Előszó

Eredeti elképzelésünktől anyagi okból eltérve, két év múltán - a "vendégoldal" kényszerű elhagyásával - ajánlhatjuk a T. Olvasó figyelmébe a Filozófia-Művelődés-Történet 2001. évi kötetét. Az ilyenkor természetes örömmel és izgalommal bocsátjuk útjára az ELTE TÓFK Tudományos Bizottsága támogatásával, a Trezor Könyvkiadó gondozásában megjelenő kiadványunkat, amely - hallgatóink tevékeny részvétele és a kari HÖK támogatása révén - a végzett hallgatóink pályafutásáról érdekes adatokat közlő "hallgatói oldallal" egészülhetett ki.

Oktatóink érdekes - témájukban, feldolgozásmódjukban eltérő, a tudós lektorok és a szerkesztők megítélése szerint - színvonalas írásait négy rovatba csoportosítottuk. Elsőként Demeter Katalin írását ajánljuk olvasóink figyelmébe, aki - a gyermekfilozófia kapcsán, ám korántsem csak az abban érdekeltek és a tanítóképzős publikum számára tanulságosan - a filozófiai diskurzus/oktatás lehetőségéről, értelméről elmélkedik az ezredfordulón. A tudományos megismerés (diskurzus) szempontjából is új helyzetet teremtett a közelmúltban a korszerű kommunikációs technikák megjelenése. Az általuk teremtett lehetőségeket, kihívásokat mérlegeli - a legújabb szakirodalom értő feldolgozásával - Lehmann Miklós "A képek szerepe a tudományban" című dolgozatában. A televízió és az egyéb vizuális információhordozók tömeges elterjedése, használata sajátos járulékos hatással is járt: a fejlett országok lakossága negyedének-harmadának funkcionális illiterációjával. Erre is felhívja figyelmünket Benczik Vilmos az alfabetizáció társadalom- és kultúrtörténetét áttekintő forrás- és gondolatgazdag tanulmányában. Az alfabetizáció, literáció folyamata tehát bizonyos régiókban már megtorpant, sőt visszájára fordult, mielőtt a világ népességét tekintve általánossá válhatott volna... A 19. század utolsó harmadában hazánkban is sürgetővé vált az analfabetizmus leküzdése. A népoktatás koncepciózus fejlesztése révén Magyarországon a hat éven felüli népességben 36%-ról 61,2%-ra nőtt az írni-olvasni tudók aránya, hogy azután újabb két évtized múltán 84,8%-ra emelkedjék - tudjuk meg Kelemen Elemér tanulmányából, amely jól kiválasztott adatsorai mellett komplex megközelítésével, új szempontjaival, kiegyensúlyozott értékelésével gazdagítja a dualizmus kori népoktatásról kialakított képünket. A korszak oktatáspolitikájának bemutatásakor a szerző természetesen figyelmet szentel a kiegyezést követő paradigmaváltás ideológiai, politikai motívumainak is. Utóbbiak igencsak elhatalmasodtak az "ötvenes évek" oktatáspolitikájában, aminek - a "hidegháború frontjain" történt változások s a szovjet kurzusváltások nyomán az első ötéves terv sarokszámainak irracionális felsrófolása, majd nem kevésbé voluntarista csökkentése mellett - döntő hatása lett a tanítóképzés sorsának alakulására. Erről tudósít Donáth Péter, aki tanulmányában a felsőoktatás egészét súlyosan érintő 1954. július 14-i politikai bizottsági határozat előzményeit, a döntés- előkészítés mechanizmusát s a megszületett állásfoglalás motívumait és következményeit vizsgálja - eddig kevéssé hasznosított levéltári források felszínre hozásával.

Az aktuális oktatáspolitika uralkodó értékei, ideológiai törekvései mindenkor befolyásolták a történelemoktatás alakulását is. Farkas Mária a két világháború közötti tantervek, utasítások és népiskolai olvasókönyvek bemutatásával elemzi, hogy milyen értékközvetítés, szemléletformálás jellemző a korszak tankönyveire, hogy milyen "pontosan kitapintható, céljaiban is megragadható szerves tartalmi-szemléleti homogenitás rajzolódik ki belőlük", egy jól körülhatárolható oktatási célrendszer keretében. Knausz Imre gondolatébresztő tanulmányában éppen e célrendszerek megalapozásával kapcsolatos elkerülhetetlen pedagógiai és politikai nehézségekből indul ki, s próbálja felrajzolni a történelemtanítás lehetséges funkcióit a plurális demokrácia igényeinek megfelelően. Véleménye szerint a történelemoktatás komoly szerepet játszhat a tanulók többféle identitásának kialakításában, történelmi tudatosságuk fejlesztésében, a demokrácia, az emberi jogok, a tolerancia értékeinek tudatosításában és információfeldolgozási, problémamegoldó képességük, valamint képzelőerejük és empátiájuk fejlesztésében.

Mindez fontos szerepet játszik a mindenkori társadalmi elvárásoknak megfelelni hivatott, korszerű közművelődési szakemberképzésben is. Kraiciné Szokoly Mária a főiskolánk/karunk negyedszázados szakkollégiumi, illetve szakos képzését áttekintő tanulmányában emellett azt is hangsúlyozza, hogy hallgatóinknak tanulmányaik során ismereteket kell szerezniük egy sor társadalom- és kultúratudományi területen, valamint ezek jogi vonatkozásaiban is. Rendelkezniük kell a közösségfejlesztési folyamatok animálásának képességével, valamint alkalmasaknak kell lenniük a "felnőttképzés speciális módszereinek tudatos alkalmazására, a rétegproblémákból származó hátrányok tudatos, a kultúra eszközeivel történő csökkentésére is". A szerző hangsúlyozza továbbá, hogy a piacgazdaság körülményei között csak a szervezetfejlesztés módszereiben, a közgazdaságtanban jártas közművelődési szakember végezhet hatékony munkát; amihez bizonyos, a kulturális vállalkozásokkal kapcsolatos ismeretek is szükségesek. Az ifjúság körében tevékenykedők számára persze elengedhetetlen a 15-29 éves korosztály problémáinak, értékrendjének, attitűdjének stb. alapos, a tevékenység konkrét régiójához kötődő sajátosságainak ismerete. Ehhez szolgáltat fontos adalékokat Bauer Bélának "A fiatalok értékrendjének eltérései a különböző régiókban" című tanulmánya, melyben a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet által szervezett és a szerző által koordinált 8000 fős országos vizsgálat előfeltevéseivel s az összegyűjtött adatok egy részével ismertet meg bennünket. Képet nyerünk a szülők értékrendjéhez való viszonyukról és a kérdezők által felvetett értékek fontosságára vonatkozó véleményükről. Az utóbbi időben példátlan mintanagyság mellett a dolgozatban szereplő regionális adatok joggal kelthetik fel az ifjúság, valamint a szocializáció kérdései iránt érdeklődő olvasók figyelmét.

Témájukban országosan ismert, minősített kutatók és szárnyaikat figyelemreméltóan bontogató PhD-hallgatók tanulmányai, valamint tanítóképzős növendékek előadása szerepelnek kötetünkben, melyeket - sokszínűségük mellett - összefog, hogy valamennyi illeszkedik a kar profiljához s a középtávú terv 1. és 2. kutatási irányához. Ezért is reméljük, hogy felkeltik kollégáink, hallgatóink érdeklődését és egyben segítségünkre lesznek abban, hogy a kari Tudományos Bizottság 2003-ban ismét lehetővé tegye számunkra a Filozófia-Művelődés-Történet megjelentetését.

Budapest, 2001. március 25.
Donáth Péter - Farkas Mária