Tétel adatlapja

CÍMLAP

Jean-Jacques Rousseau

Társadalmi szerződés

TARTALOM, BEVEZETÉS



Tartalom

Bevezetés (Radványi Zsigmond)
Társadalmi szerződés
Előszó

Első könyv
I. Az első könyv tartalma
II. Az első közületek
III. Az erősebb joga
IV. A rabszolgaság
V. Minden társadalmi szerződés egy ős-szerződésből származik
VI. A társadalmi szerződés
VII. Az államhatalom
VIII. Az állampolgárság
IX. A dologi tulajdon

Második könyv
I. A főhatalom elidegeníthetetlen
II. A főhatalom oszthatatlan
III. Tévedhet-e a közakarat?
IV. A főhatalom korlátai
V. Az élet és halál joga
VI. A törvény
VII. A törvényhozó
VIII. A nép
IX. Folytatás
X. Folytatás
XI. A törvényhozás különböző rendszerei
XII. A törvények felosztása

Harmadik könyv
I. A kormányzat általában
II. Különféle kormányformák megalakításának elvei
III. A kormányformák felosztása
IV. A demokrácia
V. Az arisztokrácia
VI. A monarchia
VII. Vegyes kormányformák
VIII. Nem minden kormányforma jó minden országnak
IX. A jó kormányzat ismertetőjelei
X. A kormány visszaélései és elfajulási hajlandósága
XI. A politikai közület halála
XII. Hogyan tartja fenn magát a főhatalom?
XIII. Folytatás
XIV. Folytatás
XV. A követek, vagy a nép képviselői
XVI. A kormányalakítás nem szerződéskötés
XVII. A kormány megalakítása
XVIII. A kormánytúlkapások megakadályozása

Negyedik könyv
I. A közakaratot nem lehet megsemmisíteni
II. A szavazásról
III. A választásokról
IV. A római comitia
V. A tribunátus
VI. A diktatura
VII. A cenzori hivatal
VIII. A polgári hitvallás
IX. Befejezés


Bevezetés (részlet)

Kazinczy Ferenc leveleiben és feljegyzéseiben több ízben örökíti meg Rousseau életrajzi adatait: "Jean Jaques Rousseau, született Genévben 1712. - Pápistává lett 1726 táján. Ismét Kálvinista 1753. - meghalt Ermenonville 2. d. Jul. 1778." A szürke évszámok mögött egy páratlanul érdekes, izgalmas és szerencsétlen élet rejlik.

Mint egy genfi órásmester fia született 1712-ben. Apja nem tanította másra, mint írásra és olvasásra, de ő neveli rá a könyvek szeretetére is: a komoly férfi és a serdülő gyermek éjszakákon keresztül bujják együtt a naptárakat, regényeket, történelmi és más tudományos munkákat. Korán elkerült hazulról, gonosz mesterek és durva inastársak között szenvedett és nyomorgott, különféle mesterségeket tanult, becsavarogta fél Európát és szinte a csodával határos, hogy nem züllött el teljesen. Falusi írnok, majd nevelő volt, közben zenével foglalkozott s a következő években, mint zenetanár kereste kenyerét, komponált és zenei cikkeket írt a nagy francia encyclopédiába. Első sikereit is mint zeneszerző aratta. A "Falusi jós" című operettje évtizedekig maradt a színházak kedvelt műsordarabja. És ha mint színműíró nem is talált tetszésre, operáját, amelyet Rameau egyik művének felhasználásával Voltaire szövegére alkotott, külön előadáson mutatták be Versaillesben az udvarnak. A nagysikerű bemutató után a király évjáradékot kívánt adni a fiatal művésznek, ám Rousseau el sem ment a kitűzött kihallgatásra. Független akart maradni és évekig csak abból a szerény jövedelemből élt, amit kótamásolással szerzett magának. Hivatalokat ajánlottak fel neki, olyanokat is, amelyek bőséges jövedelmük mellett alig jelentettek valami elfoglaltságot. Rousseau megmaradt a kótamásolásnál. Bízott a tehetségében és önérzetességét később sem törte meg semmi.

Véletlenül került szeme elé a dijoni akadémia pályatétele "Javított-e vagy rontott az erkölcsökön a tudomány és művészet fejlődése?" Mint egy megszállott merült el a neki teljesen új munkában és amikor díjnyertes műve nyomtatásban megjelent, egy csapással Franciaország legismertebb és legünnepeltebb írója. Most újból mindent megkaphatna, ami az életet kellemessé teszi, de Rousseau nem akar mást, mint függetlenséget és sok igaz barátot. Gondolkodásában független is maradt, de életre szóló, őszinte barátot nem talált. Csak egyetlen ember tartott ki hűségesen mellette: élettársa, Therese Levasseur, akit egyszerű sorból emelt maga mellé és megtanított írni-olvasni. A tanulatlan, önfeláldozásig hűséges nő jobban értette és jobban megértette Rousseau különcségeit és hibáit, jobban becsülte tehetségét és munkáját, mint kora valamennyi filozófusa.

Pedig Rousseau az élet nagy kérdéseivel foglalkozott és műveinek élő hatását még ma is érezzük.

[...]