Előszó

Húsz évvel ezelőtt voltam először a Nagykőhavason. Már akkor, mint kis diákot, megkapott ezer szépsége, vadregényessége. Jártam utjait, uttalan völgyeit, gerinceit, háltam fái és sziklái alatt, borzongtam széditő sziklafalain és viharos éjszakáiban. Hallgattam ősfenyveseinek zúgását és siketfajdjának dürgését. Elgyönyörködtem a hó alól kibúvó havasi boroszlánban és a tető vörös havasi-rózsa mezejében. Álltam az üszkös menedékházromokon és tiz év mulva vállamon hordtam deszkákat az uj házhoz. Jeleztem utjait, kopácsoltam létráin s betonba állitottam jelzőoszlopait. 200-220 nagykőhavasi utam alkalmával ötvenszer vezettem idegeneket és hallgattam elragadtatott felkiáltásaikat.

Évről-évre mind jobban és jobban érdekelt a Nagykőhavas és kezdettem kutató szemmel járni útjait. Később, mint a Brassói Turista Egyesület öt éven át titkára, hivatásomnak is tartottam, hogy alaposan megismerjem az egyesület munkaterületét és rendszeresen ismertessem bel- és külföldi folyóiratokban.

De mindez nem volt elegendő. Még mindig hiányzott a részletes, minden szempontra kiterjedő feldolgozás és hiányzott egy részletes, mindent magábafoglaló kalauz-szerű leirás. Ezt kérte valamennyi idegen, havaslátogató. És igy érlelődött meg bennem, évekkel ezelőtt a szándék a könyv megirására.

Azonban a munkához még mindig nem foghattam neki. Ugy éreztem, hogy még sokat kell tanulnom, látnom, járnom, érdeklődnöm, buvárkodnom, hogy a Nagykőhavashoz méltó művel állhassak a turistavilág elé. S hogy e várakozás és közben az állandó tanulás hasznos volt, azt e könyv megirása alkalmával tapasztalt sok nehézség lebírása alkalmával tapasztalhattam.

S most, ujabb biztatásoknak engedve, utnak bocsátom ezt a sok gonddal, utánjárással, de ugyanannyi szeretettel megirt könyvemet. Lassan készült, mert uj utat kellett vágnom. E könyvhöz hasonló részletes hegyleirás tudomásom szerint magyar nyelven még nem jelent meg Romániában s a fejezetek sokfélesége mutatja, hogy hány különböző tárgykörből kellett az adatokat összeszednem és egységes művé formálnom. Feldolgozatlan anyag volt a Nagykőhavas s ez mostani első részletes leirás sem tart számot a teljességre. Ehhez sok idő, nagy anyagi áldozat és megfelelő szakemberek rendszeres kutatása lenne szükséges.

A feldolgozásnál jobbnak találtam, hogy monografikus rendszer szerint csoportositsam az anyagot. Kivételt csupán az utak leirásánál tettem, ahol a tárgy a kalauz-szerű leirást követelte meg. Az anyag legnagyobb részét a helyszinen szerzett és ellenőrzött adatok, valamint szakkönyvek alapos áttanulmányozása utján állitottam össze s ugy dolgoztam fel, hogy még akik sohasem jártak a Nagykőhavason, azok is könnyen eligazodhassanak.

Hogy ez a munka könyvalakban megjelenhetett, sok hálával tartozom a Brassói Turista Egyesületnek, mely anyagi és erkölcsi támogatást nyujtott, a Barcasági Szász Muzeumnak, a Brassói Római Katolikus Gimnáziumnak, melyek szakkönyveiket rendelkezésemre bocsátották, László Kálmánok, aki a növényvilágról szóló fejezetet irta, dr. Fischer Gyula orvosnak, aki a Nagykőhavasról orvosi javallatot adott, Hübner Károly festőművésznek, aki a cimlap művészi rajzát készitette, valamint mindazoknak, akik az anyag összegyűjtésében segitségemre voltak, vagy fényképeiket, képducaikat rendelkezésemre bocsátották.

Köszönettel fogadnám, ha turistatársaim és olvasóim ujabb adatokkal keresnének fel, vagy ha a könyv esetleges hibáira, tévedéseire felhivnák figyelmemet.

Brassó - Braşov, 1936, december havában.
Székely Géza.