Bevezető

Közel másfél évtized távlatából szemlélve és értékelve a Magyarországon végbement társadalmi és gazdasági rendszerváltást, joggal állapítható meg, hogy a viszonylag rövid idő alatt lezajló - és az ország életét alapjaiban átalakító - történelmi esemény a társadalmi - gazdasági térszerveződés középszintű egységeit, a megyéket is alapjaiban érintette.

Olyan megyehálózatot ért - szinte váratlanul - a nyugati típusú polgári demokráciákra jellemző társadalmi berendezkedésre és a piacgazdaságra való áttérés kényszere, amelynek tagjai - egymástól lényegesen eltérő történeti fejlődési, demográfiai, településhálózati, gazdasági, kulturális stb. sajátosságaik miatt - az átalakulási folyamatot megelőzően a gazdasági élet színvonalát és a lakossági életkörülményeket tekintve különböző fejlettségi szinten álló területi egységek voltak.

Megyéink további sajátossága volt, hogy az 1980-as évek végén az államszocializmus évtizedei során kiépült, és a területi munkamegosztás korábbi prioritásrendszere alapján kiszabott feladatoknak megfelelő termelési struktúrával rendelkeztek. Ezek a struktúrák viszont egy alacsony hatékonyságú gazdaság igényei szerint voltak csak képesek működni, ezért 1989-et követően a modern piacgazdaság igényeihez való igazításuk, szerkezeti korszerűsítésük a legfontosabb feladatok közé lépett elő.

A rendszerváltás Komárom-Esztergom megyét is váratlanul érte, noha az 1980-as években a szénbányászat és a nehézipar válságának kibontakozása előrevetítette a későbbi nehézségeket és a gazdasági szerkezetváltás szükségességét. A megye helyzete az 1990-es évek elejének válsághelyzetén és az annak mélypontján (1993) való túljutás óta sokat javult, noha a múlt súlyos örökségéből fakadó problémák jelentős része még ma is a megoldandó feladatok közé tartozik. Számos gazdasági szakember szerint viszont az ország legkisebb területű megyéjében kibontakozó és fokozatosan megerősödő pozitív társadalmi-gazdasági folyamatok eredményei alapján a mezorégiót az ezredfordulón már a "lehetőségek megyéje" jelzővel lehet illetni.

Komárom-Esztergom helyzete ugyanakkor a magyarországi megyehálózaton belül igen sajátosnak tekinthető. A mezorégió ugyanis azon megyék közé tartozik, amelyeknél egyszerre vannak jelen egyfelől a gyors gazdasági fejlődést elősegítő feltételek (pl. kedvező földrajzi fekvés, számos védett értékkel rendelkező természeti környezet, a vidéki átlagnál fejlettebb vonalas és települési infrastruktúra, külföldi tőkebefektetések növekedése, az átlagosnál iskolázottabb lakosság), másfelől a korábbi gazdasági (bányászat, nehézipar, timföldgyártás) profilból eredő negatívumok (szennyezett környezet, kedvezőtlen foglalkozási szerkezet, idegenforgalmi adottságok kihasználatlansága stb.).

Úgy véljük, hogy a megyében 1990 óta zajló nagy horderejű társadalmi-gazdasági átalakulási folyamat fő sajátosságainak geográfiai szempontú bemutatása, és e folyamatok különböző területi szinteken (megye, kistérség, település) érvényesülő eltéréseinek érzékeltetése eredményesen járulhat hozzá a mezorégió hosszú távú fejlesztési stratégiájának kialakításához, és hasznos adalékként jól szolgálhatja a megye kistérségeinek és településeinek jövőjét befolyásoló regionális és lokális szintű döntések előkészítésének tudományos megalapozottságát.

A fentiek alapján a könyv a következőkre vállalkozik: Komárom-Esztergom megye földrajzi helyzetének és természetföldrajzi viszonyainak áttekintése után átfogó képet nyújt a megye társadalmi-gazdasági térfolyamataiban 1990 óta bekövetkezett változások legfőbb sajátosságairól, majd részletesen foglalkozik a mezorégió hosszú távú fejlődésének alakításában kulcsszerepet játszó tényezőkkel.

E tényezők sorába tartoznak a korszerű területi és települési infrastruktúra megléte mellett mindenekelőtt a korszerű iparszerkezet alapjait megteremtő ipari parkok; az európai színvonalú kiskereskedelmi szolgáltató egységek; az idegenforgalom vonzótényezői (a változatos és viszonylag épségben megőrzött természeti értékek, a megye gazdag kulturális-történelmi örökségéhez tartozó építészeti emlékek, az élő népi hagyományok és rendezvények), valamint a megye fokozatosan növekvő felsőoktatási szerepköre; a fenti tényezők területi és települési elhelyezkedésének vizsgálata és a megye jövőbeni térszerkezetének kedvező irányú alakításában játszott szerepük értékelő elemzése.

Az elemzésekhez nagymértékben felhasználtuk a megyére vonatkozóan rendelkezésre álló elektronikus statisztikai adatbázisokat, és kihasználtuk az ilyen típusú feladatok elvégzése céljából kidolgozott sokoldalú térinformatikai rendszerek nyújtotta széles körű térképalkotási és -szerkesztési lehetőségeket. A vizsgálati eredmények területi sajátosságait árnyaltan ábrázoló, és a megyében lejátszódó folyamatok térstruktúrájának értékelésénél felhasznált tematikus térképek e módszer alkalmazásával készültek.

Végül, de nem utolsósorban a könyv fontos részét képezik azok a javaslatok és tennivalók, amelyeket a megyére vonatkozóan elvégzett vizsgálatokból levont következtetések alapján igyekeztünk megfogalmazni. Meggyőződésünk, hogy figyelembevételük segítséget nyújthat a megye hosszú távú fejlesztési koncepciójának kidolgozásában, az ehhez nélkülözhetetlen régiómarketing stratégia kialakításában és hatékony végrehajtásában, ezáltal hozzájárul ahhoz, hogy a megyék között kibontakozó fejlődési versenyben Komárom-Esztergom megye pozíciói minél kedvezőbben alakuljanak, ezáltal a térség mielőbb a "nyertesek" irigyelt csoportjába kerüljön.

A szerzők