Bevezetés

Az 1848-49. évi forradalomhoz és szabadságharchoz kapcsolódó néphagyományok gyűjtése 1947-ben, a történelmi esemény centenáriumára készülve kezdődött el (Dégh 1947a, 1947b). Az egész ország területére, a szabadságharc kiemelkedő jelentőségű helyszíneire (pl. Pákozd, Ozora, Mór) kiterjedő adatgyűjtésből Dégh Linda: A szabadságharc népköltészete címmel tett közzé egy kis gyűjteményt 1952-ben. Az összegyűjtött hatalmas anyag napjainkig feldolgozatlan, s még nagyobb probléma, hogy 1949 után az adatgyűjtés, egy-egy terület intenzívebb kutatása is abbamaradt. A budapesti Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában lévő 1848-as gyűjtés anyagából csupán Kossuth Lajos és az aradi vértanúk néphagyománybeli szerepével foglalkozott a kutatás (Sándor 1948, 1953; Ortutay 1952; Ujváry 1995).

1998-ban, a forradalom és szabadságharc 150. évfordulóján, ismét az 1848-as néphagyományok felé fordult a kutatók tudományos érdeklődése. A Magyar Néprajzi Társaság három könyv, Vajkai Aurél: 1848 emlékei a népi díszítőművészetben; Dömötör Ákos: Hősök és vértanúk. Mondák és visszaemlékezések a szabadságharcról: Tari Lujza: Magyarország nagy vitézség. A szabadságharc emlékezete a nép dalaiban című művének kiadásával, és a Magyar Tudományos Akadémia Nagytermében rendezett Történelem, történelemismeret, emlékezet című konferenciával emlékezett a magyar történelem sorsfordító eseményére. A Néprajzi Múzeum Éljen a haza! 1848-49 emlékezete című kiállításával, valamint Krasznay Péter 1848-as honvéd naplójának kiadásával tisztelgett az évfordulón (G. Szabó 1995; Forrai 1998).

Életem első tudományos előadását a Fejér megyei 1848-as hagyományokról tartottam 1978-ban, A Dunántúl településtörténete III. 1848-1867 című konferencián, Székesfehérváron (Lukács 1978). A konferenciát szervező Farkas Gábor levéltárigazgató, gimnazista koromban honismereti szakkörvezetőm, felkérését komolyan vettem, ezért már 1976-ban elkezdtem a Fejér megyei 1848-as hagyományok gyűjtését. A munkába bekapcsolódók (Csákvári Sándor, Gelencsér József, Gyimesi Károly, Kálmán Gyula, Sajtos József, Szijjártó Csaba, Tunkel Géza) számára sokszorosított kérdőívet készítettem, amely a szabadságharc Fejér megyei eseményeit: a pákozdi csatát, a móri ütközetet, az ozorai diadalt állította középpontba. Az 1848-49-es eseményekhez kapcsolódó szóbeli hagyomány mellett a fennmaradt naplók, feljegyzések, kéziratos daloskönyvek összegyűjtésére is felhívtam a figyelmet. A szabadságharchoz kapcsolódó tárgyi emlékek gyűjtését is folytattam a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban. Összegyűjtöttem az irodalomban, a múzeumok adattáraiban található Fejér megyei 1848-as hagyományanyagot, majd a kérdőívvel számos településen (Pákozd, Sukoró, Sárkeresztes, Soponya, Kálóz, Igar, Balatonbozsok, Enying, Mezőszentgyörgy, Dég, Mezőkomárom, Csákvár, Csákberény, Mór) helyszíni adatgyűjtést végeztünk. Könyvem e kutatások egyik eredménye. Az 1998-as jubileumi évben az 1848-as néphagyományokról több előadást is tartottam: Székesfehérváron a Budai úti új református templomban, Veszprémben a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottsága székházában, Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia Nagytermében, Karcagon a XXVI. Országos Honismereti Akadémián, Gárdonyban a XXIII. Fejér Megyei Ifjúsági Honismereti Táborban, Sárszentlőrincen a Tolna Megyei Honismereti Egyesület ünnepi ülésén.

Munkámat ajánlom a zámolyi 1848-as nemzetőrök emlékének, akiknek soraiban szolgáltak elődeim is. Ez a kis csapat, amelynek tagjait a pátkai atyafiak jó boraikkal igyekeztek megtartóztatni a szőlőhegyen, részt vett a pákozdi csatában, ahol: "A támadást a horvát balszárny kezdte meg szeptember 29-én reggel 9 óra tájban, a pátkai mezőn a magyar jobbszárny ellen. A támadást sikerült visszaverni, majd egy horvát átkaroló hadműveletet is meghiúsítottak. A magyar jobbszárny ellentámadásba kezdett, amire a horvát haderő megfutott, egy részét Pátkáról az ide érkező zámolyi nemzetőr zászlóalj még tovább kergette." (Demeter 1998, 27.) A Pákozdról Mór irányába menekülő Jellasics seregétől leszakadt, körülbelül 500 fős horvát egység az erdőkben, szőlőkben keresett menedéket, s Magyaralmásnál akarta elérni a fősereget. Október 2-án a felfegyverzett zámolyi és magyaralmási nép üldözőbe vette, megtámadta őket, s több mint harmincat megölt közülük (Erdős 1998, 178).

"A szabadságharc történeti népköltészetének műfajai közül a szabadságharc eseményeihez, vagy egy-egy jeles személyhez, illetve egyszerre mindkettőhöz kötődő dal, monda és történet a legjelentősebb." - állapította meg Nagy Janka Teodóra a Tolna megyei 1848-as hagyományok elemzése során (1998, 86). Fejér megyében a jobbágyfelszabadításhoz, a nemzetőrség és a honvédsereg szervezéséhez, a pákozdi győzelemhez, az ozorai diadalhoz, a móri ütközethez, a szabadságharc bukását követő időszakhoz kötődik legerősebben a történeti emlékezés. A szabadságharc vezetői közül pedig Kossuth Lajos áll a középpontban, róla gyűjthettük a legtöbb történetet, dalt, mondát.