Fülszöveg

Hizsnyai Zoltán negyedik versgyűjteményében előző köteteinek termékenynek bizonyult formai-tematikai sokszínűsége teljesedik ki és árnyalódik tovább. A beszédmód, illetve az elképzelt beszélő (a "lírai én") olykor egyetlen versszövegben is tetten érhető metamorfózisai, a logikai és nyelvi játékosság versszervező erővé avatása, a több látószögből és érzelmi pozícióból történő ábrázolás és hangulatfestés, a stilisztikai vagy gondolati diszkordancia gyakori alkalmazása egyként jellemző erre a költészetre. A legkülönbözőbb kötött versformáktól a hagyományos szabad vers dikcióján keresztül a már-már puritán megszólalásmódokig ívelő, néha ezek sajátos vegyületéből megformált költői formanyelv igencsak változatos tartalmak hordozójává válik a Bárka és ladik verseiben.

A szerző a mítoszrombolással párhuzamosan mítoszteremtésre is törekszik. Az újonnan kreált mítoszok (legalábbis eleinte) megtévesztésig szilárdnak látszó építményei azonban olykor rendkívül nehezen megkülönböztethető történelmi vagy irodalomtörténeti tények, féligazságok és fikciók keveréséből készült logikai elemek felhasználásával épülnek. Az így felépülő pszeudomítoszok a valóság, a normatív tudati univerzum labilitására, illetve mindenkori relativizálhatóságára hívják fel a figyelmet. Ugyanakkora mítoszépítés során részleteiben vagy egészében "idézett" szövegek esetenként az önálló értelmezés lehetőségét is felvetik.

A Bárka és ladik c. versgyűjtemény az unalomkeltés eszközével is élő "gondolati" költemények és az önfeledt olvasásra serkentő - legalábbis primer olvasatban "gáncstalan" - líra házasításaként is értelmezhető. Nincs azonban ebben a kötetben olyan vers, amelynek valamely részlete vagy rétege ne szólna mindazokhoz, akik legalább átlagos versolvasói tapasztalattal rendelkeznek és empátiával közelítenek feléje.

Podhoránszky Milán