Címszó: Szini kritika - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0376.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0376.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31483.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Szini
kritika
Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/531478.htm
Szócikk: Szini kritika a műbírálatnak egyik fajtája,
melynek rendeltetése: egy színpadi műalkotás elemzése és tárgyilagosságra törekvő
értékelése. A színpadi előadásnak két tényezője van: a költő alkotása s a színész
játéka. E szerint a szinikritikának is van irodalmi (a drámát elemző) s művészeti
(a színpadi ábrázolást méltató) oldala. A szini kritikus bírálja a színpadon előadott
drámát is, a színészek játékát is. Ez lényegében két különböző feladat s csak az
foglalja őket egységbe, hogy mindakettő esztétikai értékek megállapítására irányul.
A színi kritikusok nagy többsége nem mutat mind a két feladatra egyforma hivatottságot
és készültséget, irodalmi műveltségük és elemző képességük erősebb, mint a színész
játékára vonatkozó szakismeretük és mesterségbeli tudásuk. A színi kritikus legtöbb
esetben feladatának csak irodalmi oldalára vonatkozólag mondható szakembernek, a
színészi alkotásra nézve a legtöbbször csak többé- kevésbbé művelt dilettáns. Az,
hogy a színi kritika túlnyomó részben irodalmi kritikusok kezében van, azzal a hátránnyal
jár, hogy egyre kevesebb figyelemben részesítik a színészek munkáját. Régibb szini
kritikusaink igyekeztek elmélyedni a színészek ábrázolásába, gyakorlati ismereteik
hiányát igyekeztek pótolni és gyakran külön tanulmányokat írtak egy-egy nagyhírű
színészi ábrázolásról. A mult század második felének nagy magyar színészeiről eléggé
megbízható képet nyerünk az akkori színi bírálatokból. A mi korunk színészi kiválóságairól
hasztalan próbál a jövő ilyen képet nyerni korunk színi kritikáiból. Pedig a színi
kritikának egyik legszebb rendeltetése épen az volna, hogy amit csak átmenthet az
írott szó segítségével az utókor számára, örökítse azt meg a legtünékenyebb művészet
alkotásaiból, melyek a pillanattal együtt elenyésznek. Egyébként magában a színi
bírálatban is van valami a színész alkotásának kérészéletűségéből. Csak kivételesen
nagy színi kritikusok bírálatai jelennek meg könyvekbe összeválogatva (ezeket is
kevesen olvassák), a nagy tömeg napilapok és folyóiratok hasábjain a nappal együtt
enyészik el s rögtön elveszti érdekességét. A színi kritika ma már csak igen csekély
mértékben szolgálja hivatását: hogy helyes irányba vezesse s művészi megértésre
nevelje a közönséget, eszméltesse hibáikra az írókat és színészeket, fejlessze ízlésüket
és fokozza becsvágyukat. Elvesztette tekintete elől azt a nemes rendeltetését, hogy
segítségére legyen a közönségnek és a színésznek egyaránt. A napisajtó fellendülésével
jellegzetes ujság-kritikává formálódott, amely sebtiben, egyszeri látásra és hallásra
készül. Régebben gyakran nem is az első előadás után jelent meg a bírálat, hanem
több előadást is megnézhetett a bíráló s alaposan szólhatott hozzá a darabhoz is,
a színészek játékához is. Amennyit ma frisseségben és közvetlenségben nyer a színi
kritika, annyit elveszít alaposságbán. Régebben egész színészi pályákról, egy-egy
szinház munkásságának hosszabb-rövidebb szakáról, egyes ciklusokról is készültek
szini kritikák; ezek ma már egyre ritkábbak. A színi kritika legkezdetlegesebb formájában
a görög (nemzetiség)
(információ)
dráma virágkoráig vezethető vissza. A görög
(nemzetiség)
(információ)
dráma, eltérően az ujabb koritól, agonális
jellegű volt, azaz szerzőik versenyeztek vele. A versenyre benyújtott darabokat
elsőfokon egy hivatalnok, másodfokon öt versenybíró (dramaturgos) bírálta meg. Igazán
azonban csak az újságírás föllendülése virágoztatta fel s juttatta nagyobb jelentőségre
a színi bírálatot. Nálunk csak a XVIII. , század végén indult meg a színjátszás;
színi kritikánk még ennél is rövidebb múltra tekinthet vissza. Eleinte nem is gondolhatott
igazi hivatásának betöltésére. A színészet nálunk nemzeti közügy volt s ezt jóakarattal
és lelkesedéssel csak támogatni óhajtotta, nem pedig bírálni, amihez egyébként is
hiányzott első színi referenseinkből az elméleti készültség és a színpadi ismeret.
Az első magyar színjátszó társulat (intézmény)
(információ)
előadásairól már jelentek meg szűkszavú tudósítások
a bécsi (ország)
Magyar Hirmondóban, (intézmény)
(információ)
de ezek csak kritikai szempont nélkül írt
jelentések. Ugyanilyen szűkszavú beszámolók szóltak a második pesti (Budapest)
színjátszó-társaság (intézmény)
(információ)
előadásairól is. A magyar színi kritika első
kísérletei a budai Várszínházban (intézmény)
(információ)
1833-ban (időpont) megtelepült
kassai (megye)
társulat működéséhez fűződnek. A harmincas évek elején megindult egypár szépirodalmi
és divatlap, s ezek már terjedelmesebb leveleket is közöltek vidéki társulatok előadásairól.
Ezek mellett a lelkes áradozások mellett figyelemre méltatták a budai (Budapest)
társulat előadásait is, melyekről a Honművészben (intézmény)
(információ)
Garay János, (személy) (információ)
a Rajzolatokban (intézmény)
Hazucha Ferenc (személy) (információ)
(Kelmenfy László) (személy) írt.
Az előbbi lelkes marasztalással, az utóbbi felületes és dölyfös leckéztetgetéssel
szólt a kiváló erőket egyesítő társulat működéséről. Ezek a bírálatok indították
meg „a magyar színi kritika Lessingjé-nek, (személy) Bajza
Józsefnek (személy)
(információ)
ez irányú munkásságát, melyet a színi bírálat
rendeltetéséről és helyes irányáról szóló eszme ébresztő vitákkal kezdett meg. Nem
volt eredeti gondolkodó, elvei Lessingre (személy) (információ)
mentek vissza; de elődeinél több dramaturgiai
ismerete volt, s szigorúan megállott elvei mellett. Bírálásaiban, mint elődeinél
is, az előadás ismertetésének, a színész játékának jut a nagyobb rész, a darabról
csak röviden szól. A Nemzeti Színház (intézmény)
(információ)
megnyitása indítja meg a rendszeres színi
kritikát, melyben a színész játékának ismertetése mellett egyre több tér jut a darab
elemzésének s drámaelméleti kérdések fejtegetésének is. A kor legnagyobb hatású
folyóirata, az Athenaeum, (intézmény)
(információ)
külön, állandó rovatot nyit a színház számára
„Magyar játékszini krónika (cím) (információ)
címmel. Rendszeresen beszámolót írt az előadásokról
s nemcsak a színészek játékát méltatta figyelemre, hanem a darabokat is. Mivel Bajza
(személy)
(információ)
ez időben a Nemzeti Színház (intézmény)
(információ)
igazgatója, eleinte szerkesztőtársai, Vörösmarty
(személy)
(információ)
és Toldy Ferenc (személy) (információ)
írták a bírálatokat, az előbbi mint drámai,
az utóbbi főként mint operai referens. Az igazgatóságtól való visszavonulása után
főként Bajza (személy)
(információ)
kezébe kerül a rovat vezetése, ki hét év
alatt 300-nál több színi bírálatot írt. Bajza (személy) (információ)
és Vörösmarty (személy) (információ)
nevéhez fűződik irodalmunkban a hivatása
magaslatán álló színi kritika megteremtése. Igazságérzetük és elvhűségük, alapos
műveltségük és biztos ítéletük tette őket erre hivatottakká. Szigorú, de igazságos
bírálataik jótékony hatással voltak színjátszásunk színvonalának emelésére, az ízlés
nemesítésére, elméleti kérdések tisztázására s fejlődő eredeti drámairodalmunk megerősödésére
is. Bajza (személy)
(információ)
inkább tudományos készültségével s színpadi
ismereteivel vált ki; sokat foglalkozott pld. a rendezés, a műsor, a szereposztás
kérdéseivel s általán nagyobb súlyt vetett az előadásra, mint a darabra. Vörösmarty
(személy)
(információ)
inkább a darabra fordítja figyelmét s ennek
szépségeit művészi fogékonysággal érzi és emeli ki. Ő irányítja először a figyelmet
a dráma legfontosabb elméleti kérdéseire s legnagyobb mesterére, Shakespeare-re
(személy)
(információ)
(„Shakespeare (személy) (információ)
jó fordítása a leggazdagabb szépliteratúrának
is fölér legalább felével.). Új irányba fordítja drámairodalmunkat, amennyiben kivonja
az addigi egyoldalú német (nemzetiség)
(információ)
hatás alól s a francia (nemzetiség)
(információ)
romantikus drámát tűzi eléje mintaképül.
De az operaének szövegének érthető előadását, sőt az énekszólam és a szöveg egybe
illését (hangsúly, szótag hosszúság dolgában) követelte. A színész játékában főként
a jellemábrázolás érdekli s általánosságban természetesebb játékmódra ösztönzi színészetünket.
Az Athenaeum példáját követte a többi szépirodalmi folyóirat is. Szinházi rovatukban
rendszeresen beszámoltak a színház eseményeiről s behatóan igyekeztek tájékoztatni
közönségüket az előadásokról. A negyvenes években mennyiség tekintetében nagyon
meggazdagodik színi kritikánk, de színvonal dolgában nem mutat emelkedést Bajza
(személy)
(információ)
és Vörösmarty (személy) (információ)
után. Az idősebbek közül Szontagh Gusztáv,
(személy)
a fiatalok sorából Henszlmann Imre (személy) (információ)
és Erdélyi János (személy) (információ)
válik ki. Szontagh (személy) mintaképe
volt a ragyogóbb írói adományokat nem mutató, de alapos, becsületes és megbízható
kritikusnak. Filozófiai műveltségénél fogva biztos felfogása volt az elméleti kérdésekre
vonatkozólag s nyugodt tárgyilagossága bizonyságát adta annak, hogy nemcsak műbíráló,
hanem műélvező is volt egyszemélyben. Henszlmann (személy) (információ)
legmélyebbre ható s legegyénibb felfogású
kritikusa volt korának. Shakespeareről (személy) (információ)
szólnak legelmélyedőbb dolgozatai s ridegen,
dogmatikus felfogással, heves harcokat vívott a kor kedvelt romantikus drámái ellen.
Az erős kritikai érzékű s nagy műveltségű Erdélyi János (személy) (információ)
munkásságának ép ez a legszegényesebb köre,
mindössze egypár rövidebb bírálatot írt. A szabadságharc után meginduló újságok
hasábjain drámairodalmunk is új fejlődést vesz. E kor színi kritikusai közül a legállandóbb,
leggazdagabb s legnagyobb hatású munkásságot Gyulai Pál (személy) (információ)
fejtette ki. Nemcsak mint színi bíráló, hanem
mint a legkitűnőbb magyar dramaturgiai dolgozat („Katona (személy) (információ)
és Bánk bánja (cím) (információ)
) írója s a Nemzeti Színház (intézmény)
(információ)
drámabírálója is erős hatással volt korára.
Minden téren hajthatatlan elvhűség és megalkuvást nem ismerő művészi és erkölcsi
felfogás irányította. Bár nála már általánosságban háttérbe szorul a dráma elemzése
mellett a színész ábrázolásának méltatása, a színészi játék bírálatában is ő a legkiválóbb
színi kritikusaink közt. Különösen kiemelkednek Bulyovszkyné (személy) Kaméliás
hölgyéről (cím)
(információ)
s Egressy Gábor (személy) (információ)
Brankovicsáról (szerep) (információ)
írt méltatásai. Főszempontja a lélektani
hűség vizsgálata; első kérdése a darabbal szemben: Van-e igazság alakjainak festésében?,
— a színésszel szemben: Van-e igazság ábrázolásában? Drámabírálóink közül ő hatol
először a tragikum fogalmának mélyére s ő eszmélteti először kritikusainkat e fogalom
jelentőségére. A költői és színpadi hatásnak sokat vitatott kérdésében ő e két véglet
helyett a drámai hatás keresésére utalja a drámaköltőt. Majdnem félszázadon át kisérte
bírálattal az ország első színpadának műsordarabjait s nem kedvetlenítette el a
mélyreható elemzéstől, elvi kérdések fejtegetésétől s a harcos támadástól az sem,
ha pedantériát vagy kötekedést vetettek is a szemére. Kortársai közül legtöbb megegyező
vonást mutatott Gyulaival (személy) (információ)
Salamon Ferenc, (személy) (információ)
kit azonban a történettudomány már 1865-ben
(időpont)
elvon a drámabírálattól. Alapos esztétikai képzettséggel, Shakespeare-en (személy) (információ)
művelődött ízléssel s szigorú erkölcsi érzéssel,
az emberi jellemnek és szenvedélyeknek mélyen járó ismeretével s erős ítélőképességgel
írta színi kritikáit, melyek annyira alaposak, hogy inkább az íróknak és színészeknek
szólnak, mint a nagy közönségnek. Ö is a lélektani igazságot kereste elsősorban,
az indokolás meggyőző voltát, bűn és bűnhődés szükségszerű kapcsolatát. Szívesen
mélyedt el a színész játékának elemzésébe is. A színész munkáját az alak megformálásában
a költőével egyenrangú teremtő munkának tekintette. S különös méltánylással szólott
mindig az átérzett, hibátlan, szép beszédről. Mellettük Greguss Ágost (személy) (információ)
és Csengery Antal (személy) (információ)
a kor kiválóbb drámabírálói. Greguss Ágost
(személy)
(információ)
színi kritikáiban a színházat templom gyanánt
érezteti, nagyon erősen kiemeli az erkölcsi szempontot. Elválaszthatatlan kapcsolatban
látja a darabot a színpaddal, a színészre vonatkozólag főelvül ennek személytelenségét
hangoztatja s azt követeli tőle, hogy ne emelje ki a maga egyéniségét, hanem olvadjon
bele teljesen az előadásába. Forma tekintetében nála erősen megrövidül a szini bírálat,
az alkalomszerűség jellegét magánviselő ujságkritikává válik, mely a költő alkotását
a színész ábrázolásán keresztül bírálja s költő és színész együttes munkájának eredményéről,
az előadásról akar képet nyújtani. Ez azonban a tömör rövidség miatt csak ritkán
sikerül. Csengery Antalt (személy) (információ)
közéleti munkája hamar elvonta a színi kritikától.
Kevés bírálatot írt, de ezekben fejlett ízlésű, erős itéletű kritikusnak mutatkozik.
Figyelme elsősorban a darabra irányul s ennek elemzésében vezető elve a valószerűség.
A színészi ábrázolást kevesebb figyelemre méltatja. A kiegyezés után elszaporodnak
a napilapok s az időszaki sajtó termékei, új színházak létesülnek, új színpadi törekvések
merülnek fel s drámairodalmunk föllendül. Mindez a színi kritika terén megnövelte
a szükségletet, de a mennyiségi növekedés nem jelentette egyszersmind az értékbeli
gyarapodást is, sőt nem jelentette a magyar színi bírálat nemes hagyományainak megőrzését
és továbbfejlesztését sem. Magasan kiemelkedik a színi kritikusok megnövekedett
táborából a nagy műveltségű s finom izlésű Beöthy Zsolt. (személy) (információ)
Kritikái a társadalmi dráma s Paulay (személy) (információ)
nagy társalgási színészegyüttesének virágkorához
fűződnek. Feladatát a műfaj nemes hagyományai szellemében a közönség ízlésének művelésében,
biztosabb szempontokhoz juttatásában, ismereteinek gyarapításában látja. Nem egyes
darabokról és szerepekről ír, hanem „színműírókról és színészekről! Vezető szempontja
a lélektani elemzés. Inkább a drámák méltatásában kiváló; a színészi ábrázolásokra
nézve, bár élénk színpadi érzéke volt, nem eléggé elképzeltetők leírásai. Bírálatainak
hatását Mikszáth Kálmán (személy) (információ)
azzal jellemzi, hogy „meghonosította nálunk
azt a divatot, hogy a színdarabokról szóló kritikákat a közönség elolvassa. Mellette
legkiválóbb színi kritikusa a kornak Péterfy Jenő, (személy) ki
azonban szintén hamarosan búcsút mondott a színi bírálatnak. Az ő kritikái is, melyeket
nagy irodalmi műveltség, mélyen járó gondolkodás, ideges beleérzés s az előadásnak
szellemes élénksége jellemez, legnagyobbrészt a társadalmi dráma termékeihez fűződnek,
melyekre ő is idegenkedéssel tekintett. Szivesebben mélyedt el egypár klasszikus
dráma elemzésébe, de színi kritikusi működését maga is csak epizódnak tekintette
munkásságában. Kortársaik közül csaknem két nemzedékre kiterjedő színikritikusi
munkásságot fejtett ki Alexander Bernát (személy) (információ)
s Ambrus Zoltán. (személy) (információ)
Alexander Bernát (személy) (információ)
elsősorban megbízható képet igyekezett nyújtani
a bírált darabról s előadásáról. Könnyed, szellemes formában írt bírálatai, melyek
Alfa (személy)
(információ)
álnév alatt jelentek meg, jó szolgálatot
tettek a közönség ízlésének fejlesztésére. Alexander (személy) (információ)
nemcsak képzett és mélyreható dramaturg volt,
ki egy szép könyvben fejtegette Shakespeare (személy) (információ)
Hamletjét, (cím) (információ)
hanem élesszemű megfigyelője volt a színészi
ábrázolásnak is, ki tudományosan is foglalkozott a színészlélektani kérdésekkel.
Ambrus Zoltán (személy) (információ)
maga abban jelöli meg immár csaknem félszázadra
terjedő színi kritikusi működésének célját, hogy „az. igazi művészet és a jóizlés
kultuszát igyekezett vele szolgálni. Méltó utóda Gyulai Pálnak (személy) (információ)
abban, hogy gyakran szembehelyezkedik a közvéleménnyel
s leálcázza a hamis nagyságokat. Különösen külföldi színdarabok kritikai elemzésében
kiváló; legértékesebbek a XIX. századi francia (nemzetiség)
(információ)
drámákról szóló bírálatai. Széleskörű műveltség,
finom izlés, biztos ítélet s a forma művészete tünteti ki bírálatait. Kár, hogy
kötetekbe gyűjtött bírálataiból elhagyta a színészek játékára vonatkozó részeket.
Alexander (személy)
(információ)
és Ambrus (személy) (információ)
mellett kortársaik sorából finom ízlés, nagy
műveltség és szabatos elemzés tünteti ki Szűry Dénes (személy) (információ)
színi kritikáit, melyek a Nemzeti Színház
(intézmény)
(információ)
darabjait ismertették. Kiváld szini kritikus
volt, az 1890-es (időpont) években,
Mihályi József, nagytudású és szigorú megítélője úgy a darabok becsének, mint hz
előadók ábrázolóképességének. Korunk színi kritikusai közül kiemelkedett a csak
nemrég elhalt Harsányi Kálmán, (személy) (információ)
ki a régiekhez hasonlóan a fősúlyt nem a
dráma elemzésére, hanem a színész játékának méltatására vette. A költő és színész
munkájának viszonyát azzal a képpel szerette éreztetni, hogy a dráma aranyának ötvöző
féme a színész alakítása s a kettő adja az ötvözetet: a színi előadást. Az erkölcsi
eszménynek s a magyar léleknek nagy megbecsülése hatja át bírálatait. Messzire vezetne,
ma is élő és működő kritikusainknak is egyénenként való méltatása. Ehhez hiányzik
a kellő időbeli távolság is. Legyen elég közülük az érdemesebb munkásságra visszatekintőknek
egyszerű felsorolása: Szász Károly, (személy) (információ)
Voinovich Géza, (személy) (információ)
Sebestyén Károly, (személy) (információ)
Schöpflin Aladár, (személy) (információ)
Salgó Ernő, (személy) (információ)
Porzsolt Kálmán (személy) (információ)
, Gergely István, (személy) (információ)
Rajna Ferenc, (személy) (információ)
Miklós Jenő, (személy) (információ)
Gáspár Jenő, (személy) (információ)
Kállay Miklós, (személy) (információ)
Galamb Sándor, (személy) (információ)
Rédey Tivadar, (személy) (információ)
Kárpáti Aurél, (személy) (információ)
Pünkösti Andor, (személy) (információ)
Vajthó László (személy) s
mások. Figyelmet érdemelnek a Magy. Tudományos Akadémia (intézmény)
drámai pályázatairól szóló jelentések s a Vojnits-jutalomról (személy) írt
beszámolók. Ez utóbbiak évről-évre kritikai szemlét tartanak egy-egy év magyar drámai
termése felett. (Kéky Lajos dr.) (személy) (információ)
szin_IV.0376.pdf IV
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Szini kritika címszóvég 31483 Szócikk: Szini
kritika a műbírálatnak egyik fajtája, melynek rendeltetése: egy színpadi műalkotás
elemzése és tárgyilagosságra törekvő értékelése. A színpadi előadásnak két tényezője
van: a költő alkotása s a színész játéka. E szerint a szinikritikának is van irodalmi
(a drámát elemző) s művészeti (a színpadi ábrázolást méltató) oldala. A szini kritikus
bírálja a színpadon előadott drámát is, a színészek játékát is. Ez lényegében két
különböző feladat s csak az foglalja őket egységbe, hogy mindakettő esztétikai értékek
megállapítására irányul. A színi kritikusok nagy többsége nem mutat mind a két feladatra
egyforma hivatottságot és készültséget, irodalmi műveltségük és elemző képességük
erősebb, mint a színész játékára vonatkozó szakismeretük és mesterségbeli tudásuk.
A színi kritikus legtöbb esetben feladatának csak irodalmi oldalára vonatkozólag
mondható szakembernek, a színészi alkotásra nézve a legtöbbször csak többé- kevésbbé
művelt dilettáns. Az, hogy a színi kritika túlnyomó részben irodalmi kritikusok
kezében van, azzal a hátránnyal jár, hogy egyre kevesebb figyelemben részesítik
a színészek munkáját. Régibb szini kritikusaink igyekeztek elmélyedni a színészek
ábrázolásába, gyakorlati ismereteik hiányát igyekeztek pótolni és gyakran külön
tanulmányokat írtak egy-egy nagyhírű színészi ábrázolásról. A mult század második
felének nagy magyar színészeiről eléggé megbízható képet nyerünk az akkori színi
bírálatokból. A mi korunk színészi kiválóságairól hasztalan próbál a jövő ilyen
képet nyerni korunk színi kritikáiból. Pedig a színi kritikának egyik legszebb rendeltetése
épen az volna, hogy amit csak átmenthet az írott szó segítségével az utókor számára,
örökítse azt meg a legtünékenyebb művészet alkotásaiból, melyek a pillanattal együtt
elenyésznek. Egyébként magában a színi bírálatban is van valami a színész alkotásának
kérészéletűségéből. Csak kivételesen nagy színi kritikusok bírálatai jelennek meg
könyvekbe összeválogatva (ezeket is kevesen olvassák), a nagy tömeg napilapok és
folyóiratok hasábjain a nappal együtt enyészik el s rögtön elveszti érdekességét.
A színi kritika ma már csak igen csekély mértékben szolgálja hivatását: hogy helyes
irányba vezesse s művészi megértésre nevelje a közönséget, eszméltesse hibáikra
az írókat és színészeket, fejlessze ízlésüket és fokozza becsvágyukat. Elvesztette
tekintete elől azt a nemes rendeltetését, hogy segítségére legyen a közönségnek
és a színésznek egyaránt. A napisajtó fellendülésével jellegzetes ujság-kritikává
formálódott, amely sebtiben, egyszeri látásra és hallásra készül. Régebben gyakran
nem is az első előadás után jelent meg a bírálat, hanem több előadást is megnézhetett
a bíráló s alaposan szólhatott hozzá a darabhoz is, a színészek játékához is. Amennyit
ma frisseségben és közvetlenségben nyer a színi kritika, annyit elveszít alaposságbán.
Régebben egész színészi pályákról, egy-egy szinház munkásságának hosszabb-rövidebb
szakáról, egyes ciklusokról is készültek szini kritikák; ezek ma már egyre ritkábbak.
A színi kritika legkezdetlegesebb formájában a görög ynemzetisegy görög
ynemzetisegy görög ynemzetisegy görög ynemzetisegy ynemzetisegy görög
ynemzetisegy ykodvegy dráma virágkoráig vezethető vissza. A görög ynemzetisegy
görög ynemzetisegy görög ynemzetisegy görög ynemzetisegy ynemzetisegy görög
ynemzetisegy ykodvegy dráma, eltérően az ujabb koritól, agonális jellegű volt, azaz
szerzőik versenyeztek vele. A versenyre benyújtott darabokat elsőfokon egy hivatalnok,
másodfokon öt versenybíró (dramaturgos) bírálta meg. Igazán azonban csak az újságírás
föllendülése virágoztatta fel s juttatta nagyobb jelentőségre a színi bírálatot.
Nálunk csak a XVIII. , század végén indult meg a színjátszás; színi kritikánk még
ennél is rövidebb múltra tekinthet vissza. Eleinte nem is gondolhatott igazi hivatásának
betöltésére. A színészet nálunk nemzeti közügy volt s ezt jóakarattal és lelkesedéssel
csak támogatni óhajtotta, nem pedig bírálni, amihez egyébként is hiányzott első
színi referenseinkből az elméleti készültség és a színpadi ismeret. Az első magyar
színjátszó társulat yintezmenyy első magyar színjátszó társulat yintezmenyy
első mag yintezmenyy első yintezmenyy magyar yintezmenyy színjátszó yintezmenyy
társulat yintezmenyy yintezmenyy első yintezmenyy mag yintezmeny előadásairól már
jelentek meg szűkszavú tudósítások a bécsi ytelepulesy bécs ytelepulesy bécs
yorszagy Ausztria ykodvegy Magyar Hirmondóban, yintezmenyy magyar hirmondó
yintezmenyy Magyar H yintezmenyy magyar yintezmenyy hirmondó yintezmenyy
yintezmenyy Magyar yintezmenyy H yintezmenyy ykodvegy de ezek csak kritikai szempont
nélkül írt jelentések. Ugyanilyen szűkszavú beszámolók szóltak a második pesti pest
ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy színjátszó-társaság yintezmenyy
második pesti színjátszó-társaság yintezmenyy második yintezmenyy második
yintezmenyy pesti yintezmenyy színjátszó-társaság yintezmenyy yintezmenyy
második yintezmenyy ykodvegy előadásairól is. A magyar színi kritika első kísérletei
a budai Várszínházban yintezmenyy budai várszínház yintezmenyy budai Vá
yintezmenyy budai yintezmenyy várszínház yintezmenyy yintezmenyy budai yintezmenyy
Vá yintezmenyy ykodvegy 1833-ban megtelepült xtalanevtizedx 1845 xtalanevtizedx
1855 kassai ytelepulesy kassa ytelepulesy kassa ymegyey abauj-torna megye
ykodvegy társulat működéséhez fűződnek. A harmincas évek elején megindult egypár
szépirodalmi és divatlap, s ezek már terjedelmesebb leveleket is közöltek vidéki
társulatok előadásairól. Ezek mellett a lelkes áradozások mellett figyelemre méltatták
a budai buda ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy társulat előadásait
is, melyekről a Honművészben yintezmenyy honművész yintezmenyy Honművés
yintezmenyy honművész yintezmenyy yintezmenyy Honművés yintezmenyy ykodvegy Garay
János, yszemelynevy garay jános yszemelynevy Garay János yszemelynevy garay
yszemelynevy jános yszemelynevy yszemelynevy Garay yszemelynevy János
yszemelynevy ykodvegy a Rajzolatokban yintezmenyy rajzolatok yintezmenyy Rajzolat
yintezmenyy rajzolatok yintezmenyy yintezmenyy Rajzolat yintezmenyy ykodvegy Hazucha
Ferenc yszemelynevy hazucha ferenc yszemelynevy Hazucha Ferenc yszemelynevy
hazucha yszemelynevy ferenc yszemelynevy yszemelynevy Hazucha yszemelynevy
Ferenc yszemelynevy ykodvegy (Kelmenfy László) yszemelynevy kelmenfy lászló
yszemelynevy Kelmenfy László yszemelynevy kelmenfy yszemelynevy lászló
yszemelynevy yszemelynevy Kelmenfy yszemelynevy László yszemelynevy ykodvegy írt.
Az előbbi lelkes marasztalással, az utóbbi felületes és dölyfös leckéztetgetéssel
szólt a kiváló erőket egyesítő társulat működéséről. Ezek a bírálatok indították
meg „a magyar színi kritika Lessingjé-nek, yszemelynevy a magyar színi kritika lessingje
yszemelynevy a magyar színi kritika Lessingjé yszemelynevy a yszemelynevy
magyar yszemelynevy színi yszemelynevy kritika yszemelynevy lessingje yszemely Bajza
Józsefnek yszemelynevy bajza józsef yszemelynevy Bajza József yszemelynevy
bajza yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Bajza yszemelynevy József
yszemelynevy ykodvegy ez irányú munkásságát, melyet a színi bírálat rendeltetéséről
és helyes irányáról szóló eszme ébresztő vitákkal kezdett meg. Nem volt eredeti
gondolkodó, elvei Lessingre yszemelynevy lessing yszemelynevy Lessing
yszemelynevy lessing yszemelynevy yszemelynevy Lessing yszemelynevy ykodvegy mentek
vissza; de elődeinél több dramaturgiai ismerete volt, s szigorúan megállott elvei
mellett. Bírálásaiban, mint elődeinél is, az előadás ismertetésének, a színész játékának
jut a nagyobb rész, a darabról csak röviden szól. A Nemzeti Színház yintezmenyy
nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház
yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy megnyitása indítja meg a rendszeres
színi kritikát, melyben a színész játékának ismertetése mellett egyre több tér jut
a darab elemzésének s drámaelméleti kérdések fejtegetésének is. A kor legnagyobb
hatású folyóirata, az Athenaeum, yintezmenyy athenaeum yintezmenyy Athenaeu
yintezmenyy athenaeum yintezmenyy yintezmenyy Athenaeu yintezmenyy ykodvegy külön,
állandó rovatot nyit a színház számára „Magyar játékszini krónika ycimy magyar
játékszini krónika ycimy Magyar játékszini krónika ycimy magyar ycimy
játékszini ycimy krónika ycimy ycimy Magyar ycimy játékszini ycimy krónika
ycimy ykodvegy címmel. Rendszeresen beszámolót írt az előadásokról s nemcsak a színészek
játékát méltatta figyelemre, hanem a darabokat is. Mivel Bajza yszemelynevy
bajza yszemelynevy Bajza yszemelynevy bajza yszemelynevy yszemelynevy Bajza
yszemelynevy ykodvegy ez időben a Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház
yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy
yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy igazgatója, eleinte szerkesztőtársai, Vörösmarty
yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy vörösmarty
yszemelynevy yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy ykodvegy és Toldy Ferenc yszemelynevy
toldy ferenc yszemelynevy Toldy Ferenc yszemelynevy toldy yszemelynevy ferenc
yszemelynevy yszemelynevy Toldy yszemelynevy Ferenc yszemelynevy ykodvegy írták
a bírálatokat, az előbbi mint drámai, az utóbbi főként mint operai referens. Az
igazgatóságtól való visszavonulása után főként Bajza yszemelynevy bajza
yszemelynevy Bajza yszemelynevy bajza yszemelynevy yszemelynevy Bajza
yszemelynevy ykodvegy kezébe kerül a rovat vezetése, ki hét év alatt 300-nál több
színi bírálatot írt. Bajza yszemelynevy bajza yszemelynevy Bajza yszemelynevy
bajza yszemelynevy yszemelynevy Bajza yszemelynevy ykodvegy és Vörösmarty yszemelynevy
vörösmarty yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy
yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy ykodvegy nevéhez fűződik irodalmunkban a hivatása
magaslatán álló színi kritika megteremtése. Igazságérzetük és elvhűségük, alapos
műveltségük és biztos ítéletük tette őket erre hivatottakká. Szigorú, de igazságos
bírálataik jótékony hatással voltak színjátszásunk színvonalának emelésére, az ízlés
nemesítésére, elméleti kérdések tisztázására s fejlődő eredeti drámairodalmunk megerősödésére
is. Bajza yszemelynevy bajza yszemelynevy Bajza yszemelynevy bajza yszemelynevy
yszemelynevy Bajza yszemelynevy ykodvegy inkább tudományos készültségével s színpadi
ismereteivel vált ki; sokat foglalkozott pld. a rendezés, a műsor, a szereposztás
kérdéseivel s általán nagyobb súlyt vetett az előadásra, mint a darabra. Vörösmarty
yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy vörösmarty
yszemelynevy yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy ykodvegy inkább a darabra fordítja
figyelmét s ennek szépségeit művészi fogékonysággal érzi és emeli ki. Ő irányítja
először a figyelmet a dráma legfontosabb elméleti kérdéseire s legnagyobb mesterére,
Shakespeare-re yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy
shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy („Shakespeare
yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare
yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy jó fordítása a leggazdagabb
szépliteratúrának is fölér legalább felével.). Új irányba fordítja drámairodalmunkat,
amennyiben kivonja az addigi egyoldalú német ynemzetisegy német ynemzetisegy
német ynemzetisegy német ynemzetisegy ynemzetisegy német ynemzetisegy ykodvegy hatás
alól s a francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy francia
ynemzetisegy ynemzetisegy francia ynemzetisegy ykodvegy romantikus drámát tűzi eléje
mintaképül. De az operaének szövegének érthető előadását, sőt az énekszólam és a
szöveg egybe illését (hangsúly, szótag hosszúság dolgában) követelte. A színész
játékában főként a jellemábrázolás érdekli s általánosságban természetesebb játékmódra
ösztönzi színészetünket. Az Athenaeum példáját követte a többi szépirodalmi folyóirat
is. Szinházi rovatukban rendszeresen beszámoltak a színház eseményeiről s behatóan
igyekeztek tájékoztatni közönségüket az előadásokról. A negyvenes években mennyiség
tekintetében nagyon meggazdagodik színi kritikánk, de színvonal dolgában nem mutat
emelkedést Bajza yszemelynevy bajza yszemelynevy Bajza yszemelynevy bajza
yszemelynevy yszemelynevy Bajza yszemelynevy ykodvegy és Vörösmarty yszemelynevy
vörösmarty yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy
yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy ykodvegy után. Az idősebbek közül Szontagh
Gusztáv, yszemelynevy szontagh gusztáv yszemelynevy Szontagh Gusztáv
yszemelynevy szontagh yszemelynevy gusztáv yszemelynevy yszemelynevy Szontagh
yszemelynevy Gusztáv yszemelynevy ykodvegy a fiatalok sorából Henszlmann Imre yszemelynevy
henszlmann imre yszemelynevy Henszlmann Imre yszemelynevy henszlmann
yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Henszlmann yszemelynevy Imre
yszemelynevy ykodvegy és Erdélyi János yszemelynevy erdélyi jános yszemelynevy
Erdélyi János yszemelynevy erdélyi yszemelynevy jános yszemelynevy yszemelynevy
Erdélyi yszemelynevy János yszemelynevy ykodvegy válik ki. Szontagh yszemelynevy
szontagh yszemelynevy Szontagh yszemelynevy szontagh yszemelynevy yszemelynevy
Szontagh yszemelynevy ykodvegy mintaképe volt a ragyogóbb írói adományokat nem mutató,
de alapos, becsületes és megbízható kritikusnak. Filozófiai műveltségénél fogva
biztos felfogása volt az elméleti kérdésekre vonatkozólag s nyugodt tárgyilagossága
bizonyságát adta annak, hogy nemcsak műbíráló, hanem műélvező is volt egyszemélyben.
Henszlmann yszemelynevy henszlmann yszemelynevy Henszlmann yszemelynevy
henszlmann yszemelynevy yszemelynevy Henszlmann yszemelynevy ykodvegy legmélyebbre
ható s legegyénibb felfogású kritikusa volt korának. Shakespeareről yszemelynevy
shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy
yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy szólnak legelmélyedőbb dolgozatai
s ridegen, dogmatikus felfogással, heves harcokat vívott a kor kedvelt romantikus
drámái ellen. Az erős kritikai érzékű s nagy műveltségű Erdélyi János yszemelynevy
erdélyi jános yszemelynevy Erdélyi János yszemelynevy erdélyi yszemelynevy
jános yszemelynevy yszemelynevy Erdélyi yszemelynevy János yszemelynevy
ykodvegy munkásságának ép ez a legszegényesebb köre, mindössze egypár rövidebb bírálatot
írt. A szabadságharc után meginduló újságok hasábjain drámairodalmunk is új fejlődést
vesz. E kor színi kritikusai közül a legállandóbb, leggazdagabb s legnagyobb hatású
munkásságot Gyulai Pál yszemelynevy gyulai pál yszemelynevy Gyulai Pál yszemelynevy
gyulai yszemelynevy pál yszemelynevy yszemelynevy Gyulai yszemelynevy Pál
yszemelynevy ykodvegy fejtette ki. Nemcsak mint színi bíráló, hanem mint a legkitűnőbb
magyar dramaturgiai dolgozat („Katona yszemelynevy katona yszemelynevy Katona
yszemelynevy katona yszemelynevy yszemelynevy Katona yszemelynevy ykodvegy és Bánk
bánja ycimy bánk bán ycimy Bánk bán ycimy bánk ycimy bán ycimy ycimy Bánk ycimy
bán ycimy ykodvegy ) írója s a Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház
yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy
yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy drámabírálója is erős hatással volt korára.
Minden téren hajthatatlan elvhűség és megalkuvást nem ismerő művészi és erkölcsi
felfogás irányította. Bár nála már általánosságban háttérbe szorul a dráma elemzése
mellett a színész ábrázolásának méltatása, a színészi játék bírálatában is ő a legkiválóbb
színi kritikusaink közt. Különösen kiemelkednek Bulyovszkyné yszemelynevy
bulyovszkyne yszemelynevy Bulyovszkyné yszemelynevy bulyovszkyne yszemelynevy
yszemelynevy Bulyovszkyné yszemelynevy ykodvegy Kaméliás hölgyéről ycimy
kaméliás hölgy ycimy Kaméliás hölgy ycimy kaméliás ycimy hölgy ycimy ycimy
Kaméliás ycimy hölgy ycimy ykodvegy s Egressy Gábor yszemelynevy egressy gábor
yszemelynevy Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy gábor yszemelynevy
yszemelynevy Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy Brankovicsáról yszerepy
brankovics yszerepy Brankovics yszerepy brankovics yszerepy yszerepy Brankovics
yszerepy ykodvegy írt méltatásai. Főszempontja a lélektani hűség vizsgálata; első
kérdése a darabbal szemben: Van-e igazság alakjainak festésében?, — a színésszel
szemben: Van-e igazság ábrázolásában? Drámabírálóink közül ő hatol először a tragikum
fogalmának mélyére s ő eszmélteti először kritikusainkat e fogalom jelentőségére.
A költői és színpadi hatásnak sokat vitatott kérdésében ő e két véglet helyett a
drámai hatás keresésére utalja a drámaköltőt. Majdnem félszázadon át kisérte bírálattal
az ország első színpadának műsordarabjait s nem kedvetlenítette el a mélyreható
elemzéstől, elvi kérdések fejtegetésétől s a harcos támadástól az sem, ha pedantériát
vagy kötekedést vetettek is a szemére. Kortársai közül legtöbb megegyező vonást
mutatott Gyulaival yszemelynevy gyulai yszemelynevy Gyulai yszemelynevy gyulai
yszemelynevy yszemelynevy Gyulai yszemelynevy ykodvegy Salamon Ferenc, yszemelynevy
salamon ferenc yszemelynevy Salamon Ferenc yszemelynevy salamon yszemelynevy
ferenc yszemelynevy yszemelynevy Salamon yszemelynevy Ferenc yszemelynevy
ykodvegy kit azonban a történettudomány már 1865-ben xevtizedx 1865 elvon xtalanevtizedx
1875 xtalanevtizedx 1885 a drámabírálattól. Alapos esztétikai képzettséggel, Shakespeare-en
yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare
yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy művelődött ízléssel
s szigorú erkölcsi érzéssel, az emberi jellemnek és szenvedélyeknek mélyen járó
ismeretével s erős ítélőképességgel írta színi kritikáit, melyek annyira alaposak,
hogy inkább az íróknak és színészeknek szólnak, mint a nagy közönségnek. Ö is a
lélektani igazságot kereste elsősorban, az indokolás meggyőző voltát, bűn és bűnhődés
szükségszerű kapcsolatát. Szívesen mélyedt el a színész játékának elemzésébe is.
A színész munkáját az alak megformálásában a költőével egyenrangú teremtő munkának
tekintette. S különös méltánylással szólott mindig az átérzett, hibátlan, szép beszédről.
Mellettük Greguss Ágost yszemelynevy greguss ágost yszemelynevy Greguss Ágost
yszemelynevy greguss yszemelynevy ágost yszemelynevy yszemelynevy Greguss
yszemelynevy Ágost yszemelynevy ykodvegy és Csengery Antal yszemelynevy
csengery antal yszemelynevy Csengery Antal yszemelynevy csengery yszemelynevy
antal yszemelynevy yszemelynevy Csengery yszemelynevy Antal yszemelynevy
ykodvegy a kor kiválóbb drámabírálói. Greguss Ágost yszemelynevy greguss ágost
yszemelynevy Greguss Ágost yszemelynevy greguss yszemelynevy ágost yszemelynevy
yszemelynevy Greguss yszemelynevy Ágost yszemelynevy ykodvegy színi kritikáiban
a színházat templom gyanánt érezteti, nagyon erősen kiemeli az erkölcsi szempontot.
Elválaszthatatlan kapcsolatban látja a darabot a színpaddal, a színészre vonatkozólag
főelvül ennek személytelenségét hangoztatja s azt követeli tőle, hogy ne emelje
ki a maga egyéniségét, hanem olvadjon bele teljesen az előadásába. Forma tekintetében
nála erősen megrövidül a szini bírálat, az alkalomszerűség jellegét magánviselő
ujságkritikává válik, mely a költő alkotását a színész ábrázolásán keresztül bírálja
s költő és színész együttes munkájának eredményéről, az előadásról akar képet nyújtani.
Ez azonban a tömör rövidség miatt csak ritkán sikerül. Csengery Antalt yszemelynevy
csengery antal yszemelynevy Csengery Antal yszemelynevy csengery yszemelynevy
antal yszemelynevy yszemelynevy Csengery yszemelynevy Antal yszemelynevy
ykodvegy közéleti munkája hamar elvonta a színi kritikától. Kevés bírálatot írt,
de ezekben fejlett ízlésű, erős itéletű kritikusnak mutatkozik. Figyelme elsősorban
a darabra irányul s ennek elemzésében vezető elve a valószerűség. A színészi ábrázolást
kevesebb figyelemre méltatja. A kiegyezés után elszaporodnak a napilapok s az időszaki
sajtó termékei, új színházak létesülnek, új színpadi törekvések merülnek fel s drámairodalmunk
föllendül. Mindez a színi kritika terén megnövelte a szükségletet, de a mennyiségi
növekedés nem jelentette egyszersmind az értékbeli gyarapodást is, sőt nem jelentette
a magyar színi bírálat nemes hagyományainak megőrzését és továbbfejlesztését sem.
Magasan kiemelkedik a színi kritikusok megnövekedett táborából a nagy műveltségű
s finom izlésű Beöthy Zsolt. yszemelynevy beöthy zsolt yszemelynevy Beöthy
Zsolt yszemelynevy beöthy yszemelynevy zsolt yszemelynevy yszemelynevy Beöthy
yszemelynevy Zsolt yszemelynevy ykodvegy Kritikái a társadalmi dráma s Paulay yszemelynevy
paulay yszemelynevy Paulay yszemelynevy paulay yszemelynevy yszemelynevy Paulay
yszemelynevy ykodvegy nagy társalgási színészegyüttesének virágkorához fűződnek.
Feladatát a műfaj nemes hagyományai szellemében a közönség ízlésének művelésében,
biztosabb szempontokhoz juttatásában, ismereteinek gyarapításában látja. Nem egyes
darabokról és szerepekről ír, hanem „színműírókról és színészekről! Vezető szempontja
a lélektani elemzés. Inkább a drámák méltatásában kiváló; a színészi ábrázolásokra
nézve, bár élénk színpadi érzéke volt, nem eléggé elképzeltetők leírásai. Bírálatainak
hatását Mikszáth Kálmán yszemelynevy mikszáth kálmán yszemelynevy Mikszáth
Kálmán yszemelynevy mikszáth yszemelynevy kálmán yszemelynevy yszemelynevy
Mikszáth yszemelynevy Kálmán yszemelynevy ykodvegy azzal jellemzi, hogy „meghonosította
nálunk azt a divatot, hogy a színdarabokról szóló kritikákat a közönség elolvassa.
Mellette legkiválóbb színi kritikusa a kornak Péterfy Jenő, yszemelynevy
péterfy jenő yszemelynevy Péterfy Jenő yszemelynevy péterfy yszemelynevy jenő
yszemelynevy yszemelynevy Péterfy yszemelynevy Jenő yszemelynevy ykodvegy ki azonban
szintén hamarosan búcsút mondott a színi bírálatnak. Az ő kritikái is, melyeket
nagy irodalmi műveltség, mélyen járó gondolkodás, ideges beleérzés s az előadásnak
szellemes élénksége jellemez, legnagyobbrészt a társadalmi dráma termékeihez fűződnek,
melyekre ő is idegenkedéssel tekintett. Szivesebben mélyedt el egypár klasszikus
dráma elemzésébe, de színi kritikusi működését maga is csak epizódnak tekintette
munkásságában. Kortársaik közül csaknem két nemzedékre kiterjedő színikritikusi
munkásságot fejtett ki Alexander Bernát yszemelynevy alexander bernát
yszemelynevy Alexander Bernát yszemelynevy alexander yszemelynevy bernát
yszemelynevy yszemelynevy Alexander yszemelynevy Bernát yszemelynevy ykodvegy s
Ambrus Zoltán. yszemelynevy ambrus zoltán yszemelynevy Ambrus Zoltán yszemelynevy
ambrus yszemelynevy zoltán yszemelynevy yszemelynevy Ambrus yszemelynevy Zoltán
yszemelynevy ykodvegy Alexander Bernát yszemelynevy alexander bernát
yszemelynevy Alexander Bernát yszemelynevy alexander yszemelynevy bernát
yszemelynevy yszemelynevy Alexander yszemelynevy Bernát yszemelynevy ykodvegy elsősorban
megbízható képet igyekezett nyújtani a bírált darabról s előadásáról. Könnyed, szellemes
formában írt bírálatai, melyek Alfa yszemelynevy alfa yszemelynevy Alfa yszemelynevy
alfa yszemelynevy yszemelynevy Alfa yszemelynevy ykodvegy álnév alatt jelentek meg,
jó szolgálatot tettek a közönség ízlésének fejlesztésére. Alexander yszemelynevy
alexander yszemelynevy Alexander yszemelynevy alexander yszemelynevy
yszemelynevy Alexander yszemelynevy ykodvegy nemcsak képzett és mélyreható dramaturg
volt, ki egy szép könyvben fejtegette Shakespeare yszemelynevy shakespeare
yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy
Shakespeare yszemelynevy ykodvegy Hamletjét, ycimy hamlet ycimy Hamlet ycimy
hamlet ycimy ycimy Hamlet ycimy ykodvegy hanem élesszemű megfigyelője volt a színészi
ábrázolásnak is, ki tudományosan is foglalkozott a színészlélektani kérdésekkel.
Ambrus Zoltán yszemelynevy ambrus zoltán yszemelynevy Ambrus Zoltán
yszemelynevy ambrus yszemelynevy zoltán yszemelynevy yszemelynevy Ambrus
yszemelynevy Zoltán yszemelynevy ykodvegy maga abban jelöli meg immár csaknem félszázadra
terjedő színi kritikusi működésének célját, hogy „az. igazi művészet és a jóizlés
kultuszát igyekezett vele szolgálni. Méltó utóda Gyulai Pálnak yszemelynevy
gyulai pál yszemelynevy Gyulai Pál yszemelynevy gyulai yszemelynevy pál
yszemelynevy yszemelynevy Gyulai yszemelynevy Pál yszemelynevy ykodvegy abban, hogy
gyakran szembehelyezkedik a közvéleménnyel s leálcázza a hamis nagyságokat. Különösen
külföldi színdarabok kritikai elemzésében kiváló; legértékesebbek a XIX. századi
francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy francia
ynemzetisegy ynemzetisegy francia ynemzetisegy ykodvegy drámákról szóló bírálatai.
Széleskörű műveltség, finom izlés, biztos ítélet s a forma művészete tünteti ki
bírálatait. Kár, hogy kötetekbe gyűjtött bírálataiból elhagyta a színészek játékára
vonatkozó részeket. Alexander yszemelynevy alexander yszemelynevy Alexander
yszemelynevy alexander yszemelynevy yszemelynevy Alexander yszemelynevy
ykodvegy és Ambrus yszemelynevy ambrus yszemelynevy Ambrus yszemelynevy ambrus
yszemelynevy yszemelynevy Ambrus yszemelynevy ykodvegy mellett kortársaik sorából
finom ízlés, nagy műveltség és szabatos elemzés tünteti ki Szűry Dénes yszemelynevy
szűry dénes yszemelynevy Szűry Dénes yszemelynevy szűry yszemelynevy dénes
yszemelynevy yszemelynevy Szűry yszemelynevy Dénes yszemelynevy ykodvegy színi kritikáit,
melyek a Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti
yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti
yintezmenyy ykodvegy darabjait ismertették. Kiváld szini kritikus volt, az 1890-es
xevtizedx 1895 években, xtalanevtizedx 1905 xtalanevtizedx 1915 Mihályi József,
nagytudású és szigorú megítélője úgy a darabok becsének, mint hz előadók ábrázolóképességének.
Korunk színi kritikusai közül kiemelkedett a csak nemrég elhalt Harsányi Kálmán,
yszemelynevy harsányi kálmán yszemelynevy Harsányi Kálmán yszemelynevy harsányi
yszemelynevy kálmán yszemelynevy yszemelynevy Harsányi yszemelynevy Kálmán
yszemelynevy ykodvegy ki a régiekhez hasonlóan a fősúlyt nem a dráma elemzésére,
hanem a színész játékának méltatására vette. A költő és színész munkájának viszonyát
azzal a képpel szerette éreztetni, hogy a dráma aranyának ötvöző féme a színész
alakítása s a kettő adja az ötvözetet: a színi előadást. Az erkölcsi eszménynek
s a magyar léleknek nagy megbecsülése hatja át bírálatait. Messzire vezetne, ma
is élő és működő kritikusainknak is egyénenként való méltatása. Ehhez hiányzik a
kellő időbeli távolság is. Legyen elég közülük az érdemesebb munkásságra visszatekintőknek
egyszerű felsorolása: Szász Károly, yszemelynevy szász károly yszemelynevy
Szász Károly yszemelynevy szász yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy
Szász yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy Voinovich Géza, yszemelynevy
voinovich géza yszemelynevy Voinovich Géza yszemelynevy voinovich yszemelynevy
géza yszemelynevy yszemelynevy Voinovich yszemelynevy Géza yszemelynevy
ykodvegy Sebestyén Károly, yszemelynevy sebestyén károly yszemelynevy Sebestyén
Károly yszemelynevy sebestyén yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy
Sebestyén yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy Schöpflin Aladár, yszemelynevy
schöpflin aladár yszemelynevy Schöpflin Aladár yszemelynevy schöpflin
yszemelynevy aladár yszemelynevy yszemelynevy Schöpflin yszemelynevy Aladár
yszemelynevy ykodvegy Salgó Ernő, yszemelynevy salgó ernő yszemelynevy Salgó
Ernő yszemelynevy salgó yszemelynevy ernő yszemelynevy yszemelynevy Salgó
yszemelynevy Ernő yszemelynevy ykodvegy Porzsolt Kálmán yszemelynevy porzsolt
kálmán yszemelynevy Porzsolt Kálmán yszemelynevy porzsolt yszemelynevy kálmán
yszemelynevy yszemelynevy Porzsolt yszemelynevy Kálmán yszemelynevy ykodvegy , Gergely
István, yszemelynevy gergely istván yszemelynevy Gergely István yszemelynevy
gergely yszemelynevy istván yszemelynevy yszemelynevy Gergely yszemelynevy
István yszemelynevy ykodvegy Rajna Ferenc, yszemelynevy rajna ferenc
yszemelynevy Rajna Ferenc yszemelynevy rajna yszemelynevy ferenc yszemelynevy
yszemelynevy Rajna yszemelynevy Ferenc yszemelynevy ykodvegy Miklós Jenő, yszemelynevy
miklós jenő yszemelynevy Miklós Jenő yszemelynevy miklós yszemelynevy jenő
yszemelynevy yszemelynevy Miklós yszemelynevy Jenő yszemelynevy ykodvegy Gáspár
Jenő, yszemelynevy gáspár jenő yszemelynevy Gáspár Jenő yszemelynevy gáspár
yszemelynevy jenő yszemelynevy yszemelynevy Gáspár yszemelynevy Jenő
yszemelynevy ykodvegy Kállay Miklós, yszemelynevy kállay miklós yszemelynevy
Kállay Miklós yszemelynevy kállay yszemelynevy miklós yszemelynevy yszemelynevy
Kállay yszemelynevy Miklós yszemelynevy ykodvegy Galamb Sándor, yszemelynevy
galamb sándor yszemelynevy Galamb Sándor yszemelynevy galamb yszemelynevy
sándor yszemelynevy yszemelynevy Galamb yszemelynevy Sándor yszemelynevy ykodvegy
Rédey Tivadar, yszemelynevy rédey tivadar yszemelynevy Rédey Tivadar
yszemelynevy rédey yszemelynevy tivadar yszemelynevy yszemelynevy Rédey
yszemelynevy Tivadar yszemelynevy ykodvegy Kárpáti Aurél, yszemelynevy kárpáti
aurél yszemelynevy Kárpáti Aurél yszemelynevy kárpáti yszemelynevy aurél
yszemelynevy yszemelynevy Kárpáti yszemelynevy Aurél yszemelynevy ykodvegy Pünkösti
Andor, yszemelynevy pünkösti andor yszemelynevy Pünkösti Andor yszemelynevy
pünkösti yszemelynevy andor yszemelynevy yszemelynevy Pünkösti yszemelynevy
Andor yszemelynevy ykodvegy Vajthó László yszemelynevy vajthó lászló
yszemelynevy Vajthó László yszemelynevy vajthó yszemelynevy lászló yszemelynevy
yszemelynevy Vajthó yszemelynevy László yszemelynevy ykodvegy s mások. Figyelmet
érdemelnek a Magy. Tudományos Akadémia yintezmenyy magy. tudományos akadémia
yintezmenyy Magy. Tu yintezmenyy magy. yintezmenyy tudományos yintezmenyy
akadémia yintezmenyy yintezmenyy Magy. yintezmenyy Tu yintezmenyy ykodvegy drámai
pályázatairól szóló jelentések s a Vojnits-jutalomról yszemelynevy vojnits
yszemelynevy Vojnits yszemelynevy vojnits yszemelynevy yszemelynevy Vojnits
yszemelynevy ykodvegy írt beszámolók. Ez utóbbiak évről-évre kritikai szemlét tartanak
egy-egy év magyar drámai termése felett. (Kéky Lajos dr.) yszemelynevy kéky
lajos dr. yszemelynevy Kéky Lajos dr. yszemelynevy kéky yszemelynevy lajos
yszemelynevy dr. yszemelynevy yszemelynevy Kéky yszemelynevy Lajos yszemelynevy
dr. yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy kéky lajos dr. szin_IV.0376.pdf IV
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Szini kritika - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0376.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0376.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31483.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Szini
kritika
Szócikk: Szini kritika a műbírálatnak egyik fajtája,
melynek rendeltetése: egy színpadi műalkotás elemzése és tárgyilagosságra törekvő
értékelése. A színpadi előadásnak két tényezője van: a költő alkotása s a színész
játéka. E szerint a szinikritikának is van irodalmi (a drámát elemző) s művészeti
(a színpadi ábrázolást méltató) oldala. A szini kritikus bírálja a színpadon előadott
drámát is, a színészek játékát is. Ez lényegében két különböző feladat s csak az
foglalja őket egységbe, hogy mindakettő esztétikai értékek megállapítására irányul.
A színi kritikusok nagy többsége nem mutat mind a két feladatra egyforma hivatottságot
és készültséget, irodalmi műveltségük és elemző képességük erősebb, mint a színész
játékára vonatkozó szakismeretük és mesterségbeli tudásuk. A színi kritikus legtöbb
esetben feladatának csak irodalmi oldalára vonatkozólag mondható szakembernek, a
színészi alkotásra nézve a legtöbbször csak többé- kevésbbé művelt dilettáns. Az,
hogy a színi kritika túlnyomó részben irodalmi kritikusok kezében van, azzal a hátránnyal
jár, hogy egyre kevesebb figyelemben részesítik a színészek munkáját. Régibb szini
kritikusaink igyekeztek elmélyedni a színészek ábrázolásába, gyakorlati ismereteik
hiányát igyekeztek pótolni és gyakran külön tanulmányokat írtak egy-egy nagyhírű
színészi ábrázolásról. A mult század második felének nagy magyar színészeiről eléggé
megbízható képet nyerünk az akkori színi bírálatokból. A mi korunk színészi kiválóságairól
hasztalan próbál a jövő ilyen képet nyerni korunk színi kritikáiból. Pedig a színi
kritikának egyik legszebb rendeltetése épen az volna, hogy amit csak átmenthet az
írott szó segítségével az utókor számára, örökítse azt meg a legtünékenyebb művészet
alkotásaiból, melyek a pillanattal együtt elenyésznek. Egyébként magában a színi
bírálatban is van valami a színész alkotásának kérészéletűségéből. Csak kivételesen
nagy színi kritikusok bírálatai jelennek meg könyvekbe összeválogatva (ezeket is
kevesen olvassák), a nagy tömeg napilapok és folyóiratok hasábjain a nappal együtt
enyészik el s rögtön elveszti érdekességét. A színi kritika ma már csak igen csekély
mértékben szolgálja hivatását: hogy helyes irányba vezesse s művészi megértésre
nevelje a közönséget, eszméltesse hibáikra az írókat és színészeket, fejlessze ízlésüket
és fokozza becsvágyukat. Elvesztette tekintete elől azt a nemes rendeltetését, hogy
segítségére legyen a közönségnek és a színésznek egyaránt. A napisajtó fellendülésével
jellegzetes ujság-kritikává formálódott, amely sebtiben, egyszeri látásra és hallásra
készül. Régebben gyakran nem is az első előadás után jelent meg a bírálat, hanem
több előadást is megnézhetett a bíráló s alaposan szólhatott hozzá a darabhoz is,
a színészek játékához is. Amennyit ma frisseségben és közvetlenségben nyer a színi
kritika, annyit elveszít alaposságbán. Régebben egész színészi pályákról, egy-egy
szinház munkásságának hosszabb-rövidebb szakáról, egyes ciklusokról is készültek
szini kritikák; ezek ma már egyre ritkábbak. A színi kritika legkezdetlegesebb formájában
a görög dráma virágkoráig vezethető vissza. A görög dráma, eltérően az ujabb koritól,
agonális jellegű volt, azaz szerzőik versenyeztek vele. A versenyre benyújtott darabokat
elsőfokon egy hivatalnok, másodfokon öt versenybíró (dramaturgos) bírálta meg. Igazán
azonban csak az újságírás föllendülése virágoztatta fel s juttatta nagyobb jelentőségre
a színi bírálatot. Nálunk csak a XVIII. , század végén indult meg a színjátszás;
színi kritikánk még ennél is rövidebb múltra tekinthet vissza. Eleinte nem is gondolhatott
igazi hivatásának betöltésére. A színészet nálunk nemzeti közügy volt s ezt jóakarattal
és lelkesedéssel csak támogatni óhajtotta, nem pedig bírálni, amihez egyébként is
hiányzott első színi referenseinkből az elméleti készültség és a színpadi ismeret.
Az első magyar színjátszó társulat előadásairól már jelentek meg szűkszavú tudósítások
a bécsi Magyar Hirmondóban, de ezek csak kritikai szempont nélkül írt jelentések.
Ugyanilyen szűkszavú beszámolók szóltak a második pesti színjátszó-társaság előadásairól
is. A magyar színi kritika első kísérletei a budai Várszínházban 1833-ban megtelepült
kassai társulat működéséhez fűződnek. A harmincas évek elején megindult egypár szépirodalmi
és divatlap, s ezek már terjedelmesebb leveleket is közöltek vidéki társulatok előadásairól.
Ezek mellett a lelkes áradozások mellett figyelemre méltatták a budai társulat előadásait
is, melyekről a Honművészben Garay János, a Rajzolatokban Hazucha Ferenc (Kelmenfy
László) írt. Az előbbi lelkes marasztalással, az utóbbi felületes és dölyfös leckéztetgetéssel
szólt a kiváló erőket egyesítő társulat működéséről. Ezek a bírálatok indították
meg „a magyar színi kritika Lessingjé-nek, Bajza Józsefnek ez irányú munkásságát,
melyet a színi bírálat rendeltetéséről és helyes irányáról szóló eszme ébresztő
vitákkal kezdett meg. Nem volt eredeti gondolkodó, elvei Lessingre mentek vissza;
de elődeinél több dramaturgiai ismerete volt, s szigorúan megállott elvei mellett.
Bírálásaiban, mint elődeinél is, az előadás ismertetésének, a színész játékának
jut a nagyobb rész, a darabról csak röviden szól. A Nemzeti Színház megnyitása indítja
meg a rendszeres színi kritikát, melyben a színész játékának ismertetése mellett
egyre több tér jut a darab elemzésének s drámaelméleti kérdések fejtegetésének is.
A kor legnagyobb hatású folyóirata, az Athenaeum, külön, állandó rovatot nyit a
színház számára „Magyar játékszini krónika címmel. Rendszeresen beszámolót írt az
előadásokról s nemcsak a színészek játékát méltatta figyelemre, hanem a darabokat
is. Mivel Bajza ez időben a Nemzeti Színház igazgatója, eleinte szerkesztőtársai,
Vörösmarty és Toldy Ferenc írták a bírálatokat, az előbbi mint drámai, az utóbbi
főként mint operai referens. Az igazgatóságtól való visszavonulása után főként Bajza
kezébe kerül a rovat vezetése, ki hét év alatt 300-nál több színi bírálatot írt.
Bajza és Vörösmarty nevéhez fűződik irodalmunkban a hivatása magaslatán álló színi
kritika megteremtése. Igazságérzetük és elvhűségük, alapos műveltségük és biztos
ítéletük tette őket erre hivatottakká. Szigorú, de igazságos bírálataik jótékony
hatással voltak színjátszásunk színvonalának emelésére, az ízlés nemesítésére, elméleti
kérdések tisztázására s fejlődő eredeti drámairodalmunk megerősödésére is. Bajza
inkább tudományos készültségével s színpadi ismereteivel vált ki; sokat foglalkozott
pld. a rendezés, a műsor, a szereposztás kérdéseivel s általán nagyobb súlyt vetett
az előadásra, mint a darabra. Vörösmarty inkább a darabra fordítja figyelmét s ennek
szépségeit művészi fogékonysággal érzi és emeli ki. Ő irányítja először a figyelmet
a dráma legfontosabb elméleti kérdéseire s legnagyobb mesterére, Shakespeare-re
(„Shakespeare jó fordítása a leggazdagabb szépliteratúrának is fölér legalább felével.).
Új irányba fordítja drámairodalmunkat, amennyiben kivonja az addigi egyoldalú német
hatás alól s a francia romantikus drámát tűzi eléje mintaképül. De az operaének
szövegének érthető előadását, sőt az énekszólam és a szöveg egybe illését (hangsúly,
szótag hosszúság dolgában) követelte. A színész játékában főként a jellemábrázolás
érdekli s általánosságban természetesebb játékmódra ösztönzi színészetünket. Az
Athenaeum példáját követte a többi szépirodalmi folyóirat is. Szinházi rovatukban
rendszeresen beszámoltak a színház eseményeiről s behatóan igyekeztek tájékoztatni
közönségüket az előadásokról. A negyvenes években mennyiség tekintetében nagyon
meggazdagodik színi kritikánk, de színvonal dolgában nem mutat emelkedést Bajza
és Vörösmarty után. Az idősebbek közül Szontagh Gusztáv, a fiatalok sorából Henszlmann
Imre és Erdélyi János válik ki. Szontagh mintaképe volt a ragyogóbb írói adományokat
nem mutató, de alapos, becsületes és megbízható kritikusnak. Filozófiai műveltségénél
fogva biztos felfogása volt az elméleti kérdésekre vonatkozólag s nyugodt tárgyilagossága
bizonyságát adta annak, hogy nemcsak műbíráló, hanem műélvező is volt egyszemélyben.
Henszlmann legmélyebbre ható s legegyénibb felfogású kritikusa volt korának. Shakespeareről
szólnak legelmélyedőbb dolgozatai s ridegen, dogmatikus felfogással, heves harcokat
vívott a kor kedvelt romantikus drámái ellen. Az erős kritikai érzékű s nagy műveltségű
Erdélyi János munkásságának ép ez a legszegényesebb köre, mindössze egypár rövidebb
bírálatot írt. A szabadságharc után meginduló újságok hasábjain drámairodalmunk
is új fejlődést vesz. E kor színi kritikusai közül a legállandóbb, leggazdagabb
s legnagyobb hatású munkásságot Gyulai Pál fejtette ki. Nemcsak mint színi bíráló,
hanem mint a legkitűnőbb magyar dramaturgiai dolgozat („Katona és Bánk bánja ) írója
s a Nemzeti Színház drámabírálója is erős hatással volt korára. Minden téren hajthatatlan
elvhűség és megalkuvást nem ismerő művészi és erkölcsi felfogás irányította. Bár
nála már általánosságban háttérbe szorul a dráma elemzése mellett a színész ábrázolásának
méltatása, a színészi játék bírálatában is ő a legkiválóbb színi kritikusaink közt.
Különösen kiemelkednek Bulyovszkyné Kaméliás hölgyéről s Egressy Gábor Brankovicsáról
írt méltatásai. Főszempontja a lélektani hűség vizsgálata; első kérdése a darabbal
szemben: Van-e igazság alakjainak festésében?, — a színésszel szemben: Van-e igazság
ábrázolásában? Drámabírálóink közül ő hatol először a tragikum fogalmának mélyére
s ő eszmélteti először kritikusainkat e fogalom jelentőségére. A költői és színpadi
hatásnak sokat vitatott kérdésében ő e két véglet helyett a drámai hatás keresésére
utalja a drámaköltőt. Majdnem félszázadon át kisérte bírálattal az ország első színpadának
műsordarabjait s nem kedvetlenítette el a mélyreható elemzéstől, elvi kérdések fejtegetésétől
s a harcos támadástól az sem, ha pedantériát vagy kötekedést vetettek is a szemére.
Kortársai közül legtöbb megegyező vonást mutatott Gyulaival Salamon Ferenc, kit
azonban a történettudomány már 1865-ben elvon a drámabírálattól. Alapos esztétikai
képzettséggel, Shakespeare-en művelődött ízléssel s szigorú erkölcsi érzéssel, az
emberi jellemnek és szenvedélyeknek mélyen járó ismeretével s erős ítélőképességgel
írta színi kritikáit, melyek annyira alaposak, hogy inkább az íróknak és színészeknek
szólnak, mint a nagy közönségnek. Ö is a lélektani igazságot kereste elsősorban,
az indokolás meggyőző voltát, bűn és bűnhődés szükségszerű kapcsolatát. Szívesen
mélyedt el a színész játékának elemzésébe is. A színész munkáját az alak megformálásában
a költőével egyenrangú teremtő munkának tekintette. S különös méltánylással szólott
mindig az átérzett, hibátlan, szép beszédről. Mellettük Greguss Ágost és Csengery
Antal a kor kiválóbb drámabírálói. Greguss Ágost színi kritikáiban a színházat templom
gyanánt érezteti, nagyon erősen kiemeli az erkölcsi szempontot. Elválaszthatatlan
kapcsolatban látja a darabot a színpaddal, a színészre vonatkozólag főelvül ennek
személytelenségét hangoztatja s azt követeli tőle, hogy ne emelje ki a maga egyéniségét,
hanem olvadjon bele teljesen az előadásába. Forma tekintetében nála erősen megrövidül
a szini bírálat, az alkalomszerűség jellegét magánviselő ujságkritikává válik, mely
a költő alkotását a színész ábrázolásán keresztül bírálja s költő és színész együttes
munkájának eredményéről, az előadásról akar képet nyújtani. Ez azonban a tömör rövidség
miatt csak ritkán sikerül. Csengery Antalt közéleti munkája hamar elvonta a színi
kritikától. Kevés bírálatot írt, de ezekben fejlett ízlésű, erős itéletű kritikusnak
mutatkozik. Figyelme elsősorban a darabra irányul s ennek elemzésében vezető elve
a valószerűség. A színészi ábrázolást kevesebb figyelemre méltatja. A kiegyezés
után elszaporodnak a napilapok s az időszaki sajtó termékei, új színházak létesülnek,
új színpadi törekvések merülnek fel s drámairodalmunk föllendül. Mindez a színi
kritika terén megnövelte a szükségletet, de a mennyiségi növekedés nem jelentette
egyszersmind az értékbeli gyarapodást is, sőt nem jelentette a magyar színi bírálat
nemes hagyományainak megőrzését és továbbfejlesztését sem. Magasan kiemelkedik a
színi kritikusok megnövekedett táborából a nagy műveltségű s finom izlésű Beöthy
Zsolt. Kritikái a társadalmi dráma s Paulay nagy társalgási színészegyüttesének
virágkorához fűződnek. Feladatát a műfaj nemes hagyományai szellemében a közönség
ízlésének művelésében, biztosabb szempontokhoz juttatásában, ismereteinek gyarapításában
látja. Nem egyes darabokról és szerepekről ír, hanem „színműírókról és színészekről!
Vezető szempontja a lélektani elemzés. Inkább a drámák méltatásában kiváló; a színészi
ábrázolásokra nézve, bár élénk színpadi érzéke volt, nem eléggé elképzeltetők leírásai.
Bírálatainak hatását Mikszáth Kálmán azzal jellemzi, hogy „meghonosította nálunk
azt a divatot, hogy a színdarabokról szóló kritikákat a közönség elolvassa. Mellette
legkiválóbb színi kritikusa a kornak Péterfy Jenő, ki azonban szintén hamarosan
búcsút mondott a színi bírálatnak. Az ő kritikái is, melyeket nagy irodalmi műveltség,
mélyen járó gondolkodás, ideges beleérzés s az előadásnak szellemes élénksége jellemez,
legnagyobbrészt a társadalmi dráma termékeihez fűződnek, melyekre ő is idegenkedéssel
tekintett. Szivesebben mélyedt el egypár klasszikus dráma elemzésébe, de színi kritikusi
működését maga is csak epizódnak tekintette munkásságában. Kortársaik közül csaknem
két nemzedékre kiterjedő színikritikusi munkásságot fejtett ki Alexander Bernát
s Ambrus Zoltán. Alexander Bernát elsősorban megbízható képet igyekezett nyújtani
a bírált darabról s előadásáról. Könnyed, szellemes formában írt bírálatai, melyek
Alfa álnév alatt jelentek meg, jó szolgálatot tettek a közönség ízlésének fejlesztésére.
Alexander nemcsak képzett és mélyreható dramaturg volt, ki egy szép könyvben fejtegette
Shakespeare Hamletjét, hanem élesszemű megfigyelője volt a színészi ábrázolásnak
is, ki tudományosan is foglalkozott a színészlélektani kérdésekkel. Ambrus Zoltán
maga abban jelöli meg immár csaknem félszázadra terjedő színi kritikusi működésének
célját, hogy „az. igazi művészet és a jóizlés kultuszát igyekezett vele szolgálni.
Méltó utóda Gyulai Pálnak abban, hogy gyakran szembehelyezkedik a közvéleménnyel
s leálcázza a hamis nagyságokat. Különösen külföldi színdarabok kritikai elemzésében
kiváló; legértékesebbek a XIX. századi francia drámákról szóló bírálatai. Széleskörű
műveltség, finom izlés, biztos ítélet s a forma művészete tünteti ki bírálatait.
Kár, hogy kötetekbe gyűjtött bírálataiból elhagyta a színészek játékára vonatkozó
részeket. Alexander és Ambrus mellett kortársaik sorából finom ízlés, nagy műveltség
és szabatos elemzés tünteti ki Szűry Dénes színi kritikáit, melyek a Nemzeti Színház
darabjait ismertették. Kiváld szini kritikus volt, az 1890-es években, Mihályi József,
nagytudású és szigorú megítélője úgy a darabok becsének, mint hz előadók ábrázolóképességének.
Korunk színi kritikusai közül kiemelkedett a csak nemrég elhalt Harsányi Kálmán,
ki a régiekhez hasonlóan a fősúlyt nem a dráma elemzésére, hanem a színész játékának
méltatására vette. A költő és színész munkájának viszonyát azzal a képpel szerette
éreztetni, hogy a dráma aranyának ötvöző féme a színész alakítása s a kettő adja
az ötvözetet: a színi előadást. Az erkölcsi eszménynek s a magyar léleknek nagy
megbecsülése hatja át bírálatait. Messzire vezetne, ma is élő és működő kritikusainknak
is egyénenként való méltatása. Ehhez hiányzik a kellő időbeli távolság is. Legyen
elég közülük az érdemesebb munkásságra visszatekintőknek egyszerű felsorolása: Szász
Károly, Voinovich Géza, Sebestyén Károly, Schöpflin Aladár, Salgó Ernő, Porzsolt
Kálmán , Gergely István, Rajna Ferenc, Miklós Jenő, Gáspár Jenő, Kállay Miklós,
Galamb Sándor, Rédey Tivadar, Kárpáti Aurél, Pünkösti Andor, Vajthó László s mások.
Figyelmet érdemelnek a Magy. Tudományos Akadémia drámai pályázatairól szóló jelentések
s a Vojnits-jutalomról írt beszámolók. Ez utóbbiak évről-évre kritikai szemlét tartanak
egy-egy év magyar drámai termése felett. (Kéky Lajos dr.) szin_IV.0376.pdf IV
