Amidőn ím átadjuk a nyilvánosságnak ERDÉLYI MONOGRAFIA című kötetünket, szükségét érezzük, hogy néhány keresetlen szóval forduljunk olvasóinkhoz, mielőtt munkánk befejezésével letennők a tollat.

Szűkebb hazánk és annak mai nemzedéke történeti időket él. Ahol fegyverek zaja hallik, hallgatnak a múzsák. Azonban száguld a perc, elfutnak az évek, évtizedek és eljön az idő, amely kellő távlatba állítja be korunk fejezetét.

E könyv számtalan adata ma még csak elpergő fővény a mulandóság homokóráján. Igénytelen forrás, amiből tudásszomját enyhíti járatlan utak vándora. Ámde idővel értéke megnövekszik, mivel kötőanyag a főcselekmény kortörténeti hátterének fölépítésénél.

A világ minden civilizált nemzete nyilvántartja a saját faji, politikai, társadalmi, tudományos, művészeti és gazdasági életét, vezető alakjait, kiválóságait. Ez az elgondolás késztetett bennünket, hogy a mai Erdély közművelési keresztmetszetét lexikonszerűleg rendszerbe állított adattárában tegyük közzé.

Úttörő munkánk sok ezer adatát évek során keresztül, nagy utánjárással, fáradságot nem kímélő odaadással gyűjtöttük halomra, helyesbítettük, amennyire erre módunk nyílt, javítottuk és tökéletesítettük a lehetőségig. Mégse hiánytalan, tudjuk - és nem mentes kisebb-nagyobb hibáktól.

Azonban - emberi alkotásban nincs tökéletes. Érezzük, valljuk magunk is. Szolgáljon mentségünkre, hogy már a munka természete kizárja a hiánytalanságot, az anyag tömege és összeszedésének körülményessége pedig annak egyöntetű feldolgozását.

Mindezt igazán csak az mérlegelheti, aki már foglalkozott ilyen, vagy ehhez hasonló adattár szerkesztésével.

Mi magunk eleve is ismertük feladatunk nehézségeit mégse riadtunk vissza tőle. Elvégre minden tudás hézagos, s ha valahol, úgy ezen a téren jogosult és helyénvaló a Költő búzdítása:

"Ha későn, ha csonkán, ha senkinek: irjad!"
(Arany: Csabához)

Elnézését kérjük mindazoknak, akik hiányosságot észlelnek, hibákat fedeznek fel a könyvben; őszinte, szívből fakadó mély hálánkat tolmácsoljuk továbbá adatszolgáltató és feldolgozó segítőinknek, támogató barátainknak, akik tanáccsal, útbaigazítással, szóval és tettel munkáltak közre vállalkozásunk előbbre vitelében és sikerén; végül meleg köszönetet mondunk fáradozásukért technikai munkatársainknak, akiknek jó indulata átsegített minket a helyzet sok nehézségein.

Satu-Mare, 1934 őszén.
A szerkesztőség