
CÍMLAP
Durkheim
A szociológia módszere
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés. A társadalomtudományok módszertanának kezdetleges állapota. A munka tárgya
I. Fejezet. Mi a társadalmi tény?
II. Fejezet. A társadalmi tények megfigyelésére vonatkozó szabályok
III. Fejezet. A normális és pathológikus megkülönböztetésére vonatkozó szabályok
IV. Fejezet A társadalmi típusok megalkotására vonatkozó szabályok
V. Fejezet. A társadalmi tények megmagyarázására vonatkozó szabályok
VI. Fejezet. A bizonyító eljárás szabályai
Befejezés. E módszer általános jellemvonásai
Bevezetés
A szociológusok ezideig nem igen foglalkoztak annak a módszernek
jellemzésével és meghatározásával, melyet a társadalmi tények
tanulmányozásában alkalmaznak. Spencer nagy munkájában egyáltalában nem
jut hely a módszertani kérdésnek, mert a Bevezetés a társadalomtudományba,
melynek címe illúziót kelthet, a szociológia nehézségei és lehetősége
kimutatásának van szentelve és nem a szükséges eljárások kifejtésének.
Igaz, hogy Mill elég sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel; de csak
megrostálta az ő dialektikáján azt, amit Comte mondott róla, anélkül,
hogy ő maga hozzá tett volna valamit. Így tehát körülbelül a Cours de
la philosophie positive egy fejezete az egyetlen eredeti és számottevő
tanulmány, amellyel ezt a kérdést illetőleg rendelkezünk.
Ezen a feltűnő nemtörődömségen különben nincs miért megütköznünk. A nagy
szociológusok, kiknek nevét említettük, voltaképen nem jutottak túl a
társadalom természetének, a társadalmi és élettani terület viszonyainak és
a fejlődés egyetemes menetének általános kérdésein. Spencer terjedelmes
szociológiájának csak az a tárgya, hogy kimutassa, hogy az egyetemes
fejlődés törvénye miként alkalmazható a társadalmakra. E filozófiai
kérdések tárgyalására azonban különös és összetett eljárás nem szükséges.
Megelégedtek tehát azzal, hogy az indukció és dedukció előnyeit
összehasonlítsák és összefoglaló áttekintését adják azoknak a legfőbb
segélyforrásoknak, amelyekkel a szociológiai kutatás rendelkezik. De azokat
az elővigyázati szabályokat, amelyeket a tények megfigyelése közben szem
előtt kell tartani, s a módszert, amely szerint az elvi kérdéseket föl
kell állítani, az útat és módot, amit irányadóul kell venni a kutatásban,
a különös fortélyokat, melyek célhoz segíthetnek és a bizonyító eljárás
törvényeit figyelmen kívül hagyták.
A körülmények szerencsés összetalálkozása, melyek közül elsősorban azt a
kezdeményezést kell említenünk, mely rendes szociológiai kurzussal bízott
meg a bordeaux-i filozófiai fakultáson, lehetővé tette, hogy korán a
társadalomtudományra adjuk magunkat és hivatásos elfoglaltságunkká tevén
ezt a tárgyat, abbahagyhattuk a nagyon általános kérdéseket és rátérhettünk
bizonyos számú részletkérdésre. Tehát maga a tények hatalma indított
bennünket arra, hogy határozottabb és - véleményünk szerint - a társadalmi
jelenségek sajátos természetének inkább megfelelő módszert alkossunk.
Kutatásaink eredményét akarjuk tehát ez alkalommal a maguk együttességében
előadni és vita tárgyává tenni. Kétségkívül ez már bennefoglaltatik -
impliciter - a Társadalmi munka megosztásáról szóló nem régiben közzétett
könyvünkben. De úgy gondoltuk, hogy fontos lesz ezeket attól különválasztani,
külön megformulázni, bizonyítékokkal támogatni, példákkal megvilágítani,
részint ebből a műből, részint még kiadatlan munkákból. Így majd jobban meg
lehet ítélni azt az irányt, melyet a szociológiai kutatásnak szándékozunk
nyújtani.