Előszó

Első könyvemet, a Lopott éjszakákat ötvenedik születésnapomra adtam ki. Magamnak, még inkább addigi és leendő olvasóimnak szánt ajándékként.

Két évvel később jelent meg A szakállas angyal című kötetem, ami után úgy éreztem kiírtam magamból mindazt, ami a nőkkel, férfiakkal, gyerekekkel, családokkal, mindennapjainkkal kapcsolatosan foglalkoztatott.

Újságíró vagyok, a velencei-tavi kistérségi televízió, a Tó Tévé főszerkesztője, külsős munkatársa a Vasárnapi Fejér Megyei Hírlapnak, és a Fehérvári Hétnek, szerkesztője a HÍD című üzemi újságnak.

Pályafutásomat evezős edzőként, majd vezető edzőként sportszakmai lapban közzétett próbálkozásaimmal kezdtem. Kezdőnek kissé túlkorosan, harminchat évesen kaptam meg az első komoly publikálási lehetőséget a Fejér Megyei Hírlaptól.

Írásaim ezt követően rohamtempóban jelentek meg a hírlapon kívül az Új Tükörben, Nők Lapjában, Esti Hírlapban, Magyar Nemzetben, Népsportban, Nemzeti Sportban, Tallózóban, Népszabadságban, Fehérvári Hétben, Fehérvári Polgárban, és még mintegy további harminc kisebb-nagyobb lapban.

Dolgoztam szerkesztő-riporterként a Magyar Televízióban, a Duna Tévében, vezettem műsort a Danubius Rádióban és főszerkesztője voltam a Rádió 101 Gárdony elnevezésű helyi rádiónak.

Életem újabb, ezúttal már hatvanas számot viselő mérföldköveként kötetbe rendezett írásaim tartalmi meghatározásához választott mondatom eredetijét - "Nem haldoklunk, mi így élünk" - egyik barátom hordta kitűző formájában éveken át ruháján. A Vasárnapi Fejér Megyei Hírlapban megjelent jegyzeteim így, együtt, és ahogy én láttam, egyfajta kor- és kórtünetét adták a 2004 óta eltelt négy évünknek. Mert mi valóban nem haldoklunk, csak így élünk.

Szeretek írni, mert hiszek a leírt szó erejében. Ha Önt, igen tisztelt olvasóm, egyetlen írásom is elgondolkodtatja, vagy éppen vitába száll velem, már nem dolgoztam hiába.

Köszönöm, hogy elolvassa könyvemet.

Máté G. Péter