Szinházi rovatukban rendsze­resen beszámoltak a színház eseményeiről s behatóan igyekeztek tájékoztatni közönségüket az előadásokról. A negyvenes években mennyiség tekintetében nagyon meggazdagodik színi kritikánk, de színvonal dolgában nem mutat emelkedést Bajza (személy) (információ)  és Vörösmarty (személy) (információ)  után. Az idősebbek közül Szontagh Gusztáv, (személy) a fiatalok sorából Henszlmann Imre (személy) (információ)  és Erdélyi János (személy) (információ)  válik ki. Szontagh (személy) mintaképe volt a ragyogóbb írói adományokat nem mutató, de alapos, becsületes és megbízható kritikusnak. Filozófiai műveltségénél fogva biztos felfogása volt az elméleti kérdésekre vonatkozólag s nyugodt tárgyilagossága bizonyságát adta annak, hogy nemcsak műbíráló, hanem műélvező is volt egyszemélyben. Henszlmann (személy) (információ)  legmélyebbre ható s legegyénibb felfogású kritikusa volt korának. Shakespeareről (személy) (információ)  szólnak legelmélyedőbb dolgozatai s ridegen, dogmatikus felfogással, heves harcokat vívott a kor kedvelt romantikus drámái ellen. Az erős kritikai érzékű s nagy műveltségű Erdélyi János (személy) (információ)  munkásságának ép ez a legszegényesebb köre, mindössze egypár rövidebb bírálatot írt. A szabadságharc után meginduló újságok hasábjain drámairodalmunk is új fejlődést vesz. E kor színi kritikusai közül a legállandóbb, leggazdagabb s legnagyobb hatású munkásságot Gyulai Pál (személy) (információ)  fejtette ki. Nemcsak mint színi bíráló, hanem mint a legkitűnőbb magyar dramaturgiai dolgozat („Katona (személy) (információ)  és Bánk bánja (cím) (információ)  ) írója s a Nemzeti Színház (intézmény) (információ)  drámabírálója is erős hatással volt korára. Minden téren hajthatatlan elvhűség és megalkuvást nem ismerő művészi és erkölcsi felfogás irányította. Bár nála már általánosságban háttérbe szorul a dráma elemzése mellett a színész ábrázolásának méltatása, a színészi játék bírálatában is ő a legkiválóbb színi kritikusaink közt. Különösen kiemelkednek Bulyovszkyné (személy) Kaméliás hölgyéről (cím) (információ)  s Egressy Gábor (személy) (információ)  Brankovicsáról (szerep) (információ)  írt méltatásai. Főszempontja a lélektani hűség vizsgálata; első kérdése a darabbal szemben: Van-e igazság alakjainak festésében?, — a színésszel szemben: Van-e igazság ábrázolásában? Drámabírálóink közül ő hatol először a tragikum fogalmának mélyére s ő eszmélteti először kritikusainkat e fogalom jelentőségére. A költői és színpadi hatásnak sokat vitatott kérdésében ő e két véglet helyett a drámai hatás keresésére utalja a drámaköltőt. Majdnem félszázadon át kisérte bírálattal az ország első színpadának műsordarabjait s nem kedvetlenítette el a mélyreható elemzéstől, elvi kérdések fejtegetésétől s a harcos támadástól az sem, ha pedantériát vagy kötekedést vetettek is a szemére. Kortársai közül legtöbb megegyező vonást mutatott Gyulaival (személy) (információ)  Salamon Ferenc, (személy) (információ)  kit azonban a történettudomány már 1865-ben (időpont) elvon a drámabírálattól. Alapos esztétikai képzettséggel, Shakespeare-en (személy) (információ)  művelődött ízléssel s szigorú erkölcsi érzéssel, az emberi jellemnek és szenvedélyeknek mélyen járó ismeretével s erős ítélőképességgel írta színi kritikáit, melyek annyira alaposak, hogy inkább az íróknak és színészeknek szólnak, mint a nagy közönségnek. Ö is a lélektani igazságot kereste elsősorban, az indokolás meggyőző voltát, bűn és bűnhődés szükségszerű kapcsolatát. Szívesen mélyedt el a színész játékának elemzésébe is. A színész munkáját az alak megformálásában a költőével egyenrangú teremtő munkának tekintette. S különös méltánylással szólott mindig az átérzett, hibátlan, szép beszédről. Mellettük Greguss Ágost (személy) (információ)  és Csengery Antal (személy) (információ)  a kor kiválóbb drámabírálói. Greguss Ágost (személy) (információ)  színi kritikáiban a színházat templom gyanánt érezteti, nagyon erősen kiemeli az erkölcsi szempontot. Elválaszthatatlan kapcsolatban látja a darabot a színpaddal, a színészre vonatkozólag főelvül ennek személytelenségét hangoztatja s azt követeli tőle, hogy ne emelje ki a maga egyéniségét, hanem olvadjon bele teljesen az előadásába. Forma tekintetében nála erősen megrövidül a szini bírálat, az alkalomszerűség jellegét magánviselő ujságkritikává válik, mely a költő alkotását a színész ábrázolásán keresztül bírálja s költő és színész együttes munkájának eredményéről, az előadásról akar képet nyújtani. Ez azonban a tömör rövidség miatt csak ritkán sikerül. Csengery Antalt (személy) (információ)  közéleti munkája hamar elvonta a színi kritikától. Kevés bírálatot írt, de ezekben fejlett ízlésű, erős itéletű kritikusnak mutatkozik. Figyelme elsősorban a darabra irányul s ennek elemzésében vezető elve a valószerűség. A színészi ábrázolást kevesebb figyelemre méltatja. A kiegyezés után elszaporodnak a napilapok s az időszaki sajtó termékei, új színházak létesülnek, új színpadi törekvések merülnek fel s drámairodalmunk föllendül. Mindez a színi kritika terén megnövelte a szükségletet, de a mennyiségi növekedés nem jelentette egyszersmind az értékbeli gyarapodást is, sőt nem jelentette a magyar színi bírálat nemes hagyományainak megőrzését és továbbfejlesztését sem. Magasan kiemelkedik a színi kritikusok megnövekedett táborából a nagy műveltségű s finom izlésű Beöthy Zsolt. (személy) (információ)  Kritikái a társadalmi dráma s Paulay (személy) (információ)  nagy társalgási színész­együttesének virágkorához fűződnek. Feladatát a műfaj nemes hagyományai szellemében a közönség ízlésének művelésében, biztosabb szempontokhoz juttatásában, ismereteinek gyarapításában látja. Nem egyes darabokról és szerepekről ír, hanem „színműírókról és színészekről! Vezető szempontja a lélektani elemzés. Inkább a drámák méltatásában kiváló; a színészi ábrázolásokra nézve, bár élénk színpadi érzéke volt, nem eléggé elképzeltetők leírásai. Bírálatainak hatását Mikszáth Kálmán (személy) (információ)  azzal jellemzi, hogy „meghonosította nálunk azt a divatot, hogy a színdarabokról szóló kritikákat a közönség elolvassa. Mellette legkiválóbb színi kritikusa a kornak Péterfy Jenő, (személy) ki azonban szintén hamarosan búcsút mondott a színi bírálatnak. Az ő kritikái is, melyeket nagy irodalmi műveltség, mélyen járó gondolkodás, ideges beleérzés s az előadásnak szellemes élénksége jellemez, legnagyobbrészt a társadalmi dráma termékeihez fűződnek, melyekre ő is idegenkedéssel tekintett. Szivesebben mélyedt el egypár klasszikus dráma elemzésébe, de színi kritikusi működését maga is csak epizódnak tekintette munkásságában. Kortársaik közül csaknem két nemzedékre kiterjedő színikritikusi munkásságot fejtett ki Alexander Bernát (személy) (információ)  s Ambrus Zoltán. (személy) (információ)  Alexander Bernát (személy) (információ)  elsősorban megbízható képet igyekezett nyújtani a bírált darabról s előadásáról. Könnyed, szellemes formában írt bírálatai, melyek Alfa (személy) (információ)  álnév alatt jelentek meg, jó szolgálatot tettek a közönség ízlésének fejlesztésére. Alexander (személy) (információ)  nemcsak képzett és mélyreható dramaturg volt, ki egy szép könyvben fejtegette Shakespeare (személy) (információ)  Hamletjét, (cím) (információ)  hanem élesszemű megfigyelője volt a színészi ábrázolásnak is, ki tudományosan is foglalkozott a színészlélektani kérdésekkel. Ambrus Zoltán (személy) (információ)  maga abban jelöli meg immár csaknem félszázadra terjedő színi kritikusi működésének célját, hogy „az. igazi művészet és a jóizlés kultuszát igyekezett vele szolgálni. Méltó utóda Gyulai Pálnak (személy) (információ)  abban, hogy gyakran szembehelyezkedik a közvéleménnyel s leálcázza a hamis nagyságokat. Különösen külföldi színdarabok kritikai elemzésében kiváló; legértékesebbek a XIX. századi francia (nemzetiség) (információ)  drámákról szóló bírálatai. Széleskörű műveltség, finom izlés, biztos ítélet s a forma művészete tünteti ki bírálatait. Kár, hogy kötetekbe gyűjtött bírálataiból elhagyta a színészek játékára vonatkozó részeket. Alexander (személy) (információ)  és Ambrus (személy) (információ)  mellett kortársaik sorából finom ízlés, nagy műveltség és szabatos elemzés tünteti ki Szűry Dénes (személy) (információ)  színi kritikáit, melyek a Nemzeti Színház (intézmény) (információ)  darabjait ismertették. Kiváld szini kritikus volt, az 1890-es (időpont) években, Mihályi József, nagytudású és szigorú megítélője úgy a darabok becsének, mint hz előadók ábrázolóképességének. Korunk színi kritikusai közül kiemelkedett a csak nemrég elhalt Harsányi Kálmán, (személy) (információ)  ki a régiekhez hasonlóan a fősúlyt nem a dráma elemzésére, hanem a színész játékának méltatására vette. A költő és színész munkájának viszonyát azzal a képpel szerette éreztetni, hogy a dráma aranyának ötvöző féme a színész alakítása s a kettő adja az ötvözetet: a színi előadást. Az erkölcsi eszménynek s a magyar léleknek nagy megbecsülése hatja át bírálatait. Messzire vezetne, ma is élő és működő kritikusainknak is egyénenként való méltatása. Ehhez hiányzik a kellő időbeli távolság is. Legyen elég közülük az érdemesebb munkásságra visszatekintőknek egyszerű felsorolása: Szász Károly, (személy) (információ)  Voinovich Géza, (személy) (információ)  Sebestyén Károly, (személy) (információ)  Schöpflin Aladár, (személy) (információ)  Salgó Ernő, (személy) (információ)  Porzsolt Kálmán (személy) (információ)  , Gergely István, (személy) (információ)  Rajna Ferenc, (személy) (információ)  Miklós Jenő, (személy) (információ)  Gáspár Jenő, (személy) (információ)  Kállay Miklós, (személy) (információ)  Galamb Sándor, (személy) (információ)  Rédey Tivadar, (személy) (információ)  Kárpáti Aurél, (személy) (információ)  Pünkösti Andor, (személy) (információ)  Vajthó László (személy) s mások. Figyelmet érdemelnek a Magy. Tudományos Akadémia (intézmény) drámai pályázatairól szóló jelentések s a Vojnits-jutalomról (személy) írt beszámolók. Ez utóbbiak évről-évre kritikai szemlét tartanak egy-egy év magyar drámai termése felett. (Kéky Lajos dr.) (személy) (információ)  szin_IV.0376.pdf IV

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Szini kritika címszóvég 31483 Szócikk: Szini kritika a műbírálatnak egyik fajtája, melynek rendeltetése: egy színpadi műalkotás elemzése és tárgyilagosságra törekvő értékelése. A színpadi előadásnak két tényezője van: a költő alkotása s a színész játéka. E szerint a szinikritikának is van irodalmi (a drámát elemző) s művészeti (a színpadi ábrázolást méltató) oldala. A szini kritikus bírálja a színpadon előadott drámát is, a színészek játékát is. Ez lényegében két különböző feladat s csak az foglalja őket egységbe, hogy mindakettő esztétikai értékek megállapítására irányul. A színi kritikusok nagy többsége nem mutat mind a két feladatra egyforma hivatottságot és készültséget, irodalmi műveltségük és elemző képességük erősebb, mint a színész játékára vonatkozó szakismeretük és mesterségbeli tudásuk. A színi kritikus legtöbb esetben feladatának csak irodalmi oldalára vonatkozólag mondható szakembernek, a színészi alkotásra nézve a legtöbbször csak többé- kevésbbé művelt dilettáns. Az, hogy a színi kritika túlnyomó részben irodalmi kritikusok kezében van, azzal a hátránnyal jár, hogy egyre kevesebb figyelemben részesítik a színészek munkáját. Régibb szini kritikusaink igyekeztek elmélyedni a színészek ábrázolásába, gyakorlati ismereteik hiányát igyekeztek pótolni és gyakran külön tanulmányokat írtak egy-egy nagyhírű színészi ábrázolásról. A mult század második felének nagy magyar színészeiről eléggé megbízható képet nyerünk az akkori színi bírálatokból. A mi korunk színészi kiválóságairól hasztalan próbál a jövő ilyen képet nyerni korunk színi kritikáiból. Pedig a színi kritikának egyik legszebb rendeltetése épen az volna, hogy amit csak átmenthet az írott szó segítségével az utókor számára, örökítse azt meg a legtünékenyebb művészet alkotásaiból, melyek a pillanattal együtt elenyésznek. Egyébként magában a színi bírálatban is van valami a színész alkotásának kérészéletűségéből. Csak kivételesen nagy színi kritikusok bírálatai jelennek meg könyvekbe összeválogatva (ezeket is kevesen olvassák), a nagy tömeg napilapok és folyóiratok hasábjain a nappal együtt enyészik el s rögtön elveszti érdekességét. A színi kritika ma már csak igen csekély mértékben szolgálja hivatását: hogy helyes irányba vezesse s művészi megértésre nevelje a közönséget, eszméltesse hibáikra az írókat és színészeket, fejlessze ízlésüket és fokozza becsvágyukat. Elvesztette tekintete elől azt a nemes rendeltetését, hogy segítségére legyen a közönségnek és a színésznek egyaránt. A napisajtó fellendülésével jellegzetes ujság-kritikává formálódott, amely sebtiben, egyszeri látásra és hallásra készül. Régebben gyakran nem is az első előadás után jelent meg a bírálat, hanem több előadást is megnézhetett a bíráló s alaposan szólhatott hozzá a darabhoz is, a színészek játékához is. Amennyit ma frisseségben és közvetlenségben nyer a színi kritika, annyit elveszít alaposságbán. Régebben egész színészi pályákról, egy-egy szinház munkásságának hosszabb-rövidebb szakáról, egyes ciklusokról is készültek szini kritikák; ezek ma már egyre ritkábbak. A színi kritika legkezdetlegesebb formájában a görög ynemzetisegy görög ynemzetisegy görög ynemzetisegy görög ynemzetisegy ynemzetisegy görög ynemzetisegy ykodvegy dráma virágkoráig vezethető vissza. A görög ynemzetisegy görög ynemzetisegy görög ynemzetisegy görög ynemzetisegy ynemzetisegy görög ynemzetisegy ykodvegy dráma, eltérően az ujabb koritól, agonális jellegű volt, azaz szerzőik versenyeztek vele. A versenyre benyújtott darabokat elsőfokon egy hivatalnok, másodfokon öt versenybíró (dramaturgos) bírálta meg. Igazán azonban csak az újságírás föllendülése virágoztatta fel s juttatta nagyobb jelentőségre a színi bírálatot. Nálunk csak a XVIII. , század végén indult meg a színjátszás; színi kritikánk még ennél is rövidebb múltra tekinthet vissza. Eleinte nem is gondolhatott igazi hivatásának betöltésére. A színészet nálunk nemzeti közügy volt s ezt jóakarattal és lelkesedéssel csak támogatni óhajtotta, nem pedig bírálni, amihez egyébként is hiányzott első színi referenseinkből az elméleti készültség és a színpadi ismeret. Az első magyar színjátszó társulat yintezmenyy első magyar színjátszó társulat yintezmenyy első mag yintezmenyy első yintezmenyy magyar yintezmenyy színjátszó yintezmenyy társulat yintezmenyy yintezmenyy első yintezmenyy mag yintezmeny előadásairól már jelentek meg szűkszavú tudósítások a bécsi ytelepulesy bécs ytelepulesy bécs yorszagy Ausztria ykodvegy Magyar Hirmondóban, yintezmenyy magyar hirmondó yintezmenyy Magyar H yintezmenyy magyar yintezmenyy hirmondó yintezmenyy yintezmenyy Magyar yintezmenyy H yintezmenyy ykodvegy de ezek csak kritikai szempont nélkül írt jelentések. Ugyanilyen szűkszavú beszámolók szóltak a második pesti pest ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy színjátszó-társaság yintezmenyy második pesti színjátszó-társaság yintezmenyy második yintezmenyy második yintezmenyy pesti yintezmenyy színjátszó-társaság yintezmenyy yintezmenyy második yintezmenyy ykodvegy előadásairól is. A magyar színi kritika első kísérletei a budai Várszínházban yintezmenyy budai várszínház yintezmenyy budai Vá yintezmenyy budai yintezmenyy várszínház yintezmenyy yintezmenyy budai yintezmenyy Vá yintezmenyy ykodvegy 1833-ban megtelepült xtalanevtizedx 1845 xtalanevtizedx 1855 kassai ytelepulesy kassa ytelepulesy kassa ymegyey abauj-torna megye ykodvegy társulat működéséhez fűződnek. A harmincas évek elején megindult egypár szépirodalmi és divatlap, s ezek már terjedelmesebb leveleket is közöltek vidéki társulatok előadásairól. Ezek mellett a lelkes áradozások mellett figyelemre méltatták a budai buda ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy társulat előadásait is, melyekről a Honművészben yintezmenyy honművész yintezmenyy Honművés yintezmenyy honművész yintezmenyy yintezmenyy Honművés yintezmenyy ykodvegy Garay János, yszemelynevy garay jános yszemelynevy Garay János yszemelynevy garay yszemelynevy jános yszemelynevy yszemelynevy Garay yszemelynevy János yszemelynevy ykodvegy a Rajzolatokban yintezmenyy rajzolatok yintezmenyy Rajzolat yintezmenyy rajzolatok yintezmenyy yintezmenyy Rajzolat yintezmenyy ykodvegy Hazucha Ferenc yszemelynevy hazucha ferenc yszemelynevy Hazucha Ferenc yszemelynevy hazucha yszemelynevy ferenc yszemelynevy yszemelynevy Hazucha yszemelynevy Ferenc yszemelynevy ykodvegy (Kelmenfy László) yszemelynevy kelmenfy lászló yszemelynevy Kelmenfy László yszemelynevy kelmenfy yszemelynevy lászló yszemelynevy yszemelynevy Kelmenfy yszemelynevy László yszemelynevy ykodvegy írt. Az előbbi lelkes marasztalással, az utóbbi felületes és dölyfös leckéztetgetéssel szólt a kiváló erőket egyesítő társulat működéséről. Ezek a bírálatok indították meg „a magyar színi kritika Lessingjé-nek, yszemelynevy a magyar színi kritika lessingje yszemelynevy a magyar színi kritika Lessingjé yszemelynevy a yszemelynevy magyar yszemelynevy színi yszemelynevy kritika yszemelynevy lessingje yszemely Bajza Józsefnek yszemelynevy bajza józsef yszemelynevy Bajza József yszemelynevy bajza yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Bajza yszemelynevy József yszemelynevy ykodvegy ez irányú munkásságát, melyet a színi bírálat rendeltetéséről és helyes irányáról szóló eszme ébresztő vitákkal kezdett meg. Nem volt eredeti gondolkodó, elvei Lessingre yszemelynevy lessing yszemelynevy Lessing yszemelynevy lessing yszemelynevy yszemelynevy Lessing yszemelynevy ykodvegy mentek vissza; de elődeinél több dramaturgiai ismerete volt, s szigorúan megállott elvei mellett. Bírálásaiban, mint elődeinél is, az előadás ismertetésének, a színész játékának jut a nagyobb rész, a darabról csak röviden szól. A Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy megnyitása indítja meg a rendszeres színi kritikát, melyben a színész játékának ismertetése mellett egyre több tér jut a darab elemzésének s drámaelméleti kérdések fejtegetésének is. A kor legnagyobb hatású folyóirata, az Athenaeum, yintezmenyy athenaeum yintezmenyy Athenaeu yintezmenyy athenaeum yintezmenyy yintezmenyy Athenaeu yintezmenyy ykodvegy külön, állandó rovatot nyit a színház számára „Magyar játékszini krónika ycimy magyar játékszini krónika ycimy Magyar játékszini krónika ycimy magyar ycimy játékszini ycimy krónika ycimy ycimy Magyar ycimy játékszini ycimy krónika ycimy ykodvegy címmel. Rendszeresen beszámolót írt az előadásokról s nemcsak a színészek játékát méltatta figyelemre, hanem a darabokat is. Mivel Bajza yszemelynevy bajza yszemelynevy Bajza yszemelynevy bajza yszemelynevy yszemelynevy Bajza yszemelynevy ykodvegy ez időben a Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy igazgatója, eleinte szerkesztőtársai, Vörösmarty yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy ykodvegy és Toldy Ferenc yszemelynevy toldy ferenc yszemelynevy Toldy Ferenc yszemelynevy toldy yszemelynevy ferenc yszemelynevy yszemelynevy Toldy yszemelynevy Ferenc yszemelynevy ykodvegy írták a bírálatokat, az előbbi mint drámai, az utóbbi főként mint operai referens. Az igazgatóságtól való visszavonulása után főként Bajza yszemelynevy bajza yszemelynevy Bajza yszemelynevy bajza yszemelynevy yszemelynevy Bajza yszemelynevy ykodvegy kezébe kerül a rovat vezetése, ki hét év alatt 300-nál több színi bírálatot írt. Bajza yszemelynevy bajza yszemelynevy Bajza yszemelynevy bajza yszemelynevy yszemelynevy Bajza yszemelynevy ykodvegy és Vörösmarty yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy ykodvegy nevéhez fűződik irodalmunkban a hivatása magaslatán álló színi kritika megteremtése. Igazságérzetük és elvhűségük, alapos műveltségük és biztos ítéletük tette őket erre hivatottakká. Szigorú, de igazságos bírálataik jótékony hatással voltak színjátszásunk színvonalának emelésére, az ízlés nemesítésére, elméleti kérdések tisztázására s fejlődő eredeti drámairodalmunk megerősödésére is. Bajza yszemelynevy bajza yszemelynevy Bajza yszemelynevy bajza yszemelynevy yszemelynevy Bajza yszemelynevy ykodvegy inkább tudományos készültségével s színpadi ismereteivel vált ki; sokat foglalkozott pld. a rendezés, a műsor, a szereposztás kérdéseivel s általán nagyobb súlyt vetett az előadásra, mint a darabra. Vörösmarty yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy ykodvegy inkább a darabra fordítja figyelmét s ennek szépségeit művészi fogékonysággal érzi és emeli ki. Ő irányítja először a figyelmet a dráma legfontosabb elméleti kérdéseire s legnagyobb mesterére, Shakespeare-re yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy („Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy jó fordítása a leggazdagabb szépliteratúrának is fölér legalább felével.). Új irányba fordítja drámairodalmunkat, amennyiben kivonja az addigi egyoldalú német ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy ynemzetisegy német ynemzetisegy ykodvegy hatás alól s a francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy ynemzetisegy francia ynemzetisegy ykodvegy romantikus drámát tűzi eléje mintaképül. De az operaének szövegének érthető előadását, sőt az énekszólam és a szöveg egybe illését (hangsúly, szótag hosszúság dolgában) követelte. A színész játékában főként a jellemábrázolás érdekli s általánosságban természetesebb játékmódra ösztönzi színészetünket. Az Athenaeum példáját követte a többi szépirodalmi fo­lyóirat is. Szinházi rovatukban rendsze­resen beszámoltak a színház eseményeiről s behatóan igyekeztek tájékoztatni közönségüket az előadásokról. A negyvenes években mennyiség tekintetében nagyon meggazdagodik színi kritikánk, de színvonal dolgában nem mutat emelkedést Bajza yszemelynevy bajza yszemelynevy Bajza yszemelynevy bajza yszemelynevy yszemelynevy Bajza yszemelynevy ykodvegy és Vörösmarty yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy ykodvegy után. Az idősebbek közül Szontagh Gusztáv, yszemelynevy szontagh gusztáv yszemelynevy Szontagh Gusztáv yszemelynevy szontagh yszemelynevy gusztáv yszemelynevy yszemelynevy Szontagh yszemelynevy Gusztáv yszemelynevy ykodvegy a fiatalok sorából Henszlmann Imre yszemelynevy henszlmann imre yszemelynevy Henszlmann Imre yszemelynevy henszlmann yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Henszlmann yszemelynevy Imre yszemelynevy ykodvegy és Erdélyi János yszemelynevy erdélyi jános yszemelynevy Erdélyi János yszemelynevy erdélyi yszemelynevy jános yszemelynevy yszemelynevy Erdélyi yszemelynevy János yszemelynevy ykodvegy válik ki. Szontagh yszemelynevy szontagh yszemelynevy Szontagh yszemelynevy szontagh yszemelynevy yszemelynevy Szontagh yszemelynevy ykodvegy mintaképe volt a ragyogóbb írói adományokat nem mutató, de alapos, becsületes és megbízható kritikusnak. Filozófiai műveltségénél fogva biztos felfogása volt az elméleti kérdésekre vonatkozólag s nyugodt tárgyilagossága bizonyságát adta annak, hogy nemcsak műbíráló, hanem műélvező is volt egyszemélyben. Henszlmann yszemelynevy henszlmann yszemelynevy Henszlmann yszemelynevy henszlmann yszemelynevy yszemelynevy Henszlmann yszemelynevy ykodvegy legmélyebbre ható s legegyénibb felfogású kritikusa volt korának. Shakespeareről yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy szólnak legelmélyedőbb dolgozatai s ridegen, dogmatikus felfogással, heves harcokat vívott a kor kedvelt romantikus drámái ellen. Az erős kritikai érzékű s nagy műveltségű Erdélyi János yszemelynevy erdélyi jános yszemelynevy Erdélyi János yszemelynevy erdélyi yszemelynevy jános yszemelynevy yszemelynevy Erdélyi yszemelynevy János yszemelynevy ykodvegy munkásságának ép ez a legszegényesebb köre, mindössze egypár rövidebb bírálatot írt. A szabadságharc után meginduló újságok hasábjain drámairodalmunk is új fejlődést vesz. E kor színi kritikusai közül a legállandóbb, leggazdagabb s legnagyobb hatású munkásságot Gyulai Pál yszemelynevy gyulai pál yszemelynevy Gyulai Pál yszemelynevy gyulai yszemelynevy pál yszemelynevy yszemelynevy Gyulai yszemelynevy Pál yszemelynevy ykodvegy fejtette ki. Nemcsak mint színi bíráló, hanem mint a legkitűnőbb magyar dramaturgiai dolgozat („Katona yszemelynevy katona yszemelynevy Katona yszemelynevy katona yszemelynevy yszemelynevy Katona yszemelynevy ykodvegy és Bánk bánja ycimy bánk bán ycimy Bánk bán ycimy bánk ycimy bán ycimy ycimy Bánk ycimy bán ycimy ykodvegy ) írója s a Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy drámabírálója is erős hatással volt korára. Minden téren hajthatatlan elvhűség és megalkuvást nem ismerő művészi és erkölcsi felfogás irányította. Bár nála már általánosságban háttérbe szorul a dráma elemzése mellett a színész ábrázolásának méltatása, a színészi játék bírálatában is ő a legkiválóbb színi kritikusaink közt. Különösen kiemelkednek Bulyovszkyné yszemelynevy bulyovszkyne yszemelynevy Bulyovszkyné yszemelynevy bulyovszkyne yszemelynevy yszemelynevy Bulyovszkyné yszemelynevy ykodvegy Kaméliás hölgyéről ycimy kaméliás hölgy ycimy Kaméliás hölgy ycimy kaméliás ycimy hölgy ycimy ycimy Kaméliás ycimy hölgy ycimy ykodvegy s Egressy Gábor yszemelynevy egressy gábor yszemelynevy Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy Brankovicsáról yszerepy brankovics yszerepy Brankovics yszerepy brankovics yszerepy yszerepy Brankovics yszerepy ykodvegy írt méltatásai. Főszempontja a lélektani hűség vizsgálata; első kérdése a darabbal szemben: Van-e igazság alakjainak festésében?, — a színésszel szemben: Van-e igazság ábrázolásában? Drámabírálóink közül ő hatol először a tragikum fogalmának mélyére s ő eszmélteti először kritikusainkat e fogalom jelentőségére. A költői és színpadi hatásnak sokat vitatott kérdésében ő e két véglet helyett a drámai hatás keresésére utalja a drámaköltőt. Majdnem félszázadon át kisérte bírálattal az ország első színpadának műsordarabjait s nem kedvetlenítette el a mélyreható elemzéstől, elvi kérdések fejtegetésétől s a harcos támadástól az sem, ha pedantériát vagy kötekedést vetettek is a szemére. Kortársai közül legtöbb megegyező vonást mutatott Gyulaival yszemelynevy gyulai yszemelynevy Gyulai yszemelynevy gyulai yszemelynevy yszemelynevy Gyulai yszemelynevy ykodvegy Salamon Ferenc, yszemelynevy salamon ferenc yszemelynevy Salamon Ferenc yszemelynevy salamon yszemelynevy ferenc yszemelynevy yszemelynevy Salamon yszemelynevy Ferenc yszemelynevy ykodvegy kit azonban a történettudomány már 1865-ben xevtizedx 1865 elvon xtalanevtizedx 1875 xtalanevtizedx 1885 a drámabírálattól. Alapos esztétikai képzettséggel, Shakespeare-en yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy művelődött ízléssel s szigorú erkölcsi érzéssel, az emberi jellemnek és szenvedélyeknek mélyen járó ismeretével s erős ítélőképességgel írta színi kritikáit, melyek annyira alaposak, hogy inkább az íróknak és színészeknek szólnak, mint a nagy közönségnek. Ö is a lélektani igazságot kereste elsősorban, az indokolás meggyőző voltát, bűn és bűnhődés szükségszerű kapcsolatát. Szívesen mélyedt el a színész játékának elemzésébe is. A színész munkáját az alak megformálásában a költőével egyenrangú teremtő munkának tekintette. S különös méltánylással szólott mindig az átérzett, hibátlan, szép beszédről. Mellettük Greguss Ágost yszemelynevy greguss ágost yszemelynevy Greguss Ágost yszemelynevy greguss yszemelynevy ágost yszemelynevy yszemelynevy Greguss yszemelynevy Ágost yszemelynevy ykodvegy és Csengery Antal yszemelynevy csengery antal yszemelynevy Csengery Antal yszemelynevy csengery yszemelynevy antal yszemelynevy yszemelynevy Csengery yszemelynevy Antal yszemelynevy ykodvegy a kor kiválóbb drámabírálói. Greguss Ágost yszemelynevy greguss ágost yszemelynevy Greguss Ágost yszemelynevy greguss yszemelynevy ágost yszemelynevy yszemelynevy Greguss yszemelynevy Ágost yszemelynevy ykodvegy színi kritikáiban a színházat templom gyanánt érezteti, nagyon erősen kiemeli az erkölcsi szempontot. Elválaszthatatlan kapcsolatban látja a darabot a színpaddal, a színészre vonatkozólag főelvül ennek személytelenségét hangoztatja s azt követeli tőle, hogy ne emelje ki a maga egyéniségét, hanem olvadjon bele teljesen az előadásába. Forma tekintetében nála erősen megrövidül a szini bírálat, az alkalomszerűség jellegét magánviselő ujságkritikává válik, mely a költő alkotását a színész ábrázolásán keresztül bírálja s költő és színész együttes munkájának eredményéről, az előadásról akar képet nyújtani. Ez azonban a tömör rövidség miatt csak ritkán sikerül. Csengery Antalt yszemelynevy csengery antal yszemelynevy Csengery Antal yszemelynevy csengery yszemelynevy antal yszemelynevy yszemelynevy Csengery yszemelynevy Antal yszemelynevy ykodvegy közéleti munkája hamar elvonta a színi kritikától. Kevés bírálatot írt, de ezekben fejlett ízlésű, erős itéletű kritikusnak mutatkozik. Figyelme elsősorban a darabra irányul s ennek elemzésében vezető elve a valószerűség. A színészi ábrázolást kevesebb figyelemre méltatja. A kiegyezés után elszaporodnak a napilapok s az időszaki sajtó termékei, új színházak létesülnek, új színpadi törekvések merülnek fel s drámairodalmunk föllendül. Mindez a színi kritika terén megnövelte a szükségletet, de a mennyiségi növekedés nem jelentette egyszersmind az értékbeli gyarapodást is, sőt nem jelentette a magyar színi bírálat nemes hagyományainak megőrzését és továbbfejlesztését sem. Magasan kiemelkedik a színi kritikusok megnövekedett táborából a nagy műveltségű s finom izlésű Beöthy Zsolt. yszemelynevy beöthy zsolt yszemelynevy Beöthy Zsolt yszemelynevy beöthy yszemelynevy zsolt yszemelynevy yszemelynevy Beöthy yszemelynevy Zsolt yszemelynevy ykodvegy Kritikái a társadalmi dráma s Paulay yszemelynevy paulay yszemelynevy Paulay yszemelynevy paulay yszemelynevy yszemelynevy Paulay yszemelynevy ykodvegy nagy társalgási színész­együttesének virágkorához fűződnek. Feladatát a műfaj nemes hagyományai szellemében a közönség ízlésének művelésében, biztosabb szempontokhoz juttatásában, ismereteinek gyarapításában látja. Nem egyes darabokról és szerepekről ír, hanem „színműírókról és színészekről! Vezető szempontja a lélektani elemzés. Inkább a drámák méltatásában kiváló; a színészi ábrázolásokra nézve, bár élénk színpadi érzéke volt, nem eléggé elképzeltetők leírásai. Bírálatainak hatását Mikszáth Kálmán yszemelynevy mikszáth kálmán yszemelynevy Mikszáth Kálmán yszemelynevy mikszáth yszemelynevy kálmán yszemelynevy yszemelynevy Mikszáth yszemelynevy Kálmán yszemelynevy ykodvegy azzal jellemzi, hogy „meghonosította nálunk azt a divatot, hogy a színdarabokról szóló kritikákat a közönség elolvassa. Mellette legkiválóbb színi kritikusa a kornak Péterfy Jenő, yszemelynevy péterfy jenő yszemelynevy Péterfy Jenő yszemelynevy péterfy yszemelynevy jenő yszemelynevy yszemelynevy Péterfy yszemelynevy Jenő yszemelynevy ykodvegy ki azonban szintén hamarosan búcsút mondott a színi bírálatnak. Az ő kritikái is, melyeket nagy irodalmi műveltség, mélyen járó gondolkodás, ideges beleérzés s az előadásnak szellemes élénksége jellemez, legnagyobbrészt a társadalmi dráma termékeihez fűződnek, melyekre ő is idegenkedéssel tekintett. Szivesebben mélyedt el egypár klasszikus dráma elemzésébe, de színi kritikusi működését maga is csak epizódnak tekintette munkásságában. Kortársaik közül csaknem két nemzedékre kiterjedő színikritikusi munkásságot fejtett ki Alexander Bernát yszemelynevy alexander bernát yszemelynevy Alexander Bernát yszemelynevy alexander yszemelynevy bernát yszemelynevy yszemelynevy Alexander yszemelynevy Bernát yszemelynevy ykodvegy s Ambrus Zoltán. yszemelynevy ambrus zoltán yszemelynevy Ambrus Zoltán yszemelynevy ambrus yszemelynevy zoltán yszemelynevy yszemelynevy Ambrus yszemelynevy Zoltán yszemelynevy ykodvegy Alexander Bernát yszemelynevy alexander bernát yszemelynevy Alexander Bernát yszemelynevy alexander yszemelynevy bernát yszemelynevy yszemelynevy Alexander yszemelynevy Bernát yszemelynevy ykodvegy elsősorban megbízható képet igyekezett nyújtani a bírált darabról s előadásáról. Könnyed, szellemes formában írt bírálatai, melyek Alfa yszemelynevy alfa yszemelynevy Alfa yszemelynevy alfa yszemelynevy yszemelynevy Alfa yszemelynevy ykodvegy álnév alatt jelentek meg, jó szolgálatot tettek a közönség ízlésének fejlesztésére. Alexander yszemelynevy alexander yszemelynevy Alexander yszemelynevy alexander yszemelynevy yszemelynevy Alexander yszemelynevy ykodvegy nemcsak képzett és mélyreható dramaturg volt, ki egy szép könyvben fejtegette Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy Hamletjét, ycimy hamlet ycimy Hamlet ycimy hamlet ycimy ycimy Hamlet ycimy ykodvegy hanem élesszemű megfigyelője volt a színészi ábrázolásnak is, ki tudományosan is foglalkozott a színészlélektani kérdésekkel. Ambrus Zoltán yszemelynevy ambrus zoltán yszemelynevy Ambrus Zoltán yszemelynevy ambrus yszemelynevy zoltán yszemelynevy yszemelynevy Ambrus yszemelynevy Zoltán yszemelynevy ykodvegy maga abban jelöli meg immár csaknem félszázadra terjedő színi kritikusi működésének célját, hogy „az. igazi művészet és a jóizlés kultuszát igyekezett vele szolgálni. Méltó utóda Gyulai Pálnak yszemelynevy gyulai pál yszemelynevy Gyulai Pál yszemelynevy gyulai yszemelynevy pál yszemelynevy yszemelynevy Gyulai yszemelynevy Pál yszemelynevy ykodvegy abban, hogy gyakran szembehelyezkedik a közvéleménnyel s leálcázza a hamis nagyságokat. Különösen külföldi színdarabok kritikai elemzésében kiváló; legértékesebbek a XIX. századi francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy ynemzetisegy francia ynemzetisegy ykodvegy drámákról szóló bírálatai. Széleskörű műveltség, finom izlés, biztos ítélet s a forma művészete tünteti ki bírálatait. Kár, hogy kötetekbe gyűjtött bírálataiból elhagyta a színészek játékára vonatkozó részeket. Alexander yszemelynevy alexander yszemelynevy Alexander yszemelynevy alexander yszemelynevy yszemelynevy Alexander yszemelynevy ykodvegy és Ambrus yszemelynevy ambrus yszemelynevy Ambrus yszemelynevy ambrus yszemelynevy yszemelynevy Ambrus yszemelynevy ykodvegy mellett kortársaik sorából finom ízlés, nagy műveltség és szabatos elemzés tünteti ki Szűry Dénes yszemelynevy szűry dénes yszemelynevy Szűry Dénes yszemelynevy szűry yszemelynevy dénes yszemelynevy yszemelynevy Szűry yszemelynevy Dénes yszemelynevy ykodvegy színi kritikáit, melyek a Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy darabjait ismertették. Kiváld szini kritikus volt, az 1890-es xevtizedx 1895 években, xtalanevtizedx 1905 xtalanevtizedx 1915 Mihályi József, nagytudású és szigorú megítélője úgy a darabok becsének, mint hz előadók ábrázolóképességének. Korunk színi kritikusai közül kiemelkedett a csak nemrég elhalt Harsányi Kálmán, yszemelynevy harsányi kálmán yszemelynevy Harsányi Kálmán yszemelynevy harsányi yszemelynevy kálmán yszemelynevy yszemelynevy Harsányi yszemelynevy Kálmán yszemelynevy ykodvegy ki a régiekhez hasonlóan a fősúlyt nem a dráma elemzésére, hanem a színész játékának méltatására vette. A költő és színész munkájának viszonyát azzal a képpel szerette éreztetni, hogy a dráma aranyának ötvöző féme a színész alakítása s a kettő adja az ötvözetet: a színi előadást. Az erkölcsi eszménynek s a magyar léleknek nagy megbecsülése hatja át bírálatait. Messzire vezetne, ma is élő és működő kritikusainknak is egyénenként való méltatása. Ehhez hiányzik a kellő időbeli távolság is. Legyen elég közülük az érdemesebb munkásságra visszatekintőknek egyszerű felsorolása: Szász Károly, yszemelynevy szász károly yszemelynevy Szász Károly yszemelynevy szász yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy Szász yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy Voinovich Géza, yszemelynevy voinovich géza yszemelynevy Voinovich Géza yszemelynevy voinovich yszemelynevy géza yszemelynevy yszemelynevy Voinovich yszemelynevy Géza yszemelynevy ykodvegy Sebestyén Károly, yszemelynevy sebestyén károly yszemelynevy Sebestyén Károly yszemelynevy sebestyén yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy Sebestyén yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy Schöpflin Aladár, yszemelynevy schöpflin aladár yszemelynevy Schöpflin Aladár yszemelynevy schöpflin yszemelynevy aladár yszemelynevy yszemelynevy Schöpflin yszemelynevy Aladár yszemelynevy ykodvegy Salgó Ernő, yszemelynevy salgó ernő yszemelynevy Salgó Ernő yszemelynevy salgó yszemelynevy ernő yszemelynevy yszemelynevy Salgó yszemelynevy Ernő yszemelynevy ykodvegy Porzsolt Kálmán yszemelynevy porzsolt kálmán yszemelynevy Porzsolt Kálmán yszemelynevy porzsolt yszemelynevy kálmán yszemelynevy yszemelynevy Porzsolt yszemelynevy Kálmán yszemelynevy ykodvegy , Gergely István, yszemelynevy gergely istván yszemelynevy Gergely István yszemelynevy gergely yszemelynevy istván yszemelynevy yszemelynevy Gergely yszemelynevy István yszemelynevy ykodvegy Rajna Ferenc, yszemelynevy rajna ferenc yszemelynevy Rajna Ferenc yszemelynevy rajna yszemelynevy ferenc yszemelynevy yszemelynevy Rajna yszemelynevy Ferenc yszemelynevy ykodvegy Miklós Jenő, yszemelynevy miklós jenő yszemelynevy Miklós Jenő yszemelynevy miklós yszemelynevy jenő yszemelynevy yszemelynevy Miklós yszemelynevy Jenő yszemelynevy ykodvegy Gáspár Jenő, yszemelynevy gáspár jenő yszemelynevy Gáspár Jenő yszemelynevy gáspár yszemelynevy jenő yszemelynevy yszemelynevy Gáspár yszemelynevy Jenő yszemelynevy ykodvegy Kállay Miklós, yszemelynevy kállay miklós yszemelynevy Kállay Miklós yszemelynevy kállay yszemelynevy miklós yszemelynevy yszemelynevy Kállay yszemelynevy Miklós yszemelynevy ykodvegy Galamb Sándor, yszemelynevy galamb sándor yszemelynevy Galamb Sándor yszemelynevy galamb yszemelynevy sándor yszemelynevy yszemelynevy Galamb yszemelynevy Sándor yszemelynevy ykodvegy Rédey Tivadar, yszemelynevy rédey tivadar yszemelynevy Rédey Tivadar yszemelynevy rédey yszemelynevy tivadar yszemelynevy yszemelynevy Rédey yszemelynevy Tivadar yszemelynevy ykodvegy Kárpáti Aurél, yszemelynevy kárpáti aurél yszemelynevy Kárpáti Aurél yszemelynevy kárpáti yszemelynevy aurél yszemelynevy yszemelynevy Kárpáti yszemelynevy Aurél yszemelynevy ykodvegy Pünkösti Andor, yszemelynevy pünkösti andor yszemelynevy Pünkösti Andor yszemelynevy pünkösti yszemelynevy andor yszemelynevy yszemelynevy Pünkösti yszemelynevy Andor yszemelynevy ykodvegy Vajthó László yszemelynevy vajthó lászló yszemelynevy Vajthó László yszemelynevy vajthó yszemelynevy lászló yszemelynevy yszemelynevy Vajthó yszemelynevy László yszemelynevy ykodvegy s mások. Figyelmet érdemelnek a Magy. Tudományos Akadémia yintezmenyy magy. tudományos akadémia yintezmenyy Magy. Tu yintezmenyy magy. yintezmenyy tudományos yintezmenyy akadémia yintezmenyy yintezmenyy Magy. yintezmenyy Tu yintezmenyy ykodvegy drámai pályázatairól szóló jelentések s a Vojnits-jutalomról yszemelynevy vojnits yszemelynevy Vojnits yszemelynevy vojnits yszemelynevy yszemelynevy Vojnits yszemelynevy ykodvegy írt beszámolók. Ez utóbbiak évről-évre kritikai szemlét tartanak egy-egy év magyar drámai termése felett. (Kéky Lajos dr.) yszemelynevy kéky lajos dr. yszemelynevy Kéky Lajos dr. yszemelynevy kéky yszemelynevy lajos yszemelynevy dr. yszemelynevy yszemelynevy Kéky yszemelynevy Lajos yszemelynevy dr. yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy kéky lajos dr. szin_IV.0376.pdf IV

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Szini kritika - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0376.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0376.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31483.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Szini kritika

Szócikk: Szini kritika a műbírálatnak egyik fajtája, melynek rendeltetése: egy színpadi műalkotás elemzése és tárgyilagosságra törekvő értékelése. A színpadi előadásnak két tényezője van: a költő alkotása s a színész játéka. E szerint a szinikritikának is van irodalmi (a drámát elemző) s művészeti (a színpadi ábrázolást méltató) oldala. A szini kritikus bírálja a színpadon előadott drámát is, a színészek játékát is. Ez lényegében két különböző feladat s csak az foglalja őket egységbe, hogy mindakettő esztétikai értékek megállapítására irányul. A színi kritikusok nagy többsége nem mutat mind a két feladatra egyforma hivatottságot és készültséget, irodalmi műveltségük és elemző képességük erősebb, mint a színész játékára vonatkozó szakismeretük és mesterségbeli tudásuk. A színi kritikus legtöbb esetben feladatának csak irodalmi oldalára vonatkozólag mondható szakembernek, a színészi alkotásra nézve a legtöbbször csak többé- kevésbbé művelt dilettáns. Az, hogy a színi kritika túlnyomó részben irodalmi kritikusok kezében van, azzal a hátránnyal jár, hogy egyre kevesebb figyelemben részesítik a színészek munkáját. Régibb szini kritikusaink igyekeztek elmélyedni a színészek ábrázolásába, gyakorlati ismereteik hiányát igyekeztek pótolni és gyakran külön tanulmányokat írtak egy-egy nagyhírű színészi ábrázolásról. A mult század második felének nagy magyar színészeiről eléggé megbízható képet nyerünk az akkori színi bírálatokból. A mi korunk színészi kiválóságairól hasztalan próbál a jövő ilyen képet nyerni korunk színi kritikáiból. Pedig a színi kritikának egyik legszebb rendeltetése épen az volna, hogy amit csak átmenthet az írott szó segítségével az utókor számára, örökítse azt meg a legtünékenyebb művészet alkotásaiból, melyek a pillanattal együtt elenyésznek. Egyébként magában a színi bírálatban is van valami a színész alkotásának kérészéletűségéből. Csak kivételesen nagy színi kritikusok bírálatai jelennek meg könyvekbe összeválogatva (ezeket is kevesen olvassák), a nagy tömeg napilapok és folyóiratok hasábjain a nappal együtt enyészik el s rögtön elveszti érdekességét. A színi kritika ma már csak igen csekély mértékben szolgálja hivatását: hogy helyes irányba vezesse s művészi megértésre nevelje a közönséget, eszméltesse hibáikra az írókat és színészeket, fejlessze ízlésüket és fokozza becsvágyukat. Elvesztette tekintete elől azt a nemes rendeltetését, hogy segítségére legyen a közönségnek és a színésznek egyaránt. A napisajtó fellendülésével jellegzetes ujság-kritikává formálódott, amely sebtiben, egyszeri látásra és hallásra készül. Régebben gyakran nem is az első előadás után jelent meg a bírálat, hanem több előadást is megnézhetett a bíráló s alaposan szólhatott hozzá a darabhoz is, a színészek játékához is. Amennyit ma frisseségben és közvetlenségben nyer a színi kritika, annyit elveszít alaposságbán. Régebben egész színészi pályákról, egy-egy szinház munkásságának hosszabb-rövidebb szakáról, egyes ciklusokról is készültek szini kritikák; ezek ma már egyre ritkábbak. A színi kritika legkezdetlegesebb formájában a görög dráma virágkoráig vezethető vissza. A görög dráma, eltérően az ujabb koritól, agonális jellegű volt, azaz szerzőik versenyeztek vele. A versenyre benyújtott darabokat elsőfokon egy hivatalnok, másodfokon öt versenybíró (dramaturgos) bírálta meg. Igazán azonban csak az újságírás föllendülése virágoztatta fel s juttatta nagyobb jelentőségre a színi bírálatot. Nálunk csak a XVIII. , század végén indult meg a színjátszás; színi kritikánk még ennél is rövidebb múltra tekinthet vissza. Eleinte nem is gondolhatott igazi hivatásának betöltésére. A színészet nálunk nemzeti közügy volt s ezt jóakarattal és lelkesedéssel csak támogatni óhajtotta, nem pedig bírálni, amihez egyébként is hiányzott első színi referenseinkből az elméleti készültség és a színpadi ismeret. Az első magyar színjátszó társulat előadásairól már jelentek meg szűkszavú tudósítások a bécsi Magyar Hirmondóban, de ezek csak kritikai szempont nélkül írt jelentések. Ugyanilyen szűkszavú beszámolók szóltak a második pesti színjátszó-társaság előadásairól is. A magyar színi kritika első kísérletei a budai Várszínházban 1833-ban megtelepült kassai társulat működéséhez fűződnek. A harmincas évek elején megindult egypár szépirodalmi és divatlap, s ezek már terjedelmesebb leveleket is közöltek vidéki társulatok előadásairól. Ezek mellett a lelkes áradozások mellett figyelemre méltatták a budai társulat előadásait is, melyekről a Honművészben Garay János, a Rajzolatokban Hazucha Ferenc (Kelmenfy László) írt. Az előbbi lelkes marasztalással, az utóbbi felületes és dölyfös leckéztetgetéssel szólt a kiváló erőket egyesítő társulat működéséről. Ezek a bírálatok indították meg „a magyar színi kritika Lessingjé-nek, Bajza Józsefnek ez irányú munkásságát, melyet a színi bírálat rendeltetéséről és helyes irányáról szóló eszme ébresztő vitákkal kezdett meg. Nem volt eredeti gondolkodó, elvei Lessingre mentek vissza; de elődeinél több dramaturgiai ismerete volt, s szigorúan megállott elvei mellett. Bírálásaiban, mint elődeinél is, az előadás ismertetésének, a színész játékának jut a nagyobb rész, a darabról csak röviden szól. A Nemzeti Színház megnyitása indítja meg a rendszeres színi kritikát, melyben a színész játékának ismertetése mellett egyre több tér jut a darab elemzésének s drámaelméleti kérdések fejtegetésének is. A kor legnagyobb hatású folyóirata, az Athenaeum, külön, állandó rovatot nyit a színház számára „Magyar játékszini krónika címmel. Rendszeresen beszámolót írt az előadásokról s nemcsak a színészek játékát méltatta figyelemre, hanem a darabokat is. Mivel Bajza ez időben a Nemzeti Színház igazgatója, eleinte szerkesztőtársai, Vörösmarty és Toldy Ferenc írták a bírálatokat, az előbbi mint drámai, az utóbbi főként mint operai referens. Az igazgatóságtól való visszavonulása után főként Bajza kezébe kerül a rovat vezetése, ki hét év alatt 300-nál több színi bírálatot írt. Bajza és Vörösmarty nevéhez fűződik irodalmunkban a hivatása magaslatán álló színi kritika megteremtése. Igazságérzetük és elvhűségük, alapos műveltségük és biztos ítéletük tette őket erre hivatottakká. Szigorú, de igazságos bírálataik jótékony hatással voltak színjátszásunk színvonalának emelésére, az ízlés nemesítésére, elméleti kérdések tisztázására s fejlődő eredeti drámairodalmunk megerősödésére is. Bajza inkább tudományos készültségével s színpadi ismereteivel vált ki; sokat foglalkozott pld. a rendezés, a műsor, a szereposztás kérdéseivel s általán nagyobb súlyt vetett az előadásra, mint a darabra. Vörösmarty inkább a darabra fordítja figyelmét s ennek szépségeit művészi fogékonysággal érzi és emeli ki. Ő irányítja először a figyelmet a dráma legfontosabb elméleti kérdéseire s legnagyobb mesterére, Shakespeare-re („Shakespeare jó fordítása a leggazdagabb szépliteratúrának is fölér legalább felével.). Új irányba fordítja drámairodalmunkat, amennyiben kivonja az addigi egyoldalú német hatás alól s a francia romantikus drámát tűzi eléje mintaképül. De az operaének szövegének érthető előadását, sőt az énekszólam és a szöveg egybe illését (hangsúly, szótag hosszúság dolgában) követelte. A színész játékában főként a jellemábrázolás érdekli s általánosságban természetesebb játékmódra ösztönzi színészetünket. Az Athenaeum példáját követte a többi szépirodalmi fo­lyóirat is. Szinházi rovatukban rendsze­resen beszámoltak a színház eseményeiről s behatóan igyekeztek tájékoztatni közönségüket az előadásokról. A negyvenes években mennyiség tekintetében nagyon meggazdagodik színi kritikánk, de színvonal dolgában nem mutat emelkedést Bajza és Vörösmarty után. Az idősebbek közül Szontagh Gusztáv, a fiatalok sorából Henszlmann Imre és Erdélyi János válik ki. Szontagh mintaképe volt a ragyogóbb írói adományokat nem mutató, de alapos, becsületes és megbízható kritikusnak. Filozófiai műveltségénél fogva biztos felfogása volt az elméleti kérdésekre vonatkozólag s nyugodt tárgyilagossága bizonyságát adta annak, hogy nemcsak műbíráló, hanem műélvező is volt egyszemélyben. Henszlmann legmélyebbre ható s legegyénibb felfogású kritikusa volt korának. Shakespeareről szólnak legelmélyedőbb dolgozatai s ridegen, dogmatikus felfogással, heves harcokat vívott a kor kedvelt romantikus drámái ellen. Az erős kritikai érzékű s nagy műveltségű Erdélyi János munkásságának ép ez a legszegényesebb köre, mindössze egypár rövidebb bírálatot írt. A szabadságharc után meginduló újságok hasábjain drámairodalmunk is új fejlődést vesz. E kor színi kritikusai közül a legállandóbb, leggazdagabb s legnagyobb hatású munkásságot Gyulai Pál fejtette ki. Nemcsak mint színi bíráló, hanem mint a legkitűnőbb magyar dramaturgiai dolgozat („Katona és Bánk bánja ) írója s a Nemzeti Színház drámabírálója is erős hatással volt korára. Minden téren hajthatatlan elvhűség és megalkuvást nem ismerő művészi és erkölcsi felfogás irányította. Bár nála már általánosságban háttérbe szorul a dráma elemzése mellett a színész ábrázolásának méltatása, a színészi játék bírálatában is ő a legkiválóbb színi kritikusaink közt. Különösen kiemelkednek Bulyovszkyné Kaméliás hölgyéről s Egressy Gábor Brankovicsáról írt méltatásai. Főszempontja a lélektani hűség vizsgálata; első kérdése a darabbal szemben: Van-e igazság alakjainak festésében?, — a színésszel szemben: Van-e igazság ábrázolásában? Drámabírálóink közül ő hatol először a tragikum fogalmának mélyére s ő eszmélteti először kritikusainkat e fogalom jelentőségére. A költői és színpadi hatásnak sokat vitatott kérdésében ő e két véglet helyett a drámai hatás keresésére utalja a drámaköltőt. Majdnem félszázadon át kisérte bírálattal az ország első színpadának műsordarabjait s nem kedvetlenítette el a mélyreható elemzéstől, elvi kérdések fejtegetésétől s a harcos támadástól az sem, ha pedantériát vagy kötekedést vetettek is a szemére. Kortársai közül legtöbb megegyező vonást mutatott Gyulaival Salamon Ferenc, kit azonban a történettudomány már 1865-ben elvon a drámabírálattól. Alapos esztétikai képzettséggel, Shakespeare-en művelődött ízléssel s szigorú erkölcsi érzéssel, az emberi jellemnek és szenvedélyeknek mélyen járó ismeretével s erős ítélőképességgel írta színi kritikáit, melyek annyira alaposak, hogy inkább az íróknak és színészeknek szólnak, mint a nagy közönségnek. Ö is a lélektani igazságot kereste elsősorban, az indokolás meggyőző voltát, bűn és bűnhődés szükségszerű kapcsolatát. Szívesen mélyedt el a színész játékának elemzésébe is. A színész munkáját az alak megformálásában a költőével egyenrangú teremtő munkának tekintette. S különös méltánylással szólott mindig az átérzett, hibátlan, szép beszédről. Mellettük Greguss Ágost és Csengery Antal a kor kiválóbb drámabírálói. Greguss Ágost színi kritikáiban a színházat templom gyanánt érezteti, nagyon erősen kiemeli az erkölcsi szempontot. Elválaszthatatlan kapcsolatban látja a darabot a színpaddal, a színészre vonatkozólag főelvül ennek személytelenségét hangoztatja s azt követeli tőle, hogy ne emelje ki a maga egyéniségét, hanem olvadjon bele teljesen az előadásába. Forma tekintetében nála erősen megrövidül a szini bírálat, az alkalomszerűség jellegét magánviselő ujságkritikává válik, mely a költő alkotását a színész ábrázolásán keresztül bírálja s költő és színész együttes munkájának eredményéről, az előadásról akar képet nyújtani. Ez azonban a tömör rövidség miatt csak ritkán sikerül. Csengery Antalt közéleti munkája hamar elvonta a színi kritikától. Kevés bírálatot írt, de ezekben fejlett ízlésű, erős itéletű kritikusnak mutatkozik. Figyelme elsősorban a darabra irányul s ennek elemzésében vezető elve a valószerűség. A színészi ábrázolást kevesebb figyelemre méltatja. A kiegyezés után elszaporodnak a napilapok s az időszaki sajtó termékei, új színházak létesülnek, új színpadi törekvések merülnek fel s drámairodalmunk föllendül. Mindez a színi kritika terén megnövelte a szükségletet, de a mennyiségi növekedés nem jelentette egyszersmind az értékbeli gyarapodást is, sőt nem jelentette a magyar színi bírálat nemes hagyományainak megőrzését és továbbfejlesztését sem. Magasan kiemelkedik a színi kritikusok megnövekedett táborából a nagy műveltségű s finom izlésű Beöthy Zsolt. Kritikái a társadalmi dráma s Paulay nagy társalgási színész­együttesének virágkorához fűződnek. Feladatát a műfaj nemes hagyományai szellemében a közönség ízlésének művelésében, biztosabb szempontokhoz juttatásában, ismereteinek gyarapításában látja. Nem egyes darabokról és szerepekről ír, hanem „színműírókról és színészekről! Vezető szempontja a lélektani elemzés. Inkább a drámák méltatásában kiváló; a színészi ábrázolásokra nézve, bár élénk színpadi érzéke volt, nem eléggé elképzeltetők leírásai. Bírálatainak hatását Mikszáth Kálmán azzal jellemzi, hogy „meghonosította nálunk azt a divatot, hogy a színdarabokról szóló kritikákat a közönség elolvassa. Mellette legkiválóbb színi kritikusa a kornak Péterfy Jenő, ki azonban szintén hamarosan búcsút mondott a színi bírálatnak. Az ő kritikái is, melyeket nagy irodalmi műveltség, mélyen járó gondolkodás, ideges beleérzés s az előadásnak szellemes élénksége jellemez, legnagyobbrészt a társadalmi dráma termékeihez fűződnek, melyekre ő is idegenkedéssel tekintett. Szivesebben mélyedt el egypár klasszikus dráma elemzésébe, de színi kritikusi működését maga is csak epizódnak tekintette munkásságában. Kortársaik közül csaknem két nemzedékre kiterjedő színikritikusi munkásságot fejtett ki Alexander Bernát s Ambrus Zoltán. Alexander Bernát elsősorban megbízható képet igyekezett nyújtani a bírált darabról s előadásáról. Könnyed, szellemes formában írt bírálatai, melyek Alfa álnév alatt jelentek meg, jó szolgálatot tettek a közönség ízlésének fejlesztésére. Alexander nemcsak képzett és mélyreható dramaturg volt, ki egy szép könyvben fejtegette Shakespeare Hamletjét, hanem élesszemű megfigyelője volt a színészi ábrázolásnak is, ki tudományosan is foglalkozott a színészlélektani kérdésekkel. Ambrus Zoltán maga abban jelöli meg immár csaknem félszázadra terjedő színi kritikusi működésének célját, hogy „az. igazi művészet és a jóizlés kultuszát igyekezett vele szolgálni. Méltó utóda Gyulai Pálnak abban, hogy gyakran szembehelyezkedik a közvéleménnyel s leálcázza a hamis nagyságokat. Különösen külföldi színdarabok kritikai elemzésében kiváló; legértékesebbek a XIX. századi francia drámákról szóló bírálatai. Széleskörű műveltség, finom izlés, biztos ítélet s a forma művészete tünteti ki bírálatait. Kár, hogy kötetekbe gyűjtött bírálataiból elhagyta a színészek játékára vonatkozó részeket. Alexander és Ambrus mellett kortársaik sorából finom ízlés, nagy műveltség és szabatos elemzés tünteti ki Szűry Dénes színi kritikáit, melyek a Nemzeti Színház darabjait ismertették. Kiváld szini kritikus volt, az 1890-es években, Mihályi József, nagytudású és szigorú megítélője úgy a darabok becsének, mint hz előadók ábrázolóképességének. Korunk színi kritikusai közül kiemelkedett a csak nemrég elhalt Harsányi Kálmán, ki a régiekhez hasonlóan a fősúlyt nem a dráma elemzésére, hanem a színész játékának méltatására vette. A költő és színész munkájának viszonyát azzal a képpel szerette éreztetni, hogy a dráma aranyának ötvöző féme a színész alakítása s a kettő adja az ötvözetet: a színi előadást. Az erkölcsi eszménynek s a magyar léleknek nagy megbecsülése hatja át bírálatait. Messzire vezetne, ma is élő és működő kritikusainknak is egyénenként való méltatása. Ehhez hiányzik a kellő időbeli távolság is. Legyen elég közülük az érdemesebb munkásságra visszatekintőknek egyszerű felsorolása: Szász Károly, Voinovich Géza, Sebestyén Károly, Schöpflin Aladár, Salgó Ernő, Porzsolt Kálmán , Gergely István, Rajna Ferenc, Miklós Jenő, Gáspár Jenő, Kállay Miklós, Galamb Sándor, Rédey Tivadar, Kárpáti Aurél, Pünkösti Andor, Vajthó László s mások. Figyelmet érdemelnek a Magy. Tudományos Akadémia drámai pályázatairól szóló jelentések s a Vojnits-jutalomról írt beszámolók. Ez utóbbiak évről-évre kritikai szemlét tartanak egy-egy év magyar drámai termése felett. (Kéky Lajos dr.) szin_IV.0376.pdf IV